Urbán Levente és Kriston Endre: Zöld gyermek. Legenda vagy valóság. REJTÉLYES TEREMTMÉNYEK. Világunk tele van különös teremtményekkel, ördögi lényekkel, misztikus szörnyekkel, ám a gyermekekről mindez nem mondható el, hacsak… Hacsak valami különös nincs bennük, márpedig a Zöld gyermekek, akikről számtalan beszámoló áll rendelkezésre, épp ebbe a kategóriába sorolhatóak. Nem is olyan régen, 1887. augusztus közepén, egy napsütötte délutánon a spanyolországi Banjos falu mellett a mezőn dolgozó parasztok két tizenéves gyermeket pillantottak meg. Egy kisfiút és egy kislányt, akik valami titokzatos és furcsa öltözetben a közeli barlangból léptek elő, és akiknek bőre olyan zöld volt, mint a faleveleké. A gyermekek a parasztokhoz léptek, és számukra ismeretlen, különös nyelven szólaltak meg, amelyet később nyelvészeknek sem sikerült azonosítaniuk. A gyermekeket a helyi bíró házába vitték, aki szerette volna lemosni testükről a különös zöld festéket, amely a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem holmi festékanyag volt, hanem a gyerekek saját bőre. A kisfiút és a kislányt alapos vizsgálatnak vetették alá. Negroid vonású gyermekek voltak, de szemük inkább ázsiai jellegűnek tűnt. Hiába kínálták őket különböző ételekkel és italokkal, nem ettek és nem ittak, csak a frissen szedett zöldbabot fogadták el. A gyermekek hamarosan legyengültek, kiszáradtak. A kisfiú meghalt, a bőre kifakult, és egy normál ember bőrének színét vette fel. A kislányt nagy nehezen sikerült a földi ételekhez szoktatni. Még öt évig élt, ezalatt a bíró házában mint szobalány dolgozott, és szűkszavúan beszámolt arról a titokzatos "földről", ahonnét érkeztek. Országukban örök homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Egy hatalmas szélvihar ragadta és röpítette a banjosi barlangok egyikébe őket. A kor tudósainak magyarázata szerint a zöld gyermekek csakis a Mars bolygóról érkezhettek, és valamilyen természeti anomália következtében kerültek a Földre. Az esetet akkor rendkívül egyedinek tartották, holott, mint kiderült, korántsem volt az. A Woolpit-i zöld gyermekek egyedülálló története a középkori Anglia két krónikásának munkájában kerül először említésre. Ralph, Coggeshall apátja, és a Newburgh-i William néven ismert történetíró is beszámolt róla, hogy az angliai István király uralkodásának idején (1135-54) egy farkasok elleni veremcsapdában két síró gyermeket találtak a suffolki Woolpit mellett. A helybéliek nagy csodálkozását nem csak a gyerekek viselkedése és érthetetlen beszéde váltotta ki, hanem megjelenésük is; a ruhájuk, a szemük, és ami a legmeglepőbb, a teljesen zöld bőrük. A gyerekeket a földbirtokoshoz, Sir Richard de Calne-hoz vitték, aki befogadta őket. Sajnos semmilyen kedvükre való táplálékot nem tudtak nekik adni, minden ételt visszautasítottak, csak a zöldbabot fogadták el. A kisfiú egy évvel később meghalt, de a kislány felnőtt, és a környéken telepedett le. Hamarosan bőrének zöldes színe is kifakult, és később férjhez ment egy Lynnből származó norfolki nemeshez. Megtanult némileg angolul, és elmesélte, hogy ő és a fiú egy Szent Martin nevű országból jöttek, ahol nincs napsütés, csak állandó félhomály. Éppen a nyájukat legeltették, amikor a kíváncsiságukra hallgatva bemerészkedtek egy barlangba, és miután bezuhantak valami gödörbe, itt találták magukat a fényes Angliában. A két eset közötti párhuzam szinte hajmeresztő. Az első - Charles Fort által közzé tett - spanyolországi történetben is egy testvérpár szerepel éppúgy, mint Ralph of Coggeshall 1210 táján keletkezett krónikájában. Mindkét esetben a gyermekek ruházata, arcvonásaik különösek, de leginkább a zöld bőrük figyelemreméltó. Az első esetben a kisfiú 5 napon belül hunyt el, míg a második esetben még egy évig élt. A leány mindkét alkalommal túlélte testvérét, sőt az Angliai esetben beilleszkedett a társadalomba is. Hogy valóban földönkívüliekről van-e szó, vagy csupán a tündérmeséken alapuló népi elbeszélésekről, az ma még rejtély… Legalább is addig, amíg a kicsi zöld emberkék után újból fel nem tűnnek a Zöld gyermekek.