AZ ÉJSZAKA CSODÁLATOS VILÁGA. Egyre több, a régmúltból ránkmaradt írásos emlék szolgáltat bizonyítékokat az UFO-jelenség nem mai eredetére vonatkozóan. A Viharsarokban észlelt különös jelenségek és UFO-észlelések kezdetei Mária Terézia uralkodásának idejéig nyúlnak vissza. A földrajzi fekvés és az éghajlati adottságok kedveztek mind a mezőgazdaságnak, mind az állattenyésztésnek. Miután Békés vármegye akkori lakosai (szlovákok, tótok) letelepedtek és benépesítették a török megszállás ideje alatt teljesen elnéptelenedett területeket, furcsa dolgokat kezdtek tapasztalni. A legeltetések ideje alatt -tavasztól őszig- a jószágokra vigyázó pásztorok sokszor láttak az égen lebegő objektumokat, átsuhanó fényeket vagy ahogy ők nevezték: égi jeleket . Az éjszakának megvan a maga titokzatos világa! -tartja egy ősi tót bölcselet. A mátohák (embereket ijesztgető, nem földi eredetű, valamiféle gépek) is ennek a titokzatos világnak a részét képezték. A múlt század végén, egy hideg holdvilágos éjszakán Polyókáné (teljes neve nem ismert) éppen hazafelé tartott gyalogosan Kondorosról szarvasi otthonába, amikor mátohával találkozott. Először úgy tűnt neki, hogy egy bőszoknyás asszonyt lát, majd a távolság fokozatos csökkenésével rájött: ez valami egészen furcsa és félelmetes dolog. Futni kezdett, szerencsére már közel járt az első szarvasi tanyához, ahol fent voltak a háziak, az asszonyok kenyeret sütöttek. A tárgy hirtelen megnőtt, átrepült (!) az özvegy feje fölött és elállta az utat. A házba azonban egy hátsó ajtón is be lehetett jutni, így a mátohát megkerülve berohant a lakásba. Lélekszakadva mesélte, mi történt, de mire a házban lakó férfiak kimentek, az ismeretlen "útonálló" eltűnt. Egy emberrablási kísérlet hiúsulhatott meg a múlt század legvégén? Az éjszaka rémei közé tartoztak a csuklyás obludák is. Hús-vér lényeknek tartották őket, akik csúf külsejükkel rémisztgették az embereket. Féltek is tőlük, akár a baglyoktól, melyeket a halál madarának tartottak a tót nemzetiségű területeken. Obludákkal találkozott a század elején két kondorosi béres. Mihály napján az állatokat terelték be a legelőről, amikor a helyi ligetnél három csuklyát viselő alak jelent meg. Az állatok megrémültek, letértek az útról, alig lehetett összeterelni őket. Rövid ideig szótlanul követték a csordát, majd a falu sötétjébe beleolvadva (akkoriban még nem volt utcai világítás) eltüntek. Békés vármegye kietlen területein tanyáztak a lidércfények. Jaj volt annak, aki találkozott velük! Ezek a gömbszerű életformák előszeretettel támadtak meg magányos vándorokat, lovaskocsis parasztokat. Az emberek nagyívben kerülték őket. Ha a lidércfény mégis észrevette "áldozatát" odarepült és mintegy fél méter távolságból valósággal letapogatta. Kis idő múlva 2-4 hasonló fénygömb jelent meg, minden bizonnyal nagy távolságból is kommunikálni tudtak egymással. A megtámadott személy nem sokat tehetett ellenük, mivel egyfajta hipnotikus állapotba került és csak órákkal később tért magához egy távoli, sok esetben ismeretlen helyen. (Itt meg kell jegyeznem: nem arról a jelenségről van szó, amit a tudomány meggyulladt mocsárgázként azonosított!) A századforduló környékéről származik a következő történet is. Egy bizonyos Bandzsaláné (teljes neve neki sem ismert) a hajnali órákban a kondorosi piacra igyekezett, amikor a távolban fényeket vett észre. Azt hitte, hogy a szomszédasszonyai azok, elindult hát abba az irányba. Nagy hiba volt! Később csak arra emlékezett, hogy kiabál: álljatok meg, várjatok! Futni kezdett, késztetést érzett, utol kellett érnie a különös fényeket. Itt megszakadt a kép. A kondorosi temetőárokban -az észlelés helyszínétől kb.3 kilométerre- tért magához, didergett és rosszul érezte magát. Azt, hogy miképpen került oda, soha nem tudta megmondani. Az összes lény közül is a legfélelmetesebb l901. őszén bukkant fel a Kondoros-Szarvas közötti területen. Az emberek esténként bezárkóztak a házaikba, nappal csoportosan közlekedtek, gyermekeiket féltve, vagy egyáltalán nem engedték ki az udvarra játszani. A rémületet egy különös szerzet felbukkanása okozta, aki cselekedeteiről és csúfos külsejéről kapta a nevét: Szmrty. (Tót eredetű szó, jelentése: Halál) Az említett évben négy alkalommal látták a "Kaszást". A vidéki ember meglehetősen egyszerű világnézete és vallásos beállítottsága rányomta a bélyegét ezekre a beszámolókra. Mivel a közeli találkozás két esetben az észlelő halálával végződött, a lakosság körében kialakult általános vélemény szerint ily módon kellett bűnhődniük azért, mert látták azt, amit nem szabad lett volna látniuk. A Szmrty külső megjelenése és rideg kinézete normális emberi magassággal párosult. Fehér csizmaszerűséget viselt a lábán, ruhája bő szoknyához hasonlított. Csupasz fején kendőt(?) hordott, szeme helyén pedig két fekete lyuk(!) tátongott. Bár a kezét nem sikerült megfigyelni, egy kaszához hasonló tárgyat mindig magánál hordott. Mátohák, obludák, lidércek, Szmrty... Vajon miféle csodabogarak lehettek ezek? A választ -és egyben képzeletbeli puzzle játékunk első képdarabkáit- a történetek alapos vizsgálatával és megfelelő értelmezésével kaphatjuk meg. A szarvasi özvegyasszony minden bizonnyal UFO-val találkozott és azt hiszem nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk: egy emberrablási (eltérítési) kísérlet hiúsult meg. (Ha egyáltalán meghiúsult...) Az obludák már nagyobb fejtörést okoznak. Itt a külső megjelenés és a pszichikai mellékhatások adnak némi támpontot az értelmezéshez. Az állatok viselkedésében bekövetkező változások (nyugtalanság, félelemérzet, stb.) az UFO-észleléseknél gyakran megfigyelhetők. Nagyon érdekes a csuklyás alakok leírása. A Szmrty például bő szoknyát és kendőt viselt. (Ez azért érdekes, mert a Kaszást mindenhol hímneműnek tartják) Miért pont így írták le a külsejét? A válasz nagyon egyszerű : a lény valamiféle fehér köpenyszerűséget viselhetett, melyet a derekánál összecsatolhatott, a fején pedig nem kendő, hanem az öltözékéhez tartozó csuklya volt látható. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy szeme helyén két fekete "lyuk" tátongott, akkor egyértelművé válik, hogy a század első évében -mai szóval élve- a szürkének, szürkéknek nevezett földönkívülieket figyeltek meg! S hogy mi okozta a két észlelő halálát? Ez -úgy tűnik- örök rejtély marad... A lidércfényekhez kapcsolódó észlelésekből leginkább az eszméletvesztés és az ismeretlen helyen történő feleszmélés szolgáltat apró jelet arra vonatkozóan, hogy itt is az UFO-jelenséggel lehet dolgunk. Mint később látni fogjuk, ezek az UFO-k megjelenését kisérő mellékjelenségek közel egy évszázaddal később is visszaköszönnek egy-egy észlelésben. A múltban történt események az ufológia tartópillérei, építsünk hát mi is erre!