Számos nép mítoszában előforduló szereplő a kígyó,mint a kultúra szerves része. A termékenység,a gonoszság megtestesítője,vagy az alvilág korlátlan ura. Bár minden nép legendáiban találkozhatunk kígyókkal,a benne szereplő csúszómászók jelleme,tevékenysége és szerepe jelentősen különbözik. De mi az oka a kígyók ilyen mértékű népszerűségének ? És miért pont ez az állat testesíti meg általában a gonoszt ?

A kutatók egyetértenek abban,hogy a kígyók a mágikus világ megtestesítői, amolyan allergikus alakok. És,hogy miért pont egy ellenszenves kígyó képében testesítik meg mindezt ? Annak is meg van a maga magyarázata,bár a kutatók egy része úgy véli,hogy a különböző népek mítoszaiban és legendáiban szereplő hatalmas,emberfejű kígyók valóban léteztek,ennél fogva pedig szó sincs hol mi megszemélyesítésről. Szerintük a kígyók ugyanis idegen földönkívüli lények lehettek,akik a pusztulást és a kultúra egy részét hozták a földre. A kígyókat számos népcsoport ábrázolta különböző falakon,festményeken stb... és azt jelképnek tekintették. A termékenység,a a női teremtőerő,a férfi nemzőképesség,vagy a gyógyítás jelképeként. Első ábrázolásaik a korai paleolit korból valók,így megtalálhatók azok Ázsiában,Dél-Amerikában,Afrikában,de még kisebb részben Európában és Ausztráliában is. Ezek a kígyók még nagyon hasonlítottak természetben előforduló társaikra,legfeljebb kissé nagyobbacskák voltak. Ekkoriban a madarakat a kígyók ellenségeként tekintették,mivel ők képviselték a felső világot, szemben a kígyók alsó világbirodalmával. Később Közép,és Dél-amerikában aztán megjelent az ábrázolásokban a szárnyas,tollas kígyó,aki ezáltal,hogy megkapta a felső világ képviselőinek ,a madárnak a szárnyait,már nem tartozott,sem a felső,sem az alsó világhoz - a kettőt választotta el egymástól. Az indiánok szerint ugyanis az ég egykoron a földre szakadt,ám a kígyó körülölelte,és ezzel elválasztotta a földtől. De Egyiptomban a fáraó homlokán lévő fejék is azt szimbolizálta,hogy a fáraó uralkodik földön és levegőben egyaránt. A korai archaikus görög elképzelés szerint pedig a halottak az alvilágban kígyó testben élnek tovább. Ismeretes volt olyan ókori síremlék amely szerint a halottat,az özvegye által táplált kígyó képében jelenítik meg,és azt áldozatok bemutatásával lehet életben tartani. A halottaknak szánt áldozati eledelt általában repedések,barlangok,sziklák mellett helyezték el,mivel úgy gondolták,hogy a halottak kígyó testben ,rendszeresen feljárnak az élők közé. Kedvező képet rajzol viszont a kígyóról az ausztrál mítosz. A szivárványkígyóként aposztrofált isteni eredetű lény,segíti az embereket. A termékenység,az anyaföld és az eső jelképe. Égi vizet iszik és véget vet a nagy forróságnak. A szivárványkígyó vet véget annak a tűzesőnek,amit a Teremtő küldött az emberekre ,hogy elpusztítsa azokat. A vizeket és forrásokat őrző kígyók azonban sokszor voltak ellenségesek az emberekkel szemben. Gyakran hagyták szomjazni az embereket,vagy nem adtak elég vizet a szomjazóknak. Hiába tartottak engesztelő rítusokat,a kígyó nem tágított. Az emberek a kígyót hibáztatták az aszájért és a szárazságért. A kígyót ekkor kezdték negatív tulajdonságokkal felruházni. És egy idő után már nem engesztelő,hanem kígyóölő rítusokat mutattak be. Minél tovább tartott a szárazság,annál gonoszabbnak tekintették a kígyót. Dél-európában a Kr-e 4.és 5. században a kígyót a termékenység szimbólumaként tekintették ,és ez mutatkozott meg az okkult eredetű szertartásokban,de még a kultúrában és kézműves iparban is. Számos edényt és fazekat díszített kígyó ekkoriban. Az indiaiaknak világkígyójuk van ,amely a hátán hordja a földet. Ennek az ezerfejű kígyónak Sesa a neve és nem csak a Földet tartja,hanem Visnu isten ágyaként is szolgál,amikor az két világteremtés között az óceánban alszik. Minden nagy Kalpa nevű időegység végén tüzet lövell ki magából,amely elpusztítja a mindenséget. Hívják még Anantannak is,ez végtelent jelent,és tekintik még a föld alatti világban élő kígyók királyának is. Ásítása okozza a földrengéseket. Hasonló világkígyó a skandináv mitológiában szereplő Jörmungannd ,aki a lakott földet öleli. Legnagyobb ellenfele Thor,a a kalapácsos isten,akivel a világvége előtti csatában élet-halál harcot vív. Thor végül nagy nehezen legyőzi a kígyót,ám hamarosan ő is elpusztul attól a méregtől,amelyet Jörmungadd kilövell. A kígyó nevét számos nyelvben a föld szóból képzeték,a szlávok úgyanúgy mint az etiópok,mint az egyiptomiak. Ez arra utal,hogy alvilági lénynek tekintették,s ezt bizonyítja az is,hogy elásott vagy barlangokban rejtett kincsek őrzőjének hitték. De kapcsoltba hozták a holtak föld alatti országival is,miközben a föld erejéből kiindulva gyógyító erőt is tulajdonítottak neki. Ezekben az arcaikus mitológiákban tehát a kígyók szerepe kettős. Hol jótevője az embereknek,hol pedig elpusztításukra tör. A kígyó alakja némileg Luciferre emlékeztet,talán a mindenható mellett még részt is vett a teremtésben,esetleg pontosan az ember megalkotásában,később azonban valamiért megorrolt rá. Ha elnyerjük bizalmát jóságos,ám ha valami kifogása van ellenünk,könyörtelenül elpusztít. Az érdekes pedig az,hogy ezek a kettős jellemzésű kígyó legendák nem csak a világ egy-egy táján fordulnak elő,hanem minden földrészen megtalálhatók. Vajon ennek mi lehet az oka ? Miért van az,hogy szinte szóról szóra ugyanazt a történetet kapcsolják a kígyóhoz egymástól távol élő emberek ? Valóban nagyon különös és nem érthető,hogy az egymástól távol álló népek és népcsoportok legendáiban miért szerepel a kétes szerepű hatalmas kígyó. A kígyó mint mitológikus lény szinte mindenhol jelen van , és mindössze jelleme különbözik. A történetekben szereplő óriáskígyók vagy jó,vagy rossz tulajdonságokkal felruházott nem természetes lények,olyan lények akik eszességükről és ravaszságukról híresek. Az isteni,misztikus és földönkívüli elemek keveredése magában hordoz bizonyos ,értű rejtélyt,főleg ami a származást illeti. Az olykor jóságos,máskor gonosz kígyók eredete minden más népnél különböző származási jellegzetességet mutat,hiszen míg egyes népek szerint ezek a gigantikus és mutáns kígyók mindig is itt éltek a földön az emberek között,csupán egy idő után valamilyen ismeretlen okból kifolyólag kihaltak. Mások azonban egy távoli galaxisból érkező földönkívüli kígyó fajt emlegetnek,akik nem csak a kultúrát hozták el az embereknek,de megteremtették a fejlett társadalom és gazdaság alapjait is. Ki tudja ? A tudósok azonban ebben is hajthatatlanok: számukra ez nem több,mint mese ... Furcsa elképzelés,ami azt illeti,főleg annak tükrében,hogy a kígyókról szóló legendák minden nép őstörténetében megtalálhatók. Ezek szerint mindenki véletlenszerűen,szórakozásból,unaloműzésből talált ki kígyótörténeteket ! Szerintem fel kellene már végre nőnünk,és sem holmi ostobaságokat beszélni ! A kígyó történetek részben igazak,és többségüknek valóságalapja reális,még akkor is,ha folytatásukat,részletekig menően őseink kiszínezték,hogy azok izgalmasak legyenek. De hát a kígyótörténetek már csak ilyenek...