Nostradamus vallomása szerint saját látomásai mellett a
Bibliából nyert sugallatok is hozzásegítették a jövő ismeréséhez.
Fiához Caesar Nostradamushoz írt levelében erről így vall:

A Szentírás sűrű forgatása révén, az isteni sugalmazás és
kinyilatkoztatás segedelmével, és állandó számításokkal írásba
foglaltam jóslataimat.

Sajnos nem jelölte meg pontosabban, hogy a Szentírás mely
részeihez fordult. Bár számos profetikus szakasz található
az Ó- és az Új-testamentumban, a mindeddig beteljesületlen
jóslatok nagyobb hányadát a Jelenések Könyve tartalmazza.

A Jelenések Könyvének számos fejezete valóban alátámasztja
Nostradamus látomásait. Bár valószínűtlen, de kétségkívül
beleszőhetett a négysorosokba bibliai próféciákat is, saját
látomásainak tüntetve fel ezeket.

Ám függetlenül attól, hogy Nostradamus jövendölései
helytállóak vagy sem, a hívő keresztények számára a
Jelenések Könyvének látomásai nem igényelnek külső
megerősítést, azok igazak. és beteljesülnek amikor Isten
jónak látja.

E fejezet szándéka feltárni az összefüggést a bibliai prófécia,
és Nostradamusnak az 1999-es évre jósolt eseményei között.
A Jelenések Könyvének több fejezete is összecseng
Nostradamus 1999-re és az azt követő időkre vonatkozó
jövendöléseivel.

A Jelenések Könyvének értelmezése nagy gondosságot
igényel. Az Újtestamentumnak ez a leghomályosabb könyve
különös, szimbolikus nyelvezettel íródott. Bár a nyelvezet és a
képek kétségkívül megnehezítik az értelmezést, miért
jegyezték volna le egyáltalán, ha teljesen érthetetlen volna?

Kísérletet kell tennünk, hogy megértsük a megjövendölt
eseményeket. János a Jelenések első mondatában világosan
kifejti a szándékát:

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott
neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek
csakhamar be kell következnie.

Mit érne, ha megmutatná, ami történik, de nem lehetne
megérteni?
A jelképrendszer és a nyelvezet ellenére a Jelenésekben
ábrázolt eseményeket meg kell tudni érteni, mint valódi,
fizikai és értelmezhető eseményeket.

A könyv Jánosnak a hét kisázsiai egyháznak küldött
üdvözletével folytatódik. Valószínűleg azokról az egyházakról
van szó, amelyeknek előzőleg a püspöke volt.

Ezt egy látomás követi a feltámadt Krisztusról, majd Krisztus
üzenete a hét egyháznak. Aztán a színhely az egekbe kerül.

Míg a szakaszokat olvassuk, mérlegeljük, hogy milyen
összefüggésben állhatnak Nostradamus jóslataival.
Kezdjük a hatodik fejezet első szakaszával:

Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az
egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik
mennydörgő hangon szólt: "Jöjj!"

Erre a szemem előtt egy fehér ló jelent meg.
A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtott át neki, s ő diadalmasan
kivonult, hogy győzelmet arasson.

Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második
élőlény szólt: "Jöjj!"
Erre előjött egy vörös ló.

Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét,
hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.
Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik
élőlény szólt: "Jöjj!"

Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.
Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat
hallatszott volna:
"Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár.
De az olajat és a bort ne bántsd!"

Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam,
hogy a negyedik élőlény szólt: "Jöjj!"

Erre egy fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában
az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy
karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák
az életet.

Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak
a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották:
"Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel?
Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?"

Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig még
legyenek türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és
testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.

Amikor feltörte a hatodik pecsétet, nagy földrengés támadt.
A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan
mint a vér. Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a
fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza.
Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs.
Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.

A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és hatalmasok,
mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban
a sziklák közt. És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz:
Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon
ülő és bárány haragja elől!
Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?

Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak.
Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön,
sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy
napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt
nála.

Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk
volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
Ne ártsatok se földnek, se tengernek, se a fáknak, míg
meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!
( Jel. 6.1-7.3 )

Azután egy rövid leírás következik az angyalokról, amint
jelképesen elhelyezik Isten pecsétjét népének homlokán, majd
néhány bekezdés Isten trónját és környezetét ecseteli a
mennyekben.

Minthogy a Földön élők számára ezeknek az eseményeknek
egyike sem lesz közvetlenül megfigyelhető, ezért tárgyalásuk
felesleges.
A nyolcadik fejezetnél folytatjuk a Jelenéseket:

Amikor a Bárány feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az
égben, úgy félórára. Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt
álltak, és hét harsonát kaptak.

Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, arany füstölő volt
nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával
tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt.

Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával
felszállt az Isten elé. Most az angyal fogta a füstölőt,
megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre.

Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
A hét angyal pedig, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy
megfújja a harsonát.

Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes
jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák
harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt.

A második angyal is megfújta a harsonát.
Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant.
A tenger egyharmada vérré vált, a tengerbe élő állatok
egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
A harmadik angyal is megfújta a harsonát.

Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya
lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
A csillagnak Üröm volt a neve.

A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember
meghalt a víztől, mert megkeseredett.

A negyedik angyal is megfújta a harsonát.
Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát
érte csapás. És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában
egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott:
Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt,
amit az angyalok most készülnek megfújni.

Az ötödik angyal is megfújta a harsonát.
Erre egy csillagot láttam amint az égből a földre zuhant.
Nála volt a mélység kútjának kulcsa.
Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel.

A nap és égbolt elsötétedett a kút füstjétől.
A füstből sáskák lepték el a földet. Parancsot kaptak, hogy ne
ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem
csak azoknak az embereknek, akik nem hordják homlokukon
az Isten pecsétjét.

Parancsuk volt rá, hogy ne öljék meg őket csak kínozzák öt
hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió
megmarja az embert. Ezekben a napokban az emberek keresni
fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a
halál elfut előlük.

A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak.
Mintha aranykorona lett volna a fejükön, arcuk pedig emberi
archoz hasonlított. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig
árthattak az embereknek.
Az első jaj elmúlt, de lám a két másik jaj közeledik.

A hatodik angyal is megfújta a harsonát.
Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka
közül. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz:
Oldozd fel a négy angyalt, aki az Eufrátesz folyónál meg
volt kötözve!

A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára,
napra hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát.
A lovas seregek száma húszezerszer tízezerre rúgott, hallottam
a számát. A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett.

A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem
tért meg gonosz tetteiből, hanem továbbra is imádta a
démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból készült
bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak,
nem térnek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem
paráznaságukból, sem a lopásokból.
( Jel. 8.1-9.21 )

Itt véget érnek a János által felvázolt események.
A következő, a tizedik fejezet témája János és egy angyal
találkozása. A találkozás azzal végződik, hogy az angyal inti
Jánost:
Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről,
nyelvről és királyról.
(Jel. 10.11 )

Miért is tenne ilyen kijelentést az angyal, hacsak nem arról
van szó, hogy az előző üzenet teljesült, és túlhaladottá vált?
Az angyal úgy érti, beteljesült az eseménysorozat előző
látomása, és a következő rész új üzenetet tartalmaz, más korok
számára.

A "hetedik harsona" és a Jelenések további része más
alkalomból vár beteljesülésre, bár az sem teljesen kizárt, hogy
egy időben következzen be.

Nostradamus mindesetre jelzi az eddig tárgyalt és a
későbbiekben megvizsgálandó négysorosaival, hogy a
Jelenések Könyvének legalább némelyik eseménye
1999-ben veszi kezdetét.

Próbáljunk meg összefüggéseket keresni Nostradamus
jóslatai és a Jelenések Könyvében felvázolt események között