Ez a dokumentum néhány hónappal ezelõtt jutott el hozzám. Akitõl kaptam, azt mondta magáról hogy bennfentes. Mivel meg vagyok gyõzõdve róla, hogy a dokumentum hiteles, és tudom, milyen pozícióban van az illetõ, viszont nem tudom pontosan, hogy az iratot titkosították-e vagy sem, muszáj megõriznem az átadó névtelenségét. A képen a Norjen Inc. egy prospektusa látható. A Norjen cég a katonaság és a NASA (bár ha valójában van különbség a kettõ között!) számára tervez, kivitelez és tesztel különféle repülõgép, illetve ûrhajó prototípusokat. Testvérvállalata, az Advanced Soaring Concepts Inc. kevésbé zárkózik el a nyilvánosságtól, honlapján – http://www.erast.arc.nasa.gov/erast/alliance8.html A képen háromféle háromszög alakú repülõ szárny látható. Ezek egyértelmûen összefüggésbe hozhatók azokkal az ún. fekete repülõgép-tervekkel, amikrõl olyan sok szó esett az elmúlt néhány évben, például a Tier és a TR–3 projektek, amik elképzelhetõ, hogy ugyanazzal foglalkoznak. A TR–3B 198 méter hosszú A Black Manta fejlesztése vélhetõleg ugyanezen a programon belül folyik. Mellékesen megjegyezzük, ha a fekete repülõgép-projekteket nézzük, az elsõ, amit észreveszünk, hogy minden új program más név alatt fut. Ennek az a célja, hogy eltitkolják a költségeket, no meg összezavarják a nyilvánosságot és persze az illetékes kongresszusi bizottságot. Tehát ne figyeljünk az elnevezésekre, csupán az általános fejlesztési irányt tartsuk szem elõtt, így rájöhetünk, mi folyik a háttérben. Ezekrõl és más projektekrõl több információ található a Federation of American Scientists’ (Amerikai Tudósok Szövetsége) – http://www.fas.org/irp/mystery/resource.htm – és a Black Dawn honlapján - http://members.macconect.com/users/q/quellish/dawn.spml . De térjünk vissza a prospektusra. Informátorom szerint a középsõ háromszög Hat–nyolc méter hosszú modell, és feltehetõen nem a végsõ változat. Az ilyen modellek arra jók, hogy a tervezõk megvizsgálják, mennyire észleli õket a radar. Nem építik meg eredeti méretben, csak a körvonalai azonosak a prototípussal. Így tehát nem ismerjük annak valódi méretét. Az viszont tény, hogy a hadsereg háromszög alakú repülõgépekkel kísérletezik. Néhány hihetetlenül nagy – informátorom szerint létezik 660 méter hosszú prototípus! – van, ami kis méretû. Egyes típusokat pilóta vezeti, míg van olyan, ami automata irányítású. Az alsó fényképen látható gép egy módosított kormányozható léghajó. Ez valóban érdekes, hiszen magyarázatot ad arra, hogy a repülõ háromszöget észlelõ szemtanúk majdnem zajtalan szerkezetként írják le, ami lebegés közben olyan bizarr manõverekre képes, mint például egy kilencven fokos fordulat megtétele. A szerkezet alján légbeszívó nyílás van – ez arra utal, hogy nem antigravitációs meghajtású, hanem valami más hajtóanyagról van szó. Informátorom szerint némelyik repülõ háromszög képes bizonyos alakváltoztatásra is, mind a radar, mint a szemlélõk számára. Érdekes, hogy néhány hónappal ezelõtt az amerikai szenátus megszavazott egy határozatot, aminek értelmében az Egyesült Államok védelmi politikája érdekében rakétaelhárító pajzsot kell konstruálni, amint technológiailag lehetséges. Lehet, hogy ezek a háromszögek már az említett rendszer részei? Ezek a lopakodók megközelítik a rakéta kilövési helyét, megállapítják a célpontját, így a rendszer más elemei képesek lelõni õket az égen. Ez egyfajta folytatása a Reagan-féle stratégiai védelmi rendszernek, tehát az ún. csillagháborús tervek nem kerültek talonba! Már több mint egy évtizede dolgoznak rajtuk, s ezek a hatalmas repülõ háromszögek kétségtelenül a részét képezik. Ez magyarázatot ad arra is, miért titkosak ezek a programok, ugyanis számos nemzetközi fegyverkorlátozási egyezményt sértenek. Ha az oroszok tudnák, hogy az amerikaiak képesek kilõni az õ nukleáris rakétáikat, cseppet sem lennének boldogok. Bár a hidegháború korszaka, mint tudjuk, véget ért, s a diplomáciai kapcsolatok megjavultak, az atomfegyverekkel kapcsolatos kérdések minden nemzetet érzékenyen érintenek. Ezek bizonyos elemei ráadásul a hadsereg, a kormányzat és az üzleti körök szempontjából szigorúan titkosnak minõsülnek a nyilvánosság és persze a külföldi hírszerzõ ügynökségek elõtt. A legjobb álca az, ha földönkívüli repülõ szerkezeteknek kiáltják ki a repülõ háromszögeket, hiszen akkor melyik kém próbálná felderíteni az eredetüket? Melyik szemtanúnak jutna eszébe – lásd a phoenixi fényeket –, hogy rendkívül fejlett, ám földi technológia termékeivel találkoztak? De vegyük tudomásul, hogy a lopakodó bombázó már húsz éve létezik. Jelenleg is rengeteg fejlesztés folyik, de azok nem kerülnek a nyilvánosság elé, ami nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Lehet, hogy a földönkívüliekkel mûködnek együtt a tervezõk, mindenesetre egy dolog bizonyos: mindig, ha a kormányzat vagy a hadsereg tagadja a háromszög alakú repülõgépek létezését, akkor HAZUDNAK NEKÜNK! – számos információ található. A Norjennek nincs honlapja, a munkatársak nyilvánvalóan nem óhajtanak reflektorfénybe kerülni. Szerző: Nicholas Gold