Szinte minden kultúra őrzi az emlékét az égből alászálló nagyhatalmú isteneknek, akik az emberiség számára elhozták a tudást.


Mint, ahogy az ókori egyiptomi űrprogramról szoló bejegyzésemben is írtam a memphisi kő kapcsán, az ősi időkben istenek érkeztek a Földre és megtanították az embereknek, hogyan alkalmazzák célszerűen a környezetükben fellelhető természetes erőforrásokat. A legrégibb beszámolók a mezopotámiai, egyiptomi és óind szent szövegekben lelhetőek fel, de bármelyik ősi civilizáció mitológiájában találkozhatunk az istenek érkezéséről beszámoló feljegyzésekkel.

Az ősi istenek a sumér ékírásos táblák szerint egy távoli óriási bolygóról a Nibiruról jöttek a Földre. Erről bővebben Zacharia Sitchin könyveiben lehet olvasni. Érdekesség képpen itt megjegyzem az egyiptomi Iribu, a szárnyas napkorong és a sumer Nibiru kisértetiesen hasonlóan csengenek ráadásul a sumérok a Nibirut a szárnyas nappal azonosították. Az óind kézíratok arról tesznek említést, hogy az istenek más bolygóról érkeztek és képesek más világokat is elérni a vimánáikkal. A kínai források szintén hatalmas madarakat emlegetnek, amelyek a világűrben közlekedtek és egyesek olyan óriási méretekkel büszkélkedtek, mint a Kárpát-medence.





A világ összes népe, kultúrája őriz hasonló történeteket az istenek viselt dolgaival kapcsolatban jót és rosszat egyaránt. Egy azonban biztos: az égből érkezett tanitómesterek Ozírisz, Enki, Óannész, Viracocha, Kukulkán vagy Nommo, a dogon indiánok tanítója mind mind szívűkön viselték a fiatal emberiség sorsát és igyekeztek minnél több hasznos ismerete átadni. Ez egy értelmes fejlett civilizáció meglétét sejteti, akik közűl egyesek tevékenyen részt vettek a szolgáló emberi faj terrorizálásában, mint félelmetes istenek, mig a barátságos társaik ahol tudták védték az emberiség érdekeit.