Hallgatás összeesküvése.II.
2008.03.05. 01:09
A kutatók második csoportja egy hét múlva más, de azonos márkájú órákkal és kronométerekkel ugyanazon a ponton megismételték a kísérletet, öt teljes napra meghosszabbítva annak időtartamát.
Hallgatás összeesküvése.II.
A Tien-San hegységben történt UFO-katasztrófa titka mindmáig megfejtetlen.
A kutatók második csoportja egy hét múlva más, de azonos márkájú órákkal és kronométerekkel ugyanazon a ponton megismételték a kísérletet, öt teljes napra meghosszabbítva annak időtartamát. Az első napot követően egybevethető eredményeket kaptak, majd elkezdődött az órák és a kronométerek késésének csökkenése, de egy bizonyos "kommulatív"-effektussal, amely az első napi késés nagyságrendjének mindössze napi 10-15 %-ában nyilvánult meg.
Ezek az eredmények nem mondanak ellent az azonosítatlan repülő testek által másutt - Belomorje (a Fehér-tenger partvidéke), Podrezkovo, M-övezet, Hodizsenszk - kiváltott kronális anomáliák mérési eredményeinek.
Azok a próbálkozások, amelyek kvarcgenerátor és frekvenciaméter összekapcsolásával, az objektum közvetlen látótávolságában (800-850 méternyire) végzendő mérések elvégzésére irányultak, minden berendezés meghibásodásához vezettek. Az áramforrás a hegygerinc túloldalán volt elhelyezve az egész vezetéket gondosan ellenőrizték, a berendezések pedig a helyszínen kerültek kicsomagolásra és hőszigetelésre.
De amint bekapcsolták az áramot, a generátor abban a pillanatban kiégett, a frekvenciaméter pedig kiugrott a skála minimum-jelzésén túlra és szintén használhatatlanná vált.
Az objektum külalakjának részletes leírásával a későbbiekben fogok foglalkozni a saját adataim alapján (1998. 04. 20). Ami pedig a katasztrófa okait illeti, az én véleményem megegyezik az 1992-es expedíció tagjainak véleményével.
Az objektum, nagy sebességgel haladva, jelenlegi tartózkodási helyétől 1700 méternyire törzsének alsó részével beleütközött a sziklás kőzet egy kiszögellésébe. Ezt követően már csúszott az eléggé egyenletes, majdnem vízszintes területen, mely kemény sziklás kőzet. A robbanás, amely az objektumot két, szinte egyenlő részre szakította, minden bizonnyal megállását követően, vagy annak pillanatában következett be.
A robbanás a ”léghajó“ központi részének belsejében történt, amiről a károsodások jellege is tanúskodik. Burkolata és hosszanti irányban elhelyezkedő teherviselő bordái valósággal ki lettek fordítva, a törmelék között pedig pontosan látható volt egy nem túl mély robbanástölcsér, melynek peremén elég nagy szikladarabok hevertek, mintha robbanótöltet vetette volna ki őket. A hajótest orr-részének horpadásai és repedései akkor keletkeztek, amikor összeütközött a sík felület fölött 20 méterre kiemelkedő szarufényű-piroxenit telérbe, amelyen jelenleg egy több mint 20 méter széles, a közepén 4,5 méter magas kerek bemélyedés figyelhető meg. Ettől a ponttól (20 méternyire keletre) kezdődik a sziklás felületen csúszó objektum maga mögött hagyott, több mint 40 méter széles nyom.
A törzs farrészének bal oldalán lévő repedések, amelyek a hajótest 1/3-ának magasságában találhatók, esetleg a sziklával való összeütközéskor (a szikla áttörésekor) keletkeztek, de nem zárható ki az sem, hogy a ”léghajó“ felrobbanásakor jöttek létre.
De a legfurcsábbnak a zöld színű jelek az objektum farokrészén, valamint a farrészén átívelő sötét gyűrűk. Bár az is lehet, hogy a gyűrűk a hajtómű részei. A törésen át jól láthatók a fedélzetek és a tartószerkezetek.
Vajon az adott ponton való ”repülőgép-szerű“ landolás szerepelt-e az UFO személyzetének tervei között, vagy fedélzeti navigációs komputerének programjában? Ez a kérdés rejtély marad, talán mindörökre.
1998 augusztusa.
Közel három hónapig gyűjtöttük a kiegészítő információkat, pénz után kutattunk az expedíció számára. Még a Sajtan-Mazar dülő műholdas felvételeit is megrendeltük. A történtekkel kapcsolatos legvalószínűtlenebb hipotézisek merültek fel, a nukleáris hajtóművű léghajótól kezdve egy új nemzetközi űrállomás tudományos moduljának a sikertelen felbocsátásáig. Bepakoltuk a hátizsákokat és a műszereket.
Az expedíció tagjai balról jobbra - Oleg Murasev, Nelli Szlugina, Anton Bogatov, Nyikolaj Szubotyin, Alekszej Kosztenko, Emil Bacsurin
Hosszú út állt előttünk: Moszkvából Boeing-747-essel Alma-Atába, majd tovább Biskek, Przsevalszk (Karakol) és végül Sajtan Mazar, a Sátán Sírja. Vár ránk a találkozás az Ismeretlennel
|