Az angol White Star Line hajótársaság Titanic nevű
óriásgőzöse 1912 április 14-én 23.40-kor az
Atlanti-óceánon jéghegynek ütközik és 2227 utassal
a fedélzetén elsüllyed.

A Titanicot a belfasti Harland and Wolff hajógyárban építették. A maga korában óriásnak számító hajó 300 m hosszú volt és 66 ezer tonna vízkiszorításával a kor technikájának csúcsterméke volt. A hajó már az első útján, Angliából Amerikába tartva elsüllyedt.

Ez a hajó melyet a maga korában elsüllyeszthetetlennek tartottak 1912 április 14-én 23.40-kor az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és április 15-én 02.20-kor végleg elsüllyedt.

A fedélzetén lévő 2227 utasból 1513-an vesztették életüket a jeges vízben. Az utasok közül főleg az első és második osztályon utazók menekültek meg mivel ezek voltak legközelebb a mentőcsónakokhoz.

A Titanic SOS-jelzéseit több közelben tartózkodó hajó is vette, de mire a helyszínre értek az óceánjáró már a fenéken pihent. Feltételezések szerint a hajón egy kb. 100 m hosszú repedés keletkezett és ezen áramlott be a hatalmas mennyiségű víz a hajóba.

Az áldozatok és rokonaik hatalmas összegeket követeltek kártérítésként, ám a White Star Line hajótársaság végül is összesen csak 663 ezer dollárt fizetett ki.

Több próbálkozás történt a hajó kiemelésére, de mivel ezen a részen rendkívül mély az óceán (3800 m) ezek rendre megbuktak. Végül is az amerikaiak és a franciák speciális tengeralattjáró segítségével felhoztak jó pár tárgyat a hajóról.

A történelemben már többször előfordult, hogy valaki dokumentálható, bizonyítható módon előre látott bizonyos később bekövetkezett eseményeket.

Így például pár évvel az első atombomba felrobbantása előtt többen is megírták ezt az eseményt aránylag pontos paraméterekkel. Valami hasonló történt a Titanic esetében is. Morgan Robertson amerikai író a múlt század végén írt egy "A Titán roncsa" című regényt.

A regény arról szól, hogy egy angliai gyárban felépül egy hatalmas utasszállító hajó, amelynek a Titan nevet adják. Szerinte 1898-ban indul el az angliai Southampton-ból a valaha létezett legnagyobb, luxusmódra berendezett hajó Amerika felé. De a hajó nem érkezik meg Amerikába, mert út közben jéghegynek ütközik és elsüllyed.

Regényében a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották. A könyv 1898 jelent meg és az esemény 14 évvel később 1912-ben következett be. A regényben szereplő hajón, csakúgy mint a valóságban azért pusztult el nagyon sok ember mert kevés volt a mentőcsónak.

A hajóval együtt a tengerbe veszett egy William Stead nevű újságíró is aki 1892-ben írt egy novellát melyben egy óceánjáró rengeteg áldozatot követelő pusztulásának vízióját jelenítette meg az északi vizeken. Stead aki spiritiszta volt, előre látta saját végzetét.

Több korabeli feljegyzés tanúsít egy különös esetet. Amikor a hajó Angliából előbb a francia Cherbourgba ment, hogy ott is utasokat vegyen fel, egy női utas bár Amerikába szólt a jegye, váratlanul kivitette a poggyászát a partra és otthagyta a hajót.

Arra hivatkozott, hogy erre rábeszélte egy ismeretlen férfi, akit sem azelőtt, sem később nem látott.

Az idegen azt állította, hogy a Titanic el fog süllyedni. A történetet később megerősítették a katasztrófa után megmenekült utasok, akik látták-hallották ezt a jelenetet.

Történet egy másik hajóról amelyet Titanian-nak hívtak. A Titanian 1935 áprilisában szenet szállított Tyne-ból Kanadába. Egy éjszaka William Reeves volt őrszolgálatban, amikor rossz előérzete támadt.

Ahogy közeledtek ahhoz a helyhez ahol a Titanic elsüllyedt, szorongása teljesen elhatalmasodott. Megállíthatta volna a hajót csupán egy rossz előérzet miatt?

Döntésében végül is egy fantasztikus egybeesés segített. Azon a napon született amikor a Titanic elsüllyedt. "Veszély előttünk" kiáltott fel a hídra.

Alig mondta ki máris egy hatalma jéghegy tűnt fel előttük. Éppenhogy el tudták kerülni az összeütközést.

A duplafenekű hajó törzse 14 vízhatlan kamrából állt. Tény, hogy a Titanic akkor is felszínen maradhatott volna, ha az első négy kamrát elárasztja a víz.

A jéghegy azonban az ötödik kamrát is átszakította. A tervezés hiányossága folytán az ötös válaszfal nem volt olyan magas mint a többi, így a víz ezen keresztül a többi kamrákba áramolhatott, ami végülis a hajó elsüllyedéséhez vezetett.

Tény, hogy a Titanic pusztulása emberi mulasztások sora miatt következett be. Vajon miért haladt a Titanic olyan gyorsan 22 csomóval, amikor rengeteg jéghegyet jelentettek azon a területen.

Az ütközés előtt az óceánjáró teljes sebességgel haladt előre, annak ellenére, hogy az est folyamán más hajókról, köztük a Baltic-ról is rádión keresztül jelezték: a Titanic egyenesen egy jégmező felé tart.

Vajon miért szerelték fel a Titanicot mindössze 16 mentőcsónakkal, összesen 1250 üléssel 2300 ember számára. Összesen hat hajó indult a Titanic megsegítésére, de érdekes módon a Titanic-hoz legközelebb tartózkodó két hajó a California és a Carpatia csak nagyon nagy késéssel vette az SOS jeleket.