Horváth András: Arcjáték a Marson Emberarcra emlékeztetô alakzat látható a Mars északi féltekéjén, Cydonia térségében - legalábbis azokon a képeken, amelyeket a Viking-1 Orbiter ûrszonda 1976-ban készített. A Mars-életben hívôk várost, piramisokat, utakat is "felfedeztek". Több mint egy évtizeddel késôbb, 1998 áprilisában a Mars Global Surveyor (MGS) amerikai ûrszonda tízszer jobb felbontású felvételt készített ugyanarról a területrôl. A legújabb és ellentétes Nap-állásnál készített képen azonban csak egy különös formájú hegy maradt az "arcból". Az amerikai Viking-1 és -2 ûrszonda a Mars körül keringve 1976 nyara és 1980 között mintegy 55000 fényképet készített a bolygó felszínérôl. Az 1976-os keltezésû, itt látható kép egy kis részletén másfél kilométer hosszú és mintegy 200 méter magas, bubifrizurás emberi arcra emlékeztetô domb tûnik fel. A naplemente elôtt, 10 és 27 fokos Nap-magasságnál készült felvételeken kis képzelôerôvel láthatjuk még a jobb szem gödrét, a szájat, az arcot és a haj körvonalát. Körülötte, a sík terepen néhány kráter, távolabb pedig jégtáblákra emlékeztetô lapos táblahegyek, illetve csúcsosabb tanúhegyek helyezkednek el. Az "Arc" környéki felszín az úgynevezett Cydonia területen igen lapos része a Marsnak, amelynek száz kilométeres körzetében látható legnagyobb alakzat a Cydonia Mensae. Ez az "Arctól" 60-80 kilométerre délre található, mintegy 20 kilométer széles, 40 kilométer hosszú, lapos, úgynevezett tábla- vagy tanúhegy. A Földön a tanúhegyek a környezetbôl kiemelkedô olyan alakzatok, hegyek, amelyek bazaltborításuk révén ellenálltak a szél és a víz sok millió éves koptató hatásának, azaz eróziójának. A földi tanúhegyek mellôl a lazább homokos, üledékes talajt elhordta a szél-víz erózió, és ezért emelkednek ki a lekoptatott környezetbôl. Nálunk ilyen tanúhegyeket például a Balaton-felvidéken (pl. Badacsony, Szent György-hegy, Ság-hegy) vagy a Déli-Bakonyban (Kab-hegy, Agár-tetô) találunk. Ezeken a helyeken a kifolyt bazaltláva rárakódott az ôsi Pannon-tenger homok- és agyagrétegeire, megvédve ôket a lepusztulástól. A Marson a sok-sok dombbal szabdalt Cydonia terület a kráterekkel sûrûn szabdalt magas felvidék, az Arabia Terra, valamint a hatalmas és mély északi síkság, a Vastitas Borealis határán van. A Cydonia terület az átlagos marsi felszín, a 0 kilométeres magasság (azaz a marsi tengerszint) felett helyezkedik el néhány tucat méterrel. A Vastitas Borealis legnagyobb mélysége ma 3 kilométer, ezen a területen lényegesen kevesebb becsapódásos kráter van, mint a már említett 2-4 kilométer magasságú felvidéken, az Arabia Terrán. Az ûrszondás vizsgálatok alapján azt gondoljuk, hogy 4 milliárd évvel ezelôtt a Marson a mainál 100-150-szer nagyobb volt - azaz a földihez hasonló - a légkör felszíni nyomása. Ekkor a Vastitas Borealist hatalmas óceán borította. A Marson talált sok száz kilométer hosszú, kiszáradt, kacskaringós völgyekben folytak a marsi folyók, az "arc" és környéke pedig sekély tenger lehetett. Az Arabia Terra 4 milliárd éve szárazföld volt, amit a sok becsapódásos kráter jelez. Lelkes amatôr Mars-kutatók, a hívôk, extázisban mutogatták a Viking-felvételeken az Arc kinagyított változatát, mint a fejlett marsi élet bizonyítékát. Az amatôrök ezeken a képeken négy- és ötszögalakú piramisokat, sôt még várost, utakat is láttak. A magyar ufós lapokban is megjelent több elemzô "tanulmány" a marslakókról, az "arcszoborról" és a hozzá csatlakozó városról. Még arról is cikkeztek egyes hazai "szakértôk", hogy Magyarországra két hajtómûveket gyártó marsi leányvállalatot is telepítettek földönkívüliek! A szakembereknek azonban már akkor sem volt kétségük, hogy nincsenek állatok, növények, s különösen nincsenek hozzánk hasonlóan fejlett lények a vörös bolygó felszínén. Ezt bizonyították a Viking Orbiterek és leszállóegységeik által sok éven át készített képek és mérések, valamint a Mars Pathfinder 1997-es felszíni felvételei és adatai. Igaz, 1996-ban a NASA kutatói az Antarktiszon talált s a Marsról származó meteoritban nanobaktériumok kövesedett maradványát fedezték fel. A nanobaktériumok kora 3,6 milliárd évnek bizonyult. Ezekben az ôsi idôkben a Marson sûrû légkör volt, az óceánokban, illetve a nagy folyókban pedig víz folyt, tehát az élet kialakulására alkalmasak voltak a feltételek. Az eddigi helyszíni, ûrszondás vizsgálatok segítségével azonban a Marson az életnek semmilyen nyomát sem találtuk. A következô tíz-húsz évben az ûrszondás Mars-kutató programok továbbra is arra irányulnak, hogy a régi marsi élet valamilyen jelét vagy formáját felfedezzék magán a bolygón. Ha nem is a felszínen, de esetleg a mélyebben fekvô rétegekben. Végül vegyük szemügyre az új képet a Mars-"arcról"! A 4,4x41,5 kilométeres Mars Global Surveyor-felvétel 444 kilométer magasságból, 25 fokos, keleti irányú Nap-világítás mellett készült, idén április 5-én. Ez az eddigi legjobb, 4,3 méteres felbontású, igen részletes kép. Látjuk ugyan az ellentétes megvilágítású Viking-kép formáinak maradványait, de így már nem hasonlít arcra. A híres-nevezetes "Mars-arcból" egyszerû tanúhegy lett. Hasonló sorsra jutottak a piramisok, illetve a város is. A mostani felvétel közepén jól szemügyre vehetô az egyik, régebben csúcsosnak gondolt alakzat, amely szintén egy lapos tanúhegy, némi domború "dekorációval" a tetején. Az MGS Cydonia-képének alján pedig az ötszög alakú piramisnak egy darabja ugyancsak azt jelzi, hogy itt is egy keményebb borítású tanúhegy áll ki a szél által elhordott lazább talajból.