Vénusz.

A Vénusz a Naptól számítva a Naprendszer második bolygója. A bolygók közül a Vénusz pályájának alakja közelíti meg legjobban a kört. A pálya lapultságát jellemzo excentricitás értéke 0,01-nál kisebb.

A Vénusz legfontosabb adatai:

Fél-nagytengelye: 108.200.000 km (0.72 CsE)
Átméroje: 12.103,6 km
Tömege: 4,869·1024 kg

Vénusz (görög megfeloje Afrodité) a római mitológiában a szerelem és a szépség istennoje. A Vénusz a legfényesebb bolygó, valószínuleg innen ered elnevezése is. A Vénuszt magyarul Esthajnalcsillagnak is nevezik, mert a Naphoz való viszonylagos közelsége miatt vagy koraeste, vagy hajnalban figyelheto meg. Hasonlóan a Merkúrhoz (és a Holdhoz), a Vénusz is mutat fázisokat. A Vénusz fázisait távcsovel eloször Galilei figyelte meg; ez a megfigyelés fontos érvként szolgált a heliocentrikus világkép elfogadásához.

A Vénuszt 1962-ben felkereste a Mariner-2 urszonda. Ezt követoen a Vénuszt több mint húsz alkalommal, különbözo urszondák látogatták meg: pl. a Pioneer-Venus és a Venyera-7, amely elsoként landolt a bolygó felszínén. A Venyera-9 küldte az elso fényképeket a bolygó felszínérol. A közelmúltban a Magellán urszonda radar mérések segítségével térképezte fel a bolygó felszínét.

A Vénusz tengelykörüli forgása meroben szokatlan: egyrészt igen lassú, 243 földi nap alatt tesz meg egy fordulatot a tengelye körül, másrészt a bolygó forgása retrográd irányú. További érdekesség, hogy a Földdel való közelségek esetén mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk. Egyelore még nem sikerült tisztázni, hogy ez csupán véletlen egybeesésnek köszönheto, vagy egy rezonancia következménye.

A Vénusz bizonyos szempontból a Föld testvér-bolygójának is tekintheto. A Vénusz méretei alig kisebbek a Föld méreteinél: a Vénusz átméroje a Föld átmérojének 95 %-a, tömege a Föld tömegének 80 %-a. Mindkét bolygón kevés (ütközési) kráter található, ami azt mutatja, hogy a felszín mindkét esetben fiatal. Suruségük és kémiai összetételük is hasonló.

A hasonlóságok a Vénusz és a Föld között ezzel azonban ki is merültek. A Vénusz felszínén a nyomás a földi légköri nyomásnak 90-szerese. A több rétegbol álló légkör - az urszondák vizsgálatai szerint - nagyrészt széndioxidból áll. A felszíntol számított 48 és 70 km magasságban kénsavból álló vastag felhok úsznak. Ezek a felhok teljesen átlátszatlanná teszik a légkört, így a bolygó felszíne optikai úton nem is tanulmányozható. Az igen suru légkör egy megszaladt üvegházhatást eredményez: a homérséklet eléri a 470 C fokot. A Vénusz légkörének felso részében heves, 350 km/h nagyságú szél tombol, ez a felszín közelében néhány km/h-ra csitul.

A Vénusz a múltban jelentos vízkészlettel rendelkezett, ez azonban már elpárolgott, így a bolygó jelenleg vízben szegény. Ha a Föld a Naphoz közelebb lenne, akkor valószínuleg ugyanez a sors várt volna rá.

A Vénusz felszínén nagy síkságok vannak. Több széles mélyedés is található: pl. Atalanta Planitia, Guinevere Planitia, Lavinia Planitia. A bolygón két nagy felföldi terület van: az északi féltekén a közel Ausztrália nagyságú Ishtar Terra, az egyenlíto mentén pedig a Dél-Amerika kiterjedésu Aphrodite Terra. Az Ishtar Terra belso része jobbára a Lakshmi Planum magas fennsíkból áll, melyet a Vénusz legmagasabb hegyei, köztük a Maxwell Montes vesznek körül.

A Magellan urszonda radar-képei szerint a Vénusz felszíne láva-folyásokkal borított. Hatalmas - a Hawaii vagy a marsi Olympos Mons-hoz hasonló - pajzsvulkánok is találhatók (ilyen például a Sif Mons). A Vénusz jelenleg is aktív vulkáni tevékenységet mutat, bár megjegyzendo, hogy az igen kevés aktív vulkán az elmúlt néhány száz millió évben csökkent geológiai aktivitást mutat.

A Vénusz felszínén nincsenek kis kráterek. A Vénusz légkörébe érkezo meteoroidok elégnek, mielött elérik a bolygó felszínét. Az ütközési kráterek kötegekben helyezkednek el, ami azt azt mutatja, hogy a felszínt eléro nagy meteroidok a légkörben több darabra esnek szét.

A Vénusz legidosebb területei 800 millió évesek. Az ennél idosebb területeket az akkor igen aktív vulkanizmus eltüntette.

A Magellan urszonda képei egyedi felszíni struktúrákat is mutatnak: például az úgynevezett ,,palacsinta''-vulkánokat, melyek az igen suru láva kitöréseinek tunnek, valamint az úgynevezett koronák, azaz a beszakadt magma-kamrákat.

A Vénusz belso felépítése - a feltételezések szerint - igen hasonló a Föld belsejéhez: a bolygó központi részében egy kb. 3000 km sugarú vasmag van, melyet egy olvadt, sziklás köpeny ölel körül. A Magellan szonda gravimetriai mérései szerint a Vénusz kérge erosebb és vastagabb az elozetes feltételezéseknél. A Földhöz hasonlóan a köpenyben lévo konvekció a felszínen feszültséget kelt. Ez azonban - a Földdel ellentétben - nem a tektonikus lemezhatároknál, hanem sok kis tartományban oszlik szét.

A Vénusznak - valószínuleg a lassú tengelykörüli forgás következtében - nem rendelkezik mágneses térrel.

A Vénusznak nincsenek holdjai.