Dr. Richard Day egyetemi tanár 1969. március 20-án mintegy 80 főnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú előadást tartott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább az emberiség jövőjét vázolta fel. Előadásának célja az volt, hogy felkészítse az orvosokat a várható változásokra, amely valójában az új (világ)rendszer létrehozását segíti elő. A tanulmány elolvasását minden korosztálynak ajánljuk. Az írás rávilágít arra, hogy azok a történések-folyamatok amik ma hétköznapjainkban zajlanak, egyáltalán nem véletlenek, és az összefüggések sokakat megfognak döbbenteni. Az olvasmányt több részben közöljük, Drábik János írásában - fordításában. Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik előadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt. Dr. Day mintegy 80 főnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú előadást tartott. Beszéde előtt felkérte hallgatóit, hogy se jegyzeteket, se magnófelvételeket ne készítsenek és vegyék bizalmas jellegű belső tájékoztatásnak mondanivalóját. Dr. Dunegan egyike volt a hallgatóknak és 1988-ban Randy Engel kérésére emlékezetből felidézte, és szalagra rögzítette, amit 1969-ben hallott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább a jövőt vázolta fel. Előadásának célja az volt, hogy felkészítse az orvosokat a várható változásokra, és ily módon megkönnyítse alkalmazkodásukat az új helyzethez. Meg volt róla győződve, hogy információival segíti orvoskollégáit. Dr. Day állandóan hangsúlyozta, hogy az embereknek hozzá kell szokniuk a folyamatos változáshoz, mert semmi nem marad a jelenlegi állapotában. Gyakran ismételte: 'az emberek annyira bíznak egymásban, hogy fel sem teszik a legfontosabb kérdéseket.' Többször is elmondta: 'Mindennek két célja van. Egyik az állítólagos cél, amely elfogadhatóvá teszi a változást az emberek számára és van egy másik, az igazi cél, amely valójában az új rendszer létrehozását segíti elő.' Hozzáfűzte azt is, hogy 'nincs más lehetőség az emberiség számára.' A népszaporulat ellenőrzése Dr. Day ebben az időben aktívan részt vett a népességszaporulat ellenőrzésére törekvő csoportok tevékenységében. Elmondotta, hogy a lakosság létszáma túlságosan gyorsan nő, éppen ezért a Föld lakóinak a számát korlátozni kell, mert különben nem marad elég élettér az emberiség számára. Nemcsak az élelmiszer ellátás biztosításához fog hiányozni az elegendő termőföld, de a hulladékok is oly mértékben szennyezik a Földet, hogy lakhatatlanná válik. Az embereknek nem engedik majd meg, hogy csupán azért legyenek utódaik, mert akarják, vagy azért mert könnyelműek voltak. Ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a házaspároknak egy gyerekük legyen, és csak a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kiválasztottaknak lehet három. Az átlagembereknek a két gyermeket engedélyezik. Ez a születésszabályozási mérce abból adódik hogy a nulla népességnövekedéshez 2,1 gyerek szükséges családonként. Ez azt is jelenti, hogy csak minden tizedik házaspárnak lehet három gyereke. Világossá vált, hogy a népesség-ellenőrzés nem egyszerűen születésszabályozást jelent. Valójában a világ lakosságának a korlátozásáról van szó. A szexuális kapcsolat átértékelése A cél olyan szexuális magatartás kialakítása, amely nincs kapcsolatban a fogamzással, továbbá olyan gyermeknemzési gyakorlat elterjesztése, amely nincs kapcsolatban a szexszel. Dr. Day szerint el kell választani a szexualitást szaporodástól. Mivel a szex örömet okoz és túl erős rá a késztetés, ezért nem várható, hogy az emberek lemondjanak róla. Bizonyos, az élelmiszerbe és a vízbe elhelyezett hatóanyagokkal lehet csökkenteni a nemi vágyat, de ez nem praktikus. Ezért a háttérhatalom stratégái azt a megoldást választották, hogy csökkentés helyett inkább növeljék a szexuális aktivitást, de oly módon, hogy az ne eredményezzen fogamzást. Ezért az első szempont, amit megvizsgáltak, az a terhesség-megelőzés. Ezt erőteljesen népszerűsítik majd. Tudatilag annyira összekapcsolják a védekezést és a szexuális tevékenységet, hogy az emberek szinte ösztönösen alkalmazni fogják a fogamzásgátló eszközöket, amikor szexuális kapcsolatra készülnek. Ezért gondoskodnak arról, hogy a különböző terhesség megelőző eszközök és módszerek ismertek és könnyen elérhetőek legyenek. Az ilyen eszközöket minden patikában és kozmetikai üzletben jól látható helyre teszik ki, együtt a cigarettával és a rágógumival. Ez a fajta nyíltság azt sugalmazza majd fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, hogy az ilyen védekező eszközök az élet természetes tartozékai. Ezt kiegészítik azzal, hogy az iskolákban könnyen elérhetőek lesznek az úgynevezett szexuális nevelés keretében. Szexuális nevelés, mint a világkormányzat eszköze A szexuális nevelés célja hozzászoktatni a fiatalokat ahhoz, hogy a nemi élet és a fogamzásgátlás összetartozik. Ezt tudatukba kell vésni, mielőtt megkezdik az aktív szexuális életet. Dr. Day előadása és Dr. Dunegan visszaemlékezése között eltelt 19 évben az Egyesült Államok számos iskolájában 'iskolai klinikákat' hoztak létre, amelyek elsősorban terhesség megelőzéssel, születésszabályozással és a népszaporulat kontrolljával foglalkoztak. Az egyik cél az volt, hogy a szexualitás és a fogamzás elleni védekezés össze legyen kapcsolva, és az iskolai megerősítés nyomán a házasságban is folytatódjék. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermeknemzés felelősségétől megszabadított szexuális kapcsolat csökkentse magának a házasságnak is a jelentőségét. Ilyen kapcsolatot könnyedén lehet házasságon kívül is folytatni. Nyilvá s hallgatóságát, hogy az új rendszerre való áttérést szinte észrevétlenül fogják bevezetni. Egy téli hétvége után hétfőn már úgy mennek majd dolgozni az emberek, hogy az új rendszer a helyén van. Azt hangsúlyozta, hogy minden a folyamatos változás állapotába kerül. Megváltozik a befektetések módja. Állandóan változni fognak a kamatok és a különböző értékpapírok is. Kitért a gépkocsik szerepére is. Úgy fog tűnni, mintha sokféle állna rendelkezésre. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük őket, egymás utánzatai lesznek. Külsőre különbözni fognak, de valójában ugyanazt a típusú gépkocsit több cég is gyártja majd. Dr. Dunegan, aki 19 év elmúltával emlékezetből idézte fel Dr. Day előadását, végül utal rá, hogy az eltelt két évtized során a felvázolt elképzelésekből igen sok meg is valósult. Az előzőekben Dr. Richard Day orvos egyetemi tanár előadását foglaltuk össze, amelyet 1969-ben tartott az új világrendről. Dr. Day hallgatói között volt az a Dr. Larry Dunegan orvos, (D.L.D) aki erre 1988-ban visszaemlékezett. Ezt követően Randy Engel (R.E.) a U.S. Coalition for Life (Amerikai koalíció az életért) igazgatója interjút készített 1991. októberében Dr. Dunegan-nal. A továbbiakban ebből a beszélgetésből ismertetünk egyes részleteket. Randy Engel beszélgetése Dr. Dunegan-nal Dr. Day - emlékezik vissza Dunegan - a Pittsburgh-i egyetem gyermekklinikájának az elnöke volt 1959-től 1964-ig, majd pedig a Planned Parenthood Federation of America (Amerikai Születésszabályozási Szövetség) orvos-igazgatója lett 1969-ig. A Pittsburgh-i Gyermekorvosi Társaság évente szakmai tanácskozást tart február végén, vagy március elején. 1969. márciusában a Lamont nevű vendéglőben került sor erre az összejövetelre Pittsburgh-ban. A 80 főnyi hallgatóság többsége orvos volt, a legtöbbjük gyermekorvos, de más szakmák is képviseltették magukat. Randy Engel ezután a rákbetegségek kezeléséről tett fel kérdést: Dr. Day említi, hogy a rák gyógyítására vonatkozó kutatási anyag a Rockefeller Intézet rendelkezésére áll. Nos, tette fel Engel a kérdést, csak lehetett néhány rákbeteg gyermeket kezelő orvos a hallgatóság soraiban, aki ezt nyugtalansággal hallgatta. Mennyi ideig tartott az előadás? D.L.D: Két órán át, hosszabban beszélt, mint a többi előadó és nem fejezte be előadását. Későre járt és csak annyit mondott, 'még nagyon sok van hátra, egész éjjel itt maradhatnánk, de itt az ideje, hogy befejezzem'. Dr. Day figyelmeztetett előadása kezdetén, hogy sok mindent el kell felejtünk, amit ma hallunk. Erre a felejtésre sor is került, hiszen amikor évek múlva egyik vagy másik kollégámat emlékeztettem Dr. Day szavaira, akkor már nem tudott rá visszaemlékezni. Amit a rák kezeléséről mondott, nem keltett mélyebb benyomást. Azzal kapcsolatosan, hogy a doktorok túl sokat keresnek, emlékezetes az, amit az orvosi szerep megváltoztatásáról mondott. 'Jól fizetett technikusok lesznek, semmint önálló hivatásos szakemberek, akik függetlenül tevékenykednek a független beteg érdekében. Számos kijelentésnek sértenie kellett volna az orvosokat, meglepődésemre azonban csak csekély reagálást váltott ki. R.E: A tekintélye miatt volt ez? D.L.D: Ebben egyfajta tiszteletadás is közrejátszhatott. Gyakran hallottam ezt a kifejezést 'ez egy rendes ember, nem hiszem, hogy ő ténylegesen így gondolja a dolgokat...' Ebben az időben még hitetlenség fogadta ezeket a nézeteket. Úgy fogták fel, hogy ez valamiféle meseszerű elképzelés, amely soha nem valósul meg. Ma már tudjuk, hogy lépésről-lépésre valósággá vált és válik. Az interjú készítője ezután arról kérdezi Dr. Dunegant, hogy az emberek nem tesznek különbséget állítólagos és valóságos ok között: Ha rá akarok valakit venni valaminek a megtevésére, akkor erkölcsi és vallási meggondolásokból ellenállhat, ha megmondom az igazi okot. Ha azonban ezt egy elfogadhatóbbal helyettesítem, akkor már megteszi. Dunegan válaszában emlékeztet arra, hogy Dr. Day szerint az emberek nem teszik fel a helyes kérdéseket, túlságosan hiszékenyek és bíznak a másikban. Az amerikaiak többsége ilyen. Az volt az érzésem, hogy az európaiak szkeptikusabbak és kifinomultabbak. R.E: Tekintettel az ítélőképességnek erre a csaknem teljes hiányára könnyű őket rászedni, mert túlságosan bíznak. Például az iskolákban milyen gyorsan be lehetett vezetni az AIDS oktatását? Ha nyilvánosan közlik, hogy a szodómia koncepcióját, vagy a szexuális tevékenység megkezdését kívánják egyre fiatalabb életkorban bevezetni, akkor a szülők többsége ellenezte volna. Ezért helyesebb más okot megjelölni, az úgynevezett AIDS felvilágosítást, amelynek célja a gyermekek egészségének védelme. De ténylegesen nagy támogatást nyújtott a homoszexuális hálózat számára, mert ma könnyebben hozzáférnek a legfiatalabb korosztályokhoz is. Az előadó szólt az idősebbekről is, mégpedig hogy félre kell állniuk, de a hangsúly az új világrend szálláscsinálói számára valójában a fiatalságon van. D.L.D: Valóban. Ez szó szerint is elhangzott. Egy bizonyos koron túl az embereket már nem lehet megváltoztatni. Szilárd értékekkel rendelkeznek, amelyekhez ragaszkodnak. De a fiatalok még hajlíthatók, befolyásolhatók. A kívánt irányba lehet terelni őket. Ezért a fiatalokra összpontosítanak. Ami a homoszexualitást illeti, az elhangzottak szerint először azt népszerűsítik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez abnormális magatartás. De ez a dzsungel törvényének csak egy másik eleme, mert ha valaki olyan ostoba, hogy enged a homoszexualitásnak, akkor nem alkalmas arra, hogy benépesítse ezt a földgolyót. Dr. Dunegan azután megemlíti, hogy Dr. Day szólt bizonyos betegségek létrehozásáról. Úgy véli, hogy az AIDS-t is laboratóriumban kísérletezték ki, és ennek egyik célja lehet azoktól az ostoba emberektől megszabadulni, akik elfogadták a homoszexuális életvitelt. Dunegan szószerint így foglalja össze a Dr. Day-től hallottakat: 'Ha olyan buta vagy, hogy a homoszexualitás népszerűsítése meggyőzött, akkor nincs helyed a Földön, és előbb-utóbb kihullassz. Kiválasztunk és megszabadulunk tőled. Azok lesznek a túlélők, akik elég okosak ahhoz, hogy ne hagyják magukat a propagandánk által félrevezetni'. A Dr. Day által ismertetett program gyökerei Mi úgy látjuk, hogy az ember és a társadalom radikális átalakítása összefügg a háttérhatalom és az általa létrehozott illuminátus-mozgalom megszerveződésével, és stratégiai céljainak a fokozatos megvalósításával. A modern társadalom számos beteg tünete, a családi struktúra fokozatos felbomlása, az abortusz korlátlan elterjedése, a pornográfia virágzó iparággá válása, mind fellelhetők az illuminátusok alapvető tanításaiban. Az illuminátus rend alapítója, Adam Weishaupt, amikor teherbe ejtette sógornőjét ragaszkodott az abortuszhoz, amelyhez egy vegyszert használt. Weishaupt a francia forradalmat megelőzően olyan pornográf műveket íratott, amelyek a kicsapongó életmódot népszerűsítették az olvasók körében. A francia forradalmat követően a pornográfiára még úgy tekintettek, mint ami elősegítette a szexuális emancipációt. Az egyházi korlátoktól mentes szexuális magatartás fokozta a népesség szaporodást. Mindez hozzájárult a nem kívánt terhességek megszakításához, a csecsemőgyilkosságokhoz és a gyermekek elhagyásához. A XIX. század végén pedig már a túlnépesedés szolgált a népességkorlátozás indokául. A túlnépesedés nem a modernkor sajátja, hiszen nemcsak a modern társadalmakban, de az ókorban is gyakran kellett szembe nézni az éhínséggel. A XIX. században még magas volt az elhalálozási arányszám, mégis a Föld egyes részein nem állt rendelkezésre elegendő élelmiszer. A problémát megkísérelték olyan szexuális magatartás elterjesztésével befolyásolni, amely a reprodukció kizárásával történő nemi kapcsolatot részesítette előnyben. Ennek ellenére Európában, Indiában és Kínában az egész XIX. század folyamán tömegesen fordultak elő a csecsemőgyilkosságok. Ezek nyilvánvaló célja a népességszaporulat alacsonyan tartása volt. John Robison skót egyetemi tanár, aki behatóan tanulmányozta Weishaupt tanításait, megállapította, hogy az illuminátus befolyása alatt álló szabadkőműves páholyok gyakran elősegítették azoknak a nézeteknek és viselkedési formáknak a terjedését, amelyek aláásták az erkölcsöt. Az illuminátusokkal kapcsolatban szó szerint ezt írja 'Proofs of a Conspiracy' (1798. Boston: Western Islands, 1967 - Egy összeesküvés bizonyítékai) című művének a 6-7. oldalán: 'Végül az illuminátusok társasága azzal a kifejezett céllal jött létre, hogy leromboljon minden vallási intézményt, és megdöntse Európa valamennyi létező kormányát.' A kicsapongó életmódra vonatkozó illuminátus nézetek fokozatosan terjedtek el. Robison ezzel kapcsolatban megállapítja idézett művének 50. oldalán, hogy: 'a laza erkölcsű és bujaságra hajlamos szívű szerzők bátorítást kaptak ahhoz, hogy büntetlenül írjanak a leglealacsonyítóbb hajlamokról, feltüzelve a szenvedélyeket, és igazolva a kicsapongást... És ezek a könyvek igen gyorsan piacra találtak.' Robison dokumentálja, hogy ezeket az írókat Philanthropine-nak elnevezett iskolákban képezték ki, valamint olyan az általános nevelést és oktatást szolgáló akadémiákon, amelyeket a Grand Orient szabadkőművesek irányítottak. Amikor ezek a diákok iskoláik végeztével munkába álltak, országos szinten érzékelni lehetett az erkölcsök gyors hanyatlását. A francia forradalom után a promiszkuitásra - válogatás nélküli nemi életre - rászoktatott brit társadalomban a népesség-szaporulat ellenőrzésének a célkitűzése a szabadkőművesség részéről is támogatásra talált. A népesség-szabályozás apjának Thomas Malthus (1766-1834) anglikán lelkészt tekintik. Dr. John Coleman állapítja meg Malthusról, hogy nagytekintélyű szabadkőműves volt, aki meglehetősen sötéten látó dokumentumot írt a népesség szabályozásról, miután befejeződött képzése a szabadkőműves Lord Shelburn részéről. 'A népesség fogalmáról' című esszéjében Malthus nem kevesebbet állít, minthogy a népesség-szaporulat mindig nagyobb lesz, mint a rendelkezésre álló erőforrások. Nem látott más kiutat ebből, csak azt, ha a kölcsönös ellenőrzések rendszerével kontrollálják a népesség növekedését. Egy ilyen rendszer természetesen elsősorban a szegények ellen irányulna, mert hiszen ők alkotják a lakosság számbeli többségét. Az 1860-as években egy másik angol szabadkőművesnek, George Drysdale-nek, a vezetésével megalakult a Malthusiánus Liga, amely Malthus népesedésre> vonatkozó elméleteit kívánta terjeszteni. Ezt a Ligát 1874-ben az az Annie Besant irányította, aki az egyik legkiemelkedőbb női szabadkőműves volt és nemcsak a kábítószer fogyasztást, de a teljesen szabad szexuális magatartást is támogatta. Az az Albert Pike, aki az Egyesült Államok Déli Területeinek a legfőbb szabadkőműves vezetője volt, majd pedig az Egyesített Világszabadkőművesség élére került, egyike volt Annie Besant szeretőinek. Annie testvére, Sir Walter Besant, pedig az a személy, aki javasolta egy szabadkőműves kutatási központ létrehozását, amelyre aztán sor is került a Quator Coronati páholy létrehozásával. A születésszabályozás abból a nők szexuális felszabadítására törekvő mozgalomból bontakozott ki, amelyet Annie Besant kezdeményezett. A túlnépesedést arra használták, hogy rákényszerítsék a vezető nyugati országok törvényhozó szerveit a születéskorlátozó és fogamzásgátló gyógyszerek, valamint eszközök elfogadására. A háttérhatalommal szövetkezett, és annak szolgálatában álló szabadkőművességnek tehát kulcsszerepe volt a születésszabályozás, a fogamzásgátló eszközök és az abortusz elterjesztésében. Annie Besant és társai elérték, hogy egy korábban obszcén pornográf pamflettnek minősített, fogamzásgátlással foglalkozó tanácsadó könyv törvényesítve legyen. Ez a jogi győzelmük megnyitotta az utat a még nyíltabb és még merészebb pornográfia számára. Amikor aztán a szegény és házasságon kívüli nők esetében ugrásszerűen megnőtt a szülések száma, a Malthusiánus Liga fokozta erőfeszítéseit azért, hogy minden jogi akadályt elhárítson a születésszabályozással kapcsolatos kérdések megvitatása, és az ezzel kapcsolatos módszerek elterjesztése útjából. A liga nemcsak Angliában, de egész Európában tevékenykedett. Az orvosok egy része jó pénzért természetesen közreműködött olyan fogamzásgátlók előállításában, amelyek segítik az abortuszt. Az Egyesült Államokban a születésszabályozást a háttérhatalom ösztönzésére Margaret Sanger (1883-1966) népszerűsítette rendszeresen megjelenő folyóiratában a Woman Rebel-ben (A lázadó nőben). Az első születésszabályozással foglalkozó társaság 1915-ben jött létre. Ez alakult át 1942-ben a 'Planned Parenthood' (Tervezett születésszabályozás) nevű szervezetté. Margaret Sanger munkássága eredményeként létrejött 1948-ban az angliai Cheltenham-ben a Családtervezés Nemzetközi Bizottsága (International Committee on Planned Parenthood) nevű szervezet, amely 1964-ben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának a hivatalos tanácsadójává vált. Központja a New York-i United Nations Plazan a Lucis Trust mellett van. Mi is ez a Lucis Trust? Az összeurópai szabadkőművesség, köztük a francia Grand Orient és több brit páholy engedélyezi női tagok felvételét is. A két leghíresebb női szabadkőműves Heléna Petrovna Blavatsky és protezsáltja, Annie Besant volt. Blavatsky a Teozófiai Társaság vezetőjeként vált kiemelkedő személyiséggé. Blavatsky az olasz carbonárik vezetője, Giuseppe Mazzini - aki hosszabb időn át az illuminátus mozgalom világvezetője is volt - ösztönzésére azonosult az illuminátusok világátalakító forradalmi nézeteivel. A Teozófiai Társasághoz sok szabadkőműves, köztük a legmagasabb rangú Albert Pike is csatlakozott. A Társaságnak azonban olyan nem szabadkőművesek is a tagjai lehettek, akik Lucifert tekintették a világosság istenének, és őt tisztelték valódi istenként. 1887-ben, miután a korábban már említett Quatuor Coronati nevű kutatásra specializálódott páholy létrejött, Blavatsky Londonba költözött és elindította teozófiai folyóiratát a 'Lucifer the Light-bringer (Lucifer a fény hordozója) című lapot. Blavatskynak a szocialista szabadkőműves Herbert Burrows mutatta be Annie Besantot. Madam Blavatsky 1891. május 8-án meghalt és ezután olyan 16 év következett, amikor is senki nem tudta megszerezni magának a Teozófiai Társaság vezetését. Végül is a Quatuor Coronati páholy Annie Besantot nevezte ki a Társaság elnökévé. Az új elnök számos szabadkőműves irányítású társasággal tartott kapcsolatot, köztük a rendkívül nagy jelentőségre szert tett Fábiánus Társasággal, (a szociáldemokrácia elődjével) az Ordo Templi Orientis-el, az OTO-val, valamint az Aleister Crowley vezette Stella Matutina-val. Annie Besant csatlakozott ez utóbbihoz, miután az kivált az ugyancsak nagy befolyású Golden Dawn-ból (Arany Hajnalból). 1913-ban a Teozófiai Társaságból kivált a 33-as fokozatú szabadkőműves Rudolf Steiner irányítása alatt álló Antropozófiai Társaság. Steinernek ez a Társasága kapcsolatban állt az orosz bolsevik forradalom több vezetőjével is. Annie Besant azt a feladatot kapta a Teozófiai Társaságtól, hogy találjon egy alkalmas vezetőt a világ szellemi irányítására. Első ilyen irányú kísérlete kudarcba fulladt. Második próbálkozására az indiai származású Krishnamurtit ajánlotta. Madam Blavatskynak azonban egy másik tanítványa is volt a Teozófiai Társaságnál, Alice Bailey. Ő alapította meg 1922-ben New Yorkban a Lucifer Publishing Company-t, amelynek jelenlegi neve Lucis Trust. Lucis latinul azt jelenti, hogy Lucifer. Alice Bailey második könyvében, az Externalization of the Hierarchy-ban (A hierarchia láthatóvá válásában) azt állítja, hogy tulajdonképpen a szabadkőművesség indította útjára a New Age mozgalmat. Valószínűleg az illuminátusok tevékenységének a beindulására céloz, amikor azt állítja, hogy 'a pusztítás munkája 1775-ben kezdődött. 70 évvel később Albert Pike újjáélesztette az általa beindított Palladian ritusban az összeesküvést. A századforduló idején ez a bizonyos rejtett hierarchia otthonra talált az Ordo Templi Orientis-ben. Ma viszont ez a hierarchia az Alice Bailey által irányított Lucis Trust-ban található. 1982-ben a Lucis Trust - mint már utaltunk rá - a United Nations Plaza-n volt található, (866 United Nations Plaza, Suite 566/7 New York, NY 10017-1888) de azóta a világváros egy másik részébe költözött. 1982-ben Robert S. McNamara állt az élén, aki Kennedy elnök idején védelmi miniszter, később pedig a Világbank elnöke lett. A Lucis Trust tagjai közé tartozik David Rockefeller, aki a háttérhatalom informális állama államfőjének tekinthető, és a világ egyik leggazdagabb családjának az élén áll, amelynek a vagyonát 1998-ban a szakértők 11.450 milliárd dollárra becsülték. Tagja volt a Lucis Trustnak Cyrus Vance is, aki Carter kormányában külügyminiszterkén szolgált. A prominens Lucis Trust tagok közt megtaláljuk Marc Tannebaum nevét, aki az Amerikai Zsidó Bizottság elnöke, továbbá a Marschall Field családét, az anglikán püspök Paul Moor-ét, Walter Cronkite-ot, a neves TV személyiséget, Ted Turnert, a CNN létrehozóját és egykori tulajdonosát, valamint Barbara Marx Hubbardot a New Age mozgalom egyik szóvivőjét, akit az egykor elnökjelölt Walter Mondale mellett alelnökjelöltként vettek figyelembe. De a Lucis Trust tagja Henry Clausen 33-as fokozatú szabadkőműves, az Egyesült Államok Dél Területei Legfőbb Tanácsa korábbi elnöke. A Lucis Trustnak vállalatok és jogi személyek is a tagjai lehetnek. Így a tagokhoz tartozik a Rockefeller és a Carnegie Alapítvány, az ENSZ Társaság, a Szolgálat Teozófiai Rendje, a Findhorn Alapítvány, a Greenpeace USA, az Greenpeace United Kingdom, az Amnesty International és természetesen a Skót Ritusú Szabadkőművesség Déli Joghatósága. Amikor McNamara irányította a Lucis Trustot, akkor a Reader's Digest nevű lapban teljes lapot betöltő hirdetéssel népszerűsítette a New Age-t. A Lucis Trustot tehát igen nagy valószínűséggel az Adam Weishaupt által beindított illuminátus mozgalom egyik utódjának lehet tekinteni, de folytatja Albert Pike Palladian mozgalmát és a Kellner által kezdeményezett OTO hagyományokat is. A Római Klub és a családtervezés A háttérhatalom 1969-ben a francia Grand Orient szabadkőművesek közreműködésével létrehozta a Római Klubot, kifejezetten azzal a céllal, hogy tanulmányozza a földgolyó túlnépesedésének a problémáit. A Római Klub számos szakértő bevonásával 1973-ban közzétette a 'Limits to Growth' (A Növekedés Határai) című tanulmányát. Lényegében ez indítja útjára azt a Háromoldalú Bizottságot (Trilateral Comission), amely jelenleg is a háttérhatalom egyik legfontosabb koordináló intézménye. Amikor a Háromoldalú Bizottsághoz tartozó Jimmy Carter volt az Egyesült Államok elnöke, akkor a Római Klub által kidolgozott jelentést kiegészítették egy másikkal, amelyet azonban egy Washingtonban létrehozott, magasrangú kormányzati tisztségviselőkből és kiváló szakemberekből álló csoport készített el. Ezt a jelentést, amelynek a címe 'The Global 2000, Report to the President' (A Global 2000, jelentés az elnöknek) 1980. július 24-én tették közzé. A két kötetet kitevő tanulmány felvázolja a következő 20 évre vonatkozóan a követendő világszintű gazdasági trendeket. Ez a kétségtelenül alapos munkával elkészített és átfogó jelentés, sötét jövőt vázol fel arra alapozva, hogy bolygónk kapacitása nem elégséges annyi ember eltartására, mint amennyire a népességrobbanás rákényszeríti. Hat hónapra rá elkészült a 'Global Future: A Time to Act' (Globális jövő: Idő a cselekvésre) című dokumentum, amelyet a Council on Environmental Quality (A Környezetünk Minőségét Őrző Tanács) publikált. Ez a dokumentum már konkrét politikai intézkedésekre tesz javaslatot arra hivatkozva, hogy a 'Global 2000' csak meghatározta a problémákat. A 'Global Future' a népesség szaporulat ellenőrzését jelölte meg a legfontosabb feladatnak ahhoz, hogy meg lehessen birkózni a 'Global 2000'-ben körvonalazott világproblémákkal. Eszerint az emberiséget csak úgy lehet megakadályozni abban, hogy egyre rövidebb idő alatt megkétszerezze önmagát, ha egy agresszív és hatékony sterilizációs programot érvényesítenek a fogamzásgátlás valamennyi eszközrendszerének a felhasználásával, és az abortusz szabaddá tételével. Amennyiben a világ illetékes döntéshozói ezt nem fogadják el, akkor - rémisztgetnek a 'Global Future' szerzői - emberek milliói fognak meghalni éhínség és a túlnépesedéssel kapcsolatos erőszakosságok következtében. A két elnöki jelentés olyan politikai szándéknyilatkozatnak fogható fel, amelyben a háttérhatalom informális államának vezetése és árnyékkormányának döntéshozói, azaz a Council on Foreign Relations, a Trilateral Commission, valamint a Nemzetközi Valutaalap, hogy csak a legfontosabbakat soroljuk fel, közlik a világgal: készüljön fel a jelenlegi népesség radikális csökkentésére. A jelentésekben előre jelzik 170 millió ember várható elpusztulását, de azt is, hogy rövid idő alatt szükség van a föld népességének kétmilliárddal való csökkentésére. Az elnöki jelentés készítői a népesség szám korlátozására számos módszert terjesztettek elő, amelyek között szerepel az abortuszok növelésének a száma és a mesterségesen előidézett éhínségek is azokban az országokban, ahol túlságosan sok a 'useless eaters' (a haszontalan élelmiszerfogyasztó). Ehhez még azt is hozzáteszik, ha ezek a módszerek nem hozzák meg a kívánt eredményt, akkor szükségessé válhat korlátozott és stratégiailag meghatározott helyekre lokalizált nukleáris háború is. Miként az ókorban és azt megelőzően is, a szexuális szabadosságot favorizáló pogányok feláldozták gyermekeiket, hogy korlátozzák a népesség szaporulatot, és ahogyan a XVIII. Századi Európában hasonló motívumokból széles körben meggyilkolták a csecsemőket, most a XX. Század végén és a XXI. Század elején még mindig az a háttérben meghúzódó hatalom egyik fő törekvése, hogy a világ problémáit a Föld lakosságának a kétmilliárddal való csökkentésével oldja meg. Az egyes ember lelki struktúráinak az átalakítása A háttérhatalom az általa megtervezett 'Új világrendet' modernizált erkölcsi értékrendként is felkínálja az emberiségnek. Ennek is az a valódi célja, hogy segítségével csökkenthető legyen a világ népessége. Ahhoz, hogy az új világrend megvalósulhasson, többek között el kellett távolítani az elmúlt 250 év során a világcivilizáció centrumának számító Európában a hagyományos uralkodóházakat a születési arisztokráciával együtt. Először a brit uralkodóház került lecserélésre, majd a francia Bourbonok következtek. A XX. század elején elűzték az ottomán uralkodókat, a Hohenzollerneket, a Habsburgokat és a Romanovokat. De távozásra kényszerült Portugália uralkodóháza, és átmenetileg a spanyol Bourbon dinasztia is. Az új világrendhez azonban nemcsak új pénzügyi, gazdasági és uralmi rendszerre van szükség, hanem a régi rend alapját képező erkölcsi értékrend és kulturális hagyomány eltávolítására is. A kulturális és erkölcsi rendnek viszont fontos részét képezik az élet reprodukcióját szabályozó alapvető szexuális magatartási normák, hagyományok és szokások. A keresztény értékrendhez tartozó szemérmesség, erényesség és erkölcsösség, párosulva a szerénységgel, egyszerűséggel és mértékletességgel lehetővé teszi, hogy az adott személy képes legyen saját lelki struktúráin belül a magasabb szintek által vezérelt magatartást tanúsítani. A szemérmességhez hozzá tartozik a hallgatás, a diszkrét önmegtartóztatás, a harsány magamutogatástól és tolakodó kíváncsiságtól való tartózkodás. Ez a diszkréció valamikor igen nagy becsben állt: a lányok és fiatal hölgyek egyaránt igényt tartottak rá. A keresztény értékrend fokozatos aláásását jelzi az a körülmény, hogy Eve Ensler 'The Vagina Monologues' című provokatív darabját az Egyesült Államok egyházi irányítás alatt álló több egyetemén is bemutatták. Köztük jó hírű katolikus egyetemeken is, ahova a szülők abban a reményben küldik leányaikat, hogy a keresztény erkölcs szellemében kapjanak nevelést, miközben elsajátítják a szakmai ismereteket. Eve Ensler darabja azt színleli, hogy a feministák által szorgalmazott női egyenjogúságról szól. Ez az időközben Magyarországon is publikált és bemutatott darab azonban nem más, mint a női homoszexualitás színpadi megnyilvánulása. A 'Vagina Monológok' a leszbikusságot ünneplik. A leszbikusság pedig nem egyéb, mint az utódok nevelésével járó felelősségtől elszakított, kizárólag az örömszerzést hajhászó, öncéllá vált nemiség női változata. A háttérhatalom által birodalommá átalakított Egyesült Államok a hanyatló Római Birodalomhoz hasonlóan elindult a dekadencia útján. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ma már a homoszexualitás kultuszát is exportálja. Azok a népek, amelyeknek a kultúrája nem hajlandó befogadni ezt az egyszerre enervált és agresszív, morbid és dekadens exportcikket, valójában a háttérhatalom új világrendjét utasítják el. Többek között azért szállnak szembe a terjeszkedésével, mert meg akarják őrizni az utódnevelés felelősségével párosult szexuális élet diszkrécióját, intimitását, sőt szentségét. Ha elterjedne más világkultúrákban is a háttérhatalom által szorgalmazott homoszexualitás, akkor a leszbikus nők - legalább is formailag - a férfiakéhoz hasonló 'függetlenségre' tennének szert. Ha például a hagyományait őrző iszlám világ átvenné ezt az amerikai lobogóval takaródzó, de valójában a nemzetközi pénzhatalmat képviselő kozmopolita értékrendet, akkor a születési arány éppen úgy lecsökkenne az iszlám országokban is, ahogyan a mesterségesen dekadenciába hajszolt Nyugat társadalmaiban. Ebben az esetben az iszlám kultúrkörhöz tartozó családok is elindulnának a hanyatlás és a szétesés útján. A 'Vagina Monológok' szomorú képet nyújtanak a feminizmus zsákutcájáról. Ezeket a monológokat úgy is felfoghatjuk, mint a női nem jelenlegi nemzedékének a segélykiáltását a valódi szerelem iránt, miután ennek a nemzedéknek szembesülnie kellett a feminizmus csalásával. Ez a csalás rávette, hogy elidegenítse magát természetes társától, a férfitől, és hogy a magány elől a leszbikus kapcsolatba meneküljön. Eve Ensler hatásvadászó szövegei a valódi szerelemre éhes nők számára egyfajta hamis ingert jelentenek, a szexuális intimitás mesterséges pótlékát. Az életre készülő fiatalabb leányok számára pedig bevezető tanfolyamként szolgálnak a női homoszexualitásba. Eve Ensler az általa készített interjúkra hivatkozva azt állítja, hogy segít megmenteni a női nemi szerveket a kulturális elhanyagolástól. Így például a 'színmű' bemutat egy oktató szemináriumot (workshop-ot), ahol a nők kézitükörrel vizsgálják önmagukat. Intim testrészüknek beceneveket adnak, és képzeletben felöltöztetik őket. A New York-i Madison Square Garden-ben 18.000 nő kiáltotta szinte extázisban saját nemi szervének a nevét. Ha azonban belegondolunk, akkor valójában arról a bizonyos férfi testrészről volt szó, amelyet elveszítettek, és az élet természetes rendje szerint, hiányzik nekik. A háttérhatalom már gyermekkoruktól arra szoktatta őket, hogy tagadják meg nőiességüket, legyenek olyanok, mint a férfiak. Mindez nem maradt szexuális következmény nélkül nők milliói számára. Az elmúlt 20 év során az új világrend szorgalmazóinak sikerült megszilárdítaniuk ellenőrzésüket az egyetemek, különösen a campusok-ban élő diákok felett. A feministák de Sade márkihoz hasonlóan (arról a francia arisztokratáról van szó, akiről a szadizmust elnevezték) azt vallják, hogy a nő 'gyönyört nyújtó gépezet'. Abban különböznek csak a kegyetlen de Sade márkitól, hogy kinek nyújtson gyönyört ez a gépezet. Ensler darabja feminista párti szemináriumként agitál a leszbikusság és a maszturbáció mellett. Szereplői a fogamzást és a megtermékenyülést a legmegvetőbb kifejezésekkel illetik, és a darabban a normális férfi-női kapcsolat is kimerül a megerőszakolás és a szexuális brutalitás emlegetésében. Az elitélendő heteroszexuális kapcsolat jelképe Ensler darabjában a boszniai tábor, ahol tömegesen megerőszakolták a nőket. A leszbikusság viszont végig a legdicséretesebb és leghízelgőbb módon van bemutatva. Még a gyermek pornográfia is megengedett, ha annak elkövetője és fogyasztója egy felnőtt nő és nem egy felnőtt férfi. Az elmúlt két évtized során a pornográfia terjesztői és védelmezői meg tudták szilárdítani helyzetüket az egyetemeken arra hivatkozva, hogy információt nyújtanak az élet egyik eddig elhallgatott oldaláról. És minthogy az egyetemek elsődleges feladata az ismeretek továbbadása, ezért a pornográfiát, mint ismeretek és tapasztalatok közvetítőjét, szintén nem szabad távol tartani az oktatástól. Ha valaki keresi mindennek a mélyebb értelmét, akkor rájön, hogy a politikai ellenőrzés egyik formájával áll szemben. Az olyan hatások, mint amilyeneket Ensler darabja közvetít, meggyöngítik az egyén magasabb rendű lelki struktúráinak a kontrollját ösztönei felett. A szexuális ösztön és az erőszak szoros kapcsolatban áll egymással, és ezt a kapcsolatot az emberiség már régóta ismeri. Többek között ezért volt az, hogy a katolikus egyház - és a többi igazi egyház - az erényt és az önmegtartóztatást vállalta fel. A pornográfia nem vezet harmonikus kielégüléshez. Egy adott kép vagy film első lépésként izgalmat okozhat, de a stimuláció fenntartása egyre intenzívebb és erőszakosabb változatokat követel. Így a viszonylag normálisnak tekinthető pornográfia átadja a helyét olyan változatoknak, amelyek már eltorzítják a szexualitást, és agresszív magatartáshoz vezethetnek. Ha valaki folyamatosan pornográf hatásoknak van kitéve, végül is teljesen irreális világba kerül, ahol az erőszak minden formája elfogadott, szokásos, sőt mindennapi. A pornográfia azt sugallja, hogy a nők a válogatás nélküli nemi életre hajlamosak, ami nem felel meg a valóságnak. Sok női kortársunk már megtapasztalta, hogy milyen kapcsolat van a pornográfia és az erőszak között, miután partnerük a pornográfia rendszeres fogyasztójává vált. A pornográfia azonban hatalmas üzlet is. A háttérhatalom berendezkedése az Egyesült Államokban nyomon követhető a nemi kapcsolat elüzletiesedésében, és a szexuális örömök árucikké válásában. Az alapító atyák alkotmányos rendjét követő Amerika demokratikus köztársaság volt, ahol a hatalom végső hordozója az egyén, a felelős állampolgár volt. Ez a köztársaság elsősorban a közjót szolgálta. Amióta azonban a Nemzetközi Pénzügyi Közösség uralmi törekvéseinek megfelelően a saját birodalmává alakította át az Egyesült Államokat, ennek már nem a közjó szolgálata a célja, hanem saját csoport-hatalmának az érvényesítése a társadalom egésze felett. A köztársaságnak - amely nem más, mint a természetes személyek szabadságát a másik ember iránti felelősséggel korlátozó demokrácia - erényre van szüksége ahhoz, hogy jól működjön. A hódításra átállított birodalom már nem tart igényt erre a fegyelemre és önfegyelemre támaszkodó erényre. Egy birodalomban puha masszaként gyúrható tömegre, engedékenységre és engedelmességre, azaz biorobotokra van szükség. A befolyásolás egyik leghatékonyabb eszköze az engedékenység. Ez az egyén szintjén a saját ösztöneinek, hajlamainak és szenvedélyeinek való tehetetlen alárendelődésben nyilvánul meg. Társadalmi szinten az engedékenység megjelenik a felcsigázott vágyakban és a mesterségesen kialakított szükségletekben. Az uralmon lévő csoportok arra törekednek, hogy az államhatalmat is felhasználják saját vágyaik kielégítésére. A politikusok egymás után engedni kénytelenek a pénz csábításának, hogy biztosíthassák megválasztásukat és újraválasztásukat. Az állam így fokozatosan azok hegemóniája alá kerül, akik a legnagyobb árat hajlandók érte megfizetni. Akik a legtöbb pénzzel rendelkeznek, egyben a vágyakat és azok kielégítését is meghatározzák. A pénzvagyon-tulajdonosok, hogy biztosítsák a maguk számára a hatalmon való maradást, elősegítik a zabolátlan, korlátokat nem ismerő vágyak kialakítását, majd pedig azok minden elképzelhető módon való kielégítését. A pénzvagyon- tulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy ha az emberi vágyakat át tudják alakítani pénzügyi tranzakciókká, a mindennapi adásvétel tárgyaivá, akkor végső soron a döntést is magukhoz ragadták. Egyes ideológusok úgy képzelték, hogy a szocializmus a nemek emancipációjához, a teljes nemi szabadsághoz, a határokat nem ismerő szexuális szabadság pedig a szocializmushoz vezet. Ezek az ideológusok tévedtek, mert a kamatkapitalizmus sokkal alkalmasabb a szexuális vágyak felkeltésére. A forgalomra, a fogyasztásra és a pénzzel való nyerészkedésre épülő rendszerével hatékonyabban képes felcsigázni, és zabolátlanná tenni az emberi vágyakat, s pénzügyi-gazdasági uralma alá vetni a vágyai rabjává tett embert. Így alakul át a szexuális szabadosság a politikai kontroll hatékony eszközévé. Az 1990-es években a korlátaitól megszabadított vágy és étvágy azt jelentette, hogy most már jelentős pénzügyi ellenszolgáltatást kértek olyasmiért, ami korábban pénz nélkül volt elérhető. Az emberi élet szinte minden vonatkozása pénzre redukálódott, beleértve az emberi élet legintimebb és legbensőségesebb szféráit is. Minden alárendelődött a fogyasztói társadalom valamilyen konkrét megjelenési formájának. A szabadság nevében pedig a legváltozatosabb módon kötötték gúzsba az embereket. Akik át akarták alakítani a társadalom szerkezetét és működését, jól tudták, hogy a kultúra totális szexualizálása közömbösíti, sőt megsemmisíti az egyházat és a keresztény értékrendszert, és egyben aláássa azt a köztársaságot is, amelynek politikai berendezkedése az egyes állampolgáron, annak szilárd erkölcsi értékrendszerén nyugszik. A vallásos hit felszámolásának egyik leghatékonyabb módszere a deviáns szexuális magatartás elterjesztése, általános normává tétele. Ha ez a deviancia válik a normává, akkor olyannyira meggyöngül az önkontroll, hogy az az embereket tetszés szerint formálható biomasszává alakítja át. Eve Ensler darabjának tehát az igazi célja az élet normális rendjét kifejező és fenntartó keresztény erkölcs gyökereinek az eltávolítása, és az új nemzedékek megfosztása hagyományaiktól, természetes erkölcsi táptalajuktól. Ennek a politikai következményei rendkívül súlyosak. Ha sikerül a nők szexuális kultúráját megváltoztatni, akkor egész társadalmi értékrendszerük átalakul. Még a legszemérmesebb nő magatartása is megváltozik tömeghatás eredményeként. Ha megtapasztalja, hogy más nők is odafigyelnek az úgynevezett tilos dolgokra, akkor egyéni erkölcsi gátlásai könnyebben utat engednek az újfajta gazdasági jellegű szexuális normáknak, amely szerint minden kapható pénzért. A szexuális szabadosság, ha a tömegszituációban megerősítést kap, fölébe kerülhet az önmegtartóztatásnak, az önuralomnak. A szexuális magatartás ilyen mértékű átalakítása megváltoztatja az állampolgári magatartást is, és ez már közvetlenül összefügg a politikai hatalommal. Aki meg tudja határozni a szexuális normákat, az lényegében az államot is uralma alatt tudja tartani. Az Egyesült Államokban, az 1960-as években lejátszódott úgynevezett kulturális forradalom bizonyos tekintetben emlékeztet arra a kulturális folyamatra, amely a két világháború között a német nyelvterületű társadalmakban végbement. Amikor a nemzeti szocialisták hatalomra kerültek Németországban, sok olyan személy emigrált Amerikába, akik lényegében háborút indítottak a keresztény értékrendszer ellen, elsősorban az amerikai katolikusok ellen. A katolikus egyház ellenezte az abortuszt és a fogamzásgátlást. Az 1960-as évek szexuális forradalma a háttérhatalom szolgálatában álló WASP-elit (White, Anglo-Saxon, Protestant) kulturális ellentámadása volt a katolikusok előretörésével szemben, amelynek az egyik jelensége volt az úgynevezett 'baby boom', vagyis amikor rendkívül népes generációk követték egymást. A WASP-ok célja az volt, hogy a szexuális felszabadítás jelszavával rávegyék a nőket a fogamzásgátló szerek széleskörű használatára. Ezzel szemben az 1990-es években már az volt az úgynevezett szexuális felszabadítás célja, hogy a nők ne éljenek normális nemi életet, hanem önkielégítést folytassanak. Mindkét 'szexuális forradalomban' az volt a közös, hogy lányok-asszonyok egész nemzedékét tudták az ellenőrzésük alá vonni. Az első esetben ezt az ellenőrzést, legalább is a katolikus nők vonatkozásában, az egyháztól vették el. A katolikus egyház politikai ereje jelentős részt ugyanis azon nyugodott, hogy a katolikus családok nagy létszámúak voltak és a katolikus közösségek demográfiailag dinamikusan fejlődtek. A katolikus egyház ezt a küzdelmet Amerikában elveszítette. Ma már nem arról van szó, hogy gyöngítsék a katolikus egyházat, hanem arról, hogy azok a lányok és asszonyok, akik a fogamzásgátló tablettákon élnek, pénzügyileg és szexuálisan is egyre nyíltabban kizsákmányolhatóak, és egyre gátlástalanabbul ki is zsákmányolják őket. Ha az erkölcsi rend az elfojtásra alapozódik, akkor ami ésszerű az a formális logika szerint egyben elnyomó, elfojtó is. Ha az ésszerűség elnyomást jelent, akkor az ember csak irracionális módon válhat szabaddá. Ha pedig irracionálissá válik, akkor már csak alacsonyabb-rendű lelki struktúrái és ösztönei hajtják, vágyai, impulzusai és szenvedélyei veszik át személyiségén belül a vezető szerepet. Amikor pedig a szenvedélyek veszik át az irányítást, az adott személy többé nem teljesen ura sem önmagának, sem tetteinek. Így a szabadság az ellentétébe csap át és a modern szolgaságnak, sőt a rabszolgaságnak egy formájává válik. Akik ezt a fajta önfegyelem és felelősség nélküli, keretein túlfeszített szabadságot - szabadosságot - szorgalmazzák, akár tudatosan teszik ezt, akár nem, a társadalmi alávetés, a szolgaság egyik formáját támogatják. Amíg az egyén uralta önmagát, addig cselekvésének a motívuma valami ésszerű és magasabb rendű ok volt, most viszont a racionalitás helyébe a szeszély és a szenvedély, mint meghatározó motiváló erő lépett. Azok, akik ezt a stimulust irányítják, egyben ellenőrzik azt is, akit stimulálnak. Így tehát a szexuális magatartás megváltoztatása a társadalmi uralom szolgálatában áll. Azok pedig, akik ösztöneik javára lemondanak magasabb lelki struktúráik működtetéséről, ösztöneik, szenvedélyeik ellenőrzése alá kerülnek. Ezeket a szenvedélyeket pedig jól ki lehet használni pénzügyi haszonszerzésre és a politikai uralom megszilárdítására. Ez a hatalom azok kezében van, akik az egyént önmagával szemben kritikátlanul engedékennyé tudják tenni. Akik a tudat-változtató tevékenységből profitálnak, rendszerint elősegítik azoknak a politikusoknak a megválasztását, akik viszont védelmezik ezt a fajta kulturális felpuhítást. Így aztán szemünk láttára alakult ki a pénzügyi nyerészkedés egyfajta rendszeréből a politikai kontroll modern változata. Eve Ensler manipulatív monológjai például egy katolikus egyetemen azt a célt szolgálják, hogy szétroncsolják a diáklányokban azt a személyiségi védekező rendszert, amelyet a szemérem, az intimitás és a mértékletesség nyújt az ösztönökre alapozott kizsákmányolással szemben. Ilyen megvilágításban Eve Ensler nem felszabadítónak, hanem gyarmatosítónak tekintendő, aki előkészíti az utat az egyén szexuális és politikai kolonizációjához, gyarmati függésbe> taszításához. Az egyes embert szellemileg, lelkileg és érzelmileg is függésbe lehet taszítani, nemcsak gazdaságilag és társadalmilag. A szellemi gyarmatosítás hatékony eszköze a feminista és a homoszekszuális manipuláció. Ez a gyarmatosítás az egyes személy szintjén zajlik, mégpedig úgy, hogy rossz szokásokat ültetnek el benne. A hatalom manipulátorai később társadalmilag is megszervezik ezeket a rossz szokásokat, és létrehozzák belőle a feminizmus, a homoszekszualitás és a terméketlenség zsákutcáját. Az új világrendnek ebben a szexuális sivatagában kiszáradnak a valódi érzelmek, az alkotó értelem hordozója pedig szexuális téren is akarat nélküli bábbá, boldogtalan biorobottá válik. Az új világrendnek és haszonélvezőinek azonban pont ilyen engedelmes alattvalókra van szüksége, mert így lehet négymilliárdra csökkenteni Földünk lakóinak ma már hatmilliárdot is meghaladó létszámát, amely a globális hatalmi elit egyik legfőbb célja. A Tavistock Intézet A háttérhatalom agytröszt-hálózatának a központja A angliai Sussex-i Egyetemnél működő Tavistock Intézet 1947-ben jött létre. Londonban is van egy központja a Royal Institute of International Affairs, az RIIA, azaz a Királyi Külügyi Intézet tulajdonában. A Tavistock Intézet hivatalosan független, non-profit szervezet, amely arra törekszik, hogy a társadalomtudományi kutatásokat ötvözze azok gyakorlati alkalmazásával. A Tavistock Intézet jelenteti meg havonta a Human Relations (Emberi Kapcsolatok) című lapot, és a közelmúltban egy új újságot is kiadott Evaluation (Kiértékelés) címmel. Egy intézmény létrehozásánál mindig gondot okoz, hogy milyen kapcsolatban áll a kormányzattal, az ipari és kereskedelmi körökkel, az oktatási-kutatási intézményekkel, az adott országon belül és nemzetközi szinten. A Tavistock Intézetet az különbözteti meg élesen a többi hasonló kutató intézménytől, hogy gazdag alapítói jóvoltából anyagilag teljesen független és egész tevékenységét önmaga finanszírozza. Tehát nem részesül sem a kormányzat részéről, sem más forrásból támogatásban. Kutatási irányai és gyakorlata alapján pedig az akadémiai tudományos kutatóintézetek és a konzultációs vállalkozások közé sorolható. Kutatási területe felöleli az antropológiától, a közgazdaságon, a magatartás-kutatáson, politikatudományon, a pszichoanalízisen és pszichológián keresztül egészen a szociológiáig szinte az összes tudományos területet. A Tavistock Intézet eszmeisége, céljai, ideológiája már a múlt század elején megszületett. 1921-ben Bedford hercege és Tavistock őrgrófja épületet adott egy intézetnek, hogy az tudományos kutatómunkát végezzen azoknak a brit katonáknak a meggyógyítása érdekében, akiket sokkhatás ért az I. Világháború frontjain. A cél az volt, hogy megtalálják az emberi idegrendszernek azt a törési pontját, amely után az adott személy stressz hatására összeomlik. Ezt a kutatást a brit hadsereg pszichológiai hadviselési hivatala folytatta Sir John Rawlings Reese irányításával. Az intézet első számú központja Londonban van. Történetében fontos szerepet játszott Sigmund Freud, aki az intézet szomszédságában telepedett le, amikor Angliába emigrált. Bonaparte hercegnő biztosított neki lakást a Maresfield Gardens-ben. A Tavistock kutatói úttörőmunkát végeztek a magatartás kutatásában a Sigmund Freud által kidolgozott elvek szerint. A Tavistock Intézet ma már egész hálózatot működtet, amely a University of Sussex-től az Egyesült Államok számos egyeteméig terjed. A Tavistock-hálózatba tartozik a san fransico-i Stanford Research Institute (Stanford Kutatóintézet); az Esalen Egyetem; az MIT (Massachusets Institute of Technology); a Hudson Institute; a Heritage Foundation; az amerikai főváros Georgetown városrészében működő Strategic and International Studies nevű intézet, ahol az Egyesült Államok külügyi tisztségviselőit, diplomatáit képzik ki. A Tavistock-hálózat szoros kapcsolatban áll a US Air Force Intelligence-szel (Egyesült Államok Légierejének Hírszerzésével), valamint a Rand Corporation és Mitre Corporation nevű kutató cégekkel. E vállalatok alkalmazottainak tanulmányokat kell végezniük a Tavistock-hálózathoz tartozó tanintézmények egyikében. A Tavistock-hálózatnak azonban olyan félig titkos, illetve zárt társaságok is a részei, mint amilyen a Mont Pelerin Society, a Trilaterális Bizottság, a Ditchley Foundation és a Római Klub. A Tavistock Institute és hálózata fejlesztette ki azokat a tudat-befolyásoló és tudat-átalakító technikákat, amelyeket először a fogságba esett amerikai hadifoglyokon alkalmaztak a koreai háborúban. A Tavistock Intézetnek a tömeg ellenőrzésére kidolgozott kísérleti eredményeit széles körben kipróbálták az Egyesült Államokban. Ezt a kísérletezést sokan titokban végrehajtott és felháborító támadásnak tekintették az emberi szabadság ellen, mivel lélektani technikákkal megváltoztatja az emberi magatartást. E módszereknek a kidolgozása Kurt Lewin irányításával kezdődött a Tavistock Intézetnél 1932-ben. Lewin később - 1933-ban - állást vállalt a Harvard Egyetem pszichológiai klinikáján. Itt fejlesztették ki annak a propaganda-kampánynak az eszközrendszerét, amelynek a segítségével megváltoztatták az amerikai közvélemény beállítódását Németországgal szemben a II. Világháborút megelőzően. Franklin Delano Roosevelt 1938-ban titkos megállapodást kötött Churchillel, amelyben hozzájárult, hogy a brit Special Operation Executive befolyást gyakorolhasson az Egyesült Államok politikájára. Roosevelt William Donovan tábornokot küldte Londonba, mielőtt felállították az Office of Strategic Services-t, az OSS-t, a CIA elődjét. Mind az OSS, mind a CIA kezdettől fogva a Tavistock Intézet által kidolgozott irányelvek szerint végezte tevékenységét. A Tavistock Intézetben készültek a polgári lakosság ellen végrehajtott tömegbombázások tervei, amelyeket a II. Világháború végén - Roosevelt és Churchill jóváhagyásával - lényegében kísérleti célokból hajtottak végre azért, hogy "megfigyeljék az emberek magatartását tömegterror esetén, azaz miként viselkednek a kísérleti személyek ellenőrzött, laboratóriumi körülmények között". A Tavistock Intézet és hálózata által kidolgozott technikák célja tudományos módszerekkel elérni az egyének ellenállásának a megtörését, pszichológiai erejének leküzdését azért, hogy az adott személy engedelmesen irányíthatóvá váljék. Minden olyan módszer kísérleti úton ki lett próbálva a Tavistock-hálózat kutatói részéről, amely alkalmas a családi struktúra lebontására, a rokoni kapcsolatok által képviselt értékek közömbösítésére, a vallási, hazafias kötődések fellazítására, a szexuális magatartás megváltoztatására. Kikísérleteztek olyan pszichoterápiás módszereket, amelyek alkalmasak a pszichés struktúrák destabilizálására. A kísérleti alanynak azt tanácsolják, hogy új magatartási mintákat sajátítson el. Ilyen lehet például az, ha az utódnevelés felelőssége nélküli rövid szexuális kapcsolatokat részesíti előnyben a szilárd, felelősségteljes, hosszantartó kapcsolatokkal szemben. A Tavistock-hálózat befolyása ma olyan mértékű az Egyesült Államokban, hogy bizonyos életpályákon nem is lehetséges az előmenetel anélkül, hogy valaki ne szerezzen valamilyen végzettséget egyik vagy másik Tavistock intézményben. Henry Kissinger például Sir John Rawling-Reese tanítványa volt egy ideig. Dr. Peter Bourne, a Tavistock Intézet pszichológusa fontos szerepet játszott Jimmy Carter elnökségre való felkészítésében. Carter átment egy intenzív programon, amelyet Hyman Rickover tengernagy irányított Annapolisban. A faji integrációval való kísérletet az OSS munkatársa Ronald Lippert irányította, aki egyben a Közösségi Viszonyok Bizottságánál a gyermekképzés igazgatója. Ezt a programot azért dolgozták ki, hogy alkalmas legyen az önazonosság tudatának meggyöngítésére. A Stanford Kutató Intézeten keresztül a Tavistock-hálózat ellenőrzi a National Education Association-t (az Országos Nevelési Szövetséget). A Nemzeti Felkészítő Laboratóriumnál működő társadalmi kutatóintézet végzi a kormányzati és üzleti élet számára a vezető személyek pszichológiai képzését. Egy másik jelentős Tavistock program az, amelyik a Pennsylvania Egyetemen a Wharton School of Finance-nál folyik. A Tavistock-hálózathoz tartozó intézmények stratégiájában és módszereiben kiemelkedő szerepe van a kábítószerek alkalmazásának. A hírhedt MK-Ultra program keretében a CIA gyanútlan munkatársain is kipróbálta az LSD hatását. Ezek a kísérletek számos CIA munkatárs halálával végződtek. Az amerikai kormánynak több millió dolláros kártérítést kellett eddig fizetnie az áldozatok családjainak, de a kísérletek kezdeményezőit és végrehajtóit nem vonták felelősségre. Ez a kísérleti program a Sandoz AG nevű svájci gyógyszergyárból indult ki, amelynek a londoni S.G. Warburg Co. nevű cég a tulajdonosa. Ez ugyanaz a Warburg család, amelynek az egyik tagja: Paul Warburg kulcsszerepet játszott a Federal Reserve System felállításában, s akinek a fia James Paul Warburg Roosevelt elnök tanácsadója volt. Paul Warburg testvére Max Warburg pedig az I. Világháború idején a német titkosszolgálatot irányította, a két világháború közötti időszakban pedig Hjalmar Schachtnak, a Bundesbank elnökének a munkatársaként a hitleri rendszer pénzügyeinek egyik legfőbb felelőse volt. James Paul Warburg volt az, aki létrehozta az Institute for Policy Studies nevű intézetet, többek között azért, hogy a kábítószer problematikával foglalkozzon. Ennek egyik következménye volt, hogy az LSD által befolyásolt ellenkultúra az 1960-as években az ún. diákforradalomhoz vezethetett, amely szintén - részben a CIA által 25 millió dollárral finanszírozott - nagyszabású kísérlet volt. Az MK-Ultra programhoz kapcsolódott a Human Ecology Fund (Emberi Környezetért Alap). A CIA fedezte a Harvard Egyetemen a Dr. Herbert Kelman által irányított kísérleteket az emberi agy kontrolljáról. Az 1950-es években a CIA Kanadában is finanszírozta az ott folyó kísérleteket az LSD-vel. Dr. D. Ewen Cameron, a Kanadai Pszichológiai Társaság elnöke, és a montreal-i Royal Victorian Hospital igazgatója jelentős összegeket kapott a CIA-tól, hogy 53 betegen nagy adagokban próbálja ki az LSD alkalmazását és készítsen jelentést az észlelt reakciókról. Az egyik áldozat - egy kanadai parlamenti képviselő - felesége jelenleg perli azokat az amerikai cégeket, amelyek a CIA-nak a rendelkezésére bocsátották ezeket a drogokat. A CIA drogkísérleteire vonatkozó valamennyi feljegyzést meg kellett semmisíteni az MK-Ultra program vezetőjének az utasítására. A Tavistock Intézet kísérletei elsősorban azt célozták, hogy irányítottan elő lehessen idézni az idegrendszer ciklikus összeomlását. Ez önmagában a CIA által végrehajtott kísérletekben is tragikusan megnyilvánult. A Washington Post 1984. augusztus 20-án közli Emmett Tyrell cikkét, amelyben megállapítja, hogy az 1960-as évek következményeiként nőtt a törvénytelenségek, a bűnözés, a kábítószer-függőség, a segélyezésre való ráutaltság és a különböző lelki megbetegedések aránya. A Politikai Tanulmányok Intézete (Institute for Policy Studies) társalapítója: Marcus Raskin volt a Ford Alapítvány elnökének, McGeorge Bundy-nak a protezsáltja. Bundy elintézte, hogy Raskint kinevezzék Kennedy elnök személyes képviselőjévé a Nemzetbiztonsági Tanácsba. McGeorge Bundy finanszírozta a Diákok a Demokratikus Társadalomért Mozgalmat (Students for Democratic Society), amelynek segítségével a CIA irányította és mindvégig az ellenőrzése alatt tartotta a kábítószerekkel folytatott kísérleteket. A Tavistock Intézet hatmilliárd dolláros évi költségvetéssel alapítványok hálózatát működteti az Egyesült Államokban. Ez a hatmilliárd dollár az amerikai adófizetők pénzéből származik. A főbb intézmények közvetlenül a Tavistock Intézet ellenőrzése alatt állanak. A hálózathoz 400 kisebb intézet tartozik, amelyek keretében 3000 tanulmányi csoport és ún. "think-tank" (gondolati műhely) dolgozza ki azokat a programokat, amelyeket aztán az állami intézményrendszer és a közigazgatási bürokrácia végrehajt az új világrend bevezetésére az Egyesült Államokban. A http://nemzettudat.uw.hu/ok/drabik.janos.irasai.pdfesearch Institute (Stanford Kutatási Intézet) a hozzácsatolt Hoover Intézettel évi 150 000 000 dolláros költségvetéssel működik, és 3300 alkalmazottat foglalkoztat. A két társintézet megfigyelési és adatgyűjtési programokat végez a Bechtel, a Kaiser és 400 másik nagyvállalat számára. Ezen túlmenően kiterjedt hírszerző-tevékenységet látnak el a CIA részére. A Stanford és a Hoover Intézet a két legnagyobb intézmény a nyugati partvidéken, amely támogatja az agyműködés és a lelki folyamatok ellenőrzését szolgáló kutatásokat, valamint a magatartás befolyásolásával foglalkozó tudományokat. A Tavistock Intézetből származó titkos instrukciók egyik legfontosabb továbbítója a Ditchley Foundation (Ditchley Alapítvány), amelynek igazgatója haláláig Cyrus Vance, a Carter-kormányzat külügyminisztere és a Rockefeller Alapítvány igazgatója volt. A Ditchley Foundation-t irányította Winston Lord, Kissinger belső munkatársa, aki később a rendkívüli befolyással rendelkező New York-i Council on Foreign Relationnek, a CFR-nek az elnöke lett. Winston Lord tagja a Bilderberg Csoportnak, valamint a Skull and Bones titkos társaságnak is. Felesége Bette Bao Lord is tagja a CFR-nek és a Bilderberg Csoportnak. Ezen kívül a Freedom House irányító testületének is az elnöke. Bette Bao Lord-nak kulcsszerepe volt a keresztény jobboldal manipulálásában a vallási üldözés témájának felhasználásával. Az önálló gazdálkodó - fenyegeti az új világrendet A Rockefeller Alapítvány egyik kevéssé ismert, de rendkívül fontos technikája az, amellyel a világ mezőgazdaságát tartja az ellenőrzése alatt. Igazgatója: Kenneth Wernimont, Mexikóban és a többi latin-amerikai országban olyan mezőgazdasági programokat indított be, amelyek a Rockefeller hálózat ellenőrzése alatt állanak. A cél a független mezőgazdasági vállalkozás felszámolása, mivel az önálló farmer komoly fenyegetést jelent az új világrendre. A farmer ki tudja elégíteni saját szükségleteit, mert termékét nemcsak a közvetítő-közegként szolgáló pénzre, de más árura is át tudja cserélni, és ez rendkívül nagy önállóságot biztosít számára. Lehetővé teszi, hogy adott körülmények között ne vegyen fel kényszerhiteleket, és így felszabadítsa magát a kamatfizetési kényszer alól. Az új világrend számára viszont a legfontosabb, hogy a magán-pénzmonopólium totálisan érvényesülhessen. Mindenki rá legyen kényszerítve arra, hogy hiteleket vegyen fel a pénzmonopóliummal rendelkező nemzetközi pénzügyi közösségtől, és így annak állandó adófizetője legyen kamatfizetés formájában. (A pénz uralmát jelentő új világrendben pénzgazdaság működik, ezt Arisztotelész krematisztikának nevezte, hogy megkülönböztesse a szükségletekre termelő valódi közgazdaságtól, az ökonomiától. A krematisztika célja, hogy a pénzből még több pénzt lehessen előállítani. Az új világrendben, az egyébként értéktelen, de szükséges gazdasági közvetítő közeg: a pénz, teljesen kikerül az államok és a népszuverenitás ellenőrzése alól, és a nemzetközi pénzügyi közösség magán-monopóliumaként működik. A cél az, hogy mindenki rá legyen kényszerítve hitelfelvételre és élete végéig el legyen adósítva. Ily módon folyamatosan kamatfizetésre, azaz a nemzetközi pénzügyi közösségnek magánadó fizetésére kényszerül. Az adó és a kamat egyformán közpénz, mert a termelőgazdaságban dolgozók munkájából származik, onnan van kihasítva. A közhatalom - azaz az állam által - elvont rész az adó. Az állam adóztatási monopóliummal rendelkezik és így megteheti, hogy elvegye polgárai jövedelmének egy részét a közteherviselés céljára. De a nemzetközi pénzügyi közösség is szedi a maga számára a privát adót. Ez a magánadó: a kamat. Mivel a pénzügyi közösség nem rendelkezik adóztatási jogokkal ahhoz, hogy ő is adót szedhessen, a pénzrendszert magánellenőrzés alá kellett vennie és a pénz, mint közvetítőközeg előállításának a jogát, a saját magánmonopóliumává kellett tennie. Szükséges még a magánpénzrendszer működtetéséhez, hogy mindenki: a kormányok, a vállalatok és a polgárok egyaránt folyamatosan hitelfelvételre kényszerüljenek. Véglegesen el legyenek adósítva, és így folyamatosan kamatfizetésre legyenek kényszerítve. Amikor tehát politikusok és újságírók számon kérik, hogy mi történik az adófizetők által befizetett közpénzzel, akkor nemcsak arról kellene számot adni, hogy mi történik az állam által adó formájában elvont közpénzzel, hanem arról is számot kellene adni, hogy mire fordítják a szervezett magánhatalom által kamat formájában elvont közpénzeket is. Adó és kamat egyformán közpénz. Mindkettő az érték-előállító - termelőmunkát végző - dolgozóktól származik.) A kétpólusú társadalom bolsevik és pénzuralmi változata A bolsevik rendszer a háttérhatalom egyik világtörténelmi kísérlete volt a kétpólusú rendszer kialakítására. A kétpólusú rendszer azt jelenti, hogy az egyik oldalon van a pénzügyi-gazdasági és politikai hatalommal rendelkező integrált hatalmi elit, a másik oldalon pedig a függőhelyzetűek, egyrészt a bérből és fizetésből élők, másrészt a segélyre szorulók. A fő veszélyt a gazdaságilag önálló és saját véleményalkotásra képes középosztály képezi, mert ez meg tud állni önállóan a lábán és ezért veszélyt jelent a hatalmi elit uralmára. Ez volt az oka annak is, hogy amikor a bolsevik rendszer, különösen annak sztálinista szakaszában, teljes ellenőrzése alá akarta vonni a társadalmat, háborút kellett indítania saját parasztjai ellen, akiket kulákoknak nevezett. Sztálin parancsot adott a politikai rendőrségnek, hogy kobozza el a kulákok élelmiszereit és állatait. Így akarta őket kiéheztetni és megtörni. Ma már ismertek a tények, hogy mintegy kilencmillió - főleg ukrán - paraszt veszítette életét. A számokon egyes kutatók még vitatkoznak, de az így tudatosan éhhalálba küldöttek száma tízmillió körül mozog. Ennek az írásnak nem témája levezetni, hogy a nemzetközi pénzoligarchia irányítása alatt álló háttérhatalom miért segítette hatalomra Oroszországban a bolsevikokat, és hogyan tartotta ellenőrzése alatt a továbbiakban is - közvetett módszerekkel - a Szovjetuniót irányító új uralkodó elitet. (Ezek kifejtése megtalálható a Leleplező korábbi számaiban.) A bolsevik párt természetesen magát a munkások és parasztok pártjának nevezte, mégis megsemmisítette vagy szolgaságba taszította parasztok és munkások millióit. Minden totális rendszer ellenségének tekinti a saját lábán megállni képes földművelőt, amely nem függ a kénye-kedvétől. A kibontakozó új világrendben úgy alakították át a mezőgazdasági viszonyokat a háttérhatalom hegemóniája alá került világrégiókban, hogy a szabad farmereknek legyen elég vásárlóerejük ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemeik működtetéséhez szükséges ipari javakat beszerezhessék. Így a földművelők is rászorultak közvetítő-közegre, a pénzre, s a farmerek is sebezhetővé váltak az uzsorás hitelezés miatt, mert a kamatok manipulálása révén és az eladósítással most már bármikor csődbe lehet juttatni őket. Az Egyesült Államokban, vagy Latin Amerikában nem a bolsevik politikai rendőrség kényszeríti a földművelőket, hogy adják át gazdaságaikat, földjeiket az uralkodó elitnek, ahogy az az 1930-as években Sztálin parancsára a Szovjetunióban történt. Ezekből az orosz és ukrán parasztoktól elvett földekből hozta létre bolsevik diktatúra a kényszer-kollektivizálással a kolhozokat és a szovhozokat. Az Egyesült Államokban viszont az uralkodó elit pénzügyi eszközökkel éri el azt, hogy a szabad farmerek, miután tudatosan csődbe juttatták őket, felszámolják gazdaságaikat, és átadják a bankok és korporációk tulajdonában lévő hatalmas méretű gazdaságoknak. Ezeket nem kolhozoknak és szovhozoknak hívják, de ugyanúgy a korlátlan hatalommal rendelkező uralkodó elit vagyonát képezik. A Tavistock-hálózathoz tartozó Brookings Intézet és más alapítványi agytrösztök által kidolgozott monetáris programokat hajtotta végre a nemzetközi pénzügyi közösség magántulajdonában lévő, és az Egyesült Államok központi bankjának szerepét betöltő kartell a Federal Reserve System is. A FED pénzügyi-hitelezési politikájával annyira eladósította az amerikai farmereket, hogy azok lényegében hasonló tragikus sorsra jutottak, mint orosz és ukrán társaik a sztálinista Szovjetunióban. Az alapítványi agytrösztök valódi funkciói Ha az amerikai polgárok fokozatosan megismerik a Tavistock-hálózathoz tartozó alapítványok - és az alapítványok által pénzelt gondolati műhelyek - igazi feladatait, akkor meg fogják érteni azt is, hogy miért olyan magasak a kamatlábak, s miért kell magas adókat fizetniük. Megértik majd a családok szétesésének a folyamatát, az egyházak szerepének az elfajulását, és azt is, hogy az egyetemek miért alakultak át a CIA-t kiszolgáló kutatóintézetekké és a diákokkal való kísérletek színhelyeivé. Azt is meg fogják érteni, hogy a kormányzati folyosók miért lettek a nemzetközi titkosszolgálatok, a hírszerzés és az intrika csatornáivá. Az is majd megvilágosodi