ÁDÁM és Éva


Az ember kialakulása, illetve őseinek fejlődése több százmillió éves folyamat. A fejlődés sebességére jellemző, hogy egy-egy fejlődési ütem mindig 1-2 millió év alatt következett be. Példa erre, amikor majdnem kétmillió év volt szükséges ahhoz, hogy a kőkorszaki ember a követ megmunkálja, így gyakorlatilag egy eszközt készített magának, és adott feladatok elvégzésére mindig ugyanazt használta (például diótörés).
 
1,5 millió évvel ezelőtt a homo erectus már két lábra állt, ő volt az első igazi emberszabású. Kőszerszámokat használt, és bejárta Afrikát, Ázsiát.
 
300.000 évvel ezelőtt a semmiből hírtelen megjelent a homo sapiens, az erősen vad homo erectus-ból. Pont akkor történt mindez, mikor a Földön egy jégkorszak zajlott. Ilyenkor általában az élet visszaszorul, és nem indul látványos fejlődésnek, ráadásul a fejlődési ütemhez képest hihetetlenül gyorsan.
Ha akkor ez a 70-100 millió éves időugrás nem következik be, még ma is barlangban élnénk és még ma sem lenne homo sapiens.
 
A genetikai kutatások fejlődése, a géntérkép elkészítése rámutatott néhány érdekes dologra. Ha az evolúciót nézzük, akkor megállapítható, egy élő szervezet ahogy egyre fejlettebb, úgy egyre nagyobb génállománnyal rendelkezik, tehát egy függőleges fejlődési törtvényszerűség tapasztalható. Ki is számolták, hogy egy bizonyos fejlődés mekkora génszám bővülést jelent.
Szintén ezek a kutatások kimutatták, hogy a Földi élőlények génállományának egy része közös, illetve, hogy az összes ember egy ősanyától származik, mely valamikor 300.000 éve élt a földön, valahol Afrikában.
 
A genetikai ismeretek alapján megállapították, hogy az ember génállománya nagyobb, mint az indokolt lenne a fejlődés szerint. 223 génnel több van az emberben, mint szükséges lenne.
Úgy tűnik, hogy kb. 300.000 évvel ezelőtt ugrott a génállomány fejlődése, éppen akkor, mikor megjelent a homo sapiens. A fastruktúrát nézve, a génállomány bővülése oldalágon történt, azaz nem a törzsfejlődés eredménye.
 
Nagy dolog, mondhatja az ember, azonban 1 gén különbség is nagy eltérést okoz azonos fajon belül, hát akkor gondoljuk el 223 gén összes lehetséges kombinációját. Igazából 223 gén, az ember és a csimpánz génállománya közötti különbség több mint kétharmada.
 
A mai technika sajnos ennél többet nem tud, megállapította a tényeket, de nem tudja a magyarázatokat. Néhány tudós, aki a sumer civilizáció szakértője, tudja a magyarázatot
 
A sumer leírások alapján kiderül, hogy kb. 450.000 évvel ezelőtt a Nibiru bolygó, Annunaki (?azok, akik az égből alászálltak?) nevű lakói megtelepedtek a Földön, itteni erőforrásokat keresve (kb. 300 fő). Létrehozták első településeiket. Ezek utódai részben ma is létező városok Irak déli részén.
Vezetőik Enki a tudós (EN.KI = tudós vezető) és Enlil a parancsnok voltak (EN.LIL = parancsnok vezető).
Mivel az űrhajósok létszámban kevesen voltak, el kezdtek fogalakozni a ?primitív munkás? létrehozásának gondolatával, szükséges volt egy nagyobb létszámú kiszolgáló munkáscsoport.
A Földön akkor nem volt ilyen, megfelelően intelligens, munkára fogható lény.
Mivel nem volt idő évmilliókat várni, ezért egy genetikai úton megvalósított fejlődésbeni ugrást terveztek.
 
Enki szavai: ?a kezedet amire szükségünk van, már létezik, csupán rá kell tegyük a jelünket?, azaz valamely már a földön élő fajt kell genetikailag felfejlesztetni a kívánt szintre.
 
A sumer archeológiai leletek részletesen leírják a kísérleteket, majd azok eredményeit, illetve időnként eredménytelenségeit.
 
A kísérleteket Enki a tudós irányította, azonban alapvetően az űrhajós csapat női orvos vezetője végezte, Ninharsag, kinek sumer neve: az élet asszonya, illetve mama.
Kísérleteiket Afrikában végezték.
 
Az első kísérletek, a leírások szerint nem jártak túl nagy sikerrel, mert a földi különböző fajok genetikájába próbálkoztak beavatkozni oly módon, hogy saját génjeiket beültették valamely földi faj génállományába és megvárták az eredményt. A módszernek a ?próba szerencse? nevet adták, az eredményeket rögzítették, és ezek alapján végezték az újabb beavatkozások. Utólag kiderült, a sikertelenség forrása az volt, hogy valamely lény petesejtjét saját génállományukkal kezelték, majd visszaültették az ősállat méhébe.
Ekkor keletkeztek az olyan szörnyek, melyeket átvett a görög mitológia, emberi fej és állati test, illetve többfejű, több végtagú élőlények. Ezek, mint általában a genetikai utódok, lényegesen rövidebb élettel rendelkeztek, már amelyik életképes volt.


A kísérletek első sikere az volt mikor végre sikerült létrehozni ?Az Ádám?-ot. Ő volt az első ember, bár ez csak fizikailag volt igaz, mert szellemileg messze nem érte el az emberi szintet. Az ő születése kb. 300.000 évvel ezelőttre tehető. Ő volt az első homo sapiens. Földi elődje a homo erectus, apja egy Annunaki DNS állomány, szülője egy Annunaki anya. Az első sikert az okozta, hogy a megtermékenyített petesejtet egy Annunaki szülőnőbe tették.
Nagy meglepetés volt, hogy testét nem borította szőr.


A leírásokból kiderül, hogy saját bolygójukon 9 hónap a terhesség ideje, és nem tudták, hogy ez az idő a Föld nevű bolygón 9 hónap lesz, vagy az ő kilenc hónapjuk, amit itt kb. 2.700 földi év. Valójában egyik sem volt igaz, mert földi 10 hónapra született.
 
A leírások áttanulmányozása során kiderült, hogy kétfajta Ádám olvasható a leírásokban, az egyik ?Az Ádám?, sumer jelentése: kép, földlakó, ő a vérből, míg a másik az első emberpár Ádám és Éva férfi tagja. Csak hogy a két Ádám között sok idő telet el.
 
Az első sikeren felbuzdulva el is kezdték az ?Az Ádám?-hoz hasonló emberek sorozatgyártását. A technológia hasonló volt, 7-7 isteni szülőnő hordta ki az első emberi lényeket, hét hím neműt és hét nőneműt.
Bár a sorozatgyártás elindult, azonban több probléma is jelentkezett. Az új faj egy hibrid volt, nem volt képes szaporodásra (mint például az öszvér). Ez a faj ebben a formában nem tudott fennmaradni. Bár voltak nemi szerveik, de nem sikerült a megtermékenyítés.
Ráadásul a szülőnők, akik igazából űrhajósok voltak, fellázadtak, néhány szülésnél többet nem voltak hajlandók véghezvinni.
Komoly probléma volt még, hogy az egyszerű munkások intellektuálisan elmaradottak voltak.
 
Ezek után Enki vezetésével, de Enlil tudta és engedélye nélkül, újabb kutatásba kezdtek. Enlil, aki amolyan katonai parancsnok volt, és távol állt tőle a tudományos kihívás gondolata, rendszeresen kérdőre vonta a tudós Enkit: ?nem azért jöttünk egy másik bolygóra, hogy a Teremtőt játszuk?  
 
A technológián javítottak, ez alkalommal már génsebészeti eljárást is alkalmaztak, hogy elkerüljék hibrid lények létrejöttét. Így született a második Ádám. Anyja egy ősmajom, apja egy Annunaki, és szülője Ninharsag, azaz három szülővel rendelkezett. Bár meg kell jegyezni, Ninharsag nagyon félt, hogy valamilyen szörnyet hoz a világra, hisz eddig ilyen komoly génsebészeti eljárást még nem próbáltak ki.
A sikeren felbuzdulva megpróbálták létrehozni az első asszonyt. Ehhez a már létező Ádám genetikáját használták fel, mert úgy vélték a véletlen sikert nem tudják újra megvalósítani. Az X és Y kromoszómák manipulálásával létrehozták Évát (Ti-Amat).


Az Éva név sumer jelentése: ő, akinek élete van; ő, aki él.
 
Az első emberpár, igazából csak 2 embert jelentett és nem párt, fizikailag hasonlítottak a mai emberre, de szellemileg messzemenőleg nem. Ráadásul fogalmuk sem volt a fajfenntartásról, sem magáról az életről.
A sikeren felbuzdulva, el is vitték őket az Édenbe, ott éltek az istenek között, úgy kezelték őket, mint valami megszelídített háziállatot, például meztelenül jártak és így jól érezték magukat.
 
Enlil, nagyon haragudott testvérére, mondván: ?olyan lett Ádám, mint bármelyikünk?, ?remélem az élet fájának gyümölcsét nem kóstolta?.
 
Szintén a leírások szerint Enki a tudós, akik több mint százezer évet dolgozott azon, hogy sikerüljön egy új fajt létrehozni, foglalkozni kezdett az első emberpárral. Tanította őket az életre, a fajfenntartásra. Ekkor döbbent rá a két fiatal, hogy többek a háziállatoknál, ekkor már szégyellték meztelenségüket.

Enlil mikor rájött a történtekre, száműzte az első emberpárt az Édenből. Azonban innen kikerülve nem maradnak magukra, Enki Afrikába viszi őket, és végig segít. Gyerekeik a Bibliából ismert nevek, és általában 800-900 évet éltek. Ez az élettartam csak a Vízözön után rövidül le, de akkor drasztikusan, 22 generáció alatt, ekkor éri el a mai lehetséges 120 évet.
A mai genetikai ismeretek szerint a génhiba mentes szervezet ideális esetben 1.200 évet élhet.
 
Az első igazi intelligens ember Adapa volt, ő Enki egyik földön születet fia, anyja egy földön született nő. Ő annyira okos volt, hogy meg is tanították mindenre az ember eredetével kapcsolatban, sőt megmutatták a fő istennek, Anu-nak (Enki, Enlil, és Ninharsag apja). Ő el volt ragadtatva, és unokájának fogadta, a Nibiru-n akarta tartani. Azonban Enki ezt nem engedte.
Külön érdekesség, hogy Adapa űrutazása (Földről a Nibiru bolygóra, majd vissza) a sumer leletekben részletesen le van írva. A szövegeket olvasva, mint egy könyv esetén, szemünk elé tárul, ahogy az űrhajó ablakán kinézve látja távolodni a Földet, és ahogy az zsugorodik, Adapa egyre jobban félt. További élmények a hangok, zajok, és ahogy az űrhajósok nyugtatják az első intelligens földit.
További fontos információ a Nibiru bolygó kinézete, az ottani élet egy olyan szemén keresztül, aki nem is tudott a bolygó létéről. Az ottani eseményeket idegenként figyelte, úgyszintén az Annunakik viselkedését, morálját. Nagy szerencsénk, hogy ez mind le lett írva. Sumer és akkád leletek sokasága meséli el ezeket az eseményeket meghökkentő részletességgel.
 
Néhány következtetés
Az emberiség el kezdett sokasodni, azonban a Vízözön előtt újabb, ezúttal egy kisebb jégkorszak köszöntött be. Az élet visszaszorult, az emberek nehezen éltek, nagy volt a halandóság, már-már kérdéses volt a túlélés.

A homo sapines fejlődése idején a neandervölgyi ősember kipusztult.

Az istenek keveredtek az emberekkel, bár ezt akkor egyik oldalon sem nézték jó szemmel, sem maguk az istenek, sem az emberek. Az élet eléggé szervezetlen volt, úgy tűnt az emberiség nem tartott igényt az istenek vezetésére, tudására, a maga feje után ment.
 
A Vízözön (i.e.11.000) után minden megváltozik, a kevés számú túlélő elfogadja az istenek irányítását, és 6.500 év alatt komoly civilizáció alakul ki, a sumer társadalom, mely a mai szintet elérő szervezettséggel, életvitellel jellemezhető. 3.600 évente, a régészeti leletek által igazolt módon mindig lökésszerűen, hírtelen fejlődött az emberiség, aztán az ütem lelassult, és újra kapott egy lökést, mintha egy láthatatlan kéz lökött volna az emberiség szekerén.
 
A Biblia és a sumer leírások, mind ugyanarról szólnak, hiszen a sumer leírások képezik az alapját bármely vallásos, vagy nem vallásos történelemkönyvnek. Semmilyen más forrás nem maradt fenn, mint a sumer leletek, azokból viszont tengernyi, ezek meg is tekinthetők a világ nagyobb múzeumaiban. A leletek megfejtése az 1800-as években megkezdődött és 1900-ra megtörtént. Értelmezni viszont ismeretlen dolgokat csak akkor lehet, ha már mi is átéltünk hasonlót. Ilyen például a Naprendszer leírása, az űrrepülés, a genetika.
Az istenek kötelessége volt, hogy továbbadják ismereteiket a földi élettel kapcsolatban, így a legtöbb naplót írt.
Az istenek lediktálták a múlt történéseit az írnokoknak. Az uralkodók feladata volt, hogy a régi agyagtáblákat átmásolják, sokszorosítsák, hogy egyfelől az emberek ismerjék a múltat, másfelől minél nagyobb eséllyel fennmaradjon az információ. Meg vannak a történelemkönyvek, csak el kell őket olvasni.