Rutai Attila: Ösvényen. A jövőbelátás valósága és téveszméi. Tisztelt Olvasó, ez az írás, amit ön a kezében tart, a valóság cikke, ennek az írásnak úgy, mint az összes többi írásnak szelleme van, ez a szellem pedig fémjelzi a tudatmintát, ami az írás tartalmát képezi, és mivel ez a tartalom teljes mértékig a tudatban kezdődött el, így további lehetőséget ad arra, hogy a tudatminta még számtalan tudatban megkezdje néha szédítőnek tűnő utazását. Útravalónak mindenképp érdemes hozzátenni azt, hogy természetesen ez az írás is úgy, mint az összes többi írás, csakis olvasással fertőz, ám minden esetben jóindulatú baktériummal; ebben a cikkben nincsen semmi bűbájosság, semmi varázslat. Nem fontos, hogy hisz-e akármilyen vallásban vagy akár az ezotériában, az sem lényeges, hogy higgyen az eljövendő világosságban, ami az egész világegyetemet behálózza. Az a fontos ebben a világban, hogy minden ember felfedezze, hogy megvan a lehetősége arra, hogy kiteljesítse tudatát, valami újat tanuljon, ami könnyebbé teszi mindennapjait és hozzásegíti ahhoz, hogy kitörhessen a korlátok mögül, amelyeket hitrendszeréből vagy egyéb tanult dolgokból merített. Ennek megvalósításához szükséges, hogy megnyissa tudatát az önben szunnyadó lehetőségek előtt, amiket kedve szerint felhasználhat. Fel kell ismerni, hogy az Ember több mint hús: vér, inak és csontok összessége, és mindenkiben van szeretnivaló. Természetesen önmagunk szeretete az, ami elindítja az életünket átalakító segítő folyamatokat, ez az, ami megteremti a csodát - az élet misztériumát. Vannak azonban, akik azt állítják, hogy minden csoda az ördög műve; úgy érzik, joggal gondolhatnak és tehetnek ilyen kijelentéseket, mivel ők már több filmben látták és több könyvben olvasták az erre utaló történeteket. Azonban azt sokan elfelejtik vagy éppen figyelmen kívül hagyják, hogy az emberekben a kezdetektől él, a bizalmatlanság az új dolgok iránt, valójában attól félnek és abban kételkednek, amit nem értenek meg. Pedig ez teljesen felesleges, mivel a világ fejlődik, és az emberiség tudása és tudásvágya gyarapszik és nő, pont úgy, ahogyan az univerzum a látókörünkben. Ha hozzájutunk az azt körülvevő tudáshoz és tapasztalatokhoz, akkor az elvezet bennünket a még sosem látott és fel nem térképezett területekre. Abból pedig az is következhet, hogy idővel részben vagy akár teljesen kiteljesedünk, megtaláljuk a tudást, ami az egész jövőbeni életünket beragyogja – ehhez mindenképp rá kell lépnünk egy ösvényre. Aminek fényét tudatalattink már ismeri, azon haladni kell előre, és mindenképpen tudomásul kell vennünk, hogy egy olyan világban élünk, ahol számtalan problémával kell szembenéznünk, megküzdenünk. Ám minden problémára számtalan megoldás kínálkozik, és az egyetlen korlátot csak önmagunk jelenthetjük. Továbbá jó még tudni, hogy a gondolatok és a szavak átcsengenek az asztrálvilágba, így hatással vannak ránk a jelenünkben és a jövőnkben. De mi az, amit még állandóan figyelmen kívül hagyunk? Csak egy apróság: nem egyedül mi döntünk sorsunk alakulásában, mivel ott van egy említett magasabb létforma. Jó kérdés következik, kik is ők valójában? Sokféleképpen nevezhetjük őket, de ami biztos, vagy legalábbis hisszük, odafent vannak. De hol lehet ez? Pont ott, ahol az elhunytak is; ez lehet éppen a mennyországban, de lehet egy másik bolygón is. Azt hisszük, nem itt van, pedig az is lehet, hogy itt van mellettünk, csak egy másik dimenzióban – síkban. Azért nem látjuk, mert nem tanultunk meg látni. Ez miért nem történt meg? Valószínűleg azért, mert nem vállaltunk fel ilyesmit, vagy nem kellett megélnünk ezt a felismerést. De most már elég a szótekerésből, a lényeg, hogy sokkal több ez a világ, mint amit ismerünk, és sokkal, de sokkal több létforma éli rajta az életét, mint ahogy gondolnánk. Szerencsére több oldalról is megnézhetünk valamit, nem csak fizikálisan, hanem szellemileg is, és ha rájövünk a lehetőségek milliárdjaira, észrevesszük, hogy a lehetőségek korlátlan számban vannak, matematikai elméleteink eltörpülnek, majd összeomlanak, és jön helyette más: az univerzum tananyaga, ami már oktatás alatt van, úgymint: Mit szólsz a földön kívüli civilizációk létezéséhez, a halál utáni élethez, az emberi energiarendszerhez, az aurához, csakrákhoz, meridiánokhoz, továbbá a jövőlátáshoz, a parafenoménokhoz, médiumokhoz? És sorolhatnám még; ha mindent ki szeretnék írni, akkor a végén rájönnék, milyen keveset is tudok, mivel a jóindulatú embertársaim hozzátennének még párat, ki a saját tudásából, ki a szellemvilág segítségével. Remélhetően talán egyszer mindenről készül egy átfogó lexikon, ami majd mindig bővül és gyarapítja az emberiség tudását. Tisztelt olvasó, szeretném önnel megosztani rövid életrajzomat, ami a számomra fontosnak vélt adatokat tartalmazza. Ebből némi képet kaphat arról, hogy hogyan és miképpen jutottam el idáig, ahol most tartok, ebben a fizikális világban. Magyarországon születtem 1973-ban, a horoszkópomat tekintve Bika vagyok. Gondolom, annak, aki egy kicsit is járatos az állatöv-jegyekben, nem kell elmagyarázni a bika jegy jó és rossz tulajdonságait, amelyek nem mindig bizonyulnak igaznak, ha az emberre, mint szabad akarattal rendelkező, formálható lényként tekintünk. A gyermekkorom a gyermekekhez hasonlóan telt, én is hittem a mesékben, már csak azért is, mert legbelül hittem, hogy minden mesében van némi kis igazság. Kisgyermekként nagyon közel álltam lélekben Jézushoz, sok órán, napon, hónapon és éven keresztül hallgattam életének történetét, amit számomra Dédnagymamám közvetített a Biblia segítségével. Szüleimet tekintve polgári családból származom. Édesapám és Édesanyám szorgalmas dolgozó emberek voltak és lehetőségeik szerint próbáltak mindent megadni gyermekeik számára, amit úgy érzem, meg is tettek. Azt gondolták, lelkipásztor leszek, mivel a teológia iránti érdeklődésem nem akart megszűnni; valahol lélekben egy érdekesebbnek tűnő világot láttam a vallásban, mint a fizikális valóságban. Ahogy teltek az évek, rájöttem arra, hogy még számos érdekes dolog létezik a földön, és ebbe beletartozott az, hogy felismertem azon tényt, miszerint az Emberek sokféle vallást tisztelnek, a Földön. Ezért elkezdett foglalkoztatni az egység lényege, és itt eljutottam egy pontra: megkezdődött különös küldetésem, ami során szembesültem a túlvilági léttel és a két fél közötti felismeréssel, majd azok egységre emelésével. Felfedeztem, hogy az Ember személyiségét tekintve alapvetően jó és rossz egyszerre, és azt, hogy valójában minden csak egy nézőpont szerint határozható meg, feltéve, ha egy oldal egy nézőpontját nézzük. Én általában (egy időben) mindig egy oldalt néztem és kerestem, mivel csak így érheti el az ember azt, hogy rálátást szerezzen a nézőpontok sokaságára. Idővel eljutottam ahhoz, hogy megértsem, ezen a világon, ebben a fizikális testben, amiben éljük mi emberek mindennapi életünket, nem csak ennyi van, ami látszik, hanem valójában jóval több. Mi, Emberek kozmikus energialények vagyunk és valójában csak azért látszódunk így ebben a fizikái formában, mert még az energiafolyam egy bizonyos kezdeti részénél tartunk, ám következtetésképpen, ami a lényeg: időben és térben, itt és ott, egyszerre csak egy urat és annak eszméit kövesd, hidd, szolgáld, szívvel, lélekkel, hittel, tisztelettel, és kérésed meghallgatásra talál, aminek következményét biztosan felismered vágyad beteljesülésében. A vágyad csak addig vágy, amíg be nem teljesül, és ha már beteljesült, a lelked egy részét képezi.