Hallgatás összeesküvése.I. A Tien-San hegységben történt UFO-katasztrófa titka mindmáig megfejtetlen. Az expedíciónak három csoportja volt, amelynek kéthetente kellett váltaniuk egymást a hegyekben végzett munkát követően. Tagjai tudatában voltak annak a nagy veszélynek, amelynek az objektum közelében tartózkodva tették ki magukat. Valamennyien speciális felkészítésen vettek részt és eligazításban részesültek, s írásban jelentették ki, hogy teljesen önkéntesen cselekednek. Fizikailag és lélektanilag mindannyian jól fel voltak készülve, rendelkeztek alpinista tapasztalatokkal, szakemberek voltak a tudományok különböző területein, összeférhetőségi és extrém helyzetekben való adekvát reakciókészségi, illetve pszichológiai és technikai teszteken vettek részt stb.Az expedíció fel volt szerelve műszerekkel, fényképezőgépekkel, filmfelvevőkkel és videotechnikával, jó alpinista felszereléssel rendelkezett. Vezetője G. G. Szvecskov nyugalmazott őrnagy, a SZAKKUFON kazah részlegének igazgatója volt. Az első csoport 1992. június 12-én érkezett az események színhelyére. A bázistábor felállításával kezdték, melyet 2,5 km-re északnyugatra a katasztrófa színhelyétől, a hegygerinc északi lejtőjén alakítottak ki. Már a hegygerincen túli első szemrevételezés igen sokat adott. Az objektum a "helyén" volt, nyilvánvalóan katasztrófát szenvedett, kettészakadva feküdt, egy többé-kevésbé sík területen. Azonnal megállapítást nyert, hogy az objektum valamilyen módon az őt 800 méternél közelebb megközelítő emberekben félelemérzetet váltott ki, majd depresszió, ernyedtség és fáradtság vett erőt rajtuk, a hajuk égnek állt, bár az elektrométerek mindössze a statikus elektromosság jelentéktelen többletét jelezték. Még furcsábban viselkedtek a magnitométerek és más mágneses műszerek. A bázistáborból az ösvény a hágóra vezetett, 1500 méternyire az objektumtól, amely innen jól látható volt, s ettől kezdve kezdett megnyilvánulni megdöbbentő hatása. Már az első arra irányuló kísérletek, hogy erről a pontról azimutális mérést végezzenek sikertelen maradt, mivel a sokféle mérőműszer össze-vissza jelzett. A két nagy pontosságú teodolitot azzal a céllal vitték magukkal, hogy megállapítsák az objektum méreteit, de ebből az elképzelésből sem lett semmi. Amint a műszerek az objektum közvetlen látóterébe kerültek a hegygerincen, vagy annak déli lejtőjén 1500, 1200, 800 méter távolságban, mágneses mutatóik abban a pillanatban az objektummal párhuzamosan álltak be, és hamis észak-déli irányt mutattak, mivel a roncs valójában nyugat-keleti irányban feküdt. Ugyanez történt valamennyi típusú iránytű mutatóival is.. Furcsa volt az is, hogy a mutatók ezt a helyzetet ugrásszerűen vették fel, bármiféle ingadozás nélkül. A magnitométerek még furcsábban viselkedtek. Azon a ponton, ahol az ösvény kiér a hágóra (az "A" bázis-megfigyelőpont), a mágneses térerő szinte teljes hiányát mutatták. A magnetometrikus mérések kiderítették az objektum által létrehozott anomália formáját és jellegét. 800-820 méter távolságra tőle teljesen hiányzott a mágneses tér. A horizontális és a vertikális összetevő egyaránt. Abszolút demagnetizálta a hegyi kőzetek mintáit is, amelyeket az objektumtól 800-600-400 méterre vettek (közelebb senki nem ment a roncshoz, így határoztak az expedíció tagjai). Az a kérdés, hogy mi váltotta ki ezt a demagnetizáló hatást, nyitott marad, de kétségtelen, hogy erre kolosszális mennyiségű energiát kell elhasználni. Teljesen demagnetizálni olyan kőzeteket, mint a diorit, a pisztrángkő, a szarufénylepiroxit, amelyek nagy mennyiségű mágneses ásványt, köztük magnetitet tartalmaznak, földi körülmények között lehetetlen. Az objektum létrehozta mágneses anomália formája szabályos ellipszis, amely 2230 méter hosszú és 1700 méter széles. Az ellipszis déli része nyitott, mivel 400 méterre tőle délre egy szakadék található a patak völgyében. Már az expedíció munkájának első napja során rendkívül erős kronális anomáliát is rögzítettek, melynek körvonalai szintén ellipszis alakúak, de méretei nagyobbak, sőt a hegygerincen is átnyúltak az északi lejtőre, az objektummal átellenben, azaz vizuális láthatóságának határain túlra terjedtek ki. Egy 2-2,2 kilométeres sugarú körben a mechanikus órák késni kezdtek és a kvarcgenerátorok frekvenciája is csökkent. Minden olyan elektronikus óra, amely az UFO közvetlen láthatóságának zónájában, 1,5-1,2 km távolságban volt, meghibásodott, ("0"-t jelzett) és használhatatlan maradt a hatózónán kívül is. A hőszabályozó ládákban elhelyezett különböző márkájú órák adatai között a különbség mínusz 34 perc 20 másodperctől 41 perc 44,3 másodpercig terjedt egy teljes nap alatt. Egy hat mechanikus órából álló kollekció, ugyanúgy elhelyezve, mínusz 20 óra 13 perc 45 másodperctől 21 óra 01 perc 20 másodpercig terjedő szórást adott. A hőszabályozó ládák az órákkal és kronométerekkel mintegy 450 méterre voltak az objektumtól.