Minden idők legnagyobb UFO katasztrófája:
A Tunguzka rejtély!

A szibériai volt minden idők legnagyobb űrkatasztrófája. Egy sérült csillagközi űrhajó megváltoztatta útvonalát, és a legközelebbi bolygó felé tartott. Atommeghajtású motorjai túlmelegedtek, és ellenőrizhetetlenné váltak. A legénység versenyt futott az idővel, és vesztett.
Mindössze egy mérföldnyire a föld fölött egy vakító fény tűnt fel, majd az űrhajó legénységével együtt megsemmisült. És ez a katasztrófa a Földön történt, 1908. június 30-án.
Ez a tudósok legutolsó megdöbbentő elmélete, amellyel megpróbálják megmagyarázni a XX. század egyik legtitokzatosabb rejtélyét, a "Nagy Szibériai Tűzgolyót."
A kutatócsoportok évekig azzal a magyarázattal tértek vissza a robbanás kietlen, letarolt helyszínéről, a Tunguzka folyó mellől, hogy az elképesztő pusztítást egy, az égből lezuhant gigantikus meteorit okozta. Aztán a fegyverkezési és űrverseny során olyan eredmények születtek, melyek más megvilágításba helyezték az esetet.
Éppen felkelt a nap, amikor a tűzgolyót először észrevették. A kínai Góbi sivatagon keresztül vándorló karavánok megálltak és nézték, ahogy átsüvített az égen.
Hamarosan Dél-Oroszországban is észrevették az emberek a hengeres cső formát, ami kékesfehéren világított, és sokszínű gőzcsóvát húzott maga után. Folyamatosan lejjebb ereszkedett, és reggel 7.17-kor bekövetkezett a robbanás.
A gyéren lakott erdős, mocsaras terület parasztjai számára úgy tűnt, hogy itt a világ vége. Szergej Szemjonov gazda, aki házának tornácán üldögélt Vanarvában, 40 mérföldnyire a robbanás helyétől, a következőket tapasztalta:
Felvillant egy hatalmas fény. Olyan nagy hőség támadt, hogy fel kellett állnom, nem bírtam a helyemen maradni. Ingem majdnem leégett a hátamról. Egy óriási tűzgolyó takarta el az ég nagy részét. Aztán nagyon sötét lett.
Egy közeli piacon az emberek kezeikkel védték arcukat a szörnyű forróságtól. Másodpercekkel később a hatalmas erejű lökéshullámok elérték a falut, és a levegőbe dobták az embereket. A lökéshullámok Szemjonov gazdát is feldöntötték, aki elvesztette az eszméletét.
A mennyezetek megrepedtek és leszakadtak, az ablakok megrázkódtak és összetörtek. A talaj kifordult és szétszóródott a levegőben. A robbanást követő tűzoszlopot Kirenszk városában is látták, 250 mérföldnyire a robbanástól.
Látták a 12 mérfölddel a Tunguzka fölé emelkedő vastag fekete felhőket is, melyek annak hatására alakultak ki, hogy a robbanás felszippantotta a levegőbe a port és a törmeléket. A robbanást követő mennydörgést 50 mérföldnyire is lehetett hallani.
Öt órával később a brit meteorológiai állomások heves léghullámokat észleltek az Északi-tenger fölött. Amikor a tudósok később az egész világon összevetették a mért értékeket, rájöttek, hogy a szibériai robbanás lökéshullámai kétszer is körbejárták a Földet.
És amikor a felderítő csoportok a robbanás helyszínére érkeztek, azt is megértették, hogy miért. Egy negyven mérföld széles területen gyakorlatilag minden fa kidőlt és elégett. A hatalmas vörösfenyők gyökerestül kifordultak, és a fák úgy kettétörtek, mintha gallyak lettek volna.
A föld felszíne is valószerűtlenül nézett ki. Leonyid Kulik, aki a Szovjet Tudományos Akadémia első vizsgálatait vezette, a következőket jelentette:
A terület tőzeglápja deformálódott, és az egész terület mérhetetlen katasztrófáról tanúskodik. Mérföldnyi mocsarak robbantak fel, a szilárd talaj kiemelkedett a helyéről, a vízhez hasonló óriási hullámokat vetve.
Kulik emberei felmérték, hogy a robbanást, Anglia méretét négyszer meghaladó területen látták vagy hallották az emberek. Kulik felülvizsgálta kezdeti elképzelését, miszerint a robbanást egyetlen meteorit okozta, és arra a következtetésre jutott, hogy egy egész meteoriteső felelős a katasztrófáért.
De még ennek a hipotézisnek is vannak gyenge pontjai. Akárhányszor meteorit zuhant a Földre a korábbiakban, mindig krátert hagyott maga után. Arizonában, az ez idáig ismert legnagyobb meteorit 570 láb mély és 75 mérföld széles krátert vájt ki.
De más részletek sem illenek bele az elméletbe. Bár a fák még több mérföldnyi távolságban is kidőltek, a robbanás közepének tűnő helyen, néhány elhagyott és komor, lombjavesztett fa még mindig állt.
Ezenkívül néhány tunguz azt jelentette, hogy különös, számukra ismeretlen, fényes fémdarabokat találtak. Mások azt állították, hogy a robbanás óta rénszarvasaik egy furcsa, új betegséget szereztek, aminek hatására rühes lett a bőrük.
A tudósok éveken keresztül vitatkoztak a tűzgolyóról. Gáz halmazállapotú üstökös volt, ami becsapódásakor nem hagyott krátert?
Vagy talán meteorit volt, ami még a levegőben felrobbant? Aztán 1945 augusztusában az Egyesült Államok felrobbantott egy atombombát, 1800 lábnyira a földtől, a japán Hirosima fölött.
Amikor Alekszandr Kazancev szovjet tudós meglátta a légitámadás által sújtott területet, rájött, hogy ugyanilyen pusztítás nyomait már Szibériában is látta.
Hirosimában, közvetlenül a robbanás alatt elhelyezkedő fák még mindig álltak, míg azok, amelyek bizonyos szögben helyezkedtek el a robbanáshoz képest, az épületekkel együtt, a földdel váltak egyenlővé.
Kazencev meg volt győződve arról, hogy megtalálta a Tunguzka rejtély kulcsát. Szerinte egy nukleáris energiával működő, idegen űrhajó robbant fel Szibéria fölött. Más tudósokat is foglalkoztatni kezdett a nukleáris robbanás elmélete.
A tunguzkai bizonyítékokat összehasonlították az orosz és amerikai hidrogénbomba-kísérleteknél tapasztaltakkal. 1966-ban V.K. Zsuravljov, D.V. Gyemin és L.N. Gyemina szovjet kutatók, a rejtélyt megoldottnak tekintették. A szibériai tűzgolyó minden kétséget kizárva, nukleáris robbanás volt.
A további orosz és amerikai tanulmányok feltárták, hogy a robbanás során 30 megatonna energia szabadult fel, vagyis 1500-szor több mint Hirosimában.
A szovjet tudósok megvizsgálták és elvetették azokat a feltevéseket, hogy a robbanást űrből származó antianyag, vagy fekete lyuk okozta.
Azt is megállapították, hogy az elpusztult terület nem ovális alakú, mint azt korábban gondolták, hanem nagyjából háromszög alakú. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a robbanóanyag a detonáció pillanatában egy "konténerben" volt, melynek burkolata robbanásálló anyagból készült.
Zegel professzor még egyszer átnézte a szemtanúk állításait és arra a következtetésre jutott, hogy a tárgy egy manővert hajtott végre az égen a robbanás előtt. A robbanás helyszínén vett talajmintákban apró szilikát és magnetit gömböcskéket találtak.
A szerkezet valószínűleg landolni készült, amikor a robbanás történt. Az oroszok szerint a katasztrófa után évtizedekig nem észleltek ufókat. Amikor ismét érkeztek bejelentések, az űrhajók már kisebbek és láthatóan könnyebben irányíthatóak voltak.
Minden idők legnagyobb űrkatasztrófája? Mindenesetre, ha volt legénység az ufón, akkor sem csak ők voltak a robbanás egyedüli áldozatai. Szovjet orvosok szerint a robbanás következtében szibériai emberek ezrei haltak meg.
A Tunguzka folyó környékén lévő falvak lakói, jó egészségükről és hosszú életükről voltak híresek. Sokan jóval túlélték a 100. születésnapjukat.
De 1908 után az orvosok, furcsa betegség miatt bekövetkező halálesetekről számoltak be. Ezért a nukleáris robbanás elméletét kutató csoport exhumált néhány régen elhunyt holttestet.
A tudomány mára már megtalálta az ilyen betegségek elnevezését: sugárbetegség.