A levegő emberei.

Ufonauták, eltérítések, gyógyító képességek a múltban.

Az UFO-kutatás legbizarrabb és legellentmondásosabb történetei az úgynevezett eltérítések, melyek során a szemtanút földönkívüli lények kerítik hatalmukba. Elrabolják őt, messzi világokba, földalatti vagy kozmikus bázisokra, esetleg űrjárművük fényesen kivilágított fedélzetére szállítják áldozatukat.
Az eltérítéseknek számos formája létezik, de a komoly, tudományos vizsgálatok próbáit csak az esetek 10-15%-a álja ki. Nem csoda hát, ha épp ezeket, a földönkívüliekkel történt találkozásokat éri a legtöbb kritika. Közülük is legfőképp azok a beszámolók kapják a leghevesebb támadásokat – nem egy esetben maguktól az UFO-kutatóktól is – amikor az eltérítettek azt állítják, hogy gyógyító képességekkel ruházták fel őket az égi látogatók.
Pedig az ilyen beszámolók korántsem újkeletűek. Bár sokak szerint az ufonautákkal történő találkozások, eltérítések a XX. század “termékei”, valójában a régmúlt idők beszámolóiban is találhatunk olyan történeteket, amelyek olvasása kapcsán akarva-akaratlanul is napjaink eltérítései jutnak az eszünkbe.
Maga a Biblia is valóságos tárháza a csodás képességű égi lények (angyalok) Földre szállásának, illetve halandók rendkívüli erőkkel történő felruházásának. Elég, ha csak Jézus születésére és a titokzatos Betlehemi Csillagra gondolunk. De nem kell ilyen távolra kalandoznunk a múltban.
1645-ben, tehát valamivel több mint 350 évvel ezelőtt az angliai Cornwallban, St. Teath falucskában élt az akkor 19 esztendős felszolgálólány, Anne Jeffries. A lánynak különös éjszakai látomásai voltak, amelyek apró emberkékről szóltak. Őket ma minden bizonnyal hálószobai látogatóknak neveznénk. Anne – félelmét leküzdve – szerette volna éjjeli látogatóit álmon kívül is megismerni, ezért számos alkalommal virrasztott a szabadban. A pszichiáterek napjainkban erre minden bizonnyal azt mondanák: Anne élményei álmatlansághoz vezettek, és ennek feloldására kereste a kapcsolatot a látogatóival...
Nos, úgy tűnik, a találkozó megtörtént. Ugyanis az egyik éjjeli virrasztás után Anne-n epilepsziás görcshöz hasonló roham tünetei jelentkeztek, majd hosszú betegség után végül bevallotta, hogy a kertben hat apró emberke jött hozzá, akik zöld ruhát viseltek, és az egyikük befogta a szemét, egy másik pedig csókolgatni kezdte, majd egy gyönyörűséges országba repítették, ahol minden fényből volt, és ahol az apró teremtmények már ugyanakkorák voltak, mint ő. Itt számos dolog történt, amikre nem is emlékezett, de arra igen, hogy egy idő után a “levegő emberei” - ahogy Anne nevezte látogatóit – hazahozták őt az égen át. Fentről látta a környező mezőket és a falut, a repülést pedig hangos zúgás kísérte. Ekkor elvesztette az eszméletét, és amikor magához tért, már a földön fekve találta magát. Ez utóbbi momentum napjainkban számos országúti eltérítésben is felbukkan, mint ahogy a “fényes ország” a repülés és a zúgó hang is.
Bár Anne Jeffriest többet nem vitték el a látogatók, de azt állította, hogy továbbra is kapcsolatban van a “levegő embereivel”, akik megtanították őt a gyógyítás tudományára. Ugye milyen ismerős? Nem is olyan régen még tucatszám hallhattunk hasonló történeteket, és már már azt gondolnánk, Anne is napjaink kiválasztottjainak, gyógyítóinak egyike. Pedig az ő beszámolója több mint 350 éves, és története még korántsem ért véget.
Anne hamarosan felhagyott a cselédsorssal. Ismert gyógyítóvá vált, aki jövőbelátó képességei révén hamarosan hírnevet szerzett.
Az 1642-től 1660-ig tartó polgárháború alatt sorozatban jósolta meg a király győzelmét, amiért a parlament tagjai bíróság elé állították – boszorkányság és zendülés vádjával.
A tárgyalásig Bodmin börtönébe vetették, és a bíró utasítására nem adtak neki enni, ám mindezek ellenére az ekkor már 34 éves Anne megőrizte kiváló egészségét és kondícióját. Végül a perbe fogott gyógyítót bizonyítékok hiányában szabadon bocsátották.
Ekkor megkérdezték tőle, hogyan élte túl a börtönt ennivaló nélkül. Anne elmesélte, hogy a fogságban a “levegő emberei” rendre meglátogatták, és élelemmel is ellátták, így tették lehetővé számára a túlélést.