Számtalan babonáról és hiedelemről olvashattunk már, ám engem is meglepett, hogy maga a napok is meghatározzák életünket. Nem mindegy, hogy mit, milyen napra tervezünk, így nem árt, hogyha egy kicsit belemélyedünk ebbe a témába is. További szép napot!



Kedd.

A nap német megnevezése (Dienstag) az égbolt ősi germán istenének Ziunak a nevére vezethető vissza, akit a római Mars hadistennel azonosítottak. Ziu egyebek közt a thing, vagyis a gyűlés őrzője volt, amelyen minden fontos dologról főként jogi ügyekről - döntöttek. Ez az elképzelés sokáig fennmaradt, ezért vonakodtak az idős emberek még a 19. század közepén is kedden kívül más napon megjelenni a bíróság előtt! Egyes vidékeken szerencsétlen napnak számított, mikor is nem volt tanácsos új vállalkozásba kezdeni.


E nap - törvénynapként - különösen alkalmasnak bizonyult munkába állásra vagy új házba költözésre. Kedvezett a szántóföldeken végzett vagy a kerti munkának és a csecsemők elválasztásának.
Végül Tirolban úgy tartották - és tartják mind a mai napig is, hogy a hónap első keddjének időjárásából következtetni lehet az egész hónap időjárására. A keddi női munkatilalom az egész magyar nyelvterületen ismert volt. A magyar nyelvterület keleti és délkeleti részén az ún. ,,kedd asszonyát" természetfeletti lény alakjával hozták összefüggésbe, a nyelvterület más részein Szent Annával vagy Szűz Máriával. A tilalom általában fonásra vonatkozott, ritkábban mosásra és szövésre.


Szerda.

A szerda, a korábbi Wodan/Wotan-nap (aminek nyoma az angol Wednesdayben még megtalálható). Eredetileg névtelen napnak számított, amelyet nem kell komolyan venni, egy igazából nem létező nap, vagy ahogyan Sziléziában gondolták, csak valami "fél", amely megmagyarázza azt az egészen Törökországig uralkodó nézetet, miszerint a szerda, szerencsétlen nap. Ezen a napon nem szabad semmi újat elkezdeni és semmi fontosra vállalkozni.
Házasságot kötni például ezen a napon nem szabad, mert ahogy Csehországban mondták: ,,Ha szerdán esküvő, rögtön itt a csecsemő." Vagy ahogy másutt mondták: a házaspár élete során semmilyen munkával nem készül el. Azt is hitték, hogy nem tanácsos ezen a napon elköltözni, útra kelni, kenyeret sütni és a mezőre kimenni. Egyáltalán azt tartották a legjobbnak, ha szerdán lehetőleg semmiféle tevékenységet sem végeznek, még hajat sem mosnak és körmöt sem vágnak. És ha ezen a napon valaki azzal jött, hogy: ,,Férges a disznóm", akkor erre azzal kellett válaszolni, hogy: ,,Hagyd úgy hétfőig!"


A szerdák közül - hamvazószerda jeles böjti nap a nagyböjtben: a nagyhét nagyszerdája. A hívő katolikusok adventben három napon át böjtöltek: szerdán, pénteken és szombaton.


Csütörtök.

E napot a germánok Donarnak (Thor), a vihar istenének ajánlották (németül: Donnerstag, angolul: Thursday), s így az ünnepek sorába tartozott. Nem véletlen, hogy egyes keresztény ünnepek (így Krisztus mennybemenetele vagy úrnapja) szintén csütörtökre esnek. Régebben e napot előnyben részesítették a fák és a házak szellemeinek hozott áldozatra, és különösen kedvezőnek bizonyult házasságkötésekre is. Németországban röviden és velősen így mondták: ,,csütörtöki esküvő, boldog házasság". Más vidékeken úgy tartották, hogy a csütörtökön kötött házasságok többnyire ,,csütörtököt mondanak".
A csütörtököt általában kedvezőnek ítélték mindenféle vállalkozás számára - legyen az költözés, új állás betöltése. Borsó vagy más hüvelyes ültetése is ajánlott volt, esetleg gyógyítás, ember vagy állat esetében.
Csütörtök a magyar néphagyományban csak elvétve volt tilalmas nap (például a fonásra). A jellemző tilalmas napok kedd, péntek és vasárnap voltak. A csütörtök a legényjáró napok közé tartozott, vagyis ilyenkor udvarolhattak a legények a lányoknak.
Ha a fegyver nem sül el, azt szokták mondani: ,,csütörtököt mond". A szólás magyarázata szerint a hangutánzó ,,csett, csött" szó alakult át a hasonló hangzású ,,csütörtök" szóvá. Régen a hazudós emberre mondták: ,,Csütörtököt vetett a szája."


Péntek.

A hét fennmaradó napjai közül egyik sem vetekedhet babonaság tekintetében a péntekkel, hisz a többi nap nem határozza meg sem az ember életének hosszúságát, és semelyik más napot nem ítélik meg ilyen ellentmondásosan. Megítélésében az egyetlen egyértelmű jellemvonás - a kettősség.
Mindaz, ami pénteken történik, jelenthet jót és rosszat egyaránt. Már abban eltérnek a vélemények, hogy a péntek szerencsés vagy balszerencsés nap. Egyes vidékeken szívesen tűzték ki - s teszik ezt ma is - a jegyesek e napra az esküvőjüket.
A pénteki nap és az önmagában is veszélyes tizenhármas szám egybeesését azonban szinte mindenütt baljós előjelnek tekintették. Freiának, a szerelem germán istennőjének nevét a péntek megnevezésével (németül: Freitag, angolul: Friday) hozták összefüggésbe a németek, ezért a nap kiválóan megfelelt a szerelmi mesterkedések idejének, valamint a fennálló szerelmi kapcsolatok megszilárdítására, természetes vagy mágikus módon. Ezenkívül kedvezett mindenféle gyógyításnak, ráolvasásnak, k*raszerek készítésének.
A pénteki napot általában szerencsétlennek tartotta a magyar néphagyomány. Nagypénteken Krisztus keresztre feszítésére, kínszenvedésére és halálára emlékezik a keresztény egyház, és ezért van gyász és böjt. Ennek a napnak a szerencsétlenségét vetítették rá a többi pénteki napra is. Úgy vélték, hogy a pénteken kezdett vagy végzett munkán nincs áldás. Pénteken, különösen nagypénteken nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna. Azt tartották: aki pénteken nevet, az vasárnap sírni fog.