a szövegekben található 68 kifejezéshez

***************************************

A kislexikonban található kifejezések mutatója:

KÓD: 001 Aldebo;

KÓD: 002 Árapály-jelenség;

KÓD: 003 Aszteroida;

KÓD: 004 Asztrofizika;

KÓD: 005 Asztrolábium;

KÓD: 006 Atmoszféra;

KÓD: 007 Binokulár;

KÓD: 008 Challenger-űrrepülőgép;

KÓD: 009 Cirkumpolaritás;

KÓD: 010 Csillagászati egység;

KÓD: 011 Deklináció;

KÓD: 012 DNS, Dezoxiribonukleinsav;

KÓD: 013 Doppler-effektus;

KÓD: 014 Ekliptika;

KÓD: 015 Elongáció;

KÓD: 016 Evolúció;

KÓD: 017 Excentricitás;

KÓD: 018 Expozíció;

KÓD: 019 Fényév;

KÓD: 020 Fogyatkozás;

KÓD: 021 Fotometria;

KÓD: 022 Gamma-sugarak;

KÓD: 023 Gnómon;

KÓD: 024 Gömbhalmaz;

KÓD: 025 Gravitáció, általános tömegvonzás;

KÓD: 026 Hubble-törvény;

KÓD: 027 Infravörös csillagászat;

KÓD: 028 Interferencia;

KÓD: 029 Interferométer;

KÓD: 030 Ionoszféra;

KÓD: 031 Jákob botja;

KÓD: 032 Konjunkció;

KÓD: 033 Kozmikus sugárzás;

KÓD: 034 Kozmogónia;

KÓD: 035 Kozmológia;

KÓD: 036 Kvadráns;

KÓD: 037 Leonidák;

KÓD: 038 Lunar orbiter;

KÓD: 039 Magellán-felhők;

KÓD: 040 Magnetoszféra;

KÓD: 041 Magnitúdó, fényesség;

KÓD: 042 Meridián;

KÓD: 043 Mutáció;

KÓD: 044 Napfáklya;

KÓD: 045 Napfolt;

KÓD: 046 Napszél;

KÓD: 047 Oort-felhő;

KÓD: 048 Oppozíció;

KÓD: 049 Paradoxon;

KÓD: 050 Perihélium;

KÓD: 051 Phaeton;

KÓD: 052 Planetáris köd;

KÓD: 053 Precesszió;

KÓD: 054 Rádiótávcső;

KÓD: 055 Reflektor;

KÓD: 056 Refraktor;

KÓD: 057 Sarkcsillag;

KÓD: 058 Szextáns;

KÓD: 059 Szupernóva;

KÓD: 060 Szürkület;

KÓD: 061 Tejútrendszer, galaxis;

KÓD: 062 Topográfia;

KÓD: 063 Triton;

KÓD: 064 UFO;

KÓD: 065 Űrszonda;

KÓD: 066 Üstökös;

KÓD: 067 UT;

KÓD: 068 Vöröseltolódás;

A kifejezések előtt álló KÓDok a keresésben nyújtanak segítséget. Önnek csak

az a teendője, hogy a keresett kifejezés KÓDját az "F" paranccsal

megkerestesse!

Kifejezés magyarázatok:

KÓD: 001

ALDEBO [latin] Saját fénnyel nem rendelkező testnek az az adata, amely

megmutatja, hogy a test a rá eső fényből mennyit ver vissza. A fehér papír

aldebója pl. 0,7; a Földé 0,36; a Holdé csak 0,07, ami a korom aldebójának

felel meg.Az aldebő a test felületének minőségétől függ.

KÓD: 002

ÁRAPÁLY-JELENSÉG Egymáshoz közeli égitestek gravitációs mezője

mindkettejükön alakváltozást hoz létre, ez az árapály-jelenség. Ez persze

csak ritkán feltűnő. Pl. a Földön a tengerek felszínének súllyedését

(apály) és emelkedését (dagály) a Hold és kisebb mértékben a Nap vonzása

okozza. A tenger a Hold felőli és az átellenes oldalon "kidudorodik", s a

dagálypúp a Föld forgása miatt körbehalad. A dagály magassága különböző

aszerint, hogy hol mérjük, de van, ahol 5-10 m-t is elér. Az

árapály-jelenség másik látványos megnyilvánulása a Jupiter egyik holdján,

az Io-n tapasztalható aktív vulkánosság.

KÓD: 003

ASZTEROIDA [görög], KISBOLYGÓ A Naprendszerben a 9 nagybolygón kívül még

mintegy 100.000 kisbolygó kering. (Idegen szóval planetoidáknak,

aszteroidáknak is nevezik őket.) Az első kisbolygót 1801-ben fedezte föl

Piazzi itáliai csillagász. Ma már több mint négyezret találhatunk a

kisbolygó-katalógusban. (A kisbolygó akkor kap számot és nevet, ha

kiszámították pályáját, és ez alapján később meg is találták.) Méretük

általában 1 és 100 km között van, túlnyomó többségük a Mars és a Jupiter

között kering. Vannak különleges pályájú kisbolygók is (pl. Eros, Amor,

Icarus). A Trójai kisbolygók a Jupiter pályáján (előtte és utána 60ş-al)

keringenek. A magyar Kulin György sok kisbolygót fedezett föl. A

Nemzetközi Csillagászati Unió néhány magyar kisbolygóelnevezést is

elfogadott (pl. Róka, Konkolya, Szalonta) A kisbolygóövezetben (a Mars és

a Jupiter között) olyanok a viszonyok, hogy két kisbolygó összeütközéskor

nem tapad össze, hanem inkább széttörik. Ezért a kisbolygók nem állnak

össze egyetlen nagybolygóvá.

KÓD: 004

ASZTROFIZIKA [görög] Az égitestek fizikai tulajdonságaival foglalkozó

tudományág.

KÓD: 005

ASZTROLÁBIUM [görög] A bolygók pályájának és pillanatnyi helyének

meghatározására szolgáló, ma már elavult műszer.

KÓD: 006

ATMOSZFÉRA [görög-latin] Légkör; valamely égitest, elsősorban a Föld

levegőburkolata.

KÓD: 007

BINOKULÁR [latin] A két szem számára két külön csőből álló távcső vagy

mikroszkóp.

KÓD: 008

CHALLENGER ŰRREPÜLŐGÉP 1986. január 28-án katasztrófa súlytotta az amerikai

űrrepülőgép-programot és a hozzá kapcsolódó Spacelab-kísérleteket. Amikor

közvetlenül a Challenger űrrepülőgép startja után az üzemanyagtartájok

felrobbantak, az utasfülke, fedélzetén a hét űrhajóssal, kirepült az égő

roncsok közül. Mivel a Challenger nem rendelkezett a veszélyhelyzetekben

felhasználható mentőszerkezettel, az űrrepülőgép lezuhant, és valamennyi

utasa életét vesztette. A katasztrófa oka az volt, hogy a szilárd

tüzelőanyagú indító segédrakéta műanyag tömítőgyűrűje a reggeli hidegben

összezsugorodott, nem zárt tökéletesen, és a kicsapó láng felrobbantotta a

fő rakétahajtóművet. A katasztrófa közel 2 évre visszavetette az amerikai

űrrepülő-kísérleteket.

KÓD: 009

CIRKUMPOLARITÁS [latin] A Föld forgása miatt az éggömböt a rajta látszó

égitestekkel együtt naponta körbefordulni látjuk. A Föld forgástengelye

tűzi ki az égi pólusokat, ezek a napi forgás során helyben maradnak. A

pólus közelébe eső égitestek teljes napi ívüket a láthatár felett teszik

meg, nem nyugszanak le. Ez a cirkumpolaritás jelensége. Azok a csillagok

cirkumpolárisak, amelyeknek deklinációját a megfigyelő földrajzi

szélességéhez adva 90ş-nál nagyobb szöget kapunk (ha az északi félgömbön

vagyunk).

KÓD: 010

CSILLAGÁSZATI EGYSÉG (CsE, AU, AE) A Föld közepes távolsága a Naptól,

közelítőleg 149,6 millió km. A Föld tehát 1 CsE-re van a Naptól. A CsE-t

csak a Naprendszeren belül érdemes használni, hiszen már a Plútó is 39,5

CsE-re kering a Naptól, s a legközelebbi csillag 4,25 fényévnyire van. Ez

CsE-ben kifejezve nagy szám lenne, hiszen 1 fényév kb. 63.242 CsE.

KÓD: 011

DEKLINÁCIÓ [latin] Az éggömb egy pontjának az égi egyenlítőtől való mért

szögtávolsága.

KÓD: 012

DNS, DEZOXIRIBONUKLEINSAV A sejtmagnak, ezen belül a kromoszómáknak egyik

legfontosabb, a fehérjeszintézist irányító és az öröklődésben döntő

szerepet játszó anyaga.

KÓD: 013

DOPPLER-EFFEKTUS Hétköznapi tapasztalat szerint a közeledő sziréna hangja

nemcsak erősebb, hanem magasabb is lesz; távolodóban pedig ahogy halkul,

mélyül is. Ez a Doppler-effektus egyik megnyilvánulása. Doppler

(1803-1853) 1842-ben elméletileg kimutatta, hogy a jelenség fényhullámok

esetében is fellép. 1845-ben kísérletileg is igazolták, hogy a

megfigyelőtől távolodó fényforrás színe a színkép vörös, a feléje

közeledőé pedig a kék része felé tolódik el. A Doppler-effektus teszi

lehetővé kozmikus objektumok látóirányba eső sebesség-összetevőjének

meghatározását.

KÓD: 014

EKLIPTIKA [görög] Nappálya; az éggömbből a Föld Napkörüli pályájának

síkjával kivágott főkör, amelynek mentén a Nap évi látszólagos mozgását

végzi.

KÓD: 015

ELONGÁCIÓ [latin] Az a szög, amit a megfigyelőtől a Naphoz és egy

(naprendszerbeli) égitesthez húzott két félegyenes bezár. Leggyakrabban a

belső bolygók (Merkúr és Vénusz) elongációjáról beszélünk, mivel ezek a

Földnél közelebb vannak a Naphoz, így elongációjuk nem lehet akármekkora:

nem távolodhatnak el tetszőleges mértékben a Nap irányától, hanem csak

bizonyos szögtávolságig. Néha helytelenül azt a helyzetet nevezik

elongációnak, amikor a bolygó épp a lehető legtávolabb látszik a Naptól.

KÓD: 016

EVOLÚCIÓ [latin] A magasabb rendű szervezeteknek az alacsonyabbakból való

kifejlődése, fokozatos átalakulása.

KÓD: 017

EXCENTRICITÁS [latin] Ellipszis vagy hiperbola esetében a középpont és a

gyújtópont (fókusz) távolságát lineáris excentricitásnak nevezzük. A

lineáris excentricitás és az ellipszis fél nagytengelyének aránya a

numerikus excentricitás.

KÓD: 018

EXPOZÍCIÓ [latin] Fényérzékeny anyag megvilágítása. Az expozíciós idő a

fényérzékeny anyag (pl. fényképfilm) megvilágításának időtartamát jelenti.

KÓD: 019

FÉNYÉV Kozmikus távolságok kifejezésére használt mértékegység: az a

távolság, amit a fény (és a többi elektromágneses hullám) egy tropikus év

alatt légüres térben befut. Eg fényév mintegy 9460 millió km = 0,3 parsec

= 63.242 csillagászati egység. A hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima

Centauri kb. 4,25 fényévre, az Androméda-köd pedig kb. 2,7 millió fényévre

van tőlünk.

KÓD: 020

FOGYATKOZÁS Akkor lép fel, ha egy égitest árnyékot vet egy másikra. Ha pl.

a Föld árnyéka a Holdra esik, akkor holdfogyatkozás van; ha a Hold árnyéka

esik a Földre, azaz a Földről nézve a Hold eltakarja a Napot, ez a

napfogyatkozás. Ha a Hold egészen a Föld árnyékába jut, akkor teljes

holdfogyatkozásról beszélünk; ha a Hold az egész napkorongot eltakarja,

akkor a napfogyatkozás teljes. A nem teljes fogyatkozást részlegesnek

mondjuk. Nagy ritkán a Hold úgy is a Nap elé kerülhet, hogy körülötte

körben kilátszik a Nap széle; ez a gyűrűs napfogyatkozás. Távcsővel más

égitestek fogyatkozásai is észlelhetők, pl. a Jupiter holdrendszerében.

KÓD: 021

FOTOMETRIA [görög] A csillagászatnak az az ága, amely az égitestek

fényességének mérésével foglalkozik. Az alkalmazott eszköz szerint

beszélhetünk vizuális, fotografikus vagy fotoelektromos fotometriáról

aszerint, hogy a mérést szemmel, fényképezéssel vagy elektromosan (ill.

elektronikusan) működő műszerrel végzik.

KÓD: 022

GAMMA-SUGARAK Atommagok elektromágneses radioaktív sugárzása.

KÓD: 023

GNÓMON [görög] Egyszerű csillagászati műszer, vízszintes lapon függőleges

rúdból áll. Árnyékának megfigyelésével részletesen vizsgálható a Nap

járása. Napórának is használható; de pl. Eratoszthenész híres mérése

(meglehetősen pontosan meghatározta a Föld kerületét - tisztában volt a

Föld gömb alakjával) is gnómon használatán alapult.

KÓD: 024

GÖMBHALMAZ Sok ezer, esetleg több százezer csillagból álló halmaz, amelynek

tagjai egymáshoz olyan közel vannak, hogy a tömegvonzás nem engedi őket

szétszóródni. Idős csillagokból áll, amelyek feltehetőleg a

Tejútrendszerrel egyidősek. Csillagközi anyag gyakorlatilag nincs benne.

Távcsőben elmosódó kerek foltnak tűnik. Nagy távcső megmutatja a halmaz

egyes csillagait is, legalábbis a halmaz széle felé, ahol a csillagsűrűség

nem túl nagy. Tejútrendszerünk gömbhalmazai egy óriási kb. 200 tagú gömb

alakú rendszert alkotnak a Galaxis lapos spirálja körül. Ez a mintegy

50.000 parsec átmérőjű gömb a galaktikus halo, amelyben magányos csillagok

is találhatók. A legnagyobb távcsövekkel sikerült megtalálni más

tejútrendszerek gömbhalmazait is.

KÓD: 025

GRAVITÁCIÓ [latin], ÁLTALÁNOS TÖMEGVONZÁS Bármely két (vagy több) test

között szükségszerűen fellépő vonzóerő. A két test lehet két porszem, de

lehet akár két csillag is. A tömegvonzás nagyságára vonatkozó törvényt

Newton közölte 1687-ben. Eszerint az (m) és (M) tömegű, egymástól (r)

távolságban levő pontszerű testek között F = f*((m*M)/rý) erő lép fel. Itt

f = 6,67*10^-11E Nmý/kgý, az általános tömegvonzás állandója, amit először

Cavendish mért meg 1797-98-ban, majd 1888-ban Eötvös Loránd határozott meg

igen pontosan. A gravitáció okozza pl. azt, hogy a testek a Föld

középpontja felé esnek; hogy a Hold a Föld körül, a Föld pedig a Nap körül

kering; hogy a Napot nem veti szét saját sugárzása. Newton e törvény

segítségével magyarázta meg és tette pontosabbá a tapasztalti úton nyert

Kepler-törvényeket.

KÓD: 026

HUBBLE-TÖRVÉNY A méréstechnika fejlődése századunk elejére lehetővé tette,

hogy meghatározzák a közelebbi extragalaxisok távolságát, és

lefényképezzék színképüket. A színképekben a vonalak nem a laboratóriumi

mérésekből ismert helyükön voltak, hanem attól a színkép vörös vége felé

eltolódva (vöröseltolódás). Ezt a Doppler-effektussal magyarázzák: a

galaxisok távolodnak tőlünk. (A magyarázatot ugyan vitatják egyesek, de a

legtöbb kutató elfogadja, mert jobb elmélet még nincs a jelenségre.) Az

extragalaxisok vöröseltolódása adta az ötletet az ősrobbanás elméletéhez.

E. P. Hubble (1889-1953) amerikai csillagász vette észre, hogy minél

távolabb van tőlünk egy galaxis, annál nagyobb a vöröseltolódása, azaz

annál nagyobb sebességgel látszik távolodni. A Hubble-törvény szerint a

galaxisok távolodási sebessége arányos a távolságukkal.

KÓD: 027

INFRAVÖRÖS CSILLAGÁSZAT Az égitestek elektromágneses sugárzásában mindenféle

hullámhossz előfordul. A Föld légköre ezek legtöbbjét elnyeli vagy

visszaveri, így bolygónk felszínéről a Világmindenség csak a látható fény

és a rádiósugárzás tartományában tanulmányozható. A látható fénynél

valamivel nagyobb hullámhosszú infravörösből is csak nagyon kevés jut el a

Föld felszínére, az is csak bizonyos hullámhosszakon. A Föld légkörének

felső részéből vagy a légkörön túlról azonban zavartalanul tanulmányozható

az égitestek infravörös sugárzása. A legtöbb eredményt az IRAS mesterséges

hold segítségével érték el. Infravörösben észlelve, az égbolton elsősorban

az alacsony felületi hőmérsékletű csillagok, a porfelhők és bizonyos

típusú extragalaxisok válnak feltűnővé. Tejútrendszerünk magja is erős

infravörös forrás.

KÓD: 028

INTERFERENCIA [latin-angol] Két hullámmozgásnak, rezgésnek egymást erősítő

vagy gyengítő kölcsönhatása találkozásukkor. Rádiózásban: rádióvételi

zavar.

KÓD: 029

INTERFEROMÉTER [latin-görög] Fényinterferencia létrehozására és észlelésére

szolgáló optikai mérőeszköz.

KÓD: 030

IONOSZFÉRA [görög] A légkörnek kb. 80 km magasságban kezdődő, erősen

ionizálódott rétege.

KÓD: 031

JÁKOB BOTJA Szögmérésre használt mára már elavult műszer.

KÓD: 032

KONJUNKCIÓ [latin] Együttállás; az a helyzet, amelyben két égitest a pályája

szerint lehetséges legkisebb távolságra van egymástól.

KÓD: 033

KOZMIKUS SUGÁRZÁS A Földre minden irányból egyforma erősségel érkezik az ún.

kozmikus sugárzás. Alkotóelemei elsősorban atommagok: 90% H, 9% He, és

csak 1% nehezebb elemek magja. E részecskék a fénysebességhez közeli

sebességgel érkeznek, energiájuk 10^9+E és 10^20+E eV között van. A

kozmikus sugárzás eredete nem teljesen tisztázott, de valószínű, hogy

szupernova-robbanások alkalmával keletkezik. Az igen nagy energiájú

kozmikus részecskék a Föld légkörének anyagával kölcsönhatásba lépve, ún.

kozmikus záporokat váltanak ki. A Föld mágneses terében a kozmikus

sugárzás töltött részecskéinek legtöbbje fennakad, így ez a mágneses tér

megvéd minket a kozmikus sugárzás betegségeket is okozó, káros hatásától.

Ha a Föld mágneses tere eltűnne (egyesek szerint ez negyvenezer évenként

bekövetkezik), akkor a jelenleginél sokkal több születési rendellenesség

(mutáció) fordulna elő.

KÓD: 034

KOZMOGÓNIA [görög-latin] Az égitestek keletkezésével és fejlődésével

foglalkozó tudományág.

KÓD: 035

KOZMOLÓGIA [görög] A világmindenséggel mint összefüggő egységes egésszel,

tér- és időbeli szerkezetével foglalkozó tudomány.

KÓD: 036

KVADRÁNS [latin] A csillagok magasságának és ezzel hely meghatározására

használt elavult szögmérő műszer. Jelentése még: negyedkör, délkör

negyedrésze.

KÓD: 037

LEONIDÁK Meteorraj elnevezése, melyek évről évre általában novemberben

tűnnek fel az Oroszlán (Leo) csillagkép felől.

KÓD: 038

LUNAR ORBITER [angol] A Hold körül keringő mesterséges hold.

KÓD: 039

MAGELLÁN-FELHŐK A déli égen látható két elmosódott, ködös fényfolt; két

kicsiny, a mi Tejútrendszerünk körül keringő szabálytalan galaxis. E két

objektumot Magellán vette észre az 1521-22-ben tett, végzetesnek bizonyult

utazáson.

KÓD: 040

MAGNETOSZFÉRA [görög] A Földet körülvevő, a földi mágneses tér befolyása

alatt álló (nem gömbszerű) térrész. Pajzsként védi a Földet a napszél

közvetlen becsapódásától.

KÓD: 041

MAGNITÚDÓ, FÉNYESSÉG A csillagászati objektumok fényességének mértékegysége.

A csillagok, mint tudjuk, különböző fényesek. Akad köztük, amelyet néha

fényes nappal is felfedezhetünk, de sok olyan is, amely a legsötétebb

éjjel is épp csak megpillantható. Egyszerű kézi látcső segítségével

meggyőződhetünk róla: a legtöbb csillag olyan halvány, hogy szabadszemmel

egyáltálán nem láthatjuk. Egy ókori csillagász Hipparkhosz, fényességük

alapján 6 osztályba sorolta a csillagokat: a legfényesebbeket

elsőrendűnek, a még éppen észrevehetőket hatodrendűnek nevezte. Ma pontos

méréssel állapítjuk meg a csillagok fényességét, Hipparkhosz becslésen

alapuló módszere rég elavult. A fényességek értékének pontos megadására

szolgáló ún. fényrend- (magnitúdó-) skálát azonban úgy határozták meg,

hogy a szabad szemmel látható csillagok esetén megfeleljen a hipparkhoszi

skálának. Tehát halványabb csillag fényességét nagyobb szám jellemzi: az

1 magnitúdós (1 mg-s) csillag fényének intenzitása csak kb. 40%-a a 0 mg-s

csillagénak. Ha az égitest 0 mg-nál fényesebb, akkor a magnitúdó értéke

negatív. Kijelöltek néhány csillagot, amelyeknek pontos fényességét

megadták (pl. a Vega fényessége 0,1 mg, a Göncölszekér rúdjának utolsó

csillagáé 1,9 mg), és a többi csillag fényességét méréskor ezekhez

viszonyítják. Ez az ún. látszó fényesség nemcsak a csillag

fényteljesítményétől, hanem az illető csillag távolságától is függ. Hiszen

egy halvány, de közeli csillag esetleg fényesebbnek látszik, mint egy igen

fényes, de nagyon távoli. Hogy a távolság ne befolyásolhassa a

fényességadatokat, ki szokták számítani az égitest ún. abszolút

fényességét, azaz hogy milyen fényes lenne a csillag, ha pontosan 10

parsecre (1 parsec = 3,26 fényév = 206.265 CsE = 3,06*10^16+E km) lenne

tőlünk. Az abszolút fényesség (vagy abszolút magnitúdó) csak attól függ,

hogy a csillag mennyi fényt sugároz szét. A Nap abszolút

fényessége 4,6 mg.

KÓD: 042

MERIDIÁN [latin] Képzeljük el az éggömböt és benne a látóhatárt! Állítsunk

merőlegest az éggömb középpontjában a látóhatár síkjára, ez az éggömbön

kijelöli a zenit és a nadír pontot. Húzzunk egy párhuzamost az éggömb

középpontján át a Föld forgástengelyével is, ez az éggömböt a pólusokon

metszi. Az éggömbnek az a főköre, amely áthalad a zeniten, a nadíron és a

pólusokon is, a meridián. A meridián a látóhatárt a látóhatár dél- és

észak pontjában metszi; síkja tartalmazza az éggömb középpontját.

Délkörnek is nevezték, de ez az elnevezés összetéveszthető a földrajzi

koordináta-rendszerben használt délkörök nevével.

KÓD: 043

MUTÁCIÓ [latin] Változás. Valamely örökletes tulajdonság ugrásszerű

megváltozását előidéző, a sejtekben végbemenő folyamat.

KÓD: 044

NAPFÁKLYA A Nap fotoszférájából felfelé nyúló fényes tartomány. Általában

csak néhány óráig létezik, majd elhalványul, és új fáklyák váltják fel.

Gyakran fordul elő napfoltok, napfoltcsoportok körül, de a foltoktól

függetlenül is kialakulhatnak fáklyamezők a napfelszín aktívabb vidékein.

KÓD: 045

NAPFOLT A nap fotoszférájának az átlagosnál kissé hűvösebb területe

(hőmérséklete "mindössze" kb. 4000 K). A fotoszféra átlagos területeinél

épp alacsonyabb hőmérséklete miatt sötétebb, de természetesen még így is

erős a fénye. Mivel a legnagyobb napfoltok néha szabad szemmel is

észrevehetők, már az ókorból is maradtak leírások feltűnő napfoltokról. A

napfoltok ott jönnek létre, ahol a Nap felszínén erős a mágneses tér. A

granulációs szerkezet egyik sötétebb foltocskája nem tűnik el a szokásos

néhány perc alatt, hanem megmarad, növekszik, majd esetleg hatalmas, a

Földnél jóval nagyobb átmérőjű folttá nő, amely több hétig is látható

lehet. A napfoltok többnyire nem egyesével jelentkeznek, hanem

jellegzetes napfolt csoportokat alkotnak. Vidékük igen aktív, közelükben

sok napfáklya és gyakran fler (napkitörés) is jelentkezik. A napfoltok

előfordulásának gyakorisága kb. 11 éves periódussal erősen változik

(napfoltciklus).

KÓD: 046

NAPSZÉL A Napot mintegy 500 km/s sebességgel elhagyó részecskék, főleg

hidrogén-és héliumatommagok, valamint elektronok áramlása. Minthogy ezek

elektromosan töltött részecskék, mozgásukat a mágneses tér erősen

befolyásolja. Ezért a Napot főképp ott tudják elhagyni, ahol a Nap

mágneses tere nyitott a bolygóközi tér felé: 1970-es években fölfedezett

ún. koronalyukak területén, ahol a napkorona anyaga ritkább és hűvösebb,

mint másutt. A napszél "magával viszi" a bolygóközi térbe a Nap mágneses

terét, s ezzel bolygóközi mágneses mezőt tart fenn.

KÓD: 047

OORT-FELHŐ Elsőként J. H. Oort holland csillagász (1900-?) tételezte fel,

hogy a Naprendszer legkülső tartományában, a Naptól mintegy 100.000

csillagászati egységre egy üstököszóna található, amelyben milliárdnyi

üstökösmag kering. Ez az Oort-féle üstökösfelhő. Ha valamilyen külső hatás

(pl. egy szomszédos csillag közelsége) "megbolygatja" az Oort-felhőt,

akkor egyes üstökösök megszökhetnek, mások pedig olyan pályára térhetnek,

amelyen a Nap közelébe érve, a felmelegedés következtében gázburkot

(kómát) bocsátanak ki, melyből csóva is keletkezhet. Az üstökös ilyenkor

válik igazán látványossá. Mivel feltehető, hogy az Oort-felhő

üstökösmagjai a Naprendszer keletkezésének kezdete óta gyakorlatilag

változatlan állapotban keringenek a Nap körül, közvetlen tanulmányozásuk

a Naprendszer ősanyagának tulajdonságaira deríthet fényt.

KÓD: 048

OPPOZÍCIÓ [latin] Szembenállás; az a helyzet, amikor két égitest egymással

180 fokos szöget zár be.

KÓD: 049

PARADOXON [görög] Látszólagos lehetetlenség, képtelenség, ellentmondás. Két

vagy több olyan ítélet viszonya, amelyek nem egyidejűleg, ill. nem

ugyanabban a vonatkozásban, tehát csak látszólagosan zárják ki egymás igaz

voltát.

KÓD: 050

PERIHÉLIUM [görög-latin] Napközel(pont); egy égitest vagy mesterséges bolygó

Nap körüli pályájának a Naphoz legközelebb eső pontja.

KÓD: 051

PHAETON [görög] A kisbolygók keletkezésének magyarázatára több elképzelés is

született. Hosszabb időn át az az elmélet volt a legáltalánosabb, amely

szerint a kisbolygók egy szétrobbant (széttört) nagyobb bolygó, a Phaeton

roncsai. Ezzel magyarázható hasonló pályájuk, gyakran szabálytalan

alakjuk. Ez az elmélet azonban nem nyert bizonyítást, sokakat elnéző

mosolyra késztet.

KÓD: 052

PLANETÁRIS KÖD Gömbhéj alakú csillagközi gázfelhő, amely kis távcsőben

korongnak látszik, mint a bolygók; innen a neve: planetáris ugyanis

bolygószerűt jelent. E ködök közepén rendszerint egy magas felszíni

hőmérsékletű csillag van, ennek sugárzása gerjeszti fénykibocsátásra magát

a ködöt. Jobb távcsőben a planetáris ködök gyűrű alakúak, néha

bonyolultabb szerkezetűnek látszanak. A köd anyagát minden bizonnyal a

központi csillag dobta le magáról valamilyen robbanásszerű folyamat során.

A központi csillagot, mivel magas felszíni hőmérséklete miatt sugárzása

főleg az ibolyántúli tartományba esik, könnyebb lefényképezni, mint

meglátni. A legismertebb planetáris köd a Lyra gyűrűs köd. Ma több mint

ezer planetáris ködöt ismerünk; tejútrendszerbeli számukat pedig kb.

5000-re becsülik.

KÓD: 053

PRECESSZIÓ [latin] A tavaszpont eltolódása az ekliptikán a Napnak és a

Holdnak a Föld forgástengelyére gyakorolt vonzása következtében.

KÓD: 054

RÁDIÓTÁVCSŐ Nagy érzékenységű rádióvevő, amely az égitestek

rádiósugárzásának észlelésére való. A legismertebb rádiótávcsövek

tányérantennája az optikai tükörteleszkópok fénygyűjtő objektívjéhez

hasonló paraboloid alakú fémtükör, amely a rádióhullámokat a

dipólantennára gyűjti össze. Az antenna által felfogott jeleket aztán

erősítőbe vezetik és rögzítik. A csillagász számára nagyon fontos, hogy

minél jobb felbontású képet kapjon az égitestekről, azok legfinomabb

részleteit is megkülönböztethesse. A rádiótávcső felbontóképességét mérete

szabja meg. Minél nagyobb a tányér átmérője, annál több részletet képes

megkülönböztetni. A rádiótávcsövek mérete úgy is növelhető, ha két (vagy

több) különálló tükröt használunk egyszerre, és az általuk összegyűjtött

rádiójeleket egyetlen készülékkel értékeljük ki (rádióinterferométer).

KÓD: 055

REFLEKTOR [latin] Fényt vagy más sugárzást visszaverő felület; a

csillagászatban általában a tükrös távcsöveket nevezzük így. A reflektor

lényege egy tükör, amelynek felülete gömb vagy paraboloid. Ezt a felületet

vékony ezüst- vagy alumíniumréteggel vonják be (foncsorozzák, hogy a ráeső

fény jelentős részét visszaverje a fókuszpontba. A Newton-féle

tükörteleszkóp esetében a főtükör paraboloid felület; a fény erről egy

ferdén álló segédtükörre, majd innen a távcső oldalán lévő okulárba

(szemlencsébe) vetül. A Cassegrain-távcsőben a paraboloid főtükör

összegyűjtött fényét egy segédtükör a főtükör közepébe fúrt lyukba

tükrözi, ahol az okulárt elhelyezték. A Schmidt-távcsőben gömbtükröt

használnak, és az emiatt keletkező leképzési hibát úgy küszöbölték ki,

hogy a fény útjába egy különlegesen megmunkált, hullámos felületű

üveglemezt helyeznek. A legnagyobb reflektor (1991) a Kaikázusban

(Zelencsuk) működik, főtükrének átmérője 6. méter.

KÓD: 056

REFRAKTOR [latin] Lencsés távcső. Lényege az objektív lencse, amely a fényt

összegyűjti, és az okulárba (vagy valamilyen érzékelőberendezésbe) vetíti.

A legnagyobb lencsés távcső az 1892-ben készített 102 cm objektív átmérőjű

refraktor a Yerkes Obszervatóriumban (1991). Mivel nagy tükrös távcsöveket

könnyebb építeni, mint refraktorokat, az utóbbi évtizedekben csillagászati

célokra főképpen tükrös távcsöveket (reflektorokat) építettek.

KÓD: 057

SARKCSILLAG (Polaris, Alfa Ursae Minoris) A Kis Göncöl rúdjának utolsó

csillaga, fényessége mintegy 2 magnitúdó, de kissé változik. Úgy

találhatjuk meg, ha a Göncölszekér hátsó csillagának összekötő egyenesére

5-ször felmérjük a két csillag távolságát. Jelenleg nagyjából feléje mutat

a Föld forgástengelye (a Sarkcsillag közelében van az égbolt északi

pólusa), ezért segítségével megkereshetjük az északi irányt. A precesszió

miatt most még közeledik felé az ég északi pólusa, de néhány száz év múlva

már távolodni fog tőle, hogy kb. 26 ezer év múlva újra visszatérjen hozzá.

KÓD: 058

SZEXTÁNS [latin] Szögmérő eszköz csillagászati és hajózási helymeghatározás

céljaira.

KÓD: 059

SZUPERNÓVA [latin] Ha egy csillag belsejében annyira elfogy az üzemanyag,

hogy már nem tud tovább energiát termelni, akkor a csillagot saját

tömegvonzása hírtelen összehúzza. Ha tömege nagy volt, akkor ez az

összeomlás olyan gyors, hogy a csillaganyagban - bonyolult atomfizikai

folyamatok következtében - sokmilliárd fokra emelkedik a hőmérséklet, s a

csillag felrobban. Ez a szupernovakitörés. Ekkor a csillag fényessége

elérheti egy egész tejútrendszer összfényességét is. Anyagának nagy része

1000 km/s-nál is nagyobb (sőt esetleg a fényéhez közeli) sebességgel

szétrepül. Egy tejútrendszerben átlagosan 100-200 évente villan fel

szupernova. Tejútrendszerünkben legutóbb 1572-ben észleltek ilyet. Az

1987. február 24-én a Nagy Magellán-felhőben fellángolt szupernovát már

modern eszközökkel, elég részletesen sikerült tanulmányozni.

KÓD: 060

SZÜRKÜLET Az az időszak, amikor a Nap már vagy még nincs a látóhatár felett,

de nincs is teljesen sötét. Ha a Nap a látóhatár alatt van, de 6ş-nál nem

mélyebben, akkor polgári szürkület van; ekkor az égbolt még világos, a

légkörben szóródó napfényből elég sok jut el hozzánk. Ha a Nap 6ş-12ş

mélységben van a láthatár alatt, akkor navigációs szürkületről, ha 12ş-18ş

mélységben, akkor csillagászati szürkületről beszélünk. Ha a Nap 18ş-nál

mélyebbre került, ami nálunk 2-3 órával napnyugta után következik be, már

éjszaka van, ilyenkor az ég teljesen sötét.

KÓD: 061

TEJÚTRENDSZER, GALAXIS [görög] Néhány milliárd vagy százmilliárd csillag

együttese. Távcsővel rengeteg tejútrendszert láthatunk. Átmérőjük

300-100.000 parsec; alakjuk változatos: vannak egészen szabálytalanok vagy

elliptikus alakúak, de a legtöbb spirális. A spirálok oldalról

olyasfélének látszanak mint egy diszkosz; forgástengelyük felől viszont

egy központi magból kiágazó spirálkarok rendszerét mutatják. A

tejútrendszerek nem egyenletesen szétszórva helyezkednek el a térben,

hanem halmazokat alkotnak. (Az összes ismert tejútrendszert térben

ábrázolva érdekes, szivacsszerű szerkezetet kapunk.) A Nap is egy spirális

tejútrendszer egyik csillaga.

KÓD: 062

TOPOGRÁFIA [görög-latin] Helyrajz; A Föld vagy más égitest felszínének és

alakzatainak felmérésével, helyi meghatározásával és ábrázolásával

foglalkozó tudományág.

KÓD: 063

TRITON A Neptunusz egyik holdja. A legújabb mérések szerint a Triton

átmérőjét 5800 km-re becsülik. Ha ez igaz, akkor a Triton a Naprendszerünk

egyik legnagyobb holdja, amely nagyobb a Merkúrnál (A Triton valószínűleg

sokkal kisebb sűrűségű, mint a Merkúr, ezért tömege is kisebb lehet.). A

Neptunusz körüli pájája retrográd, azaz pályamozgása a szokásossal

ellentétes irányú.

KÓD: 064

UFO [angol] Betűszó angol eredetije (Unidentified Flying Object)

azonosíthatatlan repülő tárgyat jelent. Akik nem ismerik az eget, ufónak

tarthatnak fényes bolygókat, mesterséges holdakat, meteorokat stb. Sok

megfigyelt ufó természete tisztázatlan marad, mert a megfigyelők

leírásából nem lehet rájönni, mit is láttak. Akadhat olyan ufó is, aminek

eredetét mai ismereteink alapján még nem lehet megadni; az ilyeneket

érdemes volna kutatni, de nehéz, mert feltűnésük ideje és helye előre nem

ismeretes. Egyesek szerint az ufók idegen égitestről érkező "űrhajók",

mások viszont tagadják ezt.

KÓD: 065

ŰRSZONDA Olyan mesterséges égitest, amely automatikusan vagy távirányítással

működik. Űrszondák végezték a Vénusz (Venyera, Mariner), a Merkúr

(Mariner), a Mars (Mariner, Viking, Marsz), a Jupiter (Pioneer, Voyager,

Galileo), a Szaturnusz (Pioneer, Voyager), az Uránusz (Voyager), és a

Neptunusz (Voyager) bolygók felderítését is. A Hold kutatásban az orosz

Luna és Zond, az amerikai Ranger és Surveyor űrszonda-sorozatok játszották

a főszerepet. Űrszondák végezték a Föld körüli térségnek, valamint a Nap

és a csillagok Földről nem tanulmányozható sugárzásának vizsgálatát is

(Explorer, OSO, OAO, IRAS, UHURU, Einstein stb.).

KÓD: 066

ÜSTÖKÖS Kisebb, jégből és porból álló égitest. A Naprendszerben valószínüleg

milliárdnyi is kering, túlnyomó többségük az ún. Oort-féle felhőben.

Valamijen zavaró hatásra az üstökösök közül néhány olyan pályára térhet,

amelyen 1-2 csillagászati egység távolságra megközelítheti a Napot. Az

egyébként láthatatlan, kb. 10 km átmérőjű piszkos hógolyóhoz hasonlítható

üstökösmag a napsugárzás hatására párologni kezd. Az így kialakuló, kb.

10.000-100.000 km átmérőjű gáz- és porfelhőt, az üstökös kómáját fénylő

foltként észlelhetjük az égen. (Többnyire csak távcsővel, de úgy 5

évenként szabad szemmel is láthatunk üstököst.) A Nap sugárzása és a

napszél a kóma anyagát a Nappal ellentétes irányba "fújja el", így

létrejön a csóva, amely akár több százmillió km hosszú is lehet. Vannak

üstökösök, amelyek mintegy 1 millió év alatt kerülik meg a Napot, és attól

akár egy fényévnyire is eltávolodhatnak. Ezek az ún. hosszúperiódusú

üstökösök. A Nap közelében elhaladó üstökösök egy részét valamelyik

nagybolygó (főképpen a Jupiter és a Szaturnusz) letérítheti eredeti

pályájukról. Így jöhetnek létre hiperbolikus üstökösök, amelyek talán el

is hagyják a Naprendszert, ill. a rövid periódusú üstökösök, amelyek

viszonylag kisméretű pályákon 200 évnél rövidebb idő alatt kerülik meg a

Napot. A rövid periódusú üstökösök legismertebbike a Halley-üstökös,

melynek keringési ideje 76 év, és utoljára 1986-ban volt földközelben. A

széthullott üstökösökből meteorrajok lesznek.

KÓD: 067

UT (universal time), VILÁGIDŐ Olyan időjelzés, amelynek segítségével az

időpontok egyértelműen adhatók meg.

KÓD: 068

VÖRÖSELTOLÓDÁS Ha egy fényforrás távolodik tőlünk, akkor a színképében levő

színképvonalak a Doppler-effektus miatt a vörös felé eltolódnak. Ezt

nevezzük vöröseltolódásnak. Az eltolódás mértékéből meghatározható a

távolodási sebesség. Ha az égitest közeledik, akkor a színképvonalak nem a

vörös, hanem az ibolya felé tolódnak el.

A kislexikon elkészítéséhez felhasznált irodalom:

A technika krónikája, Officina Nova, Bp., 1992.

Csillagászati Földrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1991.

Csillagképek atlasza, Gondolat, Bp., 1978.

Francis, P.: A bolygók, Gondolat, Bp., 1988.

Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai, Bp., 1979.

Ifjú csillagászok kézikönyve, Tankönyvkiadó, Bp., 1991.

Kelemen J.: Csillagászati gyakorlatok, Tankönyvkiadó, Bp., 1984.

Révai Nagy Lexikona, Révai testvérek, Bp., 1922.

Rowan-Robinson, M.: Kozmikus tájkép, Gondolat, Bp., 1990.

Természettudományi Kisenciklopédia, Gondolat, Bp. 1983.

Űrhajózási Lexikon, Akadémiai-Zrínyi, Bp., 1984.

A kislexikont készítette: ALEX