Nostradamus első beteljesedett próféciája.
A híres I. / 35. prófécia.
1559. június végére a francia királyi udvarban kettős esküvő
volt kitűzve. Mindkét esküvő politikai célokat is szolgált, és a király számára a békét volt hivatott biztosítani.
Június 22-én a király leánya, Erzsébet és II. Fülöp spanyol király között kötötték meg a házassági szerződést. A spanyol király nem volt személyesen Párizsban, őt Alba herceg képviselte.
Június 28-án pedig a király nővére Margit és Emanuel Filibert szavojai herceg házassági szerződését írták alá.
Ezután több napig tartó nagy ünnepségek kezdődtek, amik megelőzték az egyházi esküvőt.
Az ünnepségek harmadik napján, július 1-én lovagi tornajáték volt a Tournelles palota előtt, ahol még a kövezetet is felszedték, hogy megfelelő hely legyen a játék számára.
A jókedvű király, aki maga is szenvedélyes bajvívó volt, szintén személyesen részt kívánt venni a tornán, bár környezete ezt nagyon helytelenítette. A torna lényege az volt, hogy az
ellenfelek egymással szembe lovagolva, dárdáikkal igyekeztek
a másikat a nyeregből kivetni.
Hogy az összecsapásnál a sérülést elkerüljék, a résztvevők
hadi páncélba öltöztek, és a dárdák végét is letompították.
A kihívónak három ellenféllel kellett megküzdenie.
II. Henrik szíve hölgyének, Diana Poitiers-nek színeiben,
fekete-fehérben állt ki a viadalra, és ő is három ellenfelet
választott magának. Az első volt a szavojai herceg, akinek az esküvőjét ünnepelték.
A herceg az összecsapásnál egyensúlyát vesztette, és csak úgy tudott lován megmaradni, hogy a nyergébe kapaszkodott.
Ezért aztán vesztesnek nyilvánították.
A második összecsapásban az ugyancsak kitűnő bajvívó
Guise herceget a király nem tudta nyergéből kivetni.
Ezt az összecsapás döntetlen lett.
A király harmadik ellenfele a királyi skót testőrség fiatal
kapitánya, Gabriel de Lorges Montgomery volt.
Ebben az összecsapásban is mindkét fél nyeregben maradt,
így ez is döntetlen lett volna.
Ez azonban nagyon bosszantotta a győzelemre szomjas királyt, ezért az összecsapás megismétlését kívánta.
Ilyen ismétlés azonban ellenkezett a lovagi tornák szabályaival, ezért a testőrkapitány vonakodott újból kiállni.
A királyné Medici Katalin rossz előérzettől indíttatva kérte férjét, hogy álljon el kívánságától.
A királytazonban nem lehetett szándékától eltéríteni, és ezúttal már megparancsolta Montgomerynek, hogy álljon ki vele újból.
A királyi parancs elől nem lehetett kitérni.
A két lovag ismét egymásnak rontott, és ekkor történt a
különös baleset. A heves összecsapásnál a testőrkapitány
dárdája eltört. Az eltört dárdanyél szilánkos, hegyes vége
felcsúszott a király páncélzatán egészen a fejig, ott áthatolt
a sisak nézőnyílásán egyenesen a király szemébe.
Egy másik szilánk pedig a nyakba hatolt.
A sérülés nagyon súlyos volt, a király eszméletlenül esett le
lováról. A sérült királyt a Hotel Tournelles-be vitték, és tehetetlenül álltak mellette.
Az akkori orvosok még a fájdalmat sem tudták csillapítani,
még kevésbé a seb fertőződését megakadályozni.
A király ugyan néhány nap múlva magához tért, és még
megparancsolta, hogy az egyházi esküvő szertartásait tartsák meg. Ez nagyon nyomott hangulatban meg is történt.
A király kilenc napos szenvedés után, július 20-án, éjjel egy órakor meghalt. Országos volt a gyász, amihez azonban hamarosan egy szenzáció hír is társult.
Felfedezték ugyanis, hogy ez a baleset pontosan ilyen
formában meg van jósolva Nostradamusnak, akkor már évek
óta közkézen forgó könyvében.
I. / 35.
A fiatal oroszlán az öreget felülmúlja
Harci tusában, egyéni párviadalban.
Arany kalickában szemét szétrepeszti
Két csapás, egy, majd kegyetlen halált hal.
A vers értelme a következő:
A fiatal oroszlán II. Henrik király. Az oroszlánt a királyok
jelképéül, a középkorban általánosan alkalmazták címerekben,
de irodalmi szövegekben is. Egyébként még arra is rá szoktak mutatni, hogy II. Henrik végzetes viadalában oroszlános pajzsot viselt.
Ha ő a fiatal oroszlán, akkor az öreg az ő apja, I. Ferenc volt.
Őt valóban nem érdekelték a harci játékok, Ő a művészeteket kedvelte, a művészeket támogatta. Fiának viszont mindene
volt a harci játék, lovagi torna. Ebben, és csakis ebben valóban felülmúlta apját.
A vers harmadik sora aztán a végzetes viadal balesetét
pontosan leírja. Az arany kalicka, az aranyozott sisakrostély,
amin a dárdacsonk áthatolt, és a szembe fúródott.
A negyedik sornál eltérnek a magyarázatok.
Az egyik magyarázat szerint a Két csapás két sebet jelent, ami végül eggyé lett, halált okozó gyulladássá. Mások szerint két összecsapást kell érteni alatta.
A két összecsapás az első két ellenféllel nem hozott semmi különöset, de az utána következő egy, vagyis a harmadik ellenféllel való küzdelem járt a végzetes sérüléssel.
Az utolsó szavak teljesen világosak.
Megjósolják a kegyetlen halált, ami valóban kilenc napos
szenvedés után következett be.
Ez a híres I. / 35.-ös vers meglepő teljesülése
Nostradamus prófétai hírét még
Franciaország határain túlra is elvitte.
Még ma is több lexikon Nostradamusról
szóló ismertetője hivatkozik e versre.