Kína és az ufók - Antonio Huneeus.

Kína, akárcsak a többi nagy birodalom, már hosszú ideje kénytelen szembenézni egy számára olykor érthetetlen, olykor pedig veszélyesnek tűnő jelenséggel - az egész Földet behálózó ufóaktivitással.

Az első hiteles ufóképet még 1942-ben készítették egy kínai városban. Az ufó a városka főutcája felett lebegett, jéghideg nyugalommal. A pillanat megörökítését annak köszönhetjük, hogy a városka főutcáján, éppen az üzlete előtt tartózkodott egy hivatásos fotográfus, betérő megrendelőkre várva. A kezében lévő kamera jó szolgálatot tett az utókornak, és különösen nekünk, ufókutatóknak.
Az említett esemény tehát a modern kori ufótörténelem egyik hitelesen dokumentált esetének tekintendő. Ám ha fényképek nem is, leírások azért maradtak ránk a sokkal távolabbi múltból is. Leírások, amelyek egy már évezredes kultúrával rendelkező birodalom állampolgáraitól származnak.
1982-ben egy hivatalosnak tekinthető kínai kiadvány, a Beijing Information egy meglehetősen érdekes cikket tett közzé. "Ufókat már az ősi Kínában is észleltek" cím alatt egy bizonyos Guo Li néhány olyan esetet ismertetett a valószínűleg meglehetősen hitetlenkedő olvasóknak, amelyek még az európaiak által is viszonylag jól ismert korszakban, a Ming-dinasztia korában estek meg.

Ez a korszak a tizennegyedik század közepe és a tizenhetedik dereka közé esik. Láthatjuk tehát, hogy nemcsak Európában, Japánban és Közép-Amerikában történtek fura dolgok az elmúlt évszázadok során, hanem Ázsia legnagyobb hatalmának a földjén is.

A maoista kormányzat nem szerette az ufótémát. Szigorúan tilos volt írni a múlt ködös jelenségeiről, és feledésbe merültek sajnos azok a valószínűleg döbbenetes események is, amelyek 1947 táján estek meg Kínában. Kína sem maradt ki az 1947-es jelenségekből. Emlékszünk rá: ekkor látta Kenneth Arnold ama bizonyos kilenc ufót a Mount Rainier fölött repülni, és ekkor született meg a repülő csészealj elnevezés. És ekkor zuhant le Roswellnél ama bizonyos pórul járt ufó. Az akkori Kína és az akkori USA között persze igen sok különbség volt. Kína akkoriban a forradalom lázában égett, és hát ehhez a nagyszabású, véres eseményhez képest néhány ufónak a megjelenése meglehetősen kis ügynek tűnt a kínaiak számára. A világ persze változik. Változott Kínában is.
Az 1970-es évekre a kínaiak egy része kezdte megérteni, hogy Mao elnök orthodox kommunista vonala valószínűleg nem a mennyországba vezet, a Mennyei Béke Kapuján át. Enyhe reformszellőcskék kezdtek fújdogálni. Teng Hsziao Ping kegyes volt az ufológusokhoz is, megengedte, hogy írjanak és beszéljenek az ufójelenségről. 1978 novemberében, a The People’s Daily című hivatalos kínai lapban a kormány formálisan is zöld fényt adott az ufókutatóknak, és megengedte, hogy a sajtó különböző orgánumai ufójelentéseket tegyenek közzé.
1980-ra már odáig "fajultak" a dolgok, hogy létrejöhetett a Hebei városában lévő Wuhan Egyetemen egy hivatalosan is elismert ufókutató-csoport, amelynek a tagjai főként egyetemisták voltak. Még a tudományos akadémia is, fanyalogva bár, de időnként méltóztatott leereszkedni a világtörténelem valószínűleg legfontosabb témájához. Az akadémia társadalomtudományi tagozata már nem kiabált kígyót-békát a kutatókra. 1982-ben még egy hivatalosan is engedélyezett, ufókutatással foglalkozó magazin is megjelent (The Journal of Ufo research). Ma ennek a folyóiratnak a legkiemelkedőbb munkatársa egy kínai egyetemi tanár, név szerint Sun Shi Li. Ő a kínai ufókutató egyesület elnöke is. Nagyon jó példa arra, hogy nem feltétlenül kell, hogy egy csillagász ufóügyekben finnyás legyen az, hogy Li professzor már 1980-ban előadást tarthatott Pekingben az ottani Asztronómiai Társaság előadótermében az ufókérdésről. Mintegy száz csillagász vett részt a minden bizonnyal izgalmas előadáson. A professzor előadása igen mély benyomást tett a csillagászokra. Érdemes megjegyezni, hogy az alapításától eltelt húsz esztendő alatt, a Wuhanban létrehozott CURO nevű űrkutató szervezet a kezdeti négyezer tagról negyven ezres taglétszámra nőtt. Shi Li professzor mostanában néhány igen érdekes 1994–95-ben történt ufóesettel foglalkozik.
Például: 1994. november 30-án éjjel 3.30-kor meglehetősen drámai események játszódtak le Dél-Kína egyik fakitermeléssel foglalkozó szövetkezetében. Az éjjeliőrök jelentése szerint észrevettek két fényszórót világítani a fejük fölött a levegőben. Az elképesztően éles fények időnként színt váltottak. Hol sárga, hol zöld, hol vörös színűek voltak. Érdekes, hogy bár általában az ufók csendesek, mint egy illedelmes halott a ravatalon, ez az ufó gőzmozdonyokhoz hasonlóan dohogott. Igen alacsonyra ereszkedett le, és testével mintegy 300 méter széles csapást vágott az ültetvény facsemetéiben. Mintegy egy-két méter magasságban derékba vágta a szerencsétlen fiatal fákat. Érdekes, hogy ugyanakkor a közeli telefonpóznákban és -vezetékekben az ufó semmiféle kárt nem tett. Az egyik őrt valami ellenállhatatlan erő a magasba ragadta, és odébb vágta néhány méterrel. Nem történt semmi baja - az ijedtségtől eltekintve.
Az a bizonyos erő ijesztő méretű volt. A közeli vasútikocsi-gyár készülő vagonjainak a tetejét szinte leborotválta. Acéloszlopok feleződtek, és többtonnás vagonok röpködtek a levegőben. A gyár éjjeliőrei is beszámoltak a kutatóknak az ijesztő eseményekről. Beszámolójuk lényegében megegyezett a termelőszövetkezet őreinek elbeszélésével.
A történéseknek azonban itt még nincs vége. Guizhou tartományban néhány héttel később ugyancsak hasonló események kavarták fel a környéken lakók kedélyvilágát. Ez az esemény már nemzeti szintű nyilvánosságot kapott. A kormányzat, bár nem tagadott semmit, kijelentette, hogy fogalma sincs, mi az ördög történt a két szövetkezet földjein és környékén. A kiküldött ufókutatók azonban a helyszíni vizsgálatok folytatása során bátran és nagyon határozottan kijelentették: egy ufó valamilyen okból landolt a szövetkezet földjén, és amikor felszállni igyekezett, félbevágta a fákat. A nyomok teljesen egyértelműek voltak.
1995-ben február 9-én egy kínai utasszállító repülőgéppel történtek furcsa dolgok. A gép radarernyőjén először egy ovál alakú tárgy jelent meg, ami később gömb alakúvá vált, mintegy három kilométer távolságban a repülőtől. Szabad szemmel a pilóta nem látott semmit. Márpedig valami volt ott, mert a földi irányítás jelezte, hogy egy ismeretlen rendeltetésű repülő tárgy jól kivehetően párhuzamosan repült az utasszállítóval.
Ekkor meglepetésszerűen az automata vezérlő (egy Boeing 737-esről van szó), amelynek az a dolga, hogy váratlan összeütközéseket akadályozzon meg, elkormányozta a gépet útirányától, és levitte a felhők alá. A Földről azonban sürgetni kezdték a pilótákat, hogy menjenek vissza a felhők fölé, mert az a bizonyos tárgy éppen feléjük tart. Végül szerencsésen megúszták a gép pilótái és utasai a dolgot, de élményüket valószínűleg nem fogják egyhamar elfelejteni.
És most nézzünk egy kínai eltérítési esetet.
1994 júniusában Harbin városa közelében az idegenek eltérítettek egy Mong Zsao Guo nevű parasztembert.
Guo egy faiskolában dolgozott (már megint!). Harmadmagával észrevett egy különös tárgyat a közeli hegy felé repülni. Elgyalogoltak a hegyhez, és megdöbbenve láttak ott egy fehér színű tárgyat, amelynek skorpióhoz hasonló alakja volt. Nem tudtak egészen a közelébe menni, mert olyan zajt bocsátott ki magából, ami mindhármuknak fizikai fájdalmat okozott. Megkísérelték más oldalról megközelíteni a kerek testű, skorpió farkú tárgyat, de így sem boldogultak. Másnap kollégáival visszamentek a hegyhez és felmásztak rá. A tárgy még ott volt. Mellette egy földönkívüli állt. Egyik kezében valamit tarthatott, mert amikor karját felemelve a közeledő emberek felé célzott, Guo heves fájdalmat érzett a homlokán. Kollégái később lefényképezték a homlokán keletkezett sebet, amit eljuttattak Li professzorhoz. A sugár nemcsak fájdalmat okozott a szerencsétlen embernek, hanem egy időre az eszméletét is elvette.
A történetnek azonban még nincs vége.
Vonaton a kollégái bevitték Guót a városi kórházba. Ott Guo elmondta, hogy a vonaton látott egy félelmetes kinézetű idegen nőt, akit társai egyébként nem láttak (nem ritka az ilyen eset). Később már azt is állította, hogy közösült a nővel. Ezt azonban már senki nem akarta elhinni neki. (Feltehetően újból valamiféle sugárfegyvert alkalmazhatott az idegen nő, ami feltehetően Guo agyának szexcentrumát is izgathatta. Nyilvánvalóan hamis élményről és emlékről van szó.) Guót estére hazabocsátották a kórházból. Otthon sem nyugodott. Este kiment a kertbe és fényképeket készített. Előhívás után az egyik kép sarkában egy fehér rúd alakú képlet volt látható.
Ezután Guót meghívták a Pekingben megtartott űrhajózási és űrkutatási kongresszusra. Ez 1996-ban történt, két évvel a leírt történtek után. A kongresszuson a nyitóbeszédet Kína elnöke (!) tartotta. Néhány magas rangú űrhajózási szakember is mondott bevezető szavakat, és a kongresszus résztvevői között ott voltak a NASA delegáltjai, az ESA (európai űrügynökség) képviselői, valamint az ENSZ űrkutatási bizottságának néhány vezetője is. A kongresszuson nemcsak az űrkutatásról, hanem az űrbéli élet problémáiról is hangzottak el szakavatott előadások. A SETI tevékenységét is érdemben méltatták.
Ne gondoljuk azért, hogy Guo a történetével mennybe ment. A legtöbben kételkedve fogadták szavait. Ezzel együtt is óriási jelentőségű tény, hogy egy ilyen kongresszuson az audiatur et altera pars (hallgattassék meg a másik fél is) elvet vallották.
Úgy tűnik Kína néhány dologban tisztábban lát, mint mi. Érdemes lenne egy kicsit elgondolkodni.

(Fordította: Hargitai Károly)