Egyes emlősök DNS-ének bizonyos részei olyan jelentős mértékben idegenek a földi biológiától, hogy felfedezői, az eredményeket közzétevő texasi kutatók "világűri hódítóknak" nevezték el azokat. Az egész evolúcióról, a jelenleg ismert földi életről, az emberi faj kialakulásáról alkotott képünk alapjaiban változhat meg az új felfedezés következtében. Nagyon valószínű, hogy a tudósok ráakadtak a régóta sejtett külső behatás nyomára, amely megmagyarázhatja az értelmes emberi civilizáció ugrásszerű kialakulását a Földön. Eddig is gyanús, az evolúciós elmélettel nehezen magyarázható folyamat eredményeképpen jött létre sok faj, így az értelmes ember is. Ezeket az elméletben tátongó hiányokat nevezték eddig „evolúciós ugrásoknak”. Az őseinktől, szüleinktől származó gének szinte mind visszavezethetők felmenőinkre. DNS-állományunkat örökletesen, idővonal nyomán szerezzük. Minden földi faj, így a baktériumok is – az esetek többségében – ezen a módon szerzik saját génjeiket. A baktériumoknál azonban ismert egy másik lehetőség is, amikor a gének egy más fajtól, „fertőzésszerűen” épülnek be, érkeznek. A kutatók óriási meglepetésre most ugyanilyen génátvétel nyomaira leltek több emlős és kétéltű faj esetében is. A „nyom” egy „élősködő” DNS, ami mindannyiunk sejtjeiben ott van, egy más fajokba beépülni képes genetikai elem, más néven transzpozon. A felfedező tudósok által most "világűri hódítóknak" elnevezett transzpozonok nem az evolúciós fejlődés során kerültek be több fajba, egy vírust használva a bejutáshoz. A transzpozon ezt követően beolvadt a nemi kromoszómákba, elérve ezzel továbbörökítését a jövő – azaz a mai kor – generációiba. A kutatóknak azt is sikerült bizonyítaniuk, hogy mindez a távoli múltban, de azonos időben, egymással nem rokon fajok körében, a világ különböző vidékein történt. Forrás: netriport.hu - new scientist