Napóleon uralkodása, és tettei.
Nézzünk egy olyan jósverset amely Napóleon uralkodásával foglalkozik
VII. / 13.
A tengerparti adófizető városból
A nyírottfejű megszerzi az uralmat,
Elűzi a zsugorit, ki ezután ellenfele lesz,
14 éven át tartja a zsarnokságot.
E nagyon világos értelmű jósversben Nostradamus a sorokat
felcserélte. Az elsőhöz tartozik a harmadik, a másodikhoz a
negyedik. Ha ilyen sorrendben írjuk le, akkor könnyebb az
értelmezése.
A tengerparti adófizető városból
Elűzi a zsugorit, ki ezután ellenfele lesz,
A nyírottfejű megszerzi az uralmat,
14 éven át tartja a zsarnokságot.
Napóleon karrierje Toulon ostrománál kezdődött
1793 decemberében. E fontos, Marseille közelében lévő
Földközi-tengeri kikötőt ugyanis az angolok megszállták,
és a forradalmi kormány parancsot adott a visszafoglalására.
Az ostromot a fiatal 24 éves Bonaparte százados tervei szerint
vezették, és ő maga is hősiesen részt vett a hadműveletekben.
Adófizető városnak azért mondja Nostradamus Toulont, mert
idegen uralom alá került, nekik adózott.
A köztársaságiak ostroma teljes sikerrel járt, az angol
flottának és a szövetséges királypárti erőknek el kellett
menekülniük. A zsugori jelzőt az angolokra kell érteni, akiket
innen elűztek. Beteljesült az a jóslat is miszerint ezután az
angolok váltak Napóleon legmakacsabb ellenfeleivé, akikkel
szembeni küzdelem végigkísérte Napóleon egész pályafutását.
Mindenesetre Napóleon ennél az ostromnál alapozta meg
katonai pályafutását. Tudását a forradalmi vezetés annyira
méltányolta, hogy 1794 februárjában dandártábornokká
nevezték ki.
De az uralom amiről 2. és 4. sor beszél még váratott magára.
1799 novemberében államcsíny készült a forradalom direktórium
tehetetlen vezetése ellen, és ebben Napóleon is részt vett.
Ezzel került ő hatalomra.
Először a három konzul egyike lett, decemberben már első
konzul, és gyakorlatilag a francia állam feje.
E hatalom megszerzését jósolta a 2. sor.
A nyírottfejű elnevezés egyszerű.
Napóleon volt az első uralkodó, aki nem viselt hosszú hajat,
parókát, mint elődei. Ő rövidre vágatta a haját.
Nostradamus azonban nemcsak a hatalom megszerzését jósolta
meg Napóleon számára, hanem évre pontosan megmondja
uralkodásának időtartamát is.
Ezt az utolsó sorban nyíltan számszerűen jósolta meg.
Napóleon 1814. április 4-én írta alá lemondását
Fontainebleau-ben a császári trónról.
Ha ezt összevetjük első konzuli hivatalba lépésének dátumával
1799 december, akkor megállapíthatjuk, hogy uralkodása
pontosan 14 évig és három hónapig tartott.
Mégha a későbbi száznapos uralmát is hozzászámítjuk,
az évszám akkor sem változik. Ezek a pontosan megjósolt
időtartamok talán a legmegdöbbentőbbek Nostradamus
verseiben.
Külön érdemes felfigyelni még arra is, hogy Nostradamus
Napóleont mint zsarnokot említi. És ez igaz is.
Talán soha nem volt még európai uralkodó, aki ennyire
korlátlanul tudta volna érvényesíteni akaratát nemcsak
saját népe, hanem mások felett is, és aki ennyire figyelmen
kívül hagyta volna a népek és uralkodók jogait,
érdekeit, érzéseit.
Napóleon kormányzásában a törvényhozó testületnek csak
egyetlen szerepe volt, a császár intézkedéseinek a jóváhagyása.
Ő pedig ellentmondást nem tűrt, és mindössze néhány
régi embere volt akiknek meghallgatta a véleményét.
Azonban elhatározásaiban ők sem tudták
befolyásolni Napóleont.
Példa erre az oroszországi hadjárat, melynek értelmetlenségéről
nem tudták meggyőzni. Külön rá kell mutatni a legyőzött
országokkal szembeni magatartására.
Ezeket ugyanis oly kíméletlenül kizsákmányolta, kirabolta,
óriási hadisarc megfizetésére kötelezte, ami eddig példátlan
volt az európai népek között.
Ezzel végül Európa népeit maga ellen ingerelte, mert rá kellett
jönniük, hogy az a Napóleon, aki a szabadság jelszavával
érkezett, végül még nagyobb zsarnokságot és kizsákmányolást
hozott a számukra.
Napóleonnak ez a magatartása kovácsolta ellene egyre újabb
szövetégbe az európai népeket, akiknek együttes erőfeszítése
végül is a zsarnoki uralmának bukásához vezetett.
Nézzünk még egy verset amely az uralmát jellemzi:
VIII. / 57.
Egyszerű katonából lesz császár,
A rövid kabátot hosszúval cseréli fel.
Vitéz az ütközetekben, ez egyházban, hol rosszabb,
Gyötri az atyákat, mint a szivacsból a vizet kipréselik.
E vershez sem kell sok magyarázat. Napóleon a katonai iskola
elvégzése után alhadnagyként kezdte szolgálatát a
hadseregben. Tehát valóban egyszerű katonából emelkedett
császári rangra.
A vers második sora ezt a gondolatot folytatja, ugyanis a rövid
katonai kabátot hosszú császári palástra cserélte fel, amit a
koronázáskor viselt.
Napóleon katonai erényét, bátorságát nem is kell bizonyítani,
kell viszont néhány szót szólni az egyházzal szembeni
magatartásáról, melyről Nostradamus itt azt jósolja, hogy a
papokat gyötri, szorítja, mint ahogy a vizet a szivacsból
kipréselik.
Ez látszólag ellentmond a tényeknek, mert éppen Napóleon
volt az aki a francia forradalomban megszüntetett
vallásszabadságot visszaállította, és a vallást az állam számára
szükségesnek tartotta.
Igaz, hogy a vallásgyakorlást megengedte, viszont az egyházat,
a papokat saját uralma kiszolgálóivá akarta tenni.
Ez adta aztán az összeütközését az egyházzal, aminek
legemlékezetesebb eseménye 1809 júliusában történt, amikor
Napóleon a katolikus egyház fejét, VII. Pius pápát Rómában
elfogatta, fogságba vetette, és Savonába hurcoltatta.
1813-ban pedig Fontainebleau-be vitette, hogy egyezmény
megkötésére kényszerítse. A pápa csak Napóleon bukása után
nyerte vissza szabadságát, és került vissza Rómába.
Természetesen a császár nemcsak a pápával szemben
alkalmazott erőszakot.
Példaként lehet említeni annak a 13 bíborosnak az esetét akik
parancsa ellenére nem jelentek Marie Luise-zal kötött
esküvőjén, megtiltotta a bíbor viselését, megvonta
a jövedelmüket, és egy kis francia városba száműzte őket.
Ezekből is látható, hogy a császár keze valóban
ránehezedett a papokra is.
A következő vers valóságos vádirat Napóleon uralkodása ellen.
V. / 60.
A nyírott fejű sok rosszat fog okozni,
Többet, mint teherként elbír,
Oly nagy düh és őrjöngés lesz,
Hogy tűz és vér egész nemzedékek megsemmisülnek.
E vers is megmutatja, hogy Nostradamus nem volt elragadtatva
az úgynevezett napóleoni dicsőségtől. Ő helyesen látta, hogy mit
jelent a császár uralma saját nemzete számára is.
Nyomort, egész nemzedékek pusztulását.
Az a dicsőség mely végül is semmivé vált, rengeteg áldozatba,
vérbe került. A vershez nem is igen kell magyarázat.
A nyírott fej itt is Napóleont jelenti.
Elvakult uralomvágyát nevezi "dühnek, őrületnek."
Féktelen nagyratörésében nemcsak saját magának
szerzett trónt, hanem családtagjainak, testvéreinek, sőt
jó barátait is országok koronájával jutalmazta.
Végül ez már több volt, mint amit a többi uralkodók és a
népek el tudtak viselni (2.sor), és Európa a császár ellen fordult.
Napóleon uralmának megtörése azonban további óriási
véráldozatokkal járt (pl. a lipcsei "népek csatája"),
tovább erősítve a vers 4. sorának igazságát nemzetek
elvértéséről, pusztulásáról.
A következő négysoros már Napóleon bukását jelzi:
I. / 88.
Isteni büntetés éri a nagy fejedelmet,
Egy kicsivel előtte megnősül.
Támasza, hitele egy csapásra kicsi lesz,
A tanácsos meghal a nyírott fejért.
Az első verssor szerint Nostradamus Isten büntetésének
tartja a császár bukását, és a második sorban megjósolja ennek
kezdetét. Eszerint nősülés után kevéssel fog
kezdődni a büntetés.
Napóleon 1810. április 1-én tartotta esküvőjét Marie Luise-zal.
Ekkor hatalma csúcsán állott, de mindössze két év választotta
el az oroszországi hadjárat megkezdésétől (1812 június), ami
bukásának kezdete lett.
További két év alatt pedig hatalma teljesen összeomlott,
és végül lemondásra kényszerült. A bukás tehát valóban elég
hamar bekövetkezett, úgy ahogy a második verssor mondja.
Az összeomlás pedig gyors volt, óriási hatalma igen gyorsan
tűnt el, igazolva a harmadik sor jóslatát. A negyedik sort
kétféleképpen is lehet érteni. Általában Michel Ney marsallra,
Napóleon leghívebb emberére, tanácsadójára értik.
XVIII. Lajos alatt kivégezték, mert átpártolt az
Elba szigetére száműzött, majd visszatért Napóleonhoz.
Tehát a nyírott fejűért halt meg.
Másik értelmezés szerint a negyedik sor azt jelenti, hogy
"a nyírott fejű elveszti eszét."
Ez az értelmezés sem kifogásolható.
Napóleon bukásának kezdetét a sikertelen oroszországi
hadjárat jelentette.
Erről két négysoros szól.
IV. / 75.
Készen a harcra, ez okozza a kimerülést,
Az ellenséges vezér nyeri a el a győzelmet.
A hátvéd védekezik,
Az elgyengült halála a fehér területen.
IV. / 82.
Rakás közeleg Szlávországból.
A Pusztító az öreg várost feldúlja.
Teljesen elhagyottan látja a Római birodalmat,
Utána a nagy lángot már nem tudja eloltani.
Napóleon az oroszországi hadjáratra eddig soha nem látott
nagyságú sereget gyűjtött össze.
A 400 000 fős hadsereg 1812. június 24-én kezdte meg az
átkelést a Nyemen folyón, és nyomult be Oroszországba.
Napóleon szeretett volna mielőbb döntő ütközetbe bocsátkozni
az oroszokkal, hogy túlerejével azokat megsemmisítse.
Viszont az orosz hadvezér Kutuzov, hogy ezt elkerülje, állandóan
kitért az ütközet elől, és szakadatlanul vonult vissza.
A francia hadsereg pedig egyre beljebb nyomult a végtelen
orosz pusztákra, az utánpótlási vonalak egyre hosszabbodtak,
a sereg egyre fáradtabb lett.
Mesteri tömörséggel fogalmazza meg ezt a helyzetet
Nostradamus a IV. 75-ös vers első sorában.
Szakadatlanul kereste a harcot a francia hadsereg, és közben
fogyott az ereje.
Az első nagyobb csatára Moszkva előtt. Borogyinónál
került sor szeptember 7-én. Ez mindkét félnél súlyos
veszteséggel járt, de döntést nem hozott.
Kutuzov visszavonult és Moszkvát is kiürítette.
Napóleon szeptember 14-én vonult be Moszkvába, de hogy
ezzel nem sokat nyert, arra hamarosan rá kellett döbbennie.
A IV. / 82. számú vers második sorában szereplő öreg város
Moszkva.
A franciák bevonulását követő éjszaka már megkezdődtek
a tüzek, melyek gyorsan elharapóztak a nagyrészt fából épült
városban. Rövidesen égett szinte egész Moszkva.
Ez a jóslatban szereplő öreg város pusztulása.
Nostradamus fogalmazása azonban itt nem egészen pontos.
A verssorból ugyanis az olvasható ki, hogy a Pusztító
(láttuk hogy Napóleon neve rejti ezt az értelmet)
dúlja fel a várost.
Valójában azonban nem a franciák, hanem az oroszok
gyújtogattak, sőt Napóleon a legkegyetlenebb módon próbálta
megakadályozni a város felégetését, hiszen a francia seregnek
szüksége lett volna a házakra szálláshelyül.
Az oroszok a gyújtogatással éppen ezt semmisítették meg.
Napóleon, a Pusztító tehát nem égette fel Moszkvát.
Az viszont igaz, hogy az ő bevonulása volt az oka a város
pusztulásának.
Ilyen értelemben igaz ez a verssor is. Az oroszok nem voltak
hajlandók az egyezkedésre, Napóleonnak viszont nem volt
lehetősége arra, hogy hatalmas seregét az óriási távolságból
élelemmel ellássa.
Így nem tehetett egyebet, mint hogy a tél beállta előtt seregét
Oroszországból kivonja. 1812. október 19-én kiadta a
parancsot a visszavonulásra.
Ezzel beteljesült a IV. 75-ös vers második sora: az ellenséges
vezér nyeri el a győzelmet. Kutuzov győzött.
A visszavonulás a hatalmas hadseregre katasztrofális következményekkel járt.
A hadsereg a hosszú úton és a közben beköszöntött tél
viszontagságai következtében bomlásnak indult.
Erről a korabeli beszámolók egységesen így tájékoztatnak.
Ezért Nostradamus nem is hadseregnek, hanem csak egy
"rakás embernek" nevezi a Szlávoszágból (Oroszországból)
visszavonulókat. (IV. 82. 1.sor).
Igen szemléletes a visszavonulást leíró jóslat (IV. 75. 3-4.sor).
Sokszor lefestették képeken az orosz hómezőkön visszavonuló,
elcsigázott, rongyos katonákat, akik erejük fogytán nem tudnak
továbbmenni, és akik elmaradoznak, elpusztulnak a végnélküli
hósivatagban.
Szó szerint ezt jósolja a vers 4.sora.
A 3. sor még külön megemlékezik a hátvéd hősiességéről.
Ezt Ney marsall vezette.
Róluk szemléltető képet ad a következő kis történet.
1815. december 15-én Gumbinnenben az étkező francia
főtisztekhez belépett egy szakállas, kócos, rongyos csavargó,
és a meglepődött tiszteknek így mutatkozott be:
Én a nagy hadsereg hátvédje vagyok. Nevem Michel Ney.
Ha így nézett ki a parancsnokoló marsall, akkor milyenek
lehettek a katonák?
És mi lett Napóleonnal aki e hadjáratot személyesen vezette?
Ő már 1812. december 5-én elhagyta seregét Szmorgonyban,
és váltott lovakkal vágtatott Párizsig.
Útja sietős volt, mert az értelmetlen orosz hadjárat áldozatai
miatt fellángolt ellene az elégedetlenség. Ezt akkor még
ideiglenesen sikerült elnyomnia, de az ellen fellángolt gyűlölet
lángját már nem tudta kioltani.
Ezt jósolta meg a IV. 82. vers utolsó sora is.
E két vers tehát pontosan beteljesedett, csupán egyetlen szón
akadhatunk fenn a 3. sorban, ahol Nostradamus
Római birodalmat említ.
Ezt Nostradamus valószínűleg a homály növelésére szánta,
de nem tévedés. Napóleon ugyanis nemcsak a francia császári
koronát viselte, hanem 1805 májusában megkoronázták
az olasz királyok vaskoronájával is, tehát a római királyi cím is megillette