Steve Rapton:

Gyerünk a föld alá!

2001. május 9-én Washingtonban ülést tartott a CSETI

A rövidítés egy olyan szervezetet takar, amelynek célja, hogy az USA kormányát rávegye: hozzon napvilágra minden információt az UFO-król. Már csak azért is, hogy véget vessenek az évtizedek óta tartó macska-egér harcnak és igen sajátos bújócskának. Az ott megjelent szakértők a Disclosure Project mellett tették le a garast, vagyis egy “Leleplező”, titkokat kiadó tervezetet szeretnének megvalósítani. Hogy mennyi esélye lehet a szervezetnek az USA egyelőre ódzkodó, rögeszmésen, sőt olykor egyenesen hisztérikusan tiltakozó kormányával szemben, nem tudható. De azért biztató jel, hogy nem akárkik ültek aznap a konferencia asztala körül.

UFO-kutató űrhajós
A legnevezetesebb vendég – gyaníthatóan a Washington Post is csak miatta közölt saját kommentár nélküli hírt a találkozóról – nem más, mint Edgar Mitchell volt. Mitchell amerikai űrhajós, 1971-ben az Apollo-14 holdkomp pilótájaként keringett a Hold körül, míg két bajtársa leszállt a Holdra. Mitchell akkor legális, előre betervezett parapszichológiai kísérleteket hajtott végre, telepatikusan üzent a Földön maradt paraképességű személyeknek, akik vették is üzenetét. Ez annyira magával ragadta az űrhajóst, hogy egy évvel később otthagyta a NASA-t és egy parapszichológiai intézetet alapított, ahol az ismeretelmélet, a nem hagyományos információközlés stb. tudományos elméleteit és gyakorlatát kutatják – mellesleg azóta is.
Rajta kívül voltak ott különféle szakágak tudósai és – ami reményt ad – az USA szárazföldi hadseregének és légierejének magas rangú tisztjei is. Ez utóbbiak természetesen olyanok, akik szemben állnak a hadsereg vezetésével, legalábbis az UFO-kérdésben.
Mellesleg nem az Egyesült Államok az egyetlen, amely már felvette a kapcsolatot az UFO-kon érkező idegen lényekkel – hangzott el az ülésen. Sokan gyanítják, de persze bizonyítékokat még nem sikerült szerezni, hogy régebben a szovjetek, most pedig az oroszok is hasonló cipőben járnak. Orosz földön az egykori űrkilövő állomást, Kapusztyin Jart említik mint olyan helyet, ahol őriznek lelőtt vagy lezuhant UFO-kat.
Az amerikai kormány egyes feltételezések szerint a második világháború vége óta van kapcsolatban a földönkívüliekkel. Más hipotézisek értelmében azonban ennél korábban, már 1930-tól tart fenn kapcsolatot az UFO-kon érkező idegenekkel.
A konferencián számtalanszor felmerült a kérdés: nemcsak az amerikaiak vagy oroszok, de más kormányok sem hajlandók kiadni efféle titkaikat. Ám néhány résztvevő – különösen a tudósok – kifejezték reményüket, hogy hamarosan erre is sor kerül, mivel a környezetvédelmi helyzet erre készteti majd az államokat.
Gigantikus barlangok
Ha a környezeti feltételek megromlanak, a Föld lakói kénytelenek lesznek az ipartelepeket, gyárakat, üzemeket, raktárakat, energiatermelő telepek egy részét is a föld felszíne alá telepíteni. Éppen azért, hogy a felszínen aztán egy hatalmas, több évtizedig tartó rendezés után az ottani körülményeket elviselhetővé tegyék. A természet rekultivációja mindennél többet ér, és hamarosan ennek lesz alárendelve minden.
Akkor viszont felhasználhatjuk azokat a természetes és még inkább azokat a nem természetes barlangrendszereket, alagutakat, amelyek már ki tudja, mióta léteznek a Földön!
Azt sem tudjuk, kik hozták létre ezeket az alagútrendszereket. De ma már bizonyítást nyert, hogy vannak itt több száz, sőt akadnak több ezer kilométeres barlangrendszerek is! Az Egyesült Államok területén is akad néhány. Ott van például Kentucky államban a Mammoth Cave, amelyben neve ellenére nem nagyon laktak mamutok. Dél-Amerikában egy ennél sokkal nagyobb alagútrendszer is található, amely egyes források szerint Peru fővárosától, Limától egészen Equadorig húzódik, vagyis körülbelül 2 ezer kilométer hosszú!
Számos más, talán nem ilyen hosszú barlangrendszerről tudunk Afrikában és Ázsiában is – ezek közös jellemzője, hogy minden jel szerint mesterséges készítmények! De hogy ki készítette őket és mikor, valamint hogy milyen célból – az ma még nem világos. Bár az utolsó kérdésre hamarosan igyekszünk felelni.
Az első kérdés sokkal izgalmasabb. Már csak azért is, mert az alagútrendszerek nagyobb része láttán senki sem tagadhatja, hogy ilyet a természet vak erői nem képesek “készíteni”. Hiszen ez rögtön látszik már csak azért is, mert a keresztmetszetük majdnem mindig tökéletes kör, a sziklafalakat pedig valamilyen ismeretlen erő szinte simára, “üvegesre” csiszolta.
Azon felül az átmérőjük is mintha azt célozná, hogy majdan az emberek nagyobb járművekkel közlekedhessenek bennük. A legtöbbnek 7-9 méter az átmérője, vagyis akár teherautókkal, autóbuszokkal is közlekedhetnek bennük, de vonatot is építhetnek beléjük. Ez történt állítólag a Moszkva alatt talált alagútrendszerrel, amely ugyan csak 11 kilométer hosszú, de atombiztos óvóhelyektől kezdve a szovjet-orosz politikai és katonai vezetés számára vezetési pontokat, valamint külön metróvonalat is létrehoztak benne, amely ma is létezik. A moszkvai alagútrendszer 70-110 méter mélységben húzódik, de a világ egyéb részein vannak ezeknél mélyebben lévők is.
Akadnak viszont – igaz, ritkán – 60 méter átmérőjű, gigantikus alagutak is.
Nos, a CSETI szakemberei többek között arról tárgyaltak, hogy ezeket az alagutakat valaha régen UFO-kon ideérkező (honnan: a Marsról, vagy más közeli égitestekről?) idegenek építették. De miért? Lehet, akkor készültek, amikor emberek még nem is éltek a bolygón. Akkor hát a saját céljaikra hozták őket létre? De most bennük haladva semmi nyomát sem leljük annak, hogy valaha is huzamosabb ideig éltek volna bennük, vagy bármiféle tevékenységet folytattak volna az alagutakban.
Akkor hát mindennek csak egyetlen magyarázata van – vélték a résztvevő kutatók. Bár ez döbbenetesen hangzik, el kell hinnünk: az idegenek előre tudták, hogy az ember nevű élőlény a fejlődése során eljut a környezetszennyezés olyan fokára, amikor már csak egy radikális megoldás segíthet rajta. Ez pedig a fent említett nagyszabású költözés és költöztetés lesz. Amikor is mindent, ami a környezetet terheli, kénytelen lesz levinni az előre elkészített alagutakba!
Tudták: ha tőlünk függ a megoldás, bizony sokáig habozunk majd. Túl sokáig... Csak húztuk-halasztottuk volna, a nehézségekre hivatkoznánk, a pénzhiányra, a probléma megoldhatatlan voltára kennénk mindent. Ám ha készen vannak a leköltözéshez szükséges helyek, akkor már kevesebb lehet bennünk az ellenállás, elfogytak az ürügyek!
Ne legyenek persze illúzióink: a meglévő vagy az eddig felfedezett alagútrendszerek aligha lesznek elégségesek arra, hogy az összes ipari üzemet és egyéb környezetkárosító intézményt oda levigyük. Ám biztató, hogy máris van ennyi, amit készen kapunk, az első idők főbb gondjait megoldjuk velük. Azonfelül – hangsúlyozták a CSETI résztvevői – idővel majd felfedezzük még a többi, egyelőre rejtett barlangot, alagutat is. Nem kétséges, hogy elférnek bennük az atomerőművek, amelyek odalent nem szennyezhetik majd a környezetet és nem hozhatnak veszélyt az emberi életekre. Viszont – figyelmeztettek a jelenlévő tudósok – a Föld mai lakott felszínének 90 százalékára ismét erdőket, növényzetet kell telepíteni ahhoz, hogy természetes úton pótolhassuk a fogyóban lévő oxigénkészleteket. De ettől még éppen elég hely marad majd a városokra. Ezek azonban másféleképpen fognak kinézni, mint a mostaniak. Nem bűzös, zajos, füstös monstrumok lesznek, hanem kisebb kertvárosok hálózata, néhol a régiekre (a mostaniakra...) emlékeztető üzletközpontokkal, felhőkarcolókkal. De a 21-ik század első harmada után ilyenek már nem épülnek – jelentették ki a CSETI-tagok teljes meggyőződéssel.
Valakik tehát gondoltak ránk. A megmenekülésünkre. Vajon önzetlenül tették ezt? Netán azért, mert valahol a végtelen kozmoszban mi is a testvéreik vagyunk? Ha nem a közös biológiai származás – bár azt sem zárhatjuk ki –, akkor az értelem az, amely oly szorosan összeköt bennünket? Lehetséges, hogy amit azok a valaha élt, ismeretlen idegenek tettek értünk, azt majd egyszer, egy vagy több más, idegen világban mi fogjuk megtenni másokért. Ez a láncolat sohasem szakadhat meg. És így van ez jól.