Néhány gondolat ufóügyben. A 80-as évek végén puszta kíváncsiságból felkerestem egy idős embert, akiről az a hír járta, hogy otthonában többször is találkozott fura kis alakokkal. Szerencsémre - netán szerencsétlenségemre - egy rendkívül hitelesnek tűnő történetet hallgathattam végig. Az idős ember remegő kézzel cigarettáról cigarettára gyújtott, és többször elcsuklott a hangja, mikor felidézte a történteket. Akkor még kellő tapasztalatok hiányában, talán csak ösztönszerű megérzéssel, de rádöbbentem arra, hogy ez az egész ufó-őrület mégis igaz lehet! Azóta nincs megállás. Ma már 10 év tapasztalata és több száz órás leforgatott videoanyaggal a hátam mögött nyugodtan ki merem jelenteni, hogy nem hiszek az ufókban! Nekem szilárd meggyőződésem az ufók létezése!!! A hiteles szemtanúk arról is meggyőztek, hogy országunkban rendszeresen zajlanak ilyen jelenségek. Az idegen civilizáció küldöttei nem kirándulni járnak a földünkre, és nem is jótékony manók. Biztos vagyok benne, hogy egy szigorúan szabályozott program részesévé váltunk, és ezt a programot nem az ember írta. Csak reménykedhetünk benne, hogy az emberiség számára is pozitív a tevékenységük. Nyílt kapcsolatfelvételnek pedig nem látom értelmét. Nem vagyunk a fejlettség olyan szintjén, hogy ezt érdemes lenne meglépniük. Arról nem is beszélve, hogy ha valamilyen szinten felhasználják a Föld élővilágát, köztük az embert is, akkor az Ő szempontjukból sokkal biztonságosabb, ha a háttérben maradnak. Kívülről nézve a Föld legkártékonyabb és legveszélyesebb élőlénye az ember. Csak addig lehetnek biztonságban (hiszen nekünk nem újabb lakókra van szükségünk, hanem a tudásukra), amíg meg nem ismerjük őket. Addig is marad a macska-egér játék, de lehet, hogy egyszer még az ufók az emberiség legnagyobb kalandjává válnak. Sós Tibor A Magyar Ufókutató Szövetség elnöke.