Alan Hale EGY CSILLAGÁSZ SZEMÉLYES NYILATKOZATA AZ UFOKRÓL (Fordította: Bencze Gyula) (In: Skeptical Inquirer 1997. március/áprilisi szám) Az Alan Hale és Thomas Bopp által 1995. júliusában felfedezett üstökös 1997. március 22-én közelítette meg legjobban a Földet, ekkor távolsága kb. 197 millió kilométer volt. Alan Hale professzor, az üstökös egyik felfedezője és névadója, az amerikai Új Mexikó államban működő Southwest Institute for Space Research igazgatója. Amikor az UFO-k létezésében való hittel vagy más paranormális jelenséggel találkozom - vagy, ami azt illeti, majdnem mindennel kapcsolatban - három alapelv vezérli gondolkodásomat: 1. Rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat követelnek meg. Az a megállapítás, hogy a világegyetemben más értelmes lények is léteznek - következésképpen élet és intelligencia a Földön kívül máshol is kialakulhatott - továbbá ezek az értelmes lények többé-kevésbé rendszeresen a Földre látogatnak olyan űrhajókban, amelyek látszólag dacolnak a fizika általunk jelenleg ismert törvényeivel, kétségtelenül a tudomány történetének legnagyobb felfedezése, egyúttal azonban egyúttal rendkívüli állítás is. Ennélfogva rendkívüli bizonyítékokat kell megkövetelnem, hogy elhigyjem. Mi lehet ez a bizonyíték? Először is a földönkívüliek maguk. Nem elég egy történet, amelyet valaki elmesélt valakiről, aki azt mesélte, hogy valaki látott földönkívülieket. Magukra az idegenekre van szükség ahhoz, hogy jómagam vagy más megbízható és kompetens tudósok tanulmányozhassák őket, valamint kommunikálhassanak velük! A magam részéről szeretném megvizsgálni űreszközeiket, és megállapítani, hogy azok milyen fizikai elvek alapján működnek. Szeretném kipróbálni azokat, utazni bennük, szeretném látni csillagtérképeiket, és megtudni, hogy az idegenek honnan jöttek. Szeretném megismerni otthoni naprendszerük és világuk csillagászati, fizikai, kémiai és biológiai viszonyait, és összevetni azokat a sajátunkkal. Sőt, ha lehetséges, szeretném meglátogatni az ő otthoni világukat, valamint minden más világot, amely számukra elérhető. Másszóval, kívül-belül meg akarom őket ismerni, hogy semmi kétség se férhessen a létezésükhöz. Az égbolton megfigyelt különféle "fényekről" és "dolgokról" szóló mesék nem érdekelnek, különösen, ha olyanoktól származnak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a természetes eredetű és ember által létrehozott égi jelenségeknek micsoda széles választéka figyelhető meg az égbolton, ha az ember veszi a fáradságot, hogy körülnézzen egy kicsit. 2. A bizonyítás mindíg az állítást tevő kötelessége. Ha valaki rendkívüli állítással áll elő, annak rendkívüli bizonyítékokat is kell produkálnia, hogy igazát bizonyítsa. Nem a kétkedőnek kell bizonyítania, hogy az állítás nem helytálló! Továbbá közvetlen és meggyőző bizonyítékra van szükség, a bizonyítás nem állhat néhány lehetőség kizárásából és aztán abból az alaptalan kijelentésből: "Nos, mi más is lehetne?" 3. Occam borotvája: ha egy jelenségre több lehetséges magyarázat létezik, mindíg a legegyszerűbbet kell választani, amely az összes megfigyelt tényről számot ad. Kétségtelen tény, hogy sok ember láthatott, vagy legalábbis azt állítja, hogy látott olyan égi jelenséget, amelyre nem talált magyarázatot. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az emberek megfigyeléseikben tévedhetnek. Tagadhatatlan, hogy olyanok is beszámolnak megfigyelésekről, akik nincsenek tudatában annak, mennyiféle teljesen ésszerű magyarázattal rendelkező jelenség létezik, megint mások pedig nem rendelkeznek a megfigyeléshez szükséges alapvető tudományos és szakmai ismeretekkel sem. Tény, hogy a megfigyelők előitélete befolyásolhatja megfigyeléseik eredményét, és az is tény, hogy vannak, akik egyszerűen hazudnak, vagy különböző okokból csupán alaposan kimódolt tréfát űznek. Mindezeket figyelembe véve az UFO jelenség legegyszerűbb magyarázata - legalábbis szerintem - hogy az eddigi megfigyelések mindegyike vagy tréfa, vagy pedig valamiféle tévedés volt. Ha ez a magyarázat nem helytálló, akkor a kétségtelen tények körét jelentősen meg kell növelni a fenti 1. és 2. pontban foglaltak figyelembe vételével. Számomra rendkívül valószínűnek látszik, hogy az élet a világegyetemben máshol, esetleg sok más helyen is, létrejöhetett. Az is lehetséges, hogy e helyek egy részén az evolúció olyan értelmes fajokat hozott létre, amelyek műszakilag jóval fejlettebbek nálunk, és képesek csillagközi utazásokra is. A csillagok közti óriási távolságok valamint az evolúció fokai közötti lényeges különbségek ellenére lehetséges - bár véleményem szerint rendkívül valószínűtlen - hogy ezeknek a fajoknak egyike-másika a közelmúltban meglátogatta Földünket. Ha ilyen látogatás valóban megtörtént volna, azt hiszem az izgalomtól extázisba esnék! Senki nem lehetne nálam boldogabb, ha ezekkel a lényekel találkozhatnék és kommunikálhatnék velük, és bizton állíthatom, hogy nincs nálam intellektuálisan és érzelmileg felkészültebb halandó erre a nevezetes eseményre. De ismét csak hangsúlyozom, hogy létezésükről közvetlen bizonyítékot akarok, magukat a lényeket, nem pedig kusza és ellenőrizhetetlen történeteket "dolgokról"! Életem során, kezdetben mint amatőr, majd később mint hivatásos csillagász, számtalan tudományos értekezést és ugyanannyi science fictiont olvastam el, és egész életem annak szenteltem, hogy megfejtsem az Univerzum titkait, és az emberiség ismereteit - a szó szoros értelmében is - olyan messze terjesszem ki a világűrbe, amennyire csak lehet. (Ez az egyik oka annak, hogy csak kevés embert tekintek magamnál alkalmasabbnak idegen fajokkal való találkozásra. Ha létezik olyan emberi lény, aki képes lehet arra, hogy idegenekkel kapcsolatba lépjen, annak olyan valakinek kell lennie, mint jómagam.) Ugyanakkor azt is gyanítom, hogy igen kevesen vannak, akik nálam többet tanulmányozzák az eget. Szinte egész életemben folyamatosan kutattam az égboltot, de még egyetlen olyan objektummal sem találkoztam, amelynek nem volt igen prózai magyarázata. Ezidő alatt jelenségek egész tárházát figyelhettem meg, láttam tűzgolyót, rakéta kilövést, mesterséges égitest visszatérését a légkörbe, üstökösöket, északi fényt, fényes bolygókat, novákat, Föld körüli pályán keringő műholdakat, ionoszféra kisérleteket és nagy magasságba felküldött léggömböket - csupa olyan dolgot, amelyet a képzetlen és tudatlan megfigyelő UFO-nak vél. Ha valóban olyan gyakorisággal látogatnak bennünket a füldönkívüliek, mint az az UFO rajongók bejelentéseiből következik, akkor meg kell kérdeznem, hogy lehet, hogy én ilyet még egyszer sem láttam, holott minden más, jóval ritkább jelenséget már sokszor megfigyeltem? Összefoglalva, a magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy léteznek nálunk fejlettebb idegen fajok "valahol ott kinn", és nyitott vagyok azzal az elképzeléssel szemben is, hogy ezek az idegenek - bármilyen valószinűtlen is - ellátogatnak a Földre. De ha ez így van, akkor hol a csudában vannak? Ha olyan fejlett technológiával rendelkeznek, amely képessé teszi őket csillagközi utazásokra, akkor nincs okuk arra, hogy féljenek tőlünk. Ha el akarnak rejtőzni előlünk, könnyen megtehetik; ha nem, akkor pedig felesleges játék, hogy csak néhány szerencsés "kiválasztott" előtt fedik fel magukat . Nos, mutassák meg végre magukat az egész emberiségnek, tudósainknak, és köztük nekem is!