Nemere István: Mi repked a fejünk fölött? Aki azt mondja, ismeri a választ - vagy téved, vagy hazudik. Nem, itt és most nem elsősorban az UFO-król van szó, hanem azokról a különféle földi eredetű, emberkéz által gyártott eszközökről, amelyeket mi küldtünk fel az űrbe az elmúlt negyvenvalahány évben. De lehet, akad ott olyasmi is, amit nem mi küldtünk fel..? Mindenesetre tény, hogy a Föld körüli, mondhatni közeli pályákon keringő számos műholdnak rejtélyes módon nyoma veszett, míg egyesek olyanokat is látni vélnek – sőt bemérnek – amelyek gyártóiról és felbocsátóiról mit sem tudunk. Lehet, nem is az emberek állították őket bolygó körüli pályára? Ne feledjük, ma már több tízezer ilyen tárgyról tudunk. Nagy hát odafent a tolongás és ebben a tömegben bizony még olyan szerkezetek is megbújhatnak, amelyek... hogy is fejezzük ki? Szóval amelyek rászolgálnak különös figyelmünkre. Lássuk az első tényt. Ma már biztos, hogy 1955. december 18-án – tehát két évvel azelőtt, hogy a Földről az első kozmikus eszközt fellőtték Föld körüli pályára! – valamilyen idegen test esett szét darabjaira bolygónk közelében, azóta a roncsai meglehetősen közel keringenek. De hogy ez egy idegen űrhajó, vagyis UFO lett volna, azt 1979-ben néhány szovjet tudós állította. Egy amerikai csillagász természetes, kozmoszban keringő kicsiny meteort sejtett a szétesett tárgy mögött. Egy másik tény: bizony a csillagászok és más kutatók, akik ilyen vagy olyan okból rendszeresen figyelik az égboltot, nem ritkán jelentenek műholdakat olyan pályán, amelyre tudomásunk szerint soha senki, egyetlen ország sem lőtt fel semmit! Erre bostoni tudósok jöttek rá. Ugyanis létrehoztak egy számítógépes programot, a C-Sat-ot, amelybe folyamatosan betáplálják az összes, mostanában fellőtt műhold pályadatait és természetesen megtették ezt az összes, 1957 után a Földről felbocsátott szerkezet adatait is. A több tízezer pályaelem igen pontosan írja le a műholdak mindenkori helyzetét bolygónk körül. Ennek ellenére a program alkalmazása óta a számítógépes megfigyelő rendszer már többször vert riadót – olyan mesterséges égitesteket fedezett fel a Föld körül, amelyek nem szerepeltek a programban! Vagyis..? Valamilyen “kalóz-államok” lőtték fel ezeket anélkül, hogy a világ észrevette volna a dolgot? Ez nem valószínű, a kilövéseket is figyelik a kémműholdak. Vagy valamelyik ország más adatokat közölt, miközben a valóságban nem arra a pályára állította a szerkezetet? Ez régebben elvárható volt a kínaiaktól és oroszoktól, de ma már ez sem igazán sikerülhet a kiterjedt megfigyelés miatt. Mindenesetre a gép és kezelői a program elindítása után mind gyakrabban fedeztek fel a Föld körül keringő tárgyakat olyan pályákon, ahol semminek sem szabadna lennie. Nyilvánvalóan megeshet, hogy jobbára amerikai kémműholdakat láttak, amelyek fellövését nem jelentették be, eltitkolták. És más pályára kerültek azok is, amelyek pályaadatait úgymond hivatalosan közölték. De még ennél is szenzációsabbak azok a hírek és adatok, amelyek nem ismeretlen holdak felbukkanásáról – hanem az előzőleg látottak, ismertek és már-már megszokottak eltűnéséről szólnak. Már a hetvenes évek közepén, mint kő a vízben, úgy tűnt el a Satcom-3-as műhold. Az ufohívők természetesen azt terjesztették, hogy a szerkezet az UFO-kon közlekedő idegenek birtokába került és azok elvitték, szétszedték, tanulmányozzák stb. Erre nincs bizonyíték. Ám ugyanakkor tűnt el egy szovjet telekommunikációs műhold is! Később viszont, az elektronika fejlődésével sokan azt hitték, most már nyomtalanul nem veszhetnek el a Föld körüli, kötött pályára állított holdak. Mert hiszen milyen erő téríthetné le őket onnan? Az is igaz, hogy a hetvenes évektől kezdve mind a szovjet, mind az amerikai hadiipar kifejlesztett olyan műholdakat, amelyeknek egyetlen céljuk – az ellenség műholdjainak levadászása, elpusztítása volt! A nem hivatalos jelentések szerint a kozmikus háború már harminc éve tart és nekünk igazából fogalmunk sem lehet arról, ami a fejünk fölött történik. Bizony a szovjetek lelkén szárad több amerikai kémműhold megsemmisítése, vagy lézersugárral történő “megvakítása” is. De az amerikaiak sem maradtak adósok. Amiként az oroszok 1979 elején az Indiai-óceán fölött egyszerre öt amerikai kémműholddal végeztek, hát ők meg több szovjet műholdat elpárologtattak a szó valódi értelmében. Valamilyen lézerfegyverrel támadtak rájuk és olyan magas hőfokot idéztek elő bennük, hogy a fémalkatrészek is elpárologtak... Ezeket a már-már csillagháborús fegyvereket a földről iránytották. Ezt a háborút sohasem üzenték meg és nem is beszéltek róla. Talán csak az elnökök pártfőtitkárok találkozóin esett róla szó a Kremlben vagy a Fehér Házban. Az is biztos immár, hogy 1984. október 13-án, amikor a Challenger űrsikló elindult 13-ik ( ! ) útjára, egy orosz műholdellenes lézerfegyvert (“Terra-3”) vetettek be ellene. A szerkezetet Moszkvából irányították és szándékosan használtak olyan kis energiájú sugarat, amely nem tehetett benne komolyabb kárt. De ez is egy sajátos figyelmeztetés volt Washington címére: “Látjátok, nekünk már ilyen fegyverünk van, hát ehhez tartsátok magatokat...” Az egész egyben azt is jelenti: miközben a Szovjetunió (és újabban Oroszország, ismét) propagandaháborút folytatott az amerikai “csilagháborús tervek” és az űrhadviselés ellen – addig már javában készítette ehhez a saját fegyvereit! Mi több, azokat be is vetette, nem egyszer és nem kétszer! Ma sem más a helyzet - 1990 óta nyomtalanul eltűnt négy amerikai szupertitkos kémműhold. Az egyiknek például – a jele AFP-731 volt – az Öböl-háború kitörésének napjaiban veszett nyoma. Néhány szakértő azt hitte, egyszerűen átvezényelték egy másik pályára, de soha többé nem bukkantak a nyomára. Vajon mi lett vele? No és ne feledjük:a sajtó már 1966-ban közzétette Nyugaton, hogy van egy – egyetlen egy! – ismeretlen eredetű műhold, amely nem a megfelelő irányban halad. Ugyanis minden addig és azután bármelyik nagyhatalom által fellőtt műhold nyugatról keletre repül. De az az egy – amelynek eredetéről semmit sem tudunk – a “forgalommal szemben” repül és senki sem tudja, hogyan került ilyen pályára. Ki lőtte fel, ha 1966 előtt nem is volt erre műszaki lehetőség? Talán nem itt a Földön kéne keresni a ”tettest”?