A Biblia kódjáról.
HOLBA ÁGNES – LUKÁCS BÉLA – TASNÁDI NÓRA

Két évvel ezelőtt jelent meg Amerikában egy Drosnin nevű újságíró könyve, s mostanra elért hozzánk is [1]). Odakint sokáig volt a bestsellerlistákon, és itthon is jól fogy. Nem is csoda. A könyv ugyanis egyrészt a Bibliáról, legtöbbször a katolikus terminológia szerinti Teremtés könyvéről, protestáns terminológia szerint Mózes 1. könyvéről, később még pontosítjuk, szól, másrészt saját korunk jelentős eseményeiről. A könyv legtöbbünk számára mellbevágó következtetése az, hogy a Teremtés könyvében kódolva vannak bizonyos szavak, frázisok, esetleg rövid mondatok, amelyek korunkban bekövetkező drámai vagy egyébként fontos eseményeket neveznek meg, mégpedig elég világosan, nem a jósoknál szokásos homályossággal. A Biblia kódjának más jóslatokhoz képest az a jellemzője, hogy a szerző matematikai módszerrel (egy számítógépes program futtatásával) fedez fel valami rejtett tartalmat a Bibliában.

A könyv függelékében található cikkben Witztum, Rips és Rosenberg (a továbbiakban Ripsék) olyasmit állítanak, hogy a program alkalmazásával statisztikailag jellegzetes különbségek adódnak a Teremtés könyve és más hasonló méretű szövegek közt bizonyos nevek és évszámok tekintetében. A könyv főszövegében pedig az újságíró, a program futtatására támaszkodva, tartalmukban összefüggő szavakat talál egymás "közelében". Az ő állításai nem statisztikaiak, hanem az így egyedileg megtalált szókapcsolatoknak tulajdonít jelentőséget. Szeretnénk elkülöníteni a cikk és a könyv következtetéseit, mivel a matematikusok állításából nem következik az újságíróé.

Célunk a természettudományokban szokásos módon megvizsgálni, hogyan használták a statisztikai módszereket a cikkben, illetve hogyan fogna egy ilyen elemzéshez olyasvalaki, aki foglalkozik mérési eredmények kiértékelésével. Ezek után az ilyen statisztikai vizsgálat talajáról érdemes megnézni, mennyire tekinthetők véletlennek vagy sem a könyvben bemutatott érdekes, egyedi állítások.

Lássunk egy példát. Az olvasó talán emlékszik még, hogy 1995. április 19-én reggel 9 tájban (helyi idő) az USA Oklahoma államának azonos nevű fővárosában valaki felrobbantotta a szövetségi kormány helyi hivatalainak helyet adó épületet, amely Murrah-épület néven volt ismert. Hatalmas pusztulást okozott, a halálos áldozatok száma 168 volt. Akadt vádlott, és a hosszú és legjobb tudomásunk szerint megfontolt bírósági eljárás azzal zárult, hogy a tettes neve Timothy McVeigh. Mármost a szerző, csak az esemény után, de matematikai módszerével feldolgozva ez esetben a Kivonulás könyvét (Mózes 2.; Exodus), amely módszert később részletezzük, a következő héber nyelvű szavakat és kifejezéseket találta egymás szomszédságában (a "szomszédság" jelentését is később látjuk): Oklahoma; szörnyű, rémisztő halál; lesz nagy félelem; Murrah-épület, halál, elpusztítva, lemészárolva, megölve, darabokra szaggatva; a neve Timothy; McVeigh; tizenkilencedik nap; a kilencedik órában; reggel; lesben állt, lecsapott, terror; Koresh halálától kétévnyire. Csak a legutolsó frázist kell megmagyarázni: pontosan két évvel korábban fajult tömeghalállá az FBI fellépése egy szekta ellen, amelyet egy bizonyos David Koresh vezetett, aki azt állította magáról, hogy ő a Messiás. Egy elméiet szerint a két eset összefüggött; ennek tisztázása nem volt a bírósági eljárás alapvető célja.

Nos, ha az eljárás működik, haszna nyilvánvaló. Tegyük fel, hogy elegendően sok ilyen (már megtörtént) eseményen igazoljuk, hogy a találatok nem véletlenek. (A szerző szerint ez megtörtént.) Ha tehát valaki átvizsgálja a Bibliát és talál további ilyen szövegeket, akkor felkészülhet a bekövetkező eseményekre. Ez ugyan felveti a szokásos problémát – ha egy jóslatot megkapva az eseményt el tudnánk kerülni, akkor a jóslat nem volna igazi –, de e problémát a görög mítoszok óta vizsgálja az emberiség, és sokan úgy gondolják, vannak rá válaszaik. Ha Drosnin eljárása jó, nyilvánvalóan titkosszolgálatok és más efféle szervek majd alkalmazzák.

Klasszikus példák rejtett értelemre
A jóslások irodalma több ezer éves. Nem kívánunk a jóslások életével foglalkozni, de három példát röviden adunk, hogy lássuk, kb. milyen "világosnak" kell egy jóslatnak lenni, hogy foglalkozzunk vele. Az első két példa ókori, és valószínüleg hiteles; a harmadik újkori, és teljesen dokumentált.

Kr. e. 547-ben Kroisos lüd király már tudta, hogy meg kell ütköznie Kyros perzsa királlyal. Hogy biztosabb legyen teendőiben, követet küldött a delphoi jósdába, hogy átlépje-e a Halys határfolyót. A jóslatot Hérodotosz őrizte meg. A válasz szerint ha átlépi, egy nagy birodalmat dönt meg. Vereségét később úgy magyarázták, hogy a sajátját.

Kr. e. 480-ban a perzsa támadás előtt Athén városa szintén jóslatot kért, és teljes pusztulást sejtetőt kapott. Ezután kért egy másodikat, amely bizonyos "fabástyák" építését ajánlotta. Mindkét jóslat szövege (utólag) bekerült Hérodotosz VII. könyvébe. A szalamiszi tengeri győzelem után bizonyítottnak látták a jóslatot, mondván, hogy fabástyákon hajókat értett a Pythia. A jóslatot lehet így is érteni.

1555-ben nyomtatásban megjelent Nostradamus jóslatainak kötete, tehát a szövegek ellenőrizhetők. 1559-ben II. Henrik francia király egy barátságos viadalban véletlenül halálosan megsebesült, és ezt Nostradamus egy négysorosa igazolódásának tekintették (ez alapozta meg hírét), de abban nem voltak nevek. Sokan teljesültnek tekintik viszont egy másik négysorosát, amelyból most elég két sor:

1633-ban kivégezték zendülésért Montmorency herceget. Előtte Toulouse új börtönében (neufue obturée) ült, szokatlan helyen (hors lieux prouuéz) bűnhődésre (peine), és a kivégző neve Clerepeyne volt (clere peine).

Drosnin megtalált szavai legalább "annyira jók", mint a harmadik eset. A szerkezeti hasonlatosság annyiban szintén megvan, hogy Nostradamus kb. 500 ezer betűnyi terjedelmű szövege bármelyik része tartalmazhat egy adott időre vonatkozó jóslatot, és ugyanez a helyzet Drosninnál hasonló szövegterjedelem mellett (a Teremtés könyve általa használt szövege 304 805 betű).

Ekvidisztáns betűsorok
A vizsgálat "őse" Weissmandel prágai rabbi felismerése a század első feléből. Ez nem volt statisztikailag meghatározó, de a számítógépek előtti korban nehéz lett volna többet tenni. Vegyük a Biblia egyik könyvét, hagyjunk el belőle minden szóközt és írásjelet, és helyezzük át a betűket valahogyan. Régi tradíció folytán e permutáció általában olyan, hogy minden n-edik betűt olvasunk el.

Vizuálisan fogatmazva leírjuk a szöveget n betűs sorokba, majd függőlegesen olvasunk. Ilyenkor néha értelmes szavak, esetleg nevek tűnnek fel. Ha ezeknek komoIy értelmük van, hihetjük, hogy ez nem véletlen. Ha ennél objektívabb vizsgálatra van szükségünk, statisztikai analízist végezhetünk. Ha így újraolvasva a Bibliát értelmes szöveget kapunk, felfedeztük a "nyilvánvaló" szöveg mellett a "rejtettet".

Weissmandel, Ripsék [2] és Drosnin egyaránt a héber bibliát használta. Ebben több dolog is szerepet játszhatott, de van egy praktikus haszna is. Minden héber biblia azonos (ezeket két felekezet használja, az izraelita és a karaita).

Weissmandel érdekes dolgot vett észre. Mózes bármelyik könyvének (melyek a héber kánonban a Tóra részei) elején az 50. betűket összeolvasva megjelenik a Tóra szó, mintegy jelezve, hova tartozik a mű. Látjuk majd, statisztikailag mit jelent ez.
Ripsék már, a számítógépek korában, módszeresebben kutathattak. Számítógéppel tetszőleges hosszúságú sorokra áttördelhető a szöveg. Ennek során bizonyos sorhossznál pl. a szöveg egy pontjában két szó találkozott, egyik vízszintesen, másik függőlegesen (de a szavak csak akkor láthatók, ha még most is csak minden második betűt olvassuk). Az egyik szó a "mtnyh" (balról jobbra), a másik a "cdqyhw" (felülről lefelé). A héber írás magánhangzók nélküli (itt most a héber karakterek helyett a legközelebbi latin hangértékű betűt használjuk, az "y" pl. j-szerű hang, és mind mássalhangzó), de szakember rájöhet, hogy az Cidkija júdai király (Kr. e. 598–587) neve, míg a másik Mattanja, trónra lépése eIőtti neve (2Kir
24, 17). Az első itt igazából Cidkijáhunak van írva, de így is lehet. A Mattanja hosszú t-je nincs megduplázva, de nem is köteIező. A mássalhangzó-kettőzést ugyanis lehet a betűbe tett ponttal is jelölni, és azután e pont el is hagyható.

Mi az esélye annak, hogy ilyen szabályosság "véletlenül" áll elő? A méréskiértékelés folyamatában ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy kell egy "nullhipotézis", azaz pontosan meg kell fogalmaznunk, milyen jelenséget keresünk, milyen a statisztikai valószínűség a keresett jelenség nélkül, és ha a statisztikai eredmény statisztikailag más, a jelenség létezik.

Esetünkben a nullhipotézis nyilván egy második jelentés nélküli Biblia. Ekkor ha a szöveget nem az eredeti rendje szerint olvassuk, csak véletlenül jönnek értelmes szavak, és e véletlen előfordulások gyakoriságát ki tudjuk számítani. Ezt kell összevetni azzal, hogy ténylegesen hányszor jelennek meg. Ha sokkal többször, akkor valami rejtett szövegnek kell lennie: ha viszont nem gyakoribb, mindössze a véletlen hatását látjuk. Ripsék nem az ilyen találkozások valószínűségén ellenőrizték a nullhipotézist, hanem egy sokkal közvetettebb "szabályosságot" sikerült kimutatniuk [2]. A szabályosság úgy fogalmazható meg, hogy szópárok egy szövegben átlagban valamilyen értelemben közelebb kerülnek egymáshoz (valamilyen tördelésben), mint véletlenül várható. A szópárok: 32 híres rabbi neve, ill. születési vagy halálozási dátuma. A "valamilyen értelemben" azt jelenti, hogy a véletlentől való eltérést egy bonyolult távolságszabálynát önkényes statisztikai súlyozással találták meg. Ez a túl nagy "betűköznél" megjelenő szavakat "elnyomja".

A véIetlen találkozásokat sem könnyű kiszámítani; a személyeknek időnként több nevük, többféleképpen írható dátumuk van. Végül azonban a szerzők azt találták, hogy ha a "szavak" távolságát saját bonyolult eljárásukkal határozzák meg és súlyozzák, akkor a rabbik életrajzi listájában lévő nevek és dátumok átlagtávolsága a véletlenül várhatónál határozottan kisebb a Teremtés könyvében; ugyanakkor nagyjából a véletlenül várható (ennél többet ilyenkor lehetetlen mondani) hat másik szövegben. Ezek: a Teremtés könyvének betűit, szavait, bekezdésen belüli szavait és bekezdéseit véletlenszerűen keverő szövegek, Izajás könyve (szintén a Bibliából) és a Háború és béke héber fordítása. A két utóbbi szöveg tehát nem mutatja a szerzők által talált szabályosságot, az előző négy pedig azt jelzi, hogy a szabályosság elromlik, ha a szövegen belül átrendezünk.

Rögtön jelezzük, hegy e statisztikai eredményt igen nehéz közvetlenül értelmezni. A cikk végén még érintőlegesen visszatérünk a témára; a szerzők szakfolyóiratban publikálták eredményüket, és a szakmai ellenőrzés nem talált hibát. Aki nem akarja elfogadni a kapcsolatot a Biblia szövege és az annak kanonizálása után élt rabbik életrajzi adatai közt, az hivatkozhat arra a matematikai tényre, hogy bármely véges számsorhoz végtelen sok olyan képlet szerkeszthető, ami a sor tagjait adja; köznapibban: gondoljuk meg, hogy minden telefonszám megjegyzéséhez tudunk ötletes és egyedi "szabályt" gyártani. Itt most hatalmas nagyságú anyagban igen közvetett, gyenge szabályosság megnyilvánulását sejtik.

Történelem a szövegben
Témánk elsősorban nem a Witztum–Rips–Rosenberg-cikk, hanem Drosnin könyve. A könyv módszere az, hogy áttördeli a Bibliát, ezután egymás közelében összetartozó szavakat lát, és egyrészt ezzel valószínűsíti, hogy a szöveg kódolt, másrészt úgy gondolja, hogy ez ad egy módszert a jövő megismerésére. Fizikus számára az már mellékes, hogy a kódolást Isten végezte (Rips) vagy egy idegen szuperlény (Drosnin). A kérdés az, hogy az értelmes vagy pláne igaz állítások száma nagyobb-e, mint véletlenül várható.

Egy példát már láttunk: az oklahomai robbantás és Timothy McVeigh esetét (a magyar kiadás 106. oldalán). Másik ilyen példa a Kennedy-gyilkosság (99. old.) a "meghalni" és "Kennedy elnök" szavakkal függőlegesen, a "Dallas" szóval pedig ferdén, függőleges irányban két betűközzel. Akad még néhány példa a modern amerikai történelemből.

Más esetek a jelenkori izraeli eseményekkel foglalkoznak, pl. a Rabin-gyilkosságra vonatkoztathatók a "Jichak Rabin" (függőlegesen), a "gyilkos, aki gyilkolni fog" (vízszintesen 27. old.); itt jegyezzük meg, hogy ha valami vízszintesen és kihagyások nélkül jelenik meg, akkor az az eredeti szövegben van, nem a kódoltban, valamint a szintén vízszintesen, de nyolc-nyolc betű kihagyásával megjelenő "Amir" (Rabin gyilkosa) szavak. Néhány, a könyvben említett ilyen prófécia határozottan nem történt meg. Lássunk ebből is egy példát. A könyv 74. oldalán a következő kifejezések jelennek meg: "Netanjahu miniszterelnök", "bizonyosan megölik", "elvágják a lelkét", "megölve". (Rögtön megjegyezzük, hogy a "Netanjahu miniszterelnök" kivételével a többiek vízszintesen folytatólagosak, tehát az elsődleges értelmes szöveg részei, ahol efféle szavak nem ritkák.) Nos, a miniszterelnök az 1999-es választáson vesztett, tehát túlélte tisztségét. A szerző utal egy megváltoztatható jövőre, de gondoljuk meg, hogy akkor mit jelent a "bizonyosan megölik". Úgy tűnik, az értelmes szövegek egy része hamis; ettől még értelmes szövegek, és megvizsgálható, gyakoribbak-e a véletlennél.

A harmadik csoport "általános" kijelentéseket foglal magában. Lássunk egyet. A 33. oldalon látjuk: Áv hó 8. (ez az eredeti szövegből, ahol nem igényel magyarázatot), "a Jupiternek ütközik" (vízszintes, kihagyásokkal) és "Shoemaker–Levy" (ferdén, kihagyásokkal). 5754. Áv 8-án – 1994.június 16-án – a Shoemaker–Levy üstökös a Jupiterbe ütközött. Ismételjük, az elsődleges kérdés az, vajon az áttördelés után előtűnő értelmes kifejezések gyakonbbak-e, mint véletlenül várható volna.

Jakab király Bibliája és Oprah Winfrey
A könyvre reagált Amerikában 1997 novemberében David Thomas [3]. Ő a nullhipotézist nem számításokkal követi, ha nem empirikusan. Veszi a Teremtés könyvét, de angolul, a Jakab király-verziót (az első hivatalos angol Biblia). Áttördeli, és például azt olvassa, "Roswell" (egy ufóeset helye) és "ufó"."Legszebb példája a Ter 41, 38-46, 40 betűs sorokba tördelve. Ekkor egy 21 soros részben 16 értelmes szó vagy név (angol) tűnik fel, ha pedig a ferdéket és a kihagyásosakat is nézzük, 7 név és 13 további szó (1. ábra). Ebből még mondatokat is össze tud rakni, amelyekből legszebb a "Deion pins nude Oprah", azaz "Deion leszorítja meztelen Opraht". Van egy ismert Oprah: Oprah Winfreynek népszerű show-műsora van (no); hogy Deion milyen tévészemélyiség, momentán nem tudjuk (egy másik név Leia, aki természetesen Organa hercegnő a Csillagok háborújából), de az üzenet érdekes. (Lehet, hogy nem teljesül, de ilyent az előbb már láttunk Netanjahuval kapcsolatban is.)

Thomas következtetése az, hogy elég nagy szövegbőI seregével bukkannak fel értelmes szavak és mondatok; mi kiválogatjuk azt, amire ráismerünk, és örülünk neki. Meglehet, de azt ő sem mutatja meg, hogy a Jakab király Bibliájában (ami szintén lehet kódolt) nincs ilyen gyakrabban vagy ritkábban, mint másutt. Ezért mi megvizsgáltunk egy garantáltan nem transzcendens művet, amely kb. olyan hosszú, mint a Teremtés könyve, magyar nyelvű, tehát a nyelvi sajátságok kézben tarthatók, betűkészletét úgy redukáltuk, hogy hasonlóan többértelmű legyen, mint a héber, tiszta mássalhangzós írás, a jelenkori magyar történelemre kérdeztünk rá, és egyértelműen számítottuk a nullhipotézis találati valószínűségét.

"Utolérni és felfalni..." meg a magyar NATO-tagság
Kiinduló szövegünk Holba Ágnes kiadatlan regénye, melynek címe Utolérni és felfalni..., és meglepő módon egy kutatóintézeti fizikus viszontagságait írja le. A mű szövege 1987-ben rögzült (1990 elejéről származó pozitív lektori vélemény Göncz Árpád írószövetségi elnöktől). A kézirat használata melletti három komoly érv:
1. már számítógépben van;
2. hossza (351 355 betű) hasonló a Teremtés könyve héber verziójáéhoz;
3. annyira távol áll bármely emberfeletti befolyástól, amennyire csak lehet.
Ezek után a magánhangzókról minden ékezetet eltávolítottunk, a szóközökkel és írásjelekkel együtt. Ezzel az írás hasonlóvá vált "homályosság" szempontjából a héber mássalhangzós íráshoz. Ezután egyrészt a magyar szövegben 26 különboző betű marad, azonban a q, w és x ritkasága miatt gyakorlatilag csak 23, míg a héber szöveg 22 betűs. Másrészt a nem jelölt
magánhangzók a héberben általában nem a szótő, hanem csak a nyelvtani szerepet jelölik.; magyarban a magánhangzó nélküli írás sokkal érthetetlenebb (többértelmű) volna, de a magánhangzók ékezeteinek hiánya szintén csak mérsékelt összetévesztéssel jár. Egy példa: "dorombol" és "dörömböl" egyaránt "ütemes mély hangot ad".

Most már rá lehet keresni kiválasztott szavakra. A vizsgálatra a "NATO", "Horn" és az "Orbán" neveket választottuk. Ez volt ugyanis (eddig) 1999 nagy magyar történelmi eseménye: először a NATO-csatlakozás, utána pedig szinte rögtön egy fegyveres konfliktus. Viszont szemben az eddigi művekkel, mi a véletlen találati valószínűségét is meghatároztuk.

Betűk gyakorisága
Minden nyelvben más és más a betűk előfordulása; ezért egyik nyelven végzett statisztikai elemzés teljesen félrevezető lehet a másikon. Drosnin nem ad héber statisztikát. Thomas kettőt is ad angolul: egyrészt a Jakab király Bibliájáét, másrészt egy vallási ügyben hozott legfelső bírósági végzését. Ebből rögtön kiviláglik, hogy a h több mint kétszer olyan gyakori a Bibliában, mint a jogi szövegben, tehát minden szöveget önmagából kell ellenőrizni. Magyar szövegünk betűgyakoriságát a 2. ábra mutatja.

Következnek a kétbetűs kombinációk. A 3. ábra két ilyen kombináció, az "n. a" és az "r. b" gyakorisága, attól függően, hogy a pont helyén hány betűs ugrás van. A szaggatott vonal lenne a véletlen előfordulás.

A következőt láthatjuk. A magyar nyelvben (de legalábbis az Utolérni és felfalni... nyelvében) mássalhangzó-magánhangzó kapcsolat általában akkor a legvalószínűb , mikor szomszédosak. Néhány betűköz után a gyakoriság gyakorlatilag már véletlen kombinációs valószínűség. (A statisztikához meg lehetne határozni az elméleti hibahatárt is, de láthatóan felesleges.) A mássalhangzó-mássalhangzó szomszédság viszont nem gyakori; ilyen a véletlen gyakoriságnál kevesebb van, viszont egy betűhellyel odébb meg több. A lépésköz növelésével azután már itt is beáll a véletlen gyakoriság.

Ha tehát legalább tízbetűs sorokba tördeljük a szöveget, a függőlegesen olvasható szövegnek már semmi köze nem lehet az eredeti "finomszerkezethez". Ezek után a 10-es és a 100-as sorhossz között minden tördelésre megkerestünk három szót.
Az első természetesen "nato". A másik kettőhöz (politikai) magyarázat szükséges. A mű szerzője állítja, hogy nem volt szándéka a szövegben NATO-ra vonatkozó utalásokat elrejteni. A szöveg 1987-es rögzítésekor a NATO-csatlakozás még nem volt időszerű. Először formálisan Antall József kormányzása idején Horn Gyula vetette fel 1990 második felében, de korainak minősítették. A csatlakozási kérelmet hivatalosan Boross Péter miniszterelnök terjesztette be 1994-ben, a csatlakozási folyamat szépen haladt Horn Gyula alatt, de csak Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt lettünk tagok.

Mivel az Antall és a Boross hatbetűs, csak a "horn" és "orban" szavakra kerestünk rá. 10-es és 100-as sorhossz közt az alábbi előfordulásokat találtuk:

Az eredmény legközvetlenebb értelmezése kb.: a NATO-csatlakozás ügye a mai magyar sors lényeges kérdése, amire vonatkozóan sok kijelentés van kódolt szövegekben; és ebben Horn szerepe kb. nyolcszoros volt Orbánéhoz képest. (Egy ilyen állítás nem a priori lehetetlen, mivel az 1990-es parlamentben Horn a külügyi bizottság elnöke volt.)

A nullhipotézis végigszámolása viszont érvényteleníti az értelmezést. A kódolás teljes hiányában az alábbi eredményt kellene látnunk (második oszlop):

Anélkül, hogy az elméleti hibahatárt számítanák, alighanem mindenki elhiszi, hogy a véletlen találatok történtek meg a szokásos véletlen ingadozással.

Az lenne tehát kódolás, ha valamelyik szó gyakrabban/ritkábban jelenne meg. A mostani eredményt értjük. Egyszerűen "nato" azért gyakoribb, mint "horn", mert az elsőben nincs három mássalhangzó és mert az "a" gyakori; és "orban" ritkább, mint "horn", mert egy betűvel hosszabb. (Ezért nem kerestük Antallt és Borosst; hosszabbak és belőlük legfeljebb egy várható.)

Marad a kérdés, milyen gyakoriak a "találkozások", pl. "nato" és "horn" közel, de mindenesetre egy belátható oldalon. Erre nem kerestünk rá, ugyanis igen sok véletlen találkozás várható.

A normál gépelt oldal kb. 2000 betű. Ekkor (nem állva meg 100-as sorhossznál) oldalanként kb. 35 "nato" és kb. három "horn" jut véletlenül. Normál tördelésnél az egyik átlag egyszer soronként, a másik vagy kétszer oldalanként; kizárt, hogy valahol ne metszenék egymást.

Hány betűs Dallas?
Térjünk vissza Drosninhoz; a magyar szövegből sokat tanultunk. Kritikánk lehetne, hogy a magyar szövegben csak rövid szavakat találtunk gyakran, míg Drosnin hosszabbakkal is foglalkozott. De ez legtöbbször nem is volt így. A sémi nyelvek alapvető tulajdonsága: a régi, eredeti szótövekben a mássalhangzók száma általában három [4]. Képzett vagy összetett szavak lehetnek négy vagy öt mássalhangzósak, de az ritkább. Valóban, a 37. oldalon az "öldöklés" négy betű. A 45. oldalon
"elektromosság" négy betű. A 67. oldalon "megválasztva" négy betű. És így tovább. Amikor egy héber kifejezés lényegesen hosszabb, pl. egy teljes név, akkor ritka is. Pl. a meggyilkolt miniszterelnök, Jichak Rabin neve 8 betű így: "ychqrbyn" (felteszem, hogy ez valóban a helyes alak), és az egész Teremtés könyvében csak egyszer jön elő. Egy nyolcbetűs szó hasonlóan ritka lenne a magyar szövegben is, csak Jichak Rabin magyarul már 11 betű.

Lássuk az angol neveket. Kennedy neve (98. old.) "qndy", és hadd fejezzük ki kételyünket azzal szemben, hogy e névben a mély hangú k-változat szerepeljen. Az európai nyelvek általános tulajdonsága, hogy magas hangokkal magas k-variáns jár; a sémi nyelvekben ez nem kötelező, és azért van k és q [5]. A "Kennedy" név ír–skót. Más szóval ez szerintünk nem is Kennedy. A környékén állítólag ott van Dallas, halála helye. Így: dalas (a négy s-hangból samekkel). Nos, Dallast le lehet így is írni.

Ezen kívül azonban számtalan módon: 1. a samek helyett legalábbis sin is állhatna, 2. el lehetne hagyni az első a-t, mert az az angolban magánhangzó (Kennedynél mindkét e hiányzik). 3. el lehetne hagyni a második a-t. 4. lehetne két 1-et írni, 5. lehetne visszafelé írni, más szavaknál van is ilyen példa. Ez 2^{5 = 32 lehetőség, tehát "Dallas" 32-szer gyakrabban várható, mint gondolnánk. Még furcsább a "McVeigh" név írása (107. old.), a "mqwwyy" bárki lehet.}

Ismételjük: ha többféle írást is el tudunk képzelni egy névre, megugrik a "nevek" megjelenésének valószínűsége, véletlenül is várhatók nevek és szavak. A magyar anyagon szerzett tapasztalatainktól azt várjuk, hogy Drosnin szavai és nevei megjelennek a nullhipotézis esetén is (amit ő még nem számolt ki), és azt mondhatjuk, hogy egy alapos számszerű becslés nélkül minket nem tudott meggyőzni arról, hogy amit talált, nem véletlen (ahogyan mi legalábbis valószínűsítettük, statisztikával többet nem tudunk, hogy a magyar szövegben a "nato", "horn" és "orbán" betűsorok tisztán véletlenek).
Legalábbis éppen annyi van, mint véletlenül lenne. Ilyen vizsgálatot, legalábbis a valódi héber és jiddis szavakra és nevekre, meg lehetne csinálni a héber Teremtés könyvén is; mi csak azt mondjuk, hogy ezt könyvében Drosnin nem csinálta meg.

És amit szintén nem vizsgált: egy-egy kiragadott mátrix betűtengerében nincs kontroll arra, hogy más, esetleg ellentétes jelentésű üzenetek nincsenek-e kódolva. Pl. a most kimutatott statisztikai eredmények megengednek az állítólagos "Qennedy" (98. o]d.) közelében akár egy "túlélni" szót is, amely héberül nyilván szintén hárombetűs.

És még a kereszteződések állítólagos ritkaságát kérdőjelezi meg két megjegyzés. Sokszor ami keresztez, egy három-négy betűs eredeti héber szó: a magyar szöveg vizsgálatakor láttuk, hogy ilyen rövid szavak teljesen véletlenül is nagyon sűrűn vannak. A másikat a 98. oldallal szemléltetjük. Itt "találkozik" az "Oswald" (már ha az) név a "mesterlövész", és a "gyilkos aki gyilkolni fog" kifejezésekkel. De mindkét utóbbi vízszintes, azaz a Biblia elsődleges szövegébe tartozik, ahol csak értelmes szavak lehetnek, és efféle jelentésű szavak gyakoriak. Ráadásul a "mesterlövész" természetesen csak három betű.

Epilógus
Befejezésként két megjegyzés. Az egyiket nyilván igényli az olvasó; a másikat talán nem, de megtehetné.
Láttuk, hogy Ripsék [2] igazolták, hogy a Teremtés könyve szövegének van valami sajátos jellegzetessége. Be kell vallanunk, hogy nem tudjuk, mi; a statisztikus próba olyan bonyolult, hogy lehetetlen pontosan megmondani, mit mér. De tapogatózni tudunk.

A szerzők szerint a szövegnek valami titokzatos módon köze van 32 rabbi adataihoz. Nem azt mondjuk, hogy ez lehetetlen (más kérdés, hogy jelen fizikai elméleteinkkel ezt nehéz lenne megmagyarázni). Egyszerűen csak azt mondjuk, hogy ezt akarják bizonyítani, de az addig nem történik meg, amíg "egyszerűbb" lehetőségeket nem néznek végig. Mármost áttanulmányozva a [2] cikket, úgy látjuk, hogy a statisztikai próba erősíti a csak néhány betűközre lévő kapcsolatokat (azzal, hogy a távoliakat elnyomja). Ekkor viszont nem lehetetlen, hogy a nyelvi "stílusból" valami még átmegy a próbán. (Ennek elkerülésére kezdtünk a magyar anyagnál tíz betűköznél; a 2. ábra jelzi, hogy ilyen távolságban a betűk gyakorlatilag nincsenek egymással összefüggésben.)

Ha a hatás innen jön (és innen jöhet), akkor persze az összekevert betűjű Teremtés könyve más lesz; a Háború és béke pedig modern regény, héber fordításának egészen más a szókészlete stb. Marad még Izajás könyve. De Izajás szövege mintegy 600 évvel későbbi, mint Mózes élete. Nem ártana valamit tudni, mikor is fejezték be Mózes öt könyvének szerkesztését, csak annyi biztos, hogy Jósiás király alatt, mondjuk, Kr. e. 620-ban már mind az öt könyv megvolt.

Mindez tudományos elméleteket meg vallásos hitet érint, ahol fizikusok meglehetősen idegen talajon mozognak. De az biztos, hogy Mózes 1. könyve átlagban régebbi, mint Izajás. 600 év alatt pedig a nyelv és a stílus lényegesen változik. Legalább a betűgyakoriságokat össze lehetne hasonlítani, valószínűleg alapvetően különböznének, de e vizsgálatnak nyomát sem látjuk.

Még egészen futólag érinteni kell ama kérdést, mikori szövegállapot van Drosnin kezében. Ő ugyanis arra gondol,
hogy az "eredeti" és "emberfölötti származású" szöveget vitte gépébe, amely 3200 éves (86. old.). Nos – megint vallásos hitet is érinthet, de –, ha valaki világi síkra lép tudományával, nem követelheti meg olvasóitól vallási alapfeltevések vita nélküli elfogadását. A fölösleges részletek nélkül a mai héber kánon egyetemességét biztosan tudjuk igazolni 1500 évre visszamenőleg, de talán 1900 évre is [8]. Korábbról többféle szövegről tudunk, bár ezek a "nem kódolt" tartalomban nem nagyon különböznek. Ránk három független szöveg maradt vallási használatban, két nyelven, és a holt-tengeri (qumráni) tekercsek egy negyediket képviselnek. Van a "héber Biblia", amelyet két vallás használ, az izraelita és a karaita (ezt használja Drosnin), fordításokban pedig sok protestáns felekezet. Létezik viszont egy másik héber szöveg, amelyet a szamaritánus vallás használ. Azonkívül a Septuaginta, amely görög nyelvű, de láthatóan más héber eredetit használt (Mózes l. könyvét jóval Qumrán, tehát a Kr.e. I. század előtt fordították, Kr. e. 200 tájékán). A qumráni szövegek egyszer egyikhez, másszor másikhoz állnak közel, és tudunk Kr. u. 100. körül szövegegységesítő munkáról a jamniai teológiai főiskolán. Lehet, hogy a szöveggondozás épp az ősit állította helyre, de ezt a független qumráni kézirat nem igazolja. Kódolt szöveg megjelenését pedig már kis változások is megakadályozhatják.