Mars.

A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a Naprendszerben.

A Mars adatai

Fél-nagytengelye: 227.940.000 km (1,52 CsE)
Átméroje: 6.794 km
Tömege: 6,4219·1023 km

A római mitológiában Mars (görög megfeloje Árész) a háború istene volt. A bolygó ezt a nevet valószínuleg vörös színe miatt kapta.

A bolygót már rengetegszer tanulmányozták földi távcsövek segítségével, ennek ellenére - a bolygó kis mérete miatt - még a legnagyobb távcsövekkel sem egyszeru a felszínét megfigyelni. Mint a földön kívüli élet egyik lehetséges helyszíne, a Mars sokáig a sci-fi írok kedvence volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy Schiaparelli olasz csillagász 1877-ben, majd Lowell 1895-ben csatornákat vélt felfedezni a Mars felszínén, melyeket egy marsi értelmes élet nyomaiként is lehetett értelmezni. A késobbi megfigyelések során a csatornák létezését nem sikerült megerosíteni.

A földfelszíni megfigyeléseknél sokkal részletesebb eredményeket hoztak a múlt század hatvanas éveinek közepétol induló urmissziók. A Marsot eloször a Mariner-4 urszonda látogatta meg 1965-ben, melyet számos más szonda követett. Ezek között meg kell említeni a Mars-2-t (1971), mely elsoként küldött leszállóegységet a bolygó felszínére, és a két Viking szondát (1976). (A Viking szondák már egy lehetséges marsi élet nyomai után kutattak, és sok adatot, valamint képet küldtek a Földre.) Két évtizedes szünet után, 1997-ben a Pathfinder, majd 2004-ben a Spirit és a Opportunity marsjárók szálltak le sikeresen a bolygó felszínére. Számtalan geológiai adatot és képet küldtek a Földre. A marsjárók landolásuk után egy évvel még mindig üzemképesek. Három urszonda, (a Mars Global Surveyor, Mars Odyssey és a Mars Express) jelenleg is bolygó körüli pályán vannak, és folyamatosan küldik a megfigyelési adatokat.

A Mars pályája nagyon lapult, excentrikus. A nagy pályaexcentricitás igen erosen befolyásolja a bolygó éghajlatát. A Mars felszínének átlaghomérséklete -55 C fok, a homérséklet helyi lokális értékei széles tartományban, -133 C-tól (sarkokon, télen) 27 C-ig (egyenlíto) változnak.

A Föld-típusú bolygók közül a Mars rendelkezik a legváltozatosabb és legérdekesebb felszíni formákkal. Ezek közül a leglátványosabbak az Olympos Mons pajzsvulkán, mely a Naprendszer legmagasabb hegye (24 km magasan emelkedik ki a környezo síkságból); a Tharsis hátság, mely 4000 km átméroju és 10 km magas; a Valles Marineris, mely egy 2 km és 7 km közötti mélységben, 4000 km hosszan húzódó kanyon-rendszer; valamint a Hellas Planitia nevu, 2000 km átméroju és 6 km mély becsapódási kráter.

A Mars felszínének legnagyobb része - foképpen a déli féltekén - idos, kráterekkel borított, leginkább a Holdéhoz hasonló. Ugyanakkor az északi féltekén találhatók sokkal fiatalabb hasadék-völgyek, gerincek, dombok és síkságok. A két felszínforma között igen éles az átmenet, melynek oka még ismeretlen.

A feltételezések szerint a bolygónak vasmagja 1700 km sugarú, és a bolygó kisebb surusége miatt valószínuleg vasszulfid formájában sok ként is tartalmaz. A magot egy olvadt kozetekbol álló köpeny veszi körül, ezután található a kéreg, mely a Mars Global Surveyor adatai szerint a déli féltekén 80 km, az északi féltekén 35 km vastag.

A Merkúrhoz és a Holdhoz hasonlóan a Marson is hiányzik az aktív lemeztektonika. A vízszintes mozgások hiánya, valamint a kisebb gravitáció vezethetett a hatalmas vulkánok és hátságok (pl. Tharsis hátság) kialakulásához. A vulkáni aktivitásnak jelenleg nincs nyoma a Marson.

A Mars felszínén világosan látszanak az erózió nyomai, melyeket áradások, valamint kisebb folyó-rendszerek okoztak. A feltételezések szerint - valamikor a bolygó múltjában - víz borította a bolygó felszínének egy részét, és nagy tavak, sot, óceánok létezése sem kizárható. Ezek nyomai látszanak a Mars Global Surveyor három dimenziós felvételeibol, valamint ezt a feltevést támasztják alá az Opportunity ásványtani vizsgálatai is, melyek szerint a nedves idoszak négy milliárd évvel ezelott következett be, és rövid ideig tartott. Ugyanakkor úgy tunik, mintha a Mars Express 2005 elején készített felvételein egy befagyott óceán lenne látható, mely még 5 millió évvel ezelott is folyékony lehetett! Ha ez az elképzelés igaznak bizonyul, akkor a Mars-kutatás igen nagy eredménye lenne.

Az elképzelések szerint Mars történetének elején igen hasonló lehetett az osi Földhöz. A légkörben lévo szén-dioxid a karbonátos kozetek kialakulására fordítódott. A lemeztektonika hiánya miatt azonban a Mars esetében az egykor elnyelodött szén-dioxid nem kerül vissza a légkörbe, ezért a Marson nem tudott a Földhöz hasonló üvegházhatás kialakulni, így a bolygó hamar lehult.

A Mars légköre igen vékony és ritka, nagyobb részben a szén-dioxid maradékából áll. Tartalmaz még nitrogént, argont, nyomokban oxigént és vízpárát. Az átlagos marsi légköri nyomás 7 millibar, ez az Olympos Mons tetején 1 millibar, míg a legmélyebben fekvo medencékben 9 millibar. A légkörben idonként vad porviharok tombolnak, melyek hónapokra elfedhetik a bolygó felszínét. A Mars vékony légköre olyan kismértéku üvegházhatást okoz, mely a bolygó felszíni homérsékletét mindössze 5 C-al emeli meg (ez a Föld esetében 35 C).

Már a korai távcsoves megfigyelések során kiderült, hogy a marsi pólusoknál állandó jégsapkák vannak, melyek fagyott szén-dioxidból (szárazjég), valamint vízjégbol állnak. A jégsapkák réteges struktúrát mutatnak: az északi félteke nyara során a szárazjég szublimál, és a vízjég megmarad. A Mars Express kimutatta, hogy ez a jelenség a déli jégsapkánál is lezajlik.

Meglepo módon a Mars különbözo vídékein a Mars Global Surveyor aránylag nagy, de nem globális mágneses teret talált, mely valószínuleg egy régi, azóta már leépült globális mágneses tér maradványa. Ez a felfedezés fontos következtetésekre vezethet majd a Mars belso szerkezetére vonatkozóan.

A marsi élet létezésének kérdése

A Viking szondák leszállóegységeinek külön feladata volt az esetleges marsi élet kimutatása. Az általuk elvégzett biológiai kísérleteket nem lehetett egyértelmuen értelmezni. A kapott eredmények ugyanis gázcserére, valamint anyagcsere-folyamatokra utaltak, ugyanakkor a kozetmintákban nem lehetett szervesanyag molekulákat kimutatni. A kutatók végül arra az eredményre jutottak, hogy a különös eredmények a marsi talajmintákban lezajlott egzotikus folyamatokkal magyarázhatók.

1996-ban McKay és munkatársai arról a megdöbbento eredményrol számoltak be, hogy marsi mikroorganizmusok jelenlétére utaló bizonyítékokat találtak egy, a Marsról származó meteoritban. A tudományos közösség többsége azonban nem fogadta el ezt a következtetést. Ha a Marson létezett, vagy létezik élet, még nem sikerült kimutatni. Megjegyzendo, hogy az ózonréteg hiánya miatt a Napból származó ultraibolya sugárzás majdnem gyengítetlenül éri el a bolygó felszínét, és ez - jelenlegi ismereteink szerint - nem kedvez az élo szervezetek kialakulásának.



A Mars holdjai


A Marsnak két kisméretu holdja van: a Phobos és a Deimos (magyarul Iszony és Rémület), melyeket Hall fedezett fel 1877-ben. A holdak keringési idejei 7h 39m, valamint 30h 18m. A belso hold, a Phobos keringése gyorsabb, mint a Mars tengelykörüli forgása, így egy marsi észlelo számára - a többi égitesttel ellentétben - nyugatról keletre mozog. A Phobos hosszúkás (legnagyobb átméroje 28 km), és a Mars középpontjától 9000 km-re kering. A Deimos ennél kisebb (átméroje 16 km), és a Mars középpontjától 23000 km-re kering. A két hold felszínén kisebb kráterek találhatók.