Mikó Bálint: Titkos iskola. Interjú Whitley Strieberrel. Whitley Strieber több szempontból is különleges ember. Először is azért, mert az eltérítettek közül senki sem dokumentálta nála részletesebben az idegenek társaságában átélt élményeit. Másodsorban pedig azért, mert ő nem csupán egy átlagember, akinek az ufonauták megváltoztatták az életét, hanem valódi híresség, Amerika egyik legolvasottabb írója, aki már jóval nem mindennapi tapasztalatainak közzététele előtt is bestsellereket vetett papírra. Strieber az elmúlt évek során több kötetet is szentelt a földönkívüliekhez fűződő viszonyának, Communion (Eggyéválás) és Transformation (Átalakulás) című munkái kultikus státusznak örvendenek. (Mindkét könyv megjelent magyar nyelven is.) A neves szerző egyéb élményei mellett legújabb alkotásáról, az általa csak “ezoterikus bölcsességek gyűjteményeként” emlegetett The Secret School-ról (A titkos iskola) is hajlandó volt mesélni a Színes UFO olvasóinak. Színes UFO: Legújabb kötete a The Secret School címet viseli. Mesélne róla a magyar rajongóinak? Whitley Strieber: A legnagyobb örömmel. A könyvben olyan gyermek- és felnőttkori UFO-élményeimet mesélem el, amelyek egészen mostanáig a tudatalattim legrejtettebb zugában pihentek, és csak a közelmúltban voltam képes felidézni őket. Ilyen például a Marson tett asztrális látogatásom, vagy az az eset, amikor több mint száz évet utaztam vissza az időben. Az élménybeszámolóimba beleszőttem némi ezoterikus filozófiát is, így vált teljessé a mű… Színes UFO: Ez elsőre elég szokatlanul hangzik. Beszélne bővebben ezekről a dolgokról? Whitley Strieber: Persze. Az idegenek két fantasztikus utazást is lehetővé tettek a számomra. Az egyikre még gyerekkoromban került sor, és ekkor csupán a lelkem utazott, a fizikai testem a Földön maradt. Ez volt a Mars-élmény. Kirepültem a testemből, és az ufonauták szellemei is velem tartottak. Meg sem álltunk a Marsig, ahol mindent szemügyre vehettem, ők pedig elmondták, hogy a bolygó valaha az emberiség őseinek támaszpontja volt, de egy meteor becsapódása következtében megsemmisült. A maroknyi túlélő a Földre menekült, ahol hamarosan felélték a készleteiket, így kénytelenek voltak visszatérni a primitív életformához. Mi ezeknek az embereknek a leszármazottai vagyunk. Ez az élményem egészen addig a tudatalattim mélyén rejtőzött, amíg egy konferencián egy, a Mars-arcot ábrázoló képet nem mutattak nekem. Azonnal azt éreztem, hogy már láttam valahol ezt a dolgot, és ekkor olyan intenzitással rohantak meg az emlékek, hogy még az eszméletemet is elvesztettem egy rövid időre. A másik utazásra már felnőttként indultam. Egy éjszaka arra ébredtem, hogy különös, kékes fény szűrődik be az ablakomon, és a hálószobámat vibráló hang tölti be. Legnagyobb meglepetésemre a feleségem nem riadt fel, hanem édesdeden aludt tovább. Az ablak kinyílt, a testemen bénaság lett úrrá, és egy, a szobába hatoló fénynyaláb a kint várakozó csészealj belsejébe emelt. A bénultságom elmúlt, idegen vendéglátóim pedig egy székbe szíjaztak, és azt mondták, hogy visszarepülünk az időben, mert így olyan tapasztalatra tehetek szert, amely nélkülözhetetlen a spirituális fejlődésem szempontjából. Az 1800-as évek New York-jába tértünk vissza, ahol láthatatlanul lebegtünk a város felett. Az űrhajó képernyőjén hirtelen magamat pillantottam meg, ahogy idegesen sietek kifelé egy sikátorból. Már értettem, mi az idegenek célja ezzel a kis kirándulással: az, hogy az előző életeim eseményeit szemlélve tanuljak a hibáimból, és ezáltal nagyobb betekintést nyerjek az univerzum titkaiba. Egykori New York-i énem hidegvérű bérgyilkos volt. Később még több előző életemre is képes voltam visszaemlékezni, például azokra az időkre, mikor az ókori Rómában sínylődtem rabszolgaként, vagy mikor Buddha tanítványai közé tartoztam Indiában. Ezek a visszaemlékezések néha elég fájdalmasak voltak, de végül mind fontosakká váltak; segítették a lelki fejlődésemet. A dolog azonban nem ment volna ilyen simán, ha annak idején az idegenek nem visznek magukkal… Színes UFO: Miért pont The Secret School a címe a könyvnek? Whitley Strieber: A cím az eltérítettek összetartozására utal. Meggyőződésem, hogy én és sorstársaim kiválasztottak vagyunk, akiket az ufonauták már csecsemőkorunkban kiszemeltek, vagy már egyenesen magzatkorunkban, mikor némelyikünk anyját különféle műtéteknek vetették alá terhességük idején. Mindannyian hasonló dolgokon mentünk keresztül, a tapasztalataink és lelki fejlődésünk üteme szinte teljesen megegyezik. A Secret School, a titkos iskola csupán a képzeletemben létezik, afféle költői ábránd. A tanárok és a diákok azonban nagyon is valóságosak. Mestereink nem mások, mint az Idegenek, az olykor bukdácsoló, de azért többnyire lelkes diákok pedig mi, az eltérítettek egyre népesebb tábora vagyunk. Még nem világos, hogy mi a végső cél, hogy miért kell átélnünk mindezeket az élményeket, de biztos vagyok benne, hogy a mestereink segítő szándékkal érkeztek hozzánk, és csak a javunkat akarják. Színes UFO: A könyvében külön fejezetet szentel korunk legfontosabb jóslatainak, próféciáinak, melyek közül nem egyet maguk az eltérítettek nyilatkoztattak ki. Azt írja, hogy bár ezek a próféciák mind a közelgő végről szólnak, bizonyos értelemben mégis nagyon pozitív hatással lehetnek ránk… Whitley Strieber:: A prófécia feladata az, hogy az elkövetkezendő idők szörnyűséges eseményeire figyelmeztessenek, így az emberiség talán még visszatérhet a helyes ösvényre. Földönkívüli látogatóink azt mondják, hogy a jövő olyan, mint a víz. A jelen az ő felfogásuk szerint egyfajta kompresszorként működik, amely a múlt jegévé fagyasztja a jövő vizét, a múltban pedig már nincs túl sok esély a változtatásra. Ezzel arra akarnak utalni, hogy minden egyes embernek megvan a lehetősége, hogy jó irányba fordítsa a dolgokat, mielőtt a jövőnk a saját múltunkká válna – a jelen iránti közömbösségünk miatt. A próféciák nem a jövőt jósolják meg, csupán annak egy lehetséges változatát. A régmúlt időkben ha egy törzsi vagy királyi varázsló, vagy egy nagy tiszteletnek örvendő próféta baljóslatú dolgok közeledtét jövendölte meg, akkor az emberek igyekeztek összeszedni magukat, megpróbálták megoldani a felmerülő problémákat. A jövő ezáltal már a jelenben változni kezdett, és végül teljesen máshogy alakult minden. Egy ideális világban nem lenne szükség sem prófétákra, sem jósokra. Mindig két út, a rossz és a jó közül választhatunk. Ha ezt minden ember tudatosítaná magában, akkor ösztönösen a jót választanánk, mindenféle segítség és rábeszélés nélkül. Ez az, amit idegen testvéreink már régóta próbálnak megértetni velünk… Színes UFO: Ha már úgyis a spiritualitás birodalmába tartozó dolgoknál tartunk, elmondaná, hogy mi a véleménye a halál utáni élet lehetőségéről? Whitley Strieber:: Hiszem, hogy halálunk után egy másik dimenzióba kerülünk, hogy egy másik világ vár ránk odaát. A halál utáni élet kérdése nem csak a különféle vallási mozgalmak vezetőit és követőit, de a tudomány legjelesebb képviselőit is nagyon izgatja. Nemrég hallottam egy bizonyos Janus Slawinski nevű lengyel fizikusprofesszor elméletéről, aki köztiszteletnek örvendő tudós létére meg van győződve arról, hogy a tudat lángja a test halála után is tovább lobog – ehhez bizony nem kis bátorság kell tudóskörökben... Slawinski egy jól ismert jelenséget hozott fel például: azt, amikor az egyes sejtek laboratóriumi körülmények között való elpusztításuk során apró sugárnyalábokat bocsátanak ki magukból. A professzor számításai szerint ez a mikroszkopikus méretű robbanás elég erős ahhoz, hogy nagy mennyiségű információt, emberi emléket, sőt akár egy személy teljes tudatát kódolja. A tanulmányában arról is ír, hogy valószínűleg még életünk során kibocsátunk magunkból ilyen “halál-villanásokat”, és talán ezek a felelősek a megvilágosodottak testen kívüli élményeiért. A sejtjeink sugárkitörései magyarázatot adhatnak a halálközeli élményekre is… Az élő szervezetek által kibocsátott elektromágneses sugárzás tehát egyszer még a halál utáni élet bizonyításának eszköze lehet. Színes UFO: Mivel Ön nem csupán egy a százezernyi eltérített közül, de egyben híres író is, természetes, hogy az örökké támadásra kész szkeptikusok rögtön megvádolják azzal, hogy a földönkívüliekkel való találkozásairól szóló beszámolói csupán a képzelete szüleményei. Van-e a birtokában olyan egyértelmű bizonyíték, mellyel egyszer és mindenkorra elhallgattathatja kritikusait? Whitley Strieber:: 1993-ban idegen testvéreim egy, a saját bolygójukról származó, téglatest alakú tárgyat ajándékoztak nekem azzal a nem titkolt céllal, hogy egyszer majd felhasználhassam az általam elmondottak alátámasztására. Ennek a tárgynak eléggé kalandos a története. Kezdetben több interjúra, tévészereplésre magammal vittem, és bemutattam. Aztán odaadtam egy megbízható kémikus barátomnak, James Downing-nak, hogy végezzen el rajta minden szükséges vizsgálatot. A vegyi elemzés magnézium, cink, alumínium és egy mind ez idáig ismeretlen eredetű alkotóelem jelenlétét mutatta ki a tárgyban. Mondanom sem kell, hogy bizonyos kormánykörök e meglepő fordulat után eléggé hevesen kezdtek érdeklődni iránta. A dolog odáig fajult, hogy megfenyegettek: ha nem adom át nekik a tárgyat, akár még börtönbe is csukatnak, vagy egyszerűen csak eltűntetnek, én azonban hajthatatlan maradtam. Az idegenek ajándéka most biztos helyen van, de azóta rettegés az életem. Mindenesetre igyekszem megtanulni együtt élni azzal a tudattal, hogy bármikor megállhat a kapum előtt az X-Aktákból is jól ismert fekete limuzin…