Somogyi Csaba.

Negyedik típusú találkozás!

Elmélkedés egy kis szürkével.

Esteledik,lassan haza felé kelene indulnom de még anyira nincs nincs kedvem itt hagyni e csodás tájat. Langyos az idő kezd tavaszodni,mindenhol duzadt rügyek a fákon kezdödő zöldelések,a lágy szellő édeskés finom illatot sodor felém.Mélyen belélegzem,könyedséget érzek,most nincsenek velem a világ gondjai egészen máshol járnak most a gondolataim.Sétálok továb,egyre továb gondolataimba merülve. Egyszere csak azt veszem észre,hogy ismeretlen helyen járok,soha nem jártam még erre.
Egy nagy mező szélén állok,és már igen csak rám esteledet.Kicsit megszepenve fodulok körbe, hogy hol is lehetek mert gondolataimba mélyedve letértem a helyes útról.Keresek valami ismerős dolgot
fát,épületet aminek segítségével esetleg tájékozodni tudok.De sajnos semi.Ahogy ott áldogálok valami furcsát érzek,mintha valaki figyelne.Borzolódik a szőr a tarkómon és libabörös a karom.Körül nézek,és a mező közepe táján észre veszek valami féle jármüvet,de messze van ahoz,hogy pontosan megtudjam mondani mi is az.
Elindulok a jármű felé hátha van ott valaki aki engem útba tud igazítani.Megyek egyre beljeb a mezőn,már csak
úgy száz méter van közöttünk mikor megint hatalmába kerít az a furcsa érzés,hogy figyelnek de ez most valahogy
sokal erőseb érzés.Kicsit megretenek tőle,megprobálom megszaporázni lépteim a jármű felé és ahogy felnézek
a döbenettől földbe gyökeredzik a lábam "úristen ez egy csészealj"!
Még végig sem érek a gondolatomnak mikor nagyon erős fény vakít el,kezeimet a szemem elé kapom és probálok a fény felé nézni de nem sok sikerel.
Pánik fog el,meg probálok el szaladni de nem mozdul a lábam,én magam sem tudok mozdulni,az agyam
egyre sürgetőben küldi a parancsokat de mind hiába!Ekkor a fényből négy alak körvonalai bontakoznak ki.
Ketten megállnak,ketten elindulnak felém magasnak látom őket,de ahogy egyre közeleb érnek úgy lesznek
egyre alacsonyabak.olyan érzésem van mintha a fény játszana velem.Lassan odaérnek hozám, és valóban
kisebek mint a fény ellőt.Két földönkivüli,két kis "szürke"áll ellőtem!A döbenettől levegőt nem kapok,megretenve
nézek rájuk probálom szándékaikat kitalálni de nem megy.Ellőtem állnak, úgy száz,százhúsz centi magasak lehetnek,ahogy a fény hátulról megvilágitja őket világos szürkének tünik a bőrük.Nincs tovább időm őket
megfigyelni,mert az egyikük egy hosszúkás hengert emel fel és felém tartja,abban a pillanatban elsötétül
előtem a világ és csak zuhanok a feneketlen sötétségbe!
.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

Ébredj!Ébredj,hallom de a szemhéjam nem igazán akar engedelmeskedi,és a fejem helyén is minha egy méhkas lene.Ébredj,hallom egyre sürgetőben lassan kinyítom a szemem de ismét erős fény vakit el!Még egyszer probálom nyitani a szemem ekkor már nem olyan erős a feny!Lassan körül nézek,egy oválisnak tünő szoba féleségben vagyok a falak mintha valami furcsa szürkéskék üvegből lenének,a mennyezet világosabnak tünik mintha kékes füst gomolyogna bene.A fény már nem bántó. olyan mintha neonok villágítanának csak egy kicsit gyengében,a fényforást nem látom.Olyan mintha mindenhonan jöne.Keresem,hogy ki szólitot,de rajtam kivül nincs senki a szobában,joban körül nézek,és ekkor ami idáig nem tünt fel egy ajtót látok!Ahogy oda forditotam a tekintetem lassan becsuszik a falba és egy kis szürke lép be rajta.Megprobálok felállni de nem sikerül,egy kényelmes, íves, fotelszerű dologban ülök és a két kezem csuklónál le van pántolva.
-Ne félj nem esik bántódásod!Hallom a kis szürkét.
Lassan oda ért velem szemben és ő is egy ilyen fotel szerű dologba ült bele.
ÉN:-De akkor miért rögzitettétek a kezem?
Ő:-Hogy ne tudj kárt tenni!
ÉN:-De hát kiben, vagy miben?
Ő:-Magadban és benünk!
ÉN:-Benetek?Hisz ti tartotok fogva!
Ő:-Mi nem tartunk fogva.
Ahogy őt figyeltem a beszélgetésünk alat nem mozgot a szája mikor hozám szólt.Kicsi teremtés,most hogy ült
még nehezebnek tünt a magaságát megsacolni,és ez az egész helyzet olyan groteszknek tünt.
ÉN:-Mond miért hoztatok ide?
Ő:-Te akkartál velünk találkozni!
ÉN:-Én veletek?
Ő:-Igen te,te kutatsz a jelenlétünk után,te koborolsz naphoszat össze-vissza a mi jelenlétünk útán kutatva és te
hívsz minket éjszakákon át a tudatodal!Most itt vagyunk elérted amit szeretél volna!
ÉN:-De hogy hogy most,hisz annyi éve már ennek az egésznek!
Ő:-Megfigyeltünk!
ÉN:-Engem?
Ő:-Igen téged.
ÉN:-De hát miért?
Ő:-Nem mindegy hogy kivel létesítünk személyes kapcsolatot?
ÉN:-Tehát vegyem úgy hogy valamilyen modon elnyertem a tetszéseteket?
Ő:-Veheted így is!
ÉN:-Mond mit csináltok most velem?
Ő:-Mi?Semit!Adunk neked egy földi órát ami allat kérdezgethetsz tőlem,és én válaszolok amennyiben lehetséges!
ÉN:-Lehetséges?Ezt hogy érted?
Ő:-Vannak dolgok amire nem fogok válaszolni!
ÉN:-Miért?
Ő:-Nem tudhatsz mindenről,nem ismerhetsz meg mindent,az idő szüke miat, és mert vanak olyan dolgok amit nem vagy képes felfogni!
ÉN:-Tehát van egy földi órám kérdezni?
Ő:Igen,amiből már is pocsékoltál a felesleges kérdéseidel!Szed össze hát a gondolataid és kérdez.
Néztem az előttem ülő kis idegent,a szeme hatalmas fekete golyónak tünik,nincs pupilája és nincs szemhéja.orra nagyon pici szinte csak két lukacskának tünik,nincs füle,a helyén szintén két lukacska van,nincsenek körmei,és testén egyetlen szőrszállat nem látni.Kezén négy ujj,három egymás mellet a
középső ujja jóval hosszab a töbinél,a negyedik ujja mint nekünk a hüvelyk ujjunk csak ez is jóval hosszab.Lábán ami a talpával van felém szintén
négy ujja van,és szinte hasonló felépítésű mint az emberé.Talpa tömörnek látszik mint a lúdtalpas embereké.
Ő:-Ha elégé át tanulmányoztál kérdez végre,hisz a te időd a te lehetőséged,ne fecséreld el hiába!
ÉN:-Tudod hirtelen anyi kérdés kavarog benem,hogy nem is tudom mivel kezdjem,kevésnek tünik ez az egy óra!
Ő:-Nem tudunk többet adni!
ÉN:-Na jó kezdjük akkor.
ÉN:-Mond honan jöttetek és mi a szándékotok az emberekel?Mert mi földi emberek csak találgatunk,hogy másik dimenzóból,vagy az univerzumból
jöttetek?
Ő:-Mi az univerzumból.egy másik naprendszerből jöttünk!Ti a Ló vagy Mén csillagképnek hívjátok!
A ti bolygótok nekünk iskola!Tanulmányoztunk benneteket.Mindent a biológiátok,környezetteteket,fejlődés képeségeteket és így továb.
Nincs különöseb szándékunk veletek!
ÉN:-Kik vagytok ti,és mit kerestek nálunk?Mi ez a sok ember rablás,kisérletezgetés és állat csonkitások?
Ő:-Mi bármilyen hihetetlen számodra, valamilyen szempontból a ti őseitek vagyunk!Mint már említettem a ti bolygótok nekünk iskola!
ÉN:-Te ugye most viccelsz velem,ugratsz!
Ő:-Én nem tudom,hogy mi az a vicc,és mi az hogy téged ugratni!
ÉN:-Téves információkat közölsz velem!
Ő:-Miért tenném?A valós információkat kapod arra amit kérdezel!
ÉN:-Miért kisérletezgetek velünk?
Ő:-A mi fajunk kihalóban van!Elértünk a fejlődésunk csúcspontjára és mint minden világban innentől már a hanyatlás kezdődik!
Megprobáljuk a ti genetikátok és a miénk ötvözésével fajunkat megmenteni!Úgyan akkor rólatok is elég sok mindent megtudunk!
ÉN:-Tudnátok nekünk segíteni,a nagy járványink és betegségeink leküzdésében?
Ő:-Igen tudnánk!
ÉN:-Miért nem teszitek?
Ő:-Megprobáltuk,de ti nem engeditek!Agreszív és vad faj vagytok!Amit nem ismertek és féltek tőle azt ti elpusztítjátok,vagy rosszra fordítjátok!
Vagy ahogy már megimertük,egymás feleti hatalom uralkodásra forditjátok!
ÉN:-Miért nem fogtok össze az emberiségel és együt leküzdeni a nehézségeinket!Miért nem mutatjátok meg magatokat?
Ő:-Ti tőlünk évezredekel vagytok le maradva,nincs még ott a tudás szintetek hogy nekünk segíteni tudnátok!A ti civilizációtok még nem éret meg
a kapcsolat teremtésre,mint emlitetem agreszív faj vagytok még egymás közöt is.Meg kell tanulnotok öszhangban és harmoniában élni egymásal és
bolygótókal is!Ha ezt elértétek akkor sor kerülhet a kapcsolat teremtésre!De etől ti még sajnos messze vagytok!
ÉN:-Tudjuk,hogy közötünk vagytok,éltek és hogy már dolgoztok közösen az emberekel,miért mondod mégis hogy messze vagyunk a kapcsolat
teremtéstől?
Ő:-Erre a kérdésedre nem válaszolok,ha megteném sem értenéd meg!
ÉN:- Azt mondják rólatok,hogy ti is egy al faj,jobban mondva biológiai robotok vagytok és ti is egy nálatok fejleteb fajnak engedelmeskedtek!
Ő:-Látod ezért vagytok ti le maradva tölünk!Mi rendes biológiai lények vagyunk,semmi robotika nincs benünk,és nem úralkodik rajtunk
senki és semmi!A ti bolygótókat jelen pillanatban több különböző faj vagy civilizáció látogatja!Van aki arra törekszik,hogy invázió szerüen
megsemisitsen beneteket,és van aki fordítva!Mi ezt nem hadjuk sok más civilizációval együtt!Egyelőre nektek nem kell félni semilyen fajta
inváziótól!De ha igy folytatjátok önmagatokat pusztitjátok ki!
ÉN:-Ezt hosszú lene kitaglalni!Kérdezhetek még?
Ő:-Igen!De már nagyon kevés az időd!
ÉN:-Igyekszem rövidebre fogni!Azt mondtad az őseink vagytok miért nincs akkor hasonlóság közötünk,gondolok a test szözetre,köröm,
testfelépítés stb....?
Ő:-Mint emlitettem évezredek a külömbség a fajunk közt.Probáltunk az idők folyamán mind tökéletesebé tenni a fajunkat,megprobáltunk minden
körülményhez tökéletesen alkalmazkodni,ezert megváltoztatuk testünket és biológiai felépítésünket is!
ÉN:-Lene még egy két kérdésem még, és azt hiszem nem tudom a rendelkésemre kiszabot időbe mind besüríteni de...........
-És ekor ismét azt a leküzdhetetlen bénultság kerítet hatalmába,elkezdtem zuhani a feneketlen sötétség felé és valahonan távolról még
halotam a hangját...
- Le járt az időd földi ember,de tudjuk hogy te nem adod fel,keresni és kutatni fogsz mig az igaz válszt meg nem leled!
- Találkozni fogunk még, nem is olyan sokára!!....
.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Egy mű út mellet eszméltem fel.Álltam!Tőlem nem messze a város fényei!Este volt!Elindultam haza felé és végig azon gondolkotam,hogy
valóban megtörtént ez velem vagy csak az elme játéka volt?Erre sajnos senkitől nem kaphatok már választ,de a fülembe csenget még
kis "szürke" barátom szavai:-Nem adom fel,keresni,és kutatni fogok míg az igaz választ meg nem lelem!!
Mélyet szipantotam a tavasz illatú levegőből és megszaporáztam lépteim haza felé...

VÉGE.
Somogyi Csaba.