Plútó.

A Plútó a Naprendszer legkülso, kilencedik bolygója. Nagy pályaexcentricitása miatt perihéliumban a Neptunusznál közelebb kerülhet a Naphoz.

A Plútó adatai:

Fél-nagytengelye: 5.913.520.000 km (39,5 CsE)
Átnéroje: 2274 km
Tömege: 1,27·1022 kg

A római mitológiában Plútó (görög megfeleloje Hádész) az alvilág istene. A bolygó elnevezését onnan kapta, hogy a Naptól igen távol, állandó sötétségben kering. A Plútót 1930-ban, egy szerencsés véletlen során C. W. Tombaugh fedezte fel az arizonai Lowell Obszervatóriumban. Az elozményekhez hozzátartozik, hogy az Uránusz és a Neptunusz mozgásában eltérések mutatkoztak a mozgáselmélet által megjósolt mozgásukhoz képest. Ezt az eltérést egy kilencedik, addig még ismeretlen bolygó létének tulajdonították. Késobb azonban kiderült, hogy a Plútónak túl kicsi a tömege ahhoz, hogy azzal a Neptunusz mozgásában lévo rendellenességeket magyarázni lehessen. (Így a Neptunusz rendellenes mozgását még nem sikerült megmagyarázni, így vannak, akik hisznek egy rejtélyes tizedik bolygó létezésében is. Mások szerint ezek a rendellenességek a Neptunusz tömegének pontosabb meghatározásakor automatikusan tisztázódnak majd.)

A Plútó az egyedüli bolygó, melyet nem keresett még fel urszonda. Még a Hubble Space Telescope urtávcso is csak a bolygó felszínének legnagyobb struktúráit tudja felbontani. Jelenleg a tervezés fázisában van a New Horizons urmisszió, melyet 2006-ban szándékoznak elindítani, feltéve, hogy rendelkezésre áll majd az urmisszió anyagi fedezete.

1978-ban felfedezték a Plútó holdját, a Charont. A Plútó és a Charon össztömegét eléggé jól ismerjük, a két tömeget külön-külön azonban nehéz meghatározni.

A Plútó pályasíkja nagyon eltér az eklitpikától, és így a többi bolygó keringési síkjától is: a bolygó pályahajlása 17 fok. Ráadásul keringési iránya retrográd, így ellentétes a többi nagybolygó keringési irányával. Az Edgeworth-Kuiper övezetbeli, másnéven Neptunuszon túli égitestek felfedezése után elterjedt az a vélemény, hogy a Plútó - pályaparaméterei alapján - nem is bolygónak, hanem inkább egy nagyméretu Edgeworth-Kuiper övbeli égitestnek tekintheto. Történeti okokból azonban a Plútót bolygóként osztályozták, és ez valószínuleg a jövoben sem fog változni.

A Plútó a Neptunusszal 2:3 arányú középmozgás rezonanciában van, ami azt jelenti, hogy a Neptunusz három napkörüli keringése alatt a Plútó kétszer kerüli meg a Napot. A Plútó pályájának az ekliptika síkjára eso vetülete keresztezi a Neptunusz pályáját, így elképzelheto lenne, hogy ütközzenek egymással. Számítógépes szimulációkkal azonban kimutatták, hogy éppen a két bolygó között fennálló rezonancia gátolja meg, hogy közel kerüljenek egymáshoz.

A Plútó felszíni homérséklete -235 C és -210 C között változik. A látható fény hullámhosszán vizsgálva a melegebb részek sötétebbnek tunnek.

A Plútó - a feltételezések szerint - 70 %-ban közetekbol, 30 %-ban pedig vízjégbol áll. Ez igen hasonlít a Titán Szaturnusz-hold kémiai összetételéhez. A felszín világos részei nitrogén-jéggel, szilárd halmazállapotú metánnal, etánnal, valamint szénmonoxiddal borítottak. A sötét részek kémiai összetétele nem ismert, lehetséges, hogy primordiális (osi) szerves anyag borítja, vagy áppen fotokémiai reakciók okozzák a felszín elsötétülését.

A Plútó feltehetoen igen ritka légköre valószínuleg nitrogénbol, szén-monoxidból, valamint metánból áll. A felszíni nyomás a feltételezések szerint csak mikrobar nagyságú. Gáz halmazállapotú légkör csak akkor létezhet, amikor a bolygó perihéliumának környékén van, ez legutóbb 1989-ben következett be. (A bolygó kis pályamenti sebessége miatt még mindig perihéliumának környékén tartózkodik.) A hosszú plútói év többi részében a légkör kifagy, és jég állapotban található a bolygó felszínén. Az is elképzelheto, hogy a Plútó perihéliumának közelében veszít a légkörébol. A NASA által tervezett urmisszió akkor keresné fel a bolygót, amikor a légkör még gáz halmazállapotban van.

Pályájuk és anyagi összetételük alapján feltételezheto, hogy egykor a Plútó és a Triton valamilyen kapcsolatban állhattak egymással. Az egyik legnépszerubb elképzelés szerint a Triton - a Plútóhoz hasonlóan - a Nap körül keringett, és csak késobb fogta be a Neptunusz. Ezen elképzelés szerint a Plútó, a Charon és a Triton az olyan viszonylag nagyméretu égitestek képviseloi, melyek egykoron nagyszámban léteztek, de mára már kidobódtak az Oort-felhobe.

A Charon


A Charon a Plútó egyetlen ismert holdja. Charon a görög mitológiában a révész volt, aki a holtakat Hádészbe, az alvilágba szállította.

A Charon adatai:

Fél-nagytengelye: 19.640 km (a Plútótól mérve)
Átméroje: 1172 km
Tömege: 1.90x10^21 kg

A holdat 1978-ban J. Christy fedezte fel. A felfedezés elott úgy tunt, hogy a Plútó sokkal nagyobb, hiszen a bolygó és a Charon képe összeolvadt egyetlen koronggá. A Charon a bolygójához viszonyítva a legnagyobb hold a Naprendszerben. Ezért az is felmerült, hogy a Plútó-Charon párt inkább egy kettos-bolygónak kellene tekinteni. A Charon sugara csak igen pontatlanul ismert, a Jet Propulsion Laboratory 586 km értékének hibája 13% !

A Plútó-Charon kettos abból a szempontból is kivételes, hogy nemcsak a Charon forgása/keringése szinkronizált (azaz a tengelykörüli forgás periódusa megegyezik a bolygó körüli keringési periódussal), hanem a Plútóé is! Így mindkét égitest ugyanazt a felét mutatja egymás felé.

A Charon összetétele ismeretlen, kis surusége (kb. 2 g/cm3) arra enged következtetni, hogy vízjégbol és kozetekbol áll. Felszíne valószínuleg jéggel borított, és a Plútóval ellentétben nem figyelhetok meg rajta nagy kiterjedésu, világos-sötét struktúrák.

Akárcsak a Hold, valószínuleg a Charon is egy hatalmas ütközés eredménye.

A Charon nem rendelkezik jelentos atmoszférával.