Uhrin Ferenc György - Uhrinné Bárdi Zsuzsanna

Az oldalak tartalma változtatás nélkül szabadon másolható,
terjeszthető, de semminemű ellenszolgáltatás nem kérhető,
és nem adható érte.

A nyomtatott kiadás korlátozott számú, önköltségi árú
megrendelésére az ufgy@freemail.hu valamint az ubzs@freemail.hu
e-mail címeken van lehetőség.

"A legcsodálatosabb élmény, ami bennünket érhet, a misztikum. Minden igazi művészet és tudomány születését a misztikum alapérzése övezi. Aki nem ismeri, akit nem tölt el már csodálattal, az félig már halott, és köd ereszkedett a szemére."

Albert Einstein

A következő oldalakon közzétett történet a saját "megszólítottsági" történetünk, melynek hitelességéért jót állunk.

Történetünkbe ágyazva jelenik meg Teremtőnknek az emberiséghez szóló üzenete, melynek csupán változtatás nélküli közvetítői vagyunk.

A történetünk egésze reményeink szerint a hitről, a hit erejéről és annak fontosságáról szól. A hit szerintünk nem más; mint a koncentrált gondolat teremtő ereje, a kétségbevonhatatlan belső bizonyosság, a személyes megtapasztalás, és a biztos tudás érzésének összessége.

E meggyőződésre mi is csak az utóbbi évek velünk történt eseményei kapcsán jöttünk rá megváltoztatva, felülbírálva és eldobva életünk eddigi beidegződéseinek javát, de vigyázva arra, hogy a hit ne váljék bennünk dogmává. Úgy gondoljuk, hogy a következő - már sokak által ismerhetett - történet híven tükrözi ez irányú gondolatainkat.

Hisszük azt, hogy történetünk megismerése után, már minden kedves olvasónk nyitottabbá válik az Úr általunk tolmácsolt üzenetének befogadására.

Békéscsaba, 2003. január

Kedvesemmel 1999-ben úgy döntöttünk, hogy immár éppen ideje "hivatalossá" tenni eddigi "laza" kapcsolatunkat, mely mindkettőnk teljes megelégedésére eddig is kiválóan működött. Mivel egyikőnk sem tartozott már a kimondottan fiatalabb korosztályhoz, a közös fészek kialakítása - az időnkénti időzavaron kívül -, igazi gondot nem okozott. Igaz, hogy eddigi életünk tapasztalataiból okulva, igényeink sem voltak elérhetetlenek. A lakás berendezésénél - mivel mindketten ismertük az egészségre káros hatását - bemértük és figyelembe vettük a vízerek elhelyezkedését. A többire sajnos nem szántunk időt...

2001 nyarán - egy fullasztó éjszaka közepén -, az eddigi életemben egy még eddig soha nem tapasztalt rettenetes érzésre ébredtem: szédülök! Sürgető késztetést éreztem a felkelésre-felülésre, de persze így sem jobb! Felkelés, lefekvés, felkelés, lefekvés természetesen egyik sem használ. A szoba jobbra, én balra forgok, hol gyorsabban, hol lassabban. Kész majális! Valahogyan eltelt az éjszaka hátralévő része, majd indulás az orvoshoz. Had ne részletezzem, hisz mindenki betéve tudná az elkövetkezendő napok menetrendjét: háziorvos, neurológia, reumatológia, gégészet, röntgen, fiziotherápia stb. Végeredmény: meszesedett nyaki gerinc társul az elégtelen agyi keringéssel. Szép jövő! Mindenesetre megpróbálom lelkiismeretesen végigjárni a számomra elrendelt kezeléseket. Várom a javulást.

Telik múlik az idő - mivel már nem szédülök csak bizonyos helyzetekben -, talán javulgatok is. Kedvesem - immár két éve a feleségem - egyik reggel panaszkodik, hogy zsibbad a jobb keze. Pár napig, talán egy hétig is elvan vele, majd győz az erőszak és elmegy az orvoshoz. Innentől már mindenki számára ismerős a menetrend: háziorvos, neurológia, reumatológia, röntgen, fiziotherápia stb. Végeredmény: nyaki porckorong sérv. Szép az élet! Nem? Ő is minden nap lelkiismeretesen végigjárja a rá kiszabott kezeléseket, elektromos és egyéb fürdőket. Mivel programunk az van minden napra, így jól megvagyunk!

Egyszer csak - már nem tudom melyikkőnknek jutott eszébe -, elkezdünk arról beszélgetni, hogy mennyi lehet a valószínűsége annak, hogy két embert szinte egyszerre, és szinte ugyanaz a betegség támad meg. Nem is beszélve arról, hogy ez a betegség mozgásszervi, tehát nem ragályos. Úgy gondoltuk, hogy ennek matematikai esélye nagyon közel állhat a nullához. De akkor mi lehetett a betegségek kiváltó oka? Beszélgetésünk során többször is "előkerült" a vízér, mint kiváltó ok. De minden alkalommal el is vetettük, mivel - ha még emlékeznek rá -, annakidején mindketten bemértük a lakást, és a fekvőhelyünket vízérmentes helyen helyeztük el.^[1]

Beszélgetésünk során azért kétségeink támadtak, mivel a vízerek néha "szeretnek" kissé elvándorolni. Nosza! Mérjük be ismét! Megtörtént a lakás ismételt bemérése, és azt tapasztaltuk, hogy a fekvőhelyünk vízérmentes helyen áll. Ismét ott tartunk, ahol elindultunk!

Megpróbáltunk egyre több, ezzel kapcsolatos "irodalmat" beszerezni, és nem sok idő multával látnunk kellett, hogy a vízér sugárzásán kívül még figyelembe kéne vennünk a dr. Hartmann és Curry által felfedezett sugárzásokat is. Mindketten már régebbről ismertük e sugárzások tényét, de eddig sajnos nem fordítottunk kellő figyelmet rájuk. Pedig - mint ahogyan ezt a bemutatott példa is mutatja - szükséges lett volna![2]

Nosza! Mérjünk ismét! Végeredményben meg sem lepődtünk: azon a helyen ahol a fejünk nyugszik alvás közben, egy Hartmann "vonal" húzódik. Nem is beszélve arról, hogy ahol kedvesem pihen, testének hossz-irányában még egy Hartmann "vonal" is található. Ebből következően, egy Hartmann kereszteződési pont - csomópont - is fellelhető nyaki gerince táján. Tehát elegendőek voltak egy Hartmann hálón töltött kb. 1,5 év éjszakái ahhoz, hogy mindketten szinte ugyanazt(!) a visszafordíthatatlan egészségügyi problémát szerezzük meg. Hogyan tudnánk védekezni?[3]

Természetesen ismét elővettünk minden káros sugárzásokkal kapcsolatos irodalmat, de megnyugtató megoldást csak nem találtunk fekhelyünk megfelelő elhelyezésére. Ugyanis nem létezik a lakásunkban - és Magyarországon más lakásban sem - egy akkora sugárzásmentes terület, amely elegendő helyet biztosítana egy franciaágy számára.

Kutatásaink és tanulmányaink során többször is "belebotlottunk" - és egy ideig azonnal el is vetettük - abba a kósza feltételezésbe, miszerint: a "történelmi" egyházak templomaiban nem mérhető sem a vízér, sem a Hartmann háló, sem pedig a Curry háló sugárzása. Idővel kezdtünk "megbarátkozni" ezzel a gondolattal mondván: "még igaz is lehet!" Megtapasztaltuk - bemértük -, és kijelenthetem, hogy való igaz: a "történelmi" egyházak templomaiban nem mérhető sem a vízér, sem a Hartmann háló, sem pedig a Curry háló sugárzása.[4] Viszont mérhető nagyon sok ún. pozitív sugárzás, mely lehetővé teszi az emberek "feltöltődését", regenerálódását. Ettől érezzük ezekben a templomokban azt a semmihez sem hasonlítható, végtelen nyugalmat és békét.

Kíváncsi emberek lévén megpróbáltuk megfejteni, hogy mi lehet az a "titok", ami ezt lehetővé teszi. Sok "hozzáértő" amellett, hogy elismeri a fenti "jelenséget", azzal magyarázza, hogy előre és körültekintően kimérték a templomok helyét, azaz gondosan kiválasztották az építési területet. Részemről elfogadom a terület gondos kiválasztásának fontosságát, de ez semmiféleképp nem ad és nem is adhat választ az eredeti kérdésre. Ugyanis nem létezik a Földön egy "templomnyi" sugárzásmentes terület! Emlékezzünk csak a Hartmann, illetve a Curry hálókra! "Ezek hálószerűen befedik Földünk teljes felületét." Tehát nem csak a terület gondos kiválasztásán múlik! Nem is beszélve arról, miszerint a mai világban épülő templomok esetében már nincs lehetőség a megfelelő terület kiválasztására. Azt az önkormányzat adja valahol, és ennek dacára a "frissen" épült, de "történelmi" egyházak templomai is mentesek az említett káros sugárzásoktól.

A véletlen(!) sietett segítségünkre: betévedtünk egy tatarozás alatt álló templomba, és "történelmisége" dacára, mérhető volt bent a vízér, a Hartmann háló és a Curry háló sugárzása is. Ismét egy újabb probléma! Hogyan is van ez? Nem volt igaz a "történelmi" egyházak templomaira vonatkoztatott megállapítás? De hát megtapasztaltuk! Vagy ekkorát tévedtünk volna?

Ismét a véletlen(!) segített. Ugyanis egy bizonyos idő elteltével visszatévedtünk az előbb már említett templomhoz, ahol időközben már befejezték a tatarozást. Gyönyörű lett! Bementünk és mértünk. Azaz csak mértünk volna, de a pozitív, és a gyógyító sugárzásokon kívül nem volt mit mérnünk! Azonnal levontuk a következtetést: az említett káros sugárzások valaki(k) által megszüntethetők!

*

A "lecke" fel volt adva! Ismét megpróbáltunk az érdeklődésünknek megfelelő "szak-", és egyéb irodalmat beszerezni, de olyat nem sikerült beszereznünk, mely megnyugtató módon választ adott volna problémánkra. Meg kell jegyeznem (bevallom, nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg!), hogy az általunk egyszerű módon elérhető, az egészségre káros sugárzásokat tárgyaló "irodalmak" igen vegyes képet mutatnak:

Például sok felismerhető ollózással találkoztunk, ami eleve megkérdőjelezi az állítások tényszerűségét, mivel a "szerző" megfelelő ellenőrzés nélkül használja XY állításait (holott, lehet az is, hogy XY is ollózta valahonnan). Ebből következően, már meg sem lepődtünk azon, hogy ellentétes állítások sorát fedeztük fel egy-egy "mű" olvasásakor. Pl.: a Hartmann és a Curry háló által kibocsátott sugárzásokat egyszer kozmikusnak, máskor földi eredetűnek vélik egyes szerzők, illetve az általuk etalonnak vélt írásokban így ismerkedtek meg velük. A sok-sok anyag kínkeserves áttanulmányozása után, meg kell jegyeznem: nincs ma Magyarországon - internetes tapasztalataim szerint másutt sem - olyan, e témával foglalkozó anyag, mely hiteles képet adna a jelzett sugárzások eredetéről, mibenlétéről, illetve ha van is, mi nem ismerhettük meg. Tudom, hogy kijelentésem olvasva többen felszisszennek, de nem tehetek róla ez a valóság. Jól lehet, pár hónappal, esetleg egy-két évvel ezelőtt, még én is "hittem" az e művekben leírtakat, mivel akkor még kielégített a témával kapcsolatos egyetlen mű elolvasása is. Most viszont, hogy a megoldást keresvén több e témával kapcsolatos művet is elolvastam, egyáltalán nem elégítették ki kíváncsiságomat, sőt...

Így teltek napjaink, amikor is egy szeptemberi délután hazatérésemkor köszönés helyett kedvesem így fogadott:

- Légy szíves mérd be a szobát!

Értetlenül, és tátott szájjal álltam, mivel szobát még soha nem mértek be annyiszor, mint mi az utóbbi időben a miénket. - Ha olvasóim emlékeznek még rá; mindketten rendelkezünk az ingával és a pálcával való mérési képességgel.

- Már miért mérném be ismét? - kérdeztem. - Ugyan mi változott tegnap óta? - "fuvoláztam".

- Mérd csak be! - erősködött tovább kedvesem.

Ismertem kedvesem mentalitását, így nagyon jól tudtam, hogy nincs értelme a további érveléseknek.

- Majd a mérés eredménye... - gondoltam. Dúlva-fúlva előkerestem pálcáimat, és megpróbáltam kissé lehiggadni, hogy mérésem valamelyest hiteles legyen.

Tehát "megbeszéltem" a pálcáimmal (ún. Lengyel pálca-párt használok), hogy vízeret keresünk. Az ablaktól indultam el és a szokásos, kissé sétáló léptekkel haladtam a szoba másik vége felé. Majd ahogyan - szokás szerint pár lépés után - megéreztem a kontaktus jelenlétét - tehát alkalmas vagyok a mérésre -, visszahátráltam a kiindulási pozícióba. Az igazi mérés csak most kezdődött. Lassan, sétáló léptekkel haladtam, mígnem elértem az általunk már több ezerszer is bemért vízér ismert helyét. A pálca nem jelzett! Miért? Továbbhaladtam még egy-két lépést, majd visszalépegetve ismét áthaladtam a vízér általam ismert vonalán. Ismét semmi jelzés!

- ? - néztem kedvesemre.

- ? - viszonozta nevető szemmel.

Így nem volt mit tennem; tovább kellett mérnem. Mivel a szobánkat az előző "több ezer" méréseink szerint "csak" egy vízér szelte át, az is átlósan, kénytelen voltam a következő feladatra: a Hartmann sugárzásra összpontosítani. Mondanom sem kell, azt sem találtam, sem a "helyén", sem másutt. Mi történik itt? Nem működnének a pálcák? Vagy valaki "átrendezte" a szobát? Miután a Curry háló sugárzását sem találtam, időszerűnek látszott "beszélni" a dologról.

- Hallgatlak! - ültem le kedvesemmel szemben.

- Nézd csak! - mondta, és mint egy varázsló, egyetlen mozdulattal felnyitotta a franciaágy ágyneműtartóját.

Néztem! Azt láttam, hogy hat darab könyvből, egy nagy kereszt van kirakva az ágyneműtartóban. Az így kialakított kereszt méretében teljesen befedi az ágyneműtartó használható részét. Jobban megfigyelve rájöttem, hogy a főhelyet a Biblia foglalja el. Tovább vizsgálódva láttam, hogy a többi könyv is valamilyen módon kapcsolatban van a vallással, illetve a hittel. Mivel eddig sem én, sem kedvesem nem igazán szenteltünk különösebb figyelmet a vallások iránt, így be kell vallanom elég bambán nézhettem. Megpróbáltam gondolkodni - de talán életemben először -, ez nem igazán sikerült. Ahogyan elbambulva guggoltam az ágyneműtartó előtt, észrevettem, hogy a kirakott kereszt legalsó szárát képező zsoltáros könyv kissé kilóg a sorból. Szórakozottan megigazítottam, majd felálltam és becsuktam az ágyneműtartót.

- Talán megismételném a mérést! - szóltam tanácstalanul.

- Tedd azt! - biztatott kedvesem.

A fent már ismertetett módon megismételtem a méréseket, és csodálkozva tapasztaltam, hogy minden a "helyén" van. Tehát ismét ki tudtam mérni a vízeret, a Hartmann-t, és a Curry-t is! Akkor most mi van? Mi változott? Vagy csak ennyi ideig működött a frissen felfedezett "védelem"?

- Hozzányúltál a könyvhöz! - állapítja meg "kapásból" kedvesem.

- Ez így igaz! - reagálom le. - De csupán csak kiegyenesítettem a sort. - védekezem.

- Állítsuk vissza az eredeti állapotot! - kéri.

- Rendben, csak azt nem tudom, hogy ez elegendő lesz-e. - tétovázom.

Mindenesetre kinyitom az ágyneműtartót, és megigazítom a megfelelő könyvet, majd ismét mérek... Mit sem változott a helyzet! Minden káros sugárzás kimérhető!

- Azt hiszem, nekem kell az eredeti állapotot visszaállítanom! - véli kedvesem. - Bár vannak kétségeim! - vallja be óvatosan.

- Rendben! - fogadom el annál is inkább, mivel nekem sincs jobb ötletem.

Kedvesem "megfogdossa" a keresztet képviselő könyvek mindegyikét, majd "motyog" valamit és lecsukja az ágyneműtartót. Mindenesetre nagyon komolyan teszi amit tesz.

- Most ismételd meg a mérést! - kéri.

Megteszem, és meg kell állapítanom, hogy ismét működik a "védelem". Tehát a szobában ismételten nem mérhető az általam ismert káros sugárzások egyike sem. Megkönnyebbülve leülünk, és megpróbáljuk kiértékelni a történteket.

- Az már biztosnak tűnik, hogy az elhelyezőn kívül más nem érhet hozzá a könyvekhez! - jelenti ki kedvesem.

- Viszont az is lehet, hogy az elhelyező sem nyúlhat hozzá a későbbiek folyamán! - vélem.

- Talán próbáljuk ki! - javasolja.

- Rendben. - egyezek bele.

Kedvesem kinyitja az ágyneműtartót és csak úgy, könnyedén megérinti az egyik könyvet. Visszacsukja az ágyneműtartót, és én mérek...

Ismét mérhető minden káros sugárzás! Tehát sem az elhelyező, sem más, nem nyúlhat az elhelyezett könyvekhez! De mit számít ez! Nagyon könnyen elviselhető kényelmetlenség ahhoz képest, amit nyerhetünk általa.

- Ha úgy gondolod, akkor talán el is mondhatnád, hogy hogyan is jöttél rá, és főleg, hogy mire is jöttél rá? - kérem kedvesem.

- Roppant módon el voltam keseredve, és úgy gondoltam, hogy nem létezhet az, hogy a történelmi egyházak templomainak mintájára, ne tudnánk mi is megvédeni otthonunkat a káros sugárzásoktól. Ezért úgy gondoltam - hogy minek hatására, azt ne kérdezd -, hogy ha az általad már ismert módon, elhelyezem a vallásos tárgyú könyveket, és megkérem az "Öreget" rá, akkor sikerül száműznünk otthonunkból a káros sugárzásokat. Így tettem, és az eredményt Te is tapasztalhattad. - meséli.

- Viszont így utána gondolva, - mélázik tovább - azt hiszem, hogy szükségtelen a sok könyv, elegendő lehet a Biblia is.

- Próbáljuk ki! - javaslom.

Kipróbáljuk, és meglepve tapasztalom, hogy "csupán" a Bibliát használva valóban működik a védelem.

- Azt hiszem, úgy érzem, - folytatja a témát kedvesem - ez neked is pont így működne.

- Úgy gondolod, hogy erre akár én is képes lennék? - kérdezem hitetlenkedve. - Pont én lennék erre képes, akinek soha semmihez sem volt szerencséje? - folytatom az eszmecserét magamban.

- Igen! Sőt azt hiszem, hogy mások is képesek lehetnek erre. - válaszolja.

- Akkor, - szólalok meg rekedten - kipróbálnám!

- Semmi akadálya! - jő a válasz.

Ágyneműtartó fel! Megérintem a Bibliát, majd ágyneműtartó le! Mérek. Természetesen mérhetők a káros sugárzások. Majd ágyneműtartó fel, és ráteszem kezem a Bibliára. A hatalmas lendület eddig tartott. - Mit is kellene mondanom? - töprengek.

Majd úgy döntök, hogy elegendő lesz, ha egyszerűen kimondom: "Uram! Légy szíves védd meg ezt a lakást a káros sugárzásoktól!" Nehezen, de kimondom! - Be kell vallanom, pillanatnyilag hihetetlen hülyének érzem magam! - Ágyneműtartó le.

- Ha megkérnélek, bemérnéd a szobát? - kérdem kedvesemtől.

- Természetesen! - feleli - És azonnal munkához is lát.

- Várj egy kicsit! - kérem - Nem szeretnék itt lenni a mérésnél, mivel utána majd én is ki szeretném mérni, és nem szeretném ha befolyásolna mérési eredményed.

Kiballagok, és várakozom. Úgy gondoltam, hogy e kényszerű várakozásomat gondolataim rendezésével töltöm, de ebből természetesen semmi sem lett. Fejem mint egy üres kaptár: érzem a méhek hiányát. Semmi sem jut az eszembe.

Kisvártatva kedvesem jön értem. Kíváncsian lesem arcát, de jól - sajnos túl jól - fegyelmezi magát, így semmit sem tudok leolvasni róla. Mérek, és határtalan örömömre minden rendben, azaz MŰKÖDIK a védelem! De lássuk, mit mond kedvesem!

- Minden rendben! Működik a védelem! - jelenti ki Ő is.

Megkönnyebbülve leülünk, és mindketten elfoglaljuk magunkat gondolatainkkal. Nem mondom, van min gondolkodni! Először is itt van maga a semlegesítés ténye - mert tényként fogom fel méréseink eredményeit -, másrészt pedig itt van a feltételezés, hogy bárki megteheti ezt. Ha ez így igaz, akkor eddig miért nem jött rá senki? Harmadrészt, ha mégsem teheti meg bárki, akkor mi miért? És sorjáznak elő a további kérdések; biztos, hogy ez úgy történt, ahogyan megéltük? Ha biztos, akkor hogyan lehet az, hogy eddig még nem jöttünk rá? Nem lehet az, hogy egy hatalmas csalás áldozatai vagyunk?

Jó hogy ez mindkettőnkkel megtörtént, mivel így anélkül, hogy hülyének néznének, van kivel megosztani gondolatainkat. Persze így sem könnyű! Minden kérdés, megállapítás után vizsgáljuk egymás arcát, lessük a hatást; mikor mondja a másik, hogy: ebből elég!

*

Mindenesetre nem ártana ezeket a kérdéseket sorra venni. Talán legelőször is azt, hogy rajtunk kívül képes-e más is a káros sugárzások ily módon való semlegesítésére. Ez természetesen azt is jelenti, hogy valakit-valakiket, be kell valamelyest avatnunk a mi kis "titkunkba", tehát nem közömbös, hogy kit is választunk ki erre a célra.

Miután megtörtént a "kiválasztás", egy kitalált történet keretében az általunk kiválasztott személy elvégezte ugyanazokat a műveletsorokat, amelyeket mi. Ugyanabban a lakásban, és ugyanazon franciaágy ágyneműtartójában. A művelet elvégzése után mondanom sem kell, hogy tűkön ültünk: "az illető mikor hagy már végre minket magunkra!"

Az illető távozása után kedvesem is, és én is, egymástól függetlenül, a másik jelenléte nélkül, elvégeztük a mérést.

- Nos? - kérdezem méréseink után kedvesem.

- Nincs! - jelenti ki.

- Mi nincs? - kérdezem kissé gutaütötten, mivel erősen kezdett hasonlítani beszélgetésünk a "-Mennyi? - Harminc. - Mi harminc? - Mi mennyi?" klasszikusra.

- Hát nincs működő védelem! - jelenti ki végre számomra is érthetően.

Tehát mindketten azt tapasztaltuk, hogy a káros sugárzások semlegesítése NEM történt meg. Kezdett érdekessé válni a dolog, de egy próba nem próba!

Még elvégeztettünk két-három ilyen kísérletet, de egy esetben sem történt meg a semlegesítés. Tehát ezt "csak" mi tehetjük meg! Legalább is a tények alapján erre a következtetésre jutottunk. Ha ez így igaz, akkor egy hatalmas "ajándékot" kaptunk, bárkitől is származik. Az, hogy kitől is kaptuk, a Biblia használatának kapcsán sejthetővé vált már a kezdetek kezdetén. Érdekes, és főleg megrázó élmény szembetalálkozni azzal, aminek - akinek létében évtizedeken keresztül - illetve egész eddigi életében - nem hitt az ember. Úgy tűnik, éppen ideje átértékelnünk eddigi világnézetünket.

Elhatároztuk, hogy amennyire csak lehet továbbfejlesztjük, és gyakoroljuk kapott képességünket, majd felvállaljuk, hogy segítünk azoknak, kik erre igényt tartanak. Feltételeztük, hogy nem csak nekünk okoztak a káros sugárzások testi panaszokat, hanem több embertársunk is szenvedhet tőlük. Úgy találtuk, hogy napról napra újabb és újabb, a káros sugárzásokra utaló tüneteket ismerünk fel.

Tervünk gyakorlati végrehajtásának egyik kizáró oka pont a Biblia is lehet, mivel nem hinném azt, hogy végleges és jó "megoldás" lenne az ágyneműtartóban elhelyezett Biblia. Hol tartanák az ágyneműt? No meg nem is használhatnák sem a Bibliát, sem az ágyneműtartót rendeltetésüknek megfelelően. Nem is beszélve arról, hogy nem sok embert tudnék rábeszélni arra, hogy kimondottan erre a célra szerezzen be egy Bibliát.

Mi lenne, ha a semlegesítésnél megpróbálnánk mással "helyettesíteni" a Bibliát? Pl. egy szimbólummal? Mivel tudomásom szerint, a kereszténység legerősebb szimbóluma a kereszt, mi lenne ha ezt használnánk?

Azonnal megvalósításra került a feltételezés. Kis kartonra - olyan boríték nagyságúra, hogy beleférjen - felrajzolom a keresztet, majd borítékba zárom. Így el is készült az első "kísérleti" eszközünk. Kipróbálása szinte azonnal megtörténik, méghozzá teljes sikerrel. Tehát sikerült egy kisebb lépést előbbre lépnünk, de még itt van annak a veszélye, hogy valaki véletlenül, vagy szándékosan hozzáér. Vajon mi történik akkor?

Kipróbáljuk, és letörten állapítjuk meg, hogy teljesen közömbös, hogy ki ér hozzá és az is mindegy, hogy véletlenül vagy szándékosan, a védelem mindkét esetben összeomlik.

Hoppá! A tapasztalt "jelenség", egy nagyszerű ötletet adott: bizonyítékot szolgáltatna a kételkedők számára. Arról van szó, hogy: mi, a szokásos módon elvégezzük a semlegesítést, majd kivonulunk abból a helyiségből, ahol a "borítékunkat" elhelyeztük. Bármely más helyiségben tartózkodva meg tudjuk mondani, hogy ha valaki hozzányúl a "borítékhoz". Ugyanis ha hozzányúl, akkor azonnal összeomlik a védelem, ha nem nyúl hozzá, akkor megmarad a védelem. Mi ezt a tényt, bármely más helyiségben tartózkodva is ki tudjuk mérni, mivel a semlegesítés a teljes lakásra érvényes. Tehát ily módon mindenki számára 100%-os biztonsággal bizonyíthatjuk tevékenységünk valódiságát. Bevallom, kissé megnyugtatott az imént felfedezett bizonyítási lehetőség, hisz ez által azonnal kontrollálhatóvá vált tevékenységünk eredményessége.

Mindketten nagyon örültünk a bizonyítási lehetőségnek, de még mindig itt van a véletlenszerű elmozdítás lehetősége! Valahogyan ezt is meg kéne oldanunk! Nem egyszerű a dolog, hisz a "boríték" szempontjából teljesen közömbös, hogy szándékos, vagy véletlen az érintés. Azt hiszem, hogy egy "kicsit" másfajta megközelítést kell alkalmaznunk! Hogyan is mondta Jézus?

Pontosan ezt kell tenni! A Hit, és a kimondott szó erejének bőven elegendőnek kell lennie, a "boríték" felesleges. Természetesen kipróbáljuk, és "természetesen" működik is. Nagy utat jártunk be!

*

Lassan-lassan elérkezni látszik az idő, hogy "tudásunkat" idegen helyszínen is próbára tegyük. A legelső alkalommal, amikor "helyszínre" megyünk, hatalmas mennyiségű izgalom, és bevallom, kétség szorult belénk: mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha itt a helyszínen derül ki, hogy csupán hallucináció az egész? És így tovább...

A házbeliek reumatikus fájdalmakról, és alvászavarokról számolnak be. A reumatikus problémák napközben majdnem teljesen megoldódnak, de másnap reggel kezdődik minden elölről. Úgy tűnik, hogy minél többet tartózkodnak az ágyban, annál erőteljesebben jelentkeznek reumatikus tüneteik. Ha a fekhelyeiket bemérve vízeret találunk, akkor egyértelmű, hogy panaszaikat ez okozhatja.

Nagyméretű vízér, vagy több nagyméretű vízér jelenlétét jelezte a lakás feltűnően magas páratartalma, és ezt a magas páratartalmat igazolták a vastagon bepárásodott ablakok is. Mivel láthatóan semmiféle párát kibocsátó eszköz, illetve anyag nem volt a szobában, így a vízér, illetve a vízerek jelenléte teljesen bizonyossá vált. Ezt 100%-ban bizonyította elvégzett mérésünk is. Szinte "víz alatt állt" a teljes szoba, így a hitvesi ágy is. Még a legjobb radiesztéta sem tudott volna megfelelő helyet találni, nemhogy az ágynak, de még egy fotelnek sem.

A háziak elmesélték még, hogy éjszakánként többször is ki kell menniük kisdolgozni, de szinte csak jelképes a produktum. Valamint reggelente nagyon fáradtan ébrednek, bármennyit is alszanak. Illetve minél többet alszanak, annál fáradtabbak, és erősebbek reumatikus problémáik. A tünetek, és méréseink eredménye együttesen megerősítették bennünk azt, hogy jellemző panaszaikat a vízerek sugárzása okozhatja.

Elmondtuk a háziaknak, hogy mi milyen képességgel rendelkezünk, és megkérdeztük, hogy igényt tartanak-e ténykedésünkre. Igenlő válaszuk után megkérdeztük, hogy kívánják-e, hogy egy kísérlettel bebizonyítsuk tevékenységünk valódiságát. Nem kérték, mondván: az asszony tud mérni, így azonnal le tudja ellenőrizni tevékenységünk eredményét.

- Hát ez jól jött! - gondolom. Most akkor minden kiderülhet! - Véletlen lenne, hogy már az első alkalommal olyannal akadunk össze, aki mérni tud? - morfondírozom. - Nem az a jellemző, hogy a háziasszonyok radiesztéta képességekkel lennének megáldva! - folytatom "magánbeszélgetésem".

Elvégezzük a semlegesítést, majd a kötelezően kivárt kb. húsz perc elteltével előbb én, majd a háziasszony is, elvégezzük a mérést. Mindketten úgy találjuk, hogy a semlegesítés sikeres volt. Mondanom sem kell, mekkora kő gördült le a szívemről! Tehát mégis működik! Nem vagyunk hülyék! Minden úgy volt igaz, ahogyan megéltük!

- Hová lett? Pedig itt szokott lenni! - keresi a háziasszony az évek óta ismert vízerét, de nem találja, sem a szokott helyen, sem másutt. Tesz még pár kört. Mozgása egyre jobban kezd koordinálatlan lenni, majd pár perc után úgy dönt, hogy feladja. Gondolom, távozásunk után azonnal elölről kezdi a keresést. Láthatóan nem tudja kezelni az élményt. Kissé elszégyellem magam, hisz nem is olyan régen még mi sem igazán tudtuk kezelni.

Másnap reggel felhívjuk telefonon tegnapi "betegeinket". Nem győztek áradozni, hogy milyen jót aludtak, és teljesen pihenten ébredtek. Valamint úgy aludták át az éjszakát, hogy egyszer sem voltak kint a mosdóban.

Pár hét múltával ismét felhívtuk őket, és az éjszakai jó pihenésen kívül beszámoltak még reumatikus problémáik megszűnéséről is. Tehát teljes a siker! Segíthettünk!

*

Miután sikeresen túl vagyunk első "bevetésünkön", számunkra ismét a gondolkodási idő következett. Hiába győződtünk meg személyesen képességünkről, hiába kaptunk "idegen" visszaigazolást, a történtek feldolgozása, elfogadása nem ment egyszerűen sem kedvesemnél, sem nálam. Ezt még tetézte az a tény, hogy eddigi életünkre sem a vallásosság volt a jellemző. Igaz, hogy végeredményben nem is a vallással, és az azt közvetítő Hittel volt bajunk, hanem a vallásnak emberek által való "tálalásával". Valahogyan taszított minket ez a fajta "térítés".

Pl. nem tudtunk megbékélni azzal a ténnyel sem, miszerint az igét hirdetők kizárólag csak "Istenfélő" embereket szerettek volna tudni maguk körül. Nem tudtam, és ma sem tudom felfogni, hogy miért kellene nekem Istentől félnem! Hisz köztudottan szereti teremtményeit, az embereket. De az is lehet, hogy mindössze csak a vallást közvetítők "módszerében" van a hiba. Az mindenesetre igaz, hogy eddigi életünkben nem a főhelyet foglalta el a vallás.

Bármerre is vittek gondolataink, a tényeket kénytelenek voltunk elismerni. Elfogadásuk viszont nem ment egyik napról a másikra, hisz egész eddigi életünkben jóllehet nem bűnösen, de valahogyan másként éltünk. Éreztük, hogy ezek után mindennapjainknak is meg kell változniuk, hisz a Hit megjelent nálunk.

Ahogyan ilyen, és ehhez hasonló gondolatok között peregtek napjaink, egyszer csak az tudatosult bennem, hogy immár napok óta zsibbad a kezem, és ráadásul mindkettő. De érdekes módon "csak" könyéktől lefelé, főleg a kézfejem.

- Talán csak nincs megint valami gond a nyakammal? - morfondírozok.

Mindenesetre mélyen hallgatok a "jelenségről", de egyszer csak felfigyelek arra, hogy kedvesem néha-néha, meg-megmasszírozza a kezét.

- Valami gond van a kezeddel? - kérdezem.

- Semmi különös, csak néha zsibbad egy kicsit. - válaszolja.

Innen már nagyon hamar közös nevezőre jutunk, azonos tüneteink kapcsán.

- Nem hinném, hogy egészségügyi probléma okozná, - vélem - inkább valamilyen energiára tippelek.

- Van benne valami, - válaszolja kedvesem - szinte sugározza a kezem a hőt.

Egy ideig "eljátszunk" azzal, hogy "sugározzuk" egymást, majd megpróbáljuk kitalálni, hogy akkor most mi is történik.

- Arra gondolok - adom fel a "labdát" -, hogy tudomásom szerint az ember energiaszintjét elsősorban az aura mérete határozhatja meg. Mi lenne, ha megmérnénk az auránk nagyságát?

- Úgy sem tettünk még ilyet! - lelkesedik kedvesem.

Kissé lámpalázasan - soha nem mértem még aurát - próbálom megmérni pálcával kedvesem auráját. Azt tudtuk, hogy az "átlagember" rendben lévő aurájának nagysága (sugara) kb. 3-3,5 méter lehet. Így én is eltávolodtam kedvesemtől olyan 4-4,5 méternyire, és megpróbáltam mérni.

Már az első lépés után összecsapódtak a pálcák, tehát túl közel állok. Távolabb léptem, és így apránként kiderült, hogy kedvesem aurájának mérete mintegy öt méter. Hát, nem semmi!

Cserélünk, most Ő mér. Többszöri nekifutásra, Ő is megközelítőleg az öt méteres nagyságot detektálja. Szerinte egy kicsit több, de szerintem csak arról van szó, hogy érzékenyebben mér.

- Tehát, erről van szó! - vonja le a következtetést kedvesem.

- Miről is van szó? - kérdem fontoskodva.

- Arról, hogy szerintem éppen "töltik" azaz növelik az auránkat. - jelenti ki magabiztosan.

- Úgy gondolom, hogy ez csak pár nap múlva lehet bizonyos. - csitítom.

Ebben maradunk, és naponta méregetjük auránkat. Kedvesemnek igaza lett, mivel auránk mérete szépen "araszolgat" felfelé. De úgy látjuk, hogy semmi logika sincs a növekedés ütemében. Előbb nyolc, majd tíz, majd húsz, majd harminc, majd nyolcvan(!) méter. Számunkra hihetetlen méretek, de a pálcák könyörtelenül mutatják az egyre növekedő méreteket.

Közben át kell térnünk a pálcákról az ingára, mivel az auránk méretének megfelelő távolság már nem áll rendelkezésünkre a lakásban. Az ingával viszont ott helyben ki lehet mérni bármekkora aurát, nem kell eltávolodni a mért személytől. Eleinte ugyan a pálcákat használva, megpróbálkozunk a méretarányosan lekicsinyített távolság használatával, de ez a méretek növekedésével egyre pontatlanabb eredményt adott. Így az aura méréséhez esetünkben végleg áttértünk az ingára. Vajon mekkora lesz a végleges méret?

Időközben azért egyéb méréseket is folytattunk fejlődésünk érdekében. Kimentünk külső "terepre", és ott igyekeztünk felderíteni, kimérni a vízereket, a Hartmann és a Curry hálókat, valamint igyekeztünk gyógyító és pozitív sugárzó helyeket felfedezni. Természetesen mindketten ugyanazon a terepszakaszon mértünk, de felváltva, a másik jelenléte nélkül. Így nem tudhattuk, hogy mit is mért ott a másik. Illetve az idők folyamán ez egy kicsit módosult, hogy ne legyen oly sok jegyzetelésre szükségünk. Ez úgy történt, hogy kedvesem úgy mérte be a terepet, hogy én ezt nem kísértem figyelemmel. Majd én következtem, de kedvesem az én mérésemet már figyelemmel kísérte, így azonnal reagálhatott az esetleges eltérésekre, illetve az azonosságokra.

Meglepő módon nem volt eltérés! Mindkettőnk ugyanott, ugyanazt mérte. Azért is volt ez számunkra annyira érdekes - és főleg értékes -, mivel eddigi tapasztalataink szerint két radiesztéta azonos terepen való mérése, csak a legritkább esetben esett egybe. Valószínűleg, az általunk ismert radiesztéták nem állhatnak hivatásuk "magaslatán". De az a valószínűbb, hogy szerintem az ilyen típusú mérésekhez a tehetségen kívül, egy bizonyos fokú spirituális képesség is szükségeltetik. Ezt viszont nem lehet megtanulni, ezzel-erre születni kell.

Közben-közben, azért megmértük saját auránk méretét is, melynek nagysága (sugara) időközben elérte a háromszáz(!) métert. Hová vezet ez? Pár hónappal ezelőtt, enyhén szólva nem tartottam szavahihetőnek azt a különben intelligens személyt, kinek saját bevallása szerint nyolcvan méteres volt az aurája. Akkor ezt képtelenségnek tartottam. Úgy gondoltam, hogy ekkora aurát nem képes elviselni az emberi szervezet. Most pedig magunkon mérem a háromszázat...

*

Az egyik alkalommal - ahogyan a terepen mértünk -, eltérés mutatkozott kettőnk mérése között. Nevezetesen: nem tudtam kimérni azt a pozitív sugárzással rendelkező részt, melyet kedvesem előzőleg detektált. Lelkiismeretem megnyugtatása végett még egyszer végigmértem a kérdéses terepszakaszt, de most sem találtam a kedvesem által jelzett pozitív sugárzást kibocsátó területet. Meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint teljesen felesleges volt ez a második mérés, mivel ha nincs ott valami, akkor századszorra sem lesz ott. Ha mégis, akkor nagy baj van a radiesztétával, vagy mégsem...

- Már ne is haragudj, de itt nem található pozitív sugárzást kibocsátó terület! - állítom.

- Az nem lehet, hisz az előbb kimértem! - replikázik kedvesem.

- Nem lehet az, hogy túl gyenge a sugárzása, s így én nem voltam képes érzékelni? - próbálom simítani az ellentétet.

- Nem, mert elég intenzíven jeleztek a pálcák! - reagál.

- Tedd meg nekem - bár tudom, hogy ez teljesen felesleges -, hogy beméred újra a terepnek azt a részét, ahol a kérdéses pozitív területet megtaláltad. - kérem.

Kissé vonakodva de nekilát, és Ő sem "találja" a nemrég általa kimért pozitív helyet. Kezd kissé kellemetlen lenni a dolog. Ki tévedett, és mikor? Vagy egyikőnk sem?

Közös megegyezéssel új terepszakaszt jelölünk ki, de most én kezdem a mérést. Mivel aránylag kisméretű a kijelölt szakasz, nem okoz gondot, hogy megjegyezzem, hogy hol és mi található. Majd kedvesem következik. Megtalálja a Hartmannt, majd a pozitív helyet is. Lépne tovább, de a pálcák ettől kezdve folyamatosan jeleznek. Mit talált? Mi lehet ez?

Utólag elmondja, hogy onnan ahol a pozitív helyet felfedezte, folyamatosan pozitív helyet mért a kijelölt terepszakasz végéig.

Szó nélkül nekiláttam a terepszakasz ismételt beméréséhez. - Most valahogyan nem tartottam feleslegesnek. - Sehol sem találtam, a pár perccel ezelőtt még ott lévő pozitív sugárzást kibocsátó helyet. Na, most akkor hogyan tovább?

- Megkérlek, hogy Te is mérd ismét végig! - kérem kedvesem.

- OK!

Mér, mér, és Ő sem találja!

- Pedig az előbb még itt kezdődött. - mutat pontosan a kérdéses helyre.

- Akkor csak az lehet, hogy "elvitted" onnan. - vonom le a következtetést.

- Mit tettem? - kérdi csodálkozva.

- El-vit-ted on-nan! - tagolom meggyőződéssel. - Emlékezz csak vissza! - folytatom. - Annak idején, amikor a templomokban mértünk felfedeztük, hogy a pozitív helyek nagy része - elhelyezkedésük és alakjuk miatt -, csak mesterséges manipuláció útján kerülhetett oda. Csak ott, és csak akkora méretben fordultak elő, ahol és amekkorára az adott helyen szükség volt. Nem is beszélve arról, hogy ki látott már a természetben szabályos, derékszögű pozitív sugárzó területeket? Szerintem, ez meggyőzően bizonyítja, hogy valakik rendelkeznek olyan képességgel, mely lehetővé teszi az ilyen jellegű manipulációt. Ezért gondolom úgy, hogy Te éppen most kaptad meg ezt a képességet, és ez alkalmassá tesz téged e helyek manipulálására. De talán próbáljuk ki! - fejezem be monológom.

Kijelölünk egy újabb terepszakaszt, és bemérem. Megmutatom kedvesemnek a pozitív helyet, és megkérem helyezze át a terepszakasz túlsó végébe, ahol eredendően nincs pozitív hely. Megteszi, és én ismét mérek. Az előbb általam kimért pozitív hely valóban "áthelyeződött". Tetszik a "játék", így elszórakozgatunk egy kicsit.

Majd később azt is megpróbáljuk, hogy az ún. gyógyító helyekkel mire megy kedvesem. Várakozásunknak megfelelően kedvesem számára ez is manipulálható. Óriási az öröm! Hatalmas az "adomány"! Szinte fel sem fogjuk!

- Talán meg kéne próbálnod azt, hogy nem mérjük ki, hogy hol is található pozitív hely, hanem csak egyszerűen "kérj" egy pozitív helyet, mondjuk a talpad alá. - vetem fel elképzelésem.

Kedvesem megteszi, és én mérek. Sikerült! Ott a pozitív hely a talpa alatt. Most megkérem arra, hogy a talpa alól helyezze át az én talpam alá. Megteszi, és én mérek. Sikerült! Ott a pozitív hely a talpam alatt! Ugyanezt megtesszük - teljes sikerrel - a gyógyító helyekkel is.

Határtalan az örömünk, de bennem azért motoszkál valami: minden áthelyezést csak én mértem ki és úgy, hogy tudtam, hogy hol és mit "kell" mérnem. Számomra ez így nem igazán megnyugtató! De egyenlőre nem tudtam mit tenni, mivel kedvesem a mostani állapotában mérés közben akaratlanul is "elvontatta" ezeket a helyeket. Ezt is rövidesen meg kell oldanunk!

Megkérem kedvesem, hogy próbáljon meg Ő is mérni de lehetőleg úgy, hogy közben ne manipulálja a pozitív helyeket. Majd azonnal eszembe is jut, hogy ez sem jó hisz Ő az, aki az áthelyezést elvégzi, tehát Ő is tudja, hogy hol, és mit "kell" mérnie. A jó megoldás az lesz, ha kedvesem úgy helyez el pozitív és gyógyító helyeket, hogy én mit sem tudok a célhelyről.

Megtesszük, és méréseim 100%-os pontossággal jelzik az áthelyezett, illetve kért helyeket. Tehát megnyugodhatunk, működik a dolog! Nincs irányított találat! Sőt, felfedezem azt is, hogy teljes biztonsággal ki tudom mérni az áthelyezett területek eredeti helyét is.

Vidáman ismételgetjük kísérleteinket, mígnem beköszönt az első hiba: sokkal nagyobb méretűnek mérem az egyik pozitív helyet, mint ahogy annak valójában lennie kéne. Visszafordulok, és mérem újra. De nem találom a "helyén"! Várjunk csak! Kedvesemmel is így kezdődött! Lehet, hogy közben én is megkaptam a "manipulációs" képességet?

Kipróbálom, és látszólag működik a dolog. Azért csak látszólag, mivel ismét csak én mérek. Ezért megkérem kedvesem, hogy próbáljon meg Ő is mérni. Megteszi, és már így bizonyossá válik, hogy én is rendelkezem a pozitív, és a gyógyító helyek manipulálásának képességével. Úgy látszik, hogy ezek után folytatódik a már "megszokott" trend: előbb kedvesem kapja meg az új képességet, majd kisvártatva következem én.

Napokba, hetekbe telik mire sikerül úgy-ahogy feldolgoznunk élményeinket, és látszólag minden a "helyére" kerül. Nem mondom, hogy már nincsenek kétségeink, de egyre jobban kezdünk "megbarátkozni" helyzetünkkel, képességeinkkel.

Auránk mérete napról-napra egyre nagyobb, már túl van a két kilométeres nagyságon is. Napközben azzal "szórakozom", hogy időnként rámérek kedvesem aurájára pálcával. Az így kapott irányból pontosan tudom, hogy hol járhat a városban. Utólagos egyeztetésnél kiderül, hogy minden esetben pontos voltam. Szinte óráról-órára növekszik auránk mérete. Meddig?

Egyik reggel kedvesem azt újságolja, hogy:

- Képzeld! Sikerült beszélgetnem az "Öreggel"!

- Mikor? - csak ennyit tudok kinyögni.

- Most reggel. A szokásosnál előbb ébredtem, és elgondolkodtam az utóbbi időben velünk történt eseményeken. Szinte észre sem vettem, de alfa állapotba kerültem. Egy kósza ötlettől vezérelve megkértem az "Öreget", hogy ha lehet segítsen azzal nekünk, hogy válaszol egy-két kérdésemre. Képzeld, megtette! - meséli.

- És biztos vagy benne, hogy "Ő" volt? - kérdezem.

- Természetesen kétségeim azok vannak, de hiszem, hogy "Ő" volt! Elmondta, hogy mindketten azonos képességekkel rendelkezünk, és azokat egyformán használhatjuk is. Megemlítette, hogy több "segítő" is a rendelkezésünkre áll, ezért vegyük fel velük a kapcsolatot. Így van egy olyan segítő, ki a születésünk óta mellettünk áll. Ha úgy tetszik, Ő a védőangyalunk. Van egy másik segítőnk, ki a semlegesítésnél segédkezik, valamint Ő áll a "háttérben" a pozitív és a gyógyító helyek manipulálásánál is. Ezen felül van egy olyan segítőnk is, aki bizonyos "alapfokú" gyógyítást biztosít számunkra, a gyógyító és a pozitív helyek felhasználásával, és egyben Ő teszi lehetővé számunkra az aurák "rendbetételét". Tehát közreműködésével bizonyos szinten gyógyíthatunk, illetve aurákat tölthetünk fel energiával, valamint aura-sérüléseket állíthatunk helyre. Az első segítő mindkettőnknél más és más, míg a többi azonos. Továbbá az auránk azért nő, hogy megfelelő védelmet adjon a betegségekkel és az "átalakításokkal" szemben. Ugyanis testünk most "átalakítás" alatt van: a rezgésszámát emelik. Nem volna szerencsés eközben megbetegedni. Az auránk addig tágul, amíg mérete el nem éri a végtelent... Azaz, ekkorra már nem lesz mérhető, meghatározható a mérete. Azért kapjuk ezeket a képességeket egyszerre, mivel immár ez a hetedik életünk amit együtt töltünk, és mint most is, minden eddigi életünkben nagyon boldogok voltunk. Így szinte egy test, egy lélek vagyunk, azaz mi ketten "egyek" vagyunk. - fejezi be kedvesem mondanivalóját.

Be kell vallanom, igen meglepett kedvesem "monológja"! Eddig azt hittem, hogy tudom miről van szó, de ez a lélekvándorlásos történet... Ez valahogyan nem illett bele elképzeléseimbe. Viszont az is igaz, hogy ha visszagondolok eddigi életemre, akkor a legutóbbi időkben történtek sem igen illenek bele...

*

Ismét volt min gondolkodni, és még ott a "feladat" is: fel kell vennünk a kapcsolatot segítőinkkel. Azt hiszem, hogy ebben az ügyben az ingához fordulok segítségért. Úgy gondolom, hogy először a segítők neveit kell kiderítenem, és csak utána következhet a "kapcsolatfelvétel". Hozzálátok!

Meglepően hamar állt össze a "névsor", pedig nem használtam táblát. Úgy látszik, egy kicsit "segítve" voltam. A nevekre pillantva kétség sem merülhet fel, hogy honnan is kaptuk képességeinket. Ezekkel a nevekkel a Biblia olvasása közben találkozhatunk. Azaz, segítőink nevei kivétel nélkül Bibliai nevek.

De akkor hogy jön ide a reinkarnáció? Lehet, hogy -mint ahogyan már olvastam is valahol- valamilyen oknál fogva a reinkarnáció, mint ilyen "kimaradt" a Bibliából? Ha ez valójában így is van, akkor a reinkarnáció ténye sok mindent megmagyarázhatna. Érthetőbbé tehetne pár dolgot, mint pl. Illés megnyilvánulását keresztelő Szt. Jánosban.[5] De sok más egyéb, Bibliai és megtapasztalt történés is egészen más "megvilágításba" kerülhetne.

Úgy döntök, egyenlőre félreteszem e gondolataimat annál is inkább, mivel még itt van a kapott feladat: meg kell ejteni a "kapcsolatfelvételt".

Meglepő, hogy az ún. "kapcsolatfelvétel" mennyire természetes, és egyszerű módon jött létre. Semmi különöset sem kellett tennem, a megszólítottak azonnal "válaszoltak". Természetesen, ebben az esetben nem igazi "kommunikációról", hanem "csak" az általunk feltett egyszerű kérdések IGEN, vagy NEM válaszokkal való megerősítéséről, illetve tagadásáról lehetett szó.

Ismét "hívnak minket"! Mivel a hívók nem ugyanabban a városban laknak ahol mi, utaznunk szükséges úgy 50-60 km-t. Középkorú házaspár. A feleség telis-teli vélt, vagy valós betegségekkel, allergiákkal. Azért feltételezem, hogy "vélt", mivel ennyi baja-betegsége szerintem élő embernek nem lehetne! Emellett "otthonülő" típus, tehát van ideje saját magát "tanulmányozni". Két kisméretű kutyát "nevel". A férj vállalkozó: könyvelő. Messziről látszik rajta (mármint a férjen), hogy mit is gondol rólunk, főleg tevékenységünkről. De ez most valahogyan nem veszi el kedvünket attól, hogy feladatunkat teljesítsük. Az Ő panaszai egyértelműbbek: alvászavarok, nyugtalan éjszakák, rendszeresen visszatérő migrénes fejfájás, reumatikus érzékenység.

A "beszélgetés" után nekilátunk, és mérünk. Kiderül, hogy minden okuk megvan a panaszra. Vízér és Hartmann csomópont található fekhelyükön. A vízér úgy keresztezi a hitvesi ágyat, hogy a férjnek a fején, a feleségnek a teljes törzsén vonul át. A fejük vonalában halad pontosan keresztben a Hartmann, így mindkettőjük feje veszélyeztetve van. A férj itt rosszabbul jár, mivel a testén hosszirányban is vonul egy Hartmann, így pontosan a feje alatt találkozik a másik Hartmannal, és a vízérrel. Tehát Hartmann csomópont, plusz Hartmann-vízér találkozási pont. Még jó, hogy nincs komolyabb baja!

A lakás után Ők következnek: bemérjük aurájukat; hát igen csak összement mindkettőjüké! A férj aurája 1,5 méteres, míg a feleség aurája 0,5 méteres, azaz 50 centiméteres(!) sugárral rendelkezik. Kezdek hinni a feleség betegségeiben!

Segítőink bevonásával "kezeljük" Őket. Kedvesem a feleséget, én a férjet. "Kifoltozzuk" és megnöveljük aurájukat, majd testi problémáiknak megfelelő gyógyító, és pozitív sugárzást kibocsátó "hellyel" látjuk el őket.

A "kezelés" után kíváncsian kérdem a férjet:

- Mit érzett a kezelés alatt?

- Semmit! Abszolúte semmit! Végeredményben ezt vártam! - jelenti ki.

Nem reagálok kinyilatkoztatására, hanem hozzálátunk a lakás káros sugárzásoktól való megszabadításához. Azaz hozzá látnánk, de a férj előbb elsápad, majd elönti a víz. Láthatóan rosszul van! Azonnal leültetem és megmérem auráját. Kiderül, hogy öt méteres. Nyomban lecsökkentem 3,5 méteresre. A hatás mondhatni azonnali: pillanatokon belül rendbe jön és látszik rajta, hogy van min elgondolkodnia, de természetesen nem szól semmit. Valószínűleg idegrendszeri, illetve vérnyomásproblémája lehet, ettől ez az érzékenység. De legalább így sikerült benne "elvetnem" a Hit apró csíráját.

Megszüntetjük a lakásban a káros sugárzásokat, majd pozitív energiát sugárzó "helyeket" helyezünk el a fekvőhelyek alá. Így tudnak majd igazán feltöltődni a háziak.

*

Másnap reggel hívom Őket telefonon. A feleség veszi fel a kagylót, és ahogyan azonosítja kilétem, azonnal közli:

- Én, és a kutyák remekül vagyunk!

- Ezzel a mondattal, véglegesítette a férj helyét, a családi hierarchiában. - gondolom mosolyogva magamban.

- Nagyon jót pihentünk, és egyszer sem ébredtünk fel - folytatja -, és reggel teljesen kipihenve, "mosolygósan" keltünk fel. Viszont a férjemnek állítólag gondja van. De ezt majd Ő maga elmondja! Mindenesetre nagyon szépen köszönjük, hogy foglalkoztak gondjainkkal és rendbetettek minket. - fejezi be kedvesen a társalgást.

- Én is nagyon jót pihentem az éjjel, - kezdi a férj mondandóját - viszont a felkelés óta nagyon nyugtalan vagyok. Csak jövök-megyek, de nem találom a helyem. Olyan érzésem van, mint amikor feleslegesen és hirtelen túl sok kávét iszom. - fejezi be.

- Esetleg nincsenek vérnyomásproblémái? - mondom ki eddigi sejtésem.

- De igen, magas a vérnyomásom. Rendszeres gyógyszerszedéssel van beállítva. Lehet, hogy mondanom kellett volna? - kérdezi tétován, kissé megilletődve.

- Igen, nem ártott volna, de tessék türelemmel lenni pár percig. Nemsokára visszahívom. - zárom le a beszélgetést.

Előveszem az ingát, és innen távolról - még úgysem tettünk ilyet - megmérem a férj auráját. 3,5 méter, mint ahogyan azt tegnap beállítottam.

- Valami itt nem stimmel! - morgok magamban. - Lehet, hogy neki még kisebb aurára lenne szüksége? - töprengek.

Hozzáláttam ismét aurájának rendbetételéhez, innen távolról. A megfelelő segítőktől akkora méretű aurát kértem számára, amekkorára a testének szüksége van. Majd elővettem az ingát, és megmértem immár "új" auráját. Most 2,5 méter volt. Tehát neki maximum ennyire van szüksége.

Ismét felhívtam Őket. Várakozásomnak megfelelően a férj vette fel a kagylót. Valami által erősen késztetve, nem várom meg amíg elkezdené mondandóját, hanem azonnal a közepébe vágok mondanivalómnak:

- Úgy gondolom, hogy immár minden rendben lesz - kezdem mondókám -, ugyanis sikerült kideríteni a problémát. Kicsit nagyobb volt az aurája mint kellett volna, de ezt sikerült korrigálnom. Szerintem már éreznie is kell a változást. - fejezem be.

- Igen, teljesen rendben vagyok és elnézést, de az előbbi telefonnál elfelejtettem mondani, hogy ma még a fejem sem fájt eddig. Ez nagyon nagy eredmény, mivel már évek óta minden reggel fejfájással ébredtem. - mondja egyszuszra.

- Nagyon örülünk annak, hogy sikerült segítenünk de ne feledjék, az igazi segítséget Istentől kapták, mivel mi csupán csak közvetítők vagyunk. - hívom fel figyelmüket.

- Teljesen megértem, és elnézést ha kissé szkeptikus lettem volna Önökkel kapcsolatban, de tudja, már több mint hatvan évet éltem materialistaként. A történtek után azonban úgy gondolom, hogy éppen ideje ezen elgondolkodnom. - vonja le következtetését.

- Tudja az a helyzet, hogy a mai világban már nem is szabad a látatlanban hinni, hanem előbb meg kell tapasztalni, személyesen át kell élni ezeket a dolgokat. - fejezem be.

Pár hét múltával ismét felhívom Őket. Nagyon vidámak és elégedettek. Egészségileg nagyon jól érzik magukat. Jókat alszanak, és a férj eddigi mindennapos fejfájása sem jelentkezett, valamint vérnyomásproblémái is rendeződni látszanak. Viszont a nagymama mindennapos vendég lett náluk: hozzájuk jár délutánonként aludni, mivel csak náluk tudja "jól kipihenni" magát. Elgondolkodtató, hogy miért nem közlik vele a jó alvás okát! Talán nem merik vállalni előtte a segítség igazi származási helyét?

Részemről úgy gondolom, hogy segítőinknek köszönhetően sikerült Őket a biztosnak látszó rákos daganatoktól megmentenünk. Abban a környezetben, rövid időn belül biztosan kifejlődött volna valamelyikükben, vagy mindkettőjükben. Az sem baj, hogy Ők ezt nem tudják! Számunkra így is felemelő az érzés: ismét segíthettünk!

Új képességgel gyarapodtunk: Ki tudjuk mérni, hogy kiválasztott-e, vagy "megszólított"-é valaki. A kiválasztottság általában (de nem feltétlenül) már a születés pillanatában eldől. Ekkor az illető egy "védőangyalt" kap, és éli szokásos hétköznapi életét. Egyáltalán nem biztos, azaz semmi biztosíték nincs arra, hogy ez az "állapot" az illető haláláig megváltozna. Tehát az is lehet, hogy így ebben a kiválasztott állapotában fejezi be e földi létét a nélkül, hogy valamilyen feladatot is kapott volna.

A változást az jelenti, ha a kiválasztottból megszólított lesz. Ekkor már konkrét feladat ellátására "szólítják" fel. Természetesen előfordulhat - és ez a gyakoribb -, hogy a megszólított nem veszi észre a "megszólítást". Így vannak olyan kiválasztottak, kiket eddigi fizikai életük során már akár többször is "megszólítottak", de ezt Ők egyszer sem vették észre.

A "megszólítottság" első, és talán legfeltűnőbb jele az aura méretének hirtelen növekedése. Az illetőnek addig van ideje észrevenni a változást, amíg az aurája növekedőben van. Ha az aurájának növekedése alatt az illető nem veszi fel a kapcsolatot "megszólítójával", úgy az aura visszafejlesztése után, az illető megszólítottból visszalép kiválasztottá. Ez a folyamat akár többször is megismétlődhet, az illető aktuális fizikai életében. Így természetesen mindenkinek lehetősége van a "megszólítottság" elutasítására is. Az elutasításhoz - mint már az előbb is láthattuk -, bőven elegendő a semmittevés.

Ismét "hívnak minket"! Jóformán a szomszédban van. Egy lakótelepi lakásban élő édesanya, ki egyedül neveli kisfiát. Kissé meglep, hogy bár egészségügyi dolgozó, megpróbál valamit tenni a káros sugárzások ellen. Sőt tartogat egy meglepetést is: tud pálcával mérni.

Ez számunkra nagyon jó, hisz így nem szükséges bizonyítékokat gyártanunk. Viszont egy kissé elgondolkodtat, hogy mennyire lehet véletlen(!) az, hogy három esetből immár két esetben is, mérni tudóval hozott minket össze a "sors"? Mintha valaki vigyázna ránk, így növelve önbizalmunkat. Bármennyire abnormálisnak is tűnik, hirtelen nem tudok jobb magyarázatot adni e jelenségre. Főleg azért nem, mert ismereteim szerint az embereknek mindössze 1-2%-a szokott pálcával rendszeresen mérni. Most pedig...

Egészségileg semmi probléma nincs, tehát vizitünk a megelőzés érdekében jött létre. De jó lenne, ha a többi ember is így gondolkodna! Isten "ajándékával" mennyivel teljesebb életet élhetnének!

Mivel a kisgyermeket a nagymama saját lakásában felügyeli, a háziasszonnyal közösen bemérjük a lakást. Meséli, hogy már többször is hozzálátott, de mivel nem volt biztos magában, mindig elmaradt a lakás átrendezése. Félt attól, hogy esetleg rosszul mér valamit és így még rosszabb helyre kerülhet a fekvőhely. Pedig mérése majdnem 100%-os. Mindössze a Curry hálót méri el egy kicsit. Végeredményben a fekvőhelyek így is majdnem jó helyen vannak. Mindössze az egyiken halad át a láb felöli részen egy Hartmann.

Viszont az aurán van mit tenni. Mivel a lakás káros sugárzás szempontjából aránylag rendben van, így valószínűleg munkahelye "szívhatta" el belső energiáját. Kérdésemre megjegyzi, hogy bizony elég sok rákos daganattal rendelkező munkatársa van. Ezek java része nő, és eddig egyikük sem tért vissza gyógyultan.

Megtörténik az aura rendbetétele, közben kedvesem a káros sugárzásokat semlegesíti a lakásban. A kötelezően kivárandó idő letelte után megtörténik az ellenőrző mérés mind részemről, mind a háziasszony részéről. Mindketten úgy találjuk, hogy a lakás mentes a káros sugárzásoktól. Érdekes, hogy mily egykedvűséggel konstatálja a semlegesítés sikerességének tényét. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Semmi extrém reakció!

Tájékoztatom legújabb észrevételünkről, melyet már előző "klienseink" is igazoltak:

- Mintegy "mellékhatásként" jelentkezik majd egy-két héten belül, hogy lényegesen kevesebb lesz a lakásban a bogár, a pók, a hangya, stb. Ugyanis arról van szó, hogy ezek a rovarok nagyon szeretik a vízeres helyeket, ez a kedvenc tartózkodási helyük. Mivel ebben a lakásban nem találnak ilyet, igyekeznek majd másutt keresni maguknak. - regélem. - Viszont ez nem azt jelenti, hogy a lakás teljesen rovarmentessé válik. - fejezem be.

Másnap reggel hívom. Az immár szokásos tapasztalatokat sorolja: roppant jól aludtak - a gyermek is -, és pihenten ébredtek. Köszönik szépen, hogy egészségesebb környezetet hoztunk létre számukra.

Szinte észrevétlenül átléptünk a 2002-es esztendőbe, és kedvesemnek ismét sikerült "szót váltania"... Egy olyan lehetőséggel ismertették meg, hogy hogyan lehet ún. egyéni védelemmel ellátni az embereket a káros sugárzásokkal szemben. Ez a védelem egyben az aurát is védi. Így a védelemmel ellátott személy nehezebben betegszik meg, illetve ha megbetegszik is, sokkal hamarabb gyógyul, mint ahogyan a védelem nélkül gyógyulna. A védelemnek két fajtáját tudjuk kialakítani:

A legegyszerűbb esetben a védelem 1-1,5 hónapig működik. De van lehetőség egy 1-1,5 évig tartó védelem választására is. Ez utóbbi esetben az illetőnek 3x3 napig, minden nap, naponta egyszer, el kell mondania egy pontosan meghatározott imát. Azért 3x3 nap, mivel minden eltöltött három nap után, egy "pihenőnap" következik. Végeredményben így 11 napig tart a "kúra". Számomra szimpatikus, de nem tudom, hogy azok kik igényt tartanak képességeinkre, hogyan fogadják ezt a plusz tevékenységet. Mindenesetre az nem lehet baj, hogy nekik is kell immár tenniük valamit saját egészségük megőrzésének érdekében!

*

Ismét "hívnak minket"! Olyan jó harmincas házaspár. Látszólag és mint később kiderül, tényszerűen sincs különösebb egészségügyi problémájuk, így a mi tevékenységünk csupán megelőző jellegű.

A festést, mázolást most fejezték be a ház több helyiségében. Tehát nem a teljes ház volt renoválva. A jelzett szobák még jóformán üresen állnak. Nem rendezték be, várják, hogy bemérjük őket.

- Valószínűleg nem értesültek pontosan tevékenységünk mibenlétéről. - gondolom.

Itt a változatosság kedvéért, a férj tud mérni. Mint később a mérésnél kiderül, meglepően pontosan. Ismét a véletlen(!) Hogyan is áll a "statisztika"? Négyből három esetben tudtak mérni!

Miután megbeszéljük - csak mi beszélünk, Ők tartózkodva hallgatnak -, hogy mi nem csak bemérni tudjuk, hanem kérésre semlegesítjük is a káros sugárzásokat, összenéznek, majd kivonulni készülnek gondolom azért, hogy megbeszéljék a teendőket. De mi megelőzzük Őket mondván:

- Maradjanak csak, és beszéljék meg a megbeszélendőket, mi kint megvárjuk Önöket!

Majd kivonulunk és várakozunk. Elég hosszú idő eltelte után szólnak csak, hogy megbeszélésük eredményeként a lakás bemérésén kívül, kérik a semlegesítést is. Mivel elég hideg volt kint, így morgós kedvemben vagyok:

- Fel nem tudom fogni, hogy mit kellett ezen ilyen hosszan megbeszélni, hisz a férj tud mérni! - morgok magamban.

A lakás bemérésénél "segédkezik" a férj. Unszolásomra átveszi pálcáimat, és mér. Mint az ellenőrzésnél kiderül, teljesen pontosan. Így ráhagyjuk, hogy végigmérje a lakást. Látszik rajta, hogy örömmel teszi. Gondolom a feleség "győzte" meg, hogy a bemérést bízzák külső személyre, így nem győzőm hangosan ismételgetni, hogy milyen ügyesen és pontosan mér.