Hosszú korszak mulasztásainak, visszaéléseinek és esztelen pazarlásainak következményei társadalmi robbanáshoz vezettek Franciaországban. Forradalmi események vihara rázkódtatta
meg az egész országot. Hatása alól senki sem tudta kivonni magát, még a király sem.

A könnyelmű XV. Lajost, unokája XVI. Lajos követte a trónon.
Így aztán őt érte el a történelem eme nagy vihara, és jutott tragikus véghez. Pedig XVI. Lajos a történetírók agybehangzó állítása szerint nagyon jóindulatú, jóakaratú ember volt.

Mentes elődei erkölcsi hibáitól. Az ő történetének és a nagy francia forradalom eseményeinek több részletét megtalálhatjuk Nostradamus négysorosaiban. A Centuriák a francia forradalom időszakáról több jóslatot adnak, mint minden más ezt megelőző franciaországi eseményről.

Ez érthető is, hiszen a forradalom nemcsak a francia történelemben hozott nagy fordulatot, hanem Európa sorsának alakulását is jelentősen befolyásolta. A Centuriák négysorosai közül kettő magával a király személyével foglalkozik.

VII. / 44.
Akkor lesz egy napon jó Bourbon, ki
Magában hordozza az igazságosság jeleit.
Véréből hosszú nevet viseli,
Menekülése után igazságtalanul kapja büntetését.

X. / 43.
Nagyon jó idő, királyi jószívűség,
Tettek és kibúvok; gyorsan elvállal, hanyag,
Könnyen hisz hamisat, a hitveshez hű,
Ő maga halálra adva jóakaratúsága miatt.

Az első vers XVI. Lajos személyét jellemzi az első két sorban,
a harmadikban a nevére utal, a negyedikben pedig sorsát jósolja.
Lássuk most soronként.

A jóslat először a király jóságát emeli ki.
A második sor minden homályosság nélkül a király igazságszeretetét jósolja meg. A harmadik sor első olvasásra nehezen érthető, de megfejthető.

A hosszú név Lajos.
Nem a név betűi miatt, hanem mert a szóban forgó személy
már a tizenhatodik volt, aki a francia trónon a Lajos nevet
viselte.

De hosszú ideje, 1610 óta, tehát közel két évszázad óta csak Lajos nevű uralkodók ültek Franciaország trónján.
Ezért hosszú név.

A harmadik sor tehát mindenképpen találó, és úgy kell
értenünk, hogy a Bourbonok által hosszú időn át viselt néven szerepel ez az uralkodó is.

A negyedik sor már a király tragikus sorsát jósolja, meneküléséről és igazságtalan büntetéséről.
XVI. Lajos menekülése 1791. júniusában történt, amikor ő a
forradalom által veszélyeztetve érezte személyi biztonságát,
ezért Párizsból elutazott, és az országot is el kívánta hagyni.

Menekülése nem sikerült, elfogták, és visszatérésre
kényszeríttették. Egyébként később éppen e tette lett
elítélésének egyik alapja 1793 januárjában.
A büntetés igazságtalan volt.

Az elítélés indítéka az volt, hogy a forradalom vezetői meg akartak a király személyétől szabadulni, hogy ezzel a királyság visszaállítását megakadályozzák. Éppen ezért a király nyugodt lelkiismerettel írhatta
védőügyvédjének 1792. december 25-én Temple börtönéből:

A X. / 43. számú négysoros szintén őt jellemzi, itt azonban Nostradamus már rámutat erényei mellett hibáira is.
Tény az hogy ha XVI. Lajos egy békés korban került volna
trónra, akkor a történelem ma őt mint népszerű, jó királyt említhetné.

Sajnos azonban Franciaország akkori helyzetében a király
jószívűsége, jóakarata már nem volt elég a forradalmi
események megállításához.

Az e jósversben kiemelt befolyásolhatósága, bizonyos könnyelműsége, kényelmessége pedig egyenesen súlyos következményekkel jártak.

Külön érdekessége e versnek, hogy annak 3. sorában Nostradamus kiemeli a királynak feleségéhez való hűségét.
Ez csak annak lehet meglepő, aki nem ismeri a francia királyok történetét.

Ugyanis ez a tulajdonság az őt megelőző három évszázad francia királyinál elég ritka tulajdonság volt.
A királyi udvarnál szinte magától értetődő volt a királyi szerető helyzete, rangja és gyakran a királynő hatalmát is meghaladó
befolyása az államügyekre.

Ez is hozzájárult a köznép előtt a királyi tekintély lejáratásához.
XVI. Lajosnak ilyet nem vethet senki a szemére.
Trónra lépésekor első dolga volt, hogy az udvarból eltávolítsa
az elhunyt király szeretőjét, Du Barry asszonyt, akit kolostorba küldött.

Káros volt viszont a királyi párra a királynénak,
Marie Antoinette-nak viselkedése, aki népszerűtlen lett a nép szemében, könnyelműsége, szórakozni vágyása és pazarlása miatt. Egyébként a házastársi hűség szempontjából az ő élete is
kifogástalan volt.

A vers negyedik sora megjósolta az ítéletet is: halál.
Ezt az előző vers még nem tartalmazza, ott csak igazságtalan büntetésről van szó.

A király feje 1793. január 21-én hullott le a guillotine bárdja
alatt. A jóslat beteljesedett.
Most pedig lássuk a király történetének azt a részletét,
melyet az előző jósvers csak egy szóval említett: a menekülését.

IX. / 20.
Éjszaka jön a reims-i erdőn át,
Tévelygő pár, királynő, fehér kő,
A fekete szerzetes szürkében, Varennes-ben
Választott Capet, ok viharra, tűz, vér, bárd.

E híres jósvers a Centuriák nagyon homályos versei közé tartozik. Nostradamus e kényes témáról nem szólhatott nyíltan, mert ez könyve eltiltásához vezetett volna.

A rejtélyes szöveg ellenére is jól megérthető,
hogy ez XVI. Lajos történetéről szól. Először lássuk a hozzá tartozó történeti tényeket. A király látva hatalmának gyengeségét, elhatározta, hogy elmenekül.

A Rajna-vidék felé akarta elhagyni az országot.
1791. június 2-án éjjel egy órakor feleségével hintóba szállott,
és megkezdődött a tragikus utazás.

Már az indulás is késett 24 órát, mégpedig udvari etikett-kérdések miatt. Útjuk először a Marne folyó mellett vezetett, majd Reims mellett elhaladva, egészen Varennes-ig jutottak.

Itt tartóztatta fel a hintót Sauce, a helység szindikusa,
aki a vigyázatlan királyt felismerte. Az utazás folytatását megakadályozták, majd fegyveres kísérettel visszavitték
a királyi párt Párizsba.

A vers elő sora tehát helyesen jelzi a menekülés útvonalát,
mikor a reimsi erdőn át irányt adja meg. Homályos viszont a második sor. Ennek első két szavát egyes magyarázók "két párnak" értik, mások pedig csak házaspárnak.

Ez utóbbi esetben csak a királyi párt kell alatta érteni.
Az első értelmezés szerint viszont második párnak számít a két kísérő, Mme Tourze és Count Fersen.

Hasonlóan problémás a fehér kő kifejezés.
Valószínűleg Champagne fehér mészkőszikláira értendő,
melyek ezen útvonal mentén láthatók.

A homályosság a harmadik sor elején még fokozódik.
A fekete szerzetes szószerinti fordításának alig van értelme.
A magyarázók éppen ezért a fekete (noir), szót anagrammának veszik és roi (király) szónak értelmezik.

Így értelme ez lenne: a kisebb király szürkében.
Ezenkívül több magyarázat is létezik, egy azonban biztos,
a király egyszerű dísztelen szürke ruhában menekült, és csak Varennes-ig jutott.

A menekülés itt, e helységben ért vége.
Ennek pontos megnevezése a jóslat legmegdöbbentőbb mozzanata.
A negyedik sor csak odavetett szavakból áll, melyek mögött azonban súlyos értelem van.

Különösen figyelmet érdemel az első két szó
A királyi család ősi nevét (Capet) Nostradamus többször is rövidítette Cap. szóra. A sor első két szava Választott Capet
és itt van a bökkenő.

Ugyanis e királyi család tagjai sohasem választással, hanem
az öröklés jogán lettek királyok. Ezt Nostradamus nagyon is jól tudta.
Hogyan mondhatta akkor egy Capet-re, hogy választott?

XVI. Lajos ugyanis aláírta az új forradalmi alkotmányt,
melynek értelmében a király az állam első tisztségviselője lett, akinek hatalma a nép akaratából származik.
Tehát ennek alapján ő a nép választottja.

Akit egyébként a nép ettől a hatalmától meg is foszthat,
mint ahogy ez meg is történt 1792-ben, amikor a királyságot
megszüntették, és az ország köztársasággá alakult át.

Mindez aztán oka lesz viharnak, tűznek, vérnek, ahogy a vers végén mondja.Valóban így is lett. A királyság és köztársaság
hívei között fegyveres harcok törtek ki, és igen nagy kíméletlenséggel folytak mindkét fél részéről.

A vers utolsó szava bárd, már a királynak szólt, jelezve,
hogy milyen halállal fog meghalni. Valóban a guillotine bárdja vetett véget életének. Míg azonban eddig eljutott, a sors még további megpróbáltatást tartogatott XVI. Lajos számára.
Nostradamus ezt is megjósolta egy négysorosában.

IX. 34.
A magányos, szomorú férjet felsüvegezik,
Megismétlődik a roham a téglaégetőre
Az ötszázak által: árulónak nevezve
Narbon, és Sauce ősök késekkel, olajjal.

E négysoros szintén a híres jósversek közé tartozik.
Talán kevésbé homályos, mint az előbbi.
A történet, amit jósol, egy évvel a király menekülése után
játszódott le.

1792. június 20-án, nagy, és forrongó tömeg közeledett Párizsba
a királyi palota a Tuileriák felé, melynek csak gyenge, és ráadásul megbízhatatlan őrsége volt.

A tömeg könnyen behatolt az épületbe és elözönlötte a királyi termeket. A királyt senki sem védte, igaz, hogy nem is bántották,
sőt itallal kínálták az egyik ablaknyílásba beszorult uralkodót,
majd a fejébe húztak egy vörös frigiai sipkát, mely akkor a
forradalom jellegzetes viselete volt.

A királynak mindezt tűrnie kellett.
Ezt az eseményt jósolta meg a vers első sora.
A történtek után a tömeget eloszlatták, és az el is vonult.
Ez a történet azonban alig pár hét múlva, augusztus 10-én megismétlődött, mégpedig, súlyosabb formában.

Ezért kezdődik a második sor ezekkel a szavakkal:
megismétlődik a roham. Mégpedig a királyi palota ellen,
melyet Nostradamus itt néven nevezett.

A királyi palota neve Tuileirák ami téglaégetőt jelent.
Nostradamus idejében még a Louvre volt a királyi palota,
melyet akkor még tovább építettek.

E palota mögött régi téglaégetők voltak, és később, mikor elhatározták az új királyi palota felépítését, akkor ezek helyére
kezdtek építkezni.

Viszont e helyről az új palota a Tuileriák nevet kapta.
Nostradamus tehát a téglaégető látszólagos elnevezése alatt, tulajdonképpen néven nevezte a királyi palotát, ezért a második
sor így értendő: Megismétlődik a roham a Tuileirák ellen.

E második roham már vérontással is járt, a király menekült,
és a törvényhozás termében keresett menedéket.
A harmadik sor két részre bontandó, mert az első szavak
még a második sorhoz tartoznak.

A palota megrohanásában ugyanis döntő szerepet játszott a
Marseille-i ötszázak nevet viselő forradalmi élcsapat.
A teljes mondta tehát így hangzik:
Megismétlődik a roham a Tuileirákra az ötszázak által.

A jósvers így folytatódik: árulónak nevezve Narbon.
Az utolsó szó már a negyedik sor elején van.
Ezt Narbon Lara grófra értik, aki néhány hónapig XVI. Lajos hadügyminisztere volt, és aki megpróbált közvetíteni a király
és a forradalom vezetői között.

De mindkét részről gyanakvással nézték.
Noha semmi esetre sem volt áruló, végül is Angliába kellett menekülnie. Nostradamus sem árulónak mondja, hanem csak
azt jósolta, hogy annak nevezik.

A negyedik sorban szereplő második név nagyon fontos.
Sauce, így hívták Varennes forradalmi szindikusát, aki a királyt felismerte, és menekülésében megakadályozta.

Foglalkozására nézve vegyes-kereskedő.
A neve után következő szavakat így értik: akinek ősei olajjal,
késekkel kereskedtek. Ezzel Nostradamus annak alacsony származására utalt.

Ennek a versnek nemcsak a jóslata nagyon pontos, hanem rendkívüliségét az adja, hogy benne Nostradamus nevén nevezett
két évszázaddal később élő két személyt, és egy jövőben épült
palotát is.

A király tragédiájában sorstársa volt a felesége,
Maria Antoinette is.
Őróla Nostradamus külön jósversben is szól.

IX. 77.
Az ország összeesküdve elfogja a királyt.
Az úrnő elfogva, sorsául halálra ítélve.
A királynénak az élet és fia megtagadva.
És az ágyas a feleség erődjében.

Ez a négysoros világos és könnyen érthető.
Az első sor XVI. Lajosra vonatkozik, akit országa elfogott
és a Temple börtönébe vetett. Itt legfeljebb az a furcsa, hogy Nostradamus ezt összeesküvésnek nevezi.

De a forradalom vezetőinek ezt a tettét összeesküvésnek
is fel lehet fogni, bár a királyt ítélték el azon a címen, hogy összeesküdött a "nép szabadsága" ellen.

A vers 2. és 3. sora már feleségének, Marie Antoinette-nek
története, aki a Habsburg családból származott, és
Mária Terézia magyar királynő leánya volt.

Az ő börtönbe vetése a Conciergie-be csak férjének kivégzése
után több hónappal, 1793. augusztus 1-én következett be,
amikor a forradalom már rémuralommá fajult.
Nem is tartott hosszú ideig a fogsága, bírói tárgyalásról pedig szinte szó sem volt, csak ítélethozatalról.

Őrá is halálbüntetést szabtak ki, úgy ahogy a jósversben van: "megtagadják tőle az életet."
Az ítéletet 1793. október 16-án végre is hajtották.

Fiát a trónörököst már az év márciusában elszakították tőle,
és egy Simon nevű varga gondozásába adták.
Erre az elszakításra mondja Nostradamus, hogy a
"fiát is megtagadják tőle."

A szerencsétlen gyermek akit a történelem XVII. Lajos néven tart számon, soha nem uralkodott, és nem is élt sokáig.
Gyorsan bekövetkezett halálával a királyi család tragédiája teljessé lett.

Nagyon különös a vers negyedik sora.
Ennek története csak időben függ össze az előzővel.
Az ágyas, akiről itt szó van, Dubbary grófné,
XV. Lajos szeretője.

Mint már szó volt róla, őt XVI. Lajos kolostorba záratta, de később kiengedték. Érdekes, hogy a forradalom kezdetén nem bántották.
Csak mikor Robespierre lett a forradalom vezetője, akkor
fogatta le. Neki mindeni gyanús volt.

A volt királyi szerető a St. Pelagia erődbe került fogságba.
Ez viszont valamikor a királynéhoz tartozott.
Ezzel teljesült a 4. sor jóslata.

Ő aztán Marie Antoinette halála után pár héttel,
1793. december 6-án került a guillotine alá.