A Feketelyukak.
2009.06.27. 01:09
A fekete lyukak a térido azon tartományai, amelyekbe anyag és sugárzás csak belehullhat, de kijönni semmi sem képes. Még elektromágneses sugárzás, így a fény sem hagyhatja el a fekete lyukat, innét ered a neve.
A Feketelyukak
A fekete lyukak a térido azon tartományai, amelyekbe anyag és sugárzás csak belehullhat, de kijönni semmi sem képes. Még elektromágneses sugárzás, így a fény sem hagyhatja el a fekete lyukat, innét ered a neve. Ennél azonban többrol van szó: mivel a fekete lyukakból sem anyag, sem energia nem távozhat el, semmilyen információnk nincs a benne zajló folyamatokról. Határvonalukat ezért eseményhorizontnak nevezzük. A fekete lyukakban a gravitáció minden más erot felülmúl, s az anyag egy számunkra ismeretlen, végtelenül suru állapot felé omlik össze, amit szingularitásként írhatunk le. A fekete lyuk a térnek e szingularitás körüli tartománya, az eseményhorizont sugarát pedig az ún. Schwarzschild-rádiusz adja meg, ami viszont a tömegtol függ. (Ha az illeto anyag a Schwarzschild-rádiusznál kisebbre préselodik össze, akkor haladja meg a szökési sebesség a fény sebességét.)
Egy M tömeg Schwarzschild-rádiusza km-ben könnyen kiszámítható az
Rs = 2GM/c2
képlettel, ahol G az általános gravitációs állandó, c pedig a fénysebesség. Ez alapján a Nap Schwarzschild-rádiusza mintegy 3 km, a Földé pedig 1 cm.
Fekete lyuk elméletileg minden anyagtömegbol keletkezhet, ha a Schwarzschild-rádiuszánál kisebbre nyomódik össze. Jelenleg azonban csak két olyan hatékony mechanizmust ismerünk, amely létrehozhatja ezeket az egyelore csak feltételezett objektumokat. Az egyik a nagy tömegu csillagok magjának összeomlása közvetlenül a szupernóva robbanás elott. Az igazán nagy fekete lyukak azonban nem így jöttek létre: a legnagyobb szörnyetegeket a galaxismagokban találjuk. Az elméletek szerint az aktív galaxisok magjaiban fekete lyukak húzódnak meg, és iszonyatos tömegvonzásuk révén folyamatosan maguk köré gyujtik a galaxis anyagát, a gázfelhoket és a kifejlett csillagokat. A csillagokat aztán a roppant mértéku gravitáció szabályosan szétszakítja, így anyaguk a gázfelhok anyagával együtt egy örvénylo korongot képez a fekete lyuk körül. Ebbol az úgynevezett tömegbefogási korongból az anyag a fekete lyuk felé zuhan. A behulló anyag végso eltunése elott hatalmas energiára tesz szert, amely sugárzás formájában szabadul fel. Ez a sugárzás adja az aktív galaxisok magjainak iszonyatos fényerejét. A lyuk felé zuhanó anyag egy részét a felszabaduló energia visszasöpri a világurbe, két ellentétes, a tömegbefogási korongra meroleges irányú anyagkilövellés, idegen szóval jet formájában.
Tömegbefogási korongra láthatunk egy igazi példát. Az NGC 4261 jelu objektumról régóta tudjuk, hogy aktív galaxis. A Hubble-urtávcso a mag belsejébe is bepillantott. Az eredményt ezen a felvételen vehetjük szemügyre, amelyen egy 800 fényév szélességu, spirál alakú, gázból és porból álló tömegbefogási korong látható. A korong a galaxis magjában lévo szupernehéz fekete lyuk körül kering, amelynek tömege mintegy 1,2 milliárd naptömeg lehet. A korong tömege 100 ezer naptömeg lehet, és a számítások szerint 100 millió év alatt fogja elnyelni a fekete lyuk.
Bár maguk a fekete lyukak nem figyelhetok meg közvetlenül, a közelükben zajló folyamatok felfedik a jelenlétüket.
|