Andrew C. Stone és Richard Skyman: Mi történne, ha megtörténne . Deklarációk az alapelvekről. Az első dokumentum, amely a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) SETI bizottságának határozataként 1987-ben született, “A Földön kívüli intelligencia felfedezését követő lépések alapelveire vonatkozó deklaráció” címet viseli. Egy rövid bevezetésből és kilenc ajánlásból áll, de elegendő, ha ennek csak a tömörített változatát vesszük szemügyre. 1. Bármely egyén, intézmény vagy hivatal, amely úgy véli, hogy jelzést, illetve egyéb bizonyítékot talált Földön kívüli intelligencia létére, törekedjen arra, hogy – még mielőtt bárkit tájékoztatna – egyértelművé tegye annak nem természetes, és nem a mi civilizációnktól származó eredetét. 2. Mielőtt a nyilvánosság értesülne arról, hogy a Földön kívüli intelligencia felfedezése megtörtént, a felfedező sürgősen tájékoztassa az ezen deklarációt elfogadó kutatókat és szervezeteket, hogy azok független módon igazolhassák a felfedezést, illetve megtervezhessék a jelzés, vagy jelenség folyamatos figyelését. Az érintett felek tartózkodjanak az információ nyilvánosságra hozatalától mindaddig, amíg hitelesen nem nyert megerősítést a földönkívüli intelligencia felfedezése. 3. Ha a felfedezés hiteles, akkor a világ csillagászai kapjanak részletes tájékoztatást a Nemzetközi Csillagászati Unión keresztül. Az ENSZ-nek és más, érdekelt nemzetközi szervezeteknek is meg kell kapniuk ezeket a tájékoztatókat. 4. A hiteles felfedezésről teljes nyilvánossággal kell tájékoztatást adni a tudományos élet csatornáin és a sajtón keresztül. 5. Minden, a felfedezésre vonatkozó adatot a tudományos közvélemény elé kell tárni. 6. A felfedezésre vezető megfigyeléseket, adatokat gondosan kell tárolni, és hozzáférhetővé kell tenni más elemzések számára. 7. Ha a felfedezés elektromágneses jelzés, akkor nemzetközi egyezménnyel biztosítani kell a kérdéses frekvencia védelmét. 8. Semmiféle válasz nem küldhető megfelelő nemzetközi konzultáció nélkül. 9. Szakemberekből létre kell hozni egy nemzetközi bizottságot, amely szükség esetén munkába kezd, és foglalkozik a felfedezésre vonatkozó mindenféle megfigyelés és bizonyíték elemzésével és értékelésével. Mint látható, az első deklaráció a kutatások nyilvánosságra hozatalára és az eredmények hozzáférhetőségére helyezi a hangsúlyt. Maga a dokumentum a SETI-kutatóknak szól, mert feltételezi, hogy ők lesznek azok, akik előbb-utóbb eljutnak a nagy felfedezésig. Elsősorban az ő aláírásaik kerültek a dokumentum alá, vállalva a teljes ellenőrzést és a teljes nyilvánosságot. Persze nyomban megfogalmazódtak az ellenvetések is dokumentummal szemben!… Vannak, akik egyetértenek az alapelvekkel, de kétségbe vonják végrehajthatóságát kritikus helyzetben. Donald Tarter, az egyik legismertebb rádiócsillagász egy ellentmondásra hívták fel a figyelmet a dokumentum 5. és 8. pontja között. A nyilvánosság tájékoztatása érdekében a dokumentum elvárja a SETI-kutatóktól a teljes és részletes beszámolót mindarról, amit a beérkezett jelről vagy üzenetről tudni lehet. A 8. pont ugyanakkor azért tiltja bármiféle válasz küldését, nehogy bizonyos felelőtlen csoportok saját érdekeiket és szélsőséges nézeteiket egy gyors üzenetben megfogalmazva, megelőzzék az emberiség nemzetközileg egyeztetett, hivatalos válaszát. De ilyen kiélezett helyzetben hogyan lehetne ezt másképpen megakadályozni, mint bizonyos alapvető adatok (irány, frekvencia) időleges eltitkolásával?… Ezért Tarter azt javasolja, hogy a részadatok publikálására csak bizonyos idő elteltével, a hivatalos választ követően kerüljön sor… Hát igen, megérkezett a várva várt ÜZENET, de ki és mit válaszoljon rá?… Az első deklaráció 8. pontja kategorikusan tiltja válasz küldését nemzetközi konzultáció nélkül. A válaszadás ugyanis nem műszaki vagy tudományos, hanem társadalmi, jogi és politikai kérdés. Íme a nagy kérdés: “ki beszélhet a Föld nevében?” Küldjön-e az emberi faj üzenetet a Földön kívüli civilizációnak? Léteznek-e indokok arra, hogy az emberiség ne válaszoljon? Kié a döntés joga? Ha a válasz mellett döntünk, akkor mit mondjunk? Küldjön az emberiség egységes választ, vagy inkább az egyes nemzetek és szervezetek külön-külön? Kíséreljük meg a válasz előzetes megfogalmazását, vagy várjunk a felfedezésre, mielőtt fogalmazni kezdünk? Egyáltalán tudhatunk-e választ alkotni a beérkező jel analízise nélkül? Néhány esztendővel az első DEKLARÁCIÓ közzététele után egy ismert amerikai SETI-kutató egy diplomata közreműködésével kidolgozta a 10 pontból álló MÁSODIK DEKLARÁCIÓT. Ez lényegében azt mondja ki, hogy a válasz elkészítésével kapcsolatos döntésekbe az ENSZ-en keresztül be kell vonni az egész emberiséget! Ezért ezt a dokumentumot, amelyet már jóváhagyott az IAA és az IISL, valahogy az ENSZ elé kellene terjeszteni jóváhagyásra. Ez azonban a nemzetközi jog értelmében csak úgy lehetséges, ha egy kormány felvállalja az ügyet, és javasolja megtárgyalását az ENSZ világűrbizottságában, a COPUOS-ban. A SETI bizottság évek óta próbálkozik előre lépni ebben az irányban, de sikertelenül… Egyetlen kormány sem vállalja, hogy képviselje a SETI-közösség javaslatát, így a tárgyalásra sem kerülhet sor! E nélkül viszont nincs remény arra, hogy olyan ENSZ közgyűlési határozat szülessen, amely – legalább ajánlásként – felhívja a kormányok figyelmét a válaszadás koordinációjának szükségességére. Ezért a második deklaráció további sorsa bizonytalan… Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a SETI leginkább figyelemre méltó felfedezései a legfelkészültebb és legnagyobb űrkutatási szervezet a NASA berkein belül várható. Amennyiben ez így van akkor egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy A Földön kívüli intelligencia felfedezését követő lépéseket meghatározó deklaráció bevezetésére sor kerülne. Sőt ebben az esetben az sem kizárt, hogy a NASA illetékesei már régen felfedezték a "földönkívülieket", sőt akár már kapcsolatba léptek is velük. Hogy is van ez? Kérdezhetik joggal olvasóink. A magyarázat igen egyszerű. A NASA a hidegháborús paranoia egyik legfőbb terméke. Ma már köztudott, hogy a politikai és katonai erőfitogtatás érdekében hozták létre 1958-ban az adófizető polgárok pénzéből. A NASA még sem tartozik felelősséggel az amerikai állampolgárok felé csupán az Egyesült Államok kormányának. Egyetlen törvény sem kötelezi rá, hogy tudását, ismereteit teljes mértékben megossza a nyilvánossággal. Az 1958. július 29-én megfogalmazott és mind a mai napig érvényben lévő "űrtörvény", amely elrendelte a NASA megalapítását is a 102 paragrafusának (c) (a) szakaszában többek között így rendelkezik: "A NASA kötelessége minden katonai értékkel vagy jelentősséggel bíró felfedezést a nemzetvédelemmel közvetlen kapcsolatban álló kormányszervek számára hozzáférhetővé tenni… A NASA vezetője a hivatal gyakorlása közben szerzett információt e törvény hatálya alatt köteles hozzáférhetővé tenni a nyilvánosság számára, kivéve: ha az információ visszatartását szövetségi rendelet tiltja, és ha az információt nemzetvédelmi szempontok alapján titkosnak nyilvánítják." A NASA-nak tehát "kötelessége" bizonyos információk visszatartása. Olyan információké, amelyekről tehát nem a tudósok, csillagászok (!) döntik majd el, hogy a nyilvánosságra tartozik-e vagy sem, hanem a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) bürokratái. És ha az NSA úgy dönt: A földönkívüliek üzenetének, esetleg a naprendszer más bolygóin felfedezett földönkívüli eredetű tárgyak, építmények felfedezésének, ne adj isten a közvetlen kapcsolatteremtés megtörténtének ténye nem tartozik a nyilvánosságra akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem nemhogy az ENSZ, de egyetlen nemzetközi tudományos szervezet sem fog róla tudomást szerezni mind addig amíg a politika érdekei úgy nem kívánják…