Inteligens fajok és összeomló világegyetemek.

John Peacock brit kozmológus úgy véli, hogy a táguló világmindenségek mellett az összeomlás felé haladó világmindenségekben is létrejöhet az értelmes élet - igaz, ez utóbbiakban mindössze 12 százalék az esély rá.

Az elképzelést ismerteto Jéki László az elmélettel kapcsolatban meglehetosen visszafogottan annyit jegyez csak meg, hogy "Peacock érdekes és logikus gondolatmenetének igazára nincs bizonyíték". Valójában azonban fogalmazhatott volna úgy is, hogy teljesen megalapozatlan elképzelésröl van szó.

Peacock abból indul ki, hogy a miénken kívül számtalan világmindenség létezik, és számításai szerint azokban is kialakulhatnak csillagrendszerek, ahol a tágulás visszájára fordult. Ha pedig az élet nem csak röviddel az összeomlás végét jelento Nagy Reccs elott jelenik meg, hanem mondjuk 9 milliárd évvel korábban, akkor van ideje az értelmes életnek is kialakulnia, bár egy táguló világmindenségben kedvezo~bbek számára a körülmények. Számunkra most nem csak az érdekes, hogy - miként Jéki is rámutat - egyelore "nincs bizonyítékunk arra..., hogy a miénken kívül léteznének más univerzumok". Hanem az is, hogy emellett Peacock azt is megpróbálja megbecsülni, hogy bizonyos körülmények között (tehát például egy, a Nagy Reccs felé tartó univerzumban) mekkora valószínuséggel alakul ki élet, valamint értelmes élet.

A filozófus Ernan MecMullan azonban az ilyen próbálkozásokkal kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel nem tudjuk, hogy az élet és az értelmes élet létrejötte milyen feltételektol függ, ezért valószínuséget sem tudunk rendelni hozzájuk, hiszen nem tudjuk, hogy mi lehet rájuk befolyással.