A kérdés megválaszolására régészek, geológusok keresik a választ. Érvek, ellenérvek sorakoznak fel mindkét oldalon, de a legérdekesebb talán az, hogy szinte minden nép mitológiájában megtalálható a történet, néhol még maga Noé is felbukkan.

Az Ótestamentum egyik legismertebb története a Noé bárkájáról szóló. A Teremtés könyve elbeszéli, hogy isten megelégelvén az emberi gonoszságot, elhatározta, hogy mindent elpusztító özönvizet bocsát a Földre. Egyedül a 600 éves Noét kímélte meg háza népével, és 2-2 tiszta, valamint 1-1 tisztátalan állattal egyetemben.
Noé Isten útmutatásait követve hajót épített, kívül-belül szurokkal kente be azt, valamint felül ablakot, oldalán ajtót vágott. A történet rengeteg rejtélyt hord magában:
• Egy mindössze 12 250 négyzetméter területen hogyan fért el ennyi állat. Egyes tudósok feltételezik, feltéve hogy valóságosnak értékeljük a történetet, az állatok esetleg téli álmot alhattak. Mások szerint Noé csak növényevő állatokat vitt magával. De hogy jutott számukra elég leevgő? És honnan lettek újra húsevők a Földön?
• A másik kérdés, hogy éltek túl így együtt 1 év és 10 nap utazást? Ilyen hosszú téli álomról még nem hallottunk.
• A harmadik ellenérv a víz mennyiségét firtatja: ugyanis nincs annyi víz a Földön, ami elég lenne „..a legmagasabb hegyek elborítására is.” Ráadásul nem találtak még olyan áradásos üledékréteg ami alátámasztaná a vilgáméretű özönvíz elméletét. Lehet, hogy csak egy szükebb területen öntött ki a Földközi-tenger?

A Teremtés könyve szerint a bárka végül is az Arat egyik lejtőjén feneklett meg, így a régészeti kutatások erre a területre összpontosítottak, amely a mai Törökország és Irán területén található. A helybéli szerzetesek állítólag mutogattak is valamikor a bárkáról származó relikviákat, és 1887-ben az indiai Nouri főesperes rábukkant a hegyoldalban egy hóval fedett hajóra. 1955-ben a francia Fernand Navarra kézzel megmunkált fatörmelékekre lelt itt, de a radioaktív kormeghatározás bebizonyította, hogy azok csak a középkorból maradtak ránk.

Két 1800-ban talált római kori érme is részt vesz a bizonyításban: azt ábrázolja ahogy a bárka zátonyra fut egy szomszédos városban, Apamea Ciborusban (a görög kibotos bárkát jelent). Török régészek az Ararát déli részén vélik felfedezni a bárka maradványait, de a geológusok állítják, hogy ez egy egyszerű természeti jelenség (lásd képet).

Az Ótestamentum özönvíztörténete nem áll egyedül az emberiség mítoszkincsében. Az egyiptomi legendák között is találunk időben nagyjából egybe eső özönvíztörténetet. Világszerte szinte minden nép, mitológiájában megtalálható a történet. Például a babilóniai Gilgames eposzban is olvashatunk özönvízről, amely nagymértékben megegyezik a bibliaival. Az örök életet kutató hős, Gilgames vándorlása során találkozik egy Noét idéző aggastyánnal, Umnapistivel, aki elmeséli neki, hogyan vészeltek át egy viharos esőzést egy eleséggel jól ellátott bárkán feleségével és állataikkal. Ők is egy hegy tetején értek földet, és egy madarat küldtek el felmérni a helyzetet. Érdekes egybeesés nem?