Nostradamus életrajza.

Michel de Nostradamus 1503. december 14-én délben született Saint-Remy városában. A dátum az akkor érvényben lévő Julian-naptár szerint értendő, a ma érvényes Gergely-naptár szerint ez a dátum december 24.
A gyermeknek a szülők kifejezetten katolikus szellemű vallásos nevelést adtak. E vallásos beállítottság később is megmaradt
és Nostradamust élete végéig jellemezte. A gyermek Nostradamusra igen nagy hatásal volt anyai nagyapja aki orvosi foglalkozása mellett képzett csillagász és asztrológus is volt.
Ő vezette be a kis Michelt a csillagászat világába, aki egész életében fogékonyságot mutatott ezen a téren.
Nostradamus végül is úgy döntött, hogy nem apja közjegyzői foglalkozását, hanem nagyapja orvosi pályáját fogja folytatni.
Ezen döntését a szülei is támogatták.
Nostradamus az orvosi tanulmányait a Montpellier-i egyetemen kezdte meg, ami akkor Franciaország leghíresebb egyeteme volt. Az egyetemi tanulmányok öt évig tartottak, és többszörös vizsgával zárultak. Nostradamus kitűnő tanuló volt.
Az utolsó vizsga letételével Nostradamus megszerezte
a licenciátus fokozatot, amely a legalsóbb fokozat volt.
Nem elégedett meg ennyivel és a legmagasabb fokozat elérését tűzte ki céljául, ekkor azonban közbelépett valami.

Pestisjárvány tört ki Dél-Franciaországban.
Mivel e betegség fontos szerepet játszott Nostradamus életében érdemes pár szóval jellemezni.
A betegség fertőzés útján terjedt és aki megkapta az
gyakorlatilag halott volt. Egész települések néptelenedtek el.
Ha valaki kórházba került, az egyenlő volt a halállal, mivel ott
egy ágyban többen is feküdtek, így a fertőzés elkerülhetetlen
volt. Két ember nem menekülhetett el a pestis elől:
a pap és az orvos. Sok lett közülül maga is a járvány áldozata.
Ezt vállalta Nostaradamus: a pestisdoktor szerepét.
Miből állott a pestisdoktor tevékenysége?
A gyógyítás csak a beteg erősítésére szolgált, hogy annak szervezete megbirkózzék a borzasztó kórral, továbbá a beteg körül illatos füveket égettek, ami a fertőtlenítést szolgálta.
Az említett járvány nagy volt, és évekig tartott.
Nostradamus sorra bejárta az érintett területeket.
Valami, általunk nem ismert "csoda" megvédte őt.
Életben maradt, soha nem kapta meg a betegséget.
Ahol járt és gyógyított, ott annyira meg voltak elégedve a
tevékenységével, hogy kezdték csodadoktorként emlegetni.
A járvány megszüntével visszatért Montpellierbe, az egyetemre tanulmányait befejezni.
Ez sikerült is neki és 1529. október 23-án, a kitüntetéses
orvosi vizsga után megkapta oklevelét, egyben az egyetem
professzora is lett, és bekapcsolódott az oktatásba.
Sokáig nem maradt azonban az egyetemen.
Ennek csak részben volt oka a kollegái irigysége, szerepet
játszott benne az is, hogy nem tudott azonosulni az egyetem, szerinte elavult elveken nyugvó oktatási rendszerével.
Elhagyta hát Montpellier-t, és önálló orvosi gyakorlatot
kezdett. 1531-ben Bordeaux-ba, majd Toulous-ba ment, ahol ismerős volt még pestisdoktor korából. Ez utóbbi városból egy levél kapcsán ment el. A levelet egy Jules Scaliger nevű orvos
írta neki, ő hívta meg Agen-be.
A két művelt férfi nagyon hamar összebarátkozott, így
Nostradamus elhatározta, hogy végleg Agenben marad.
Megnősült, és két gyermeke született.
A sors azonban közbeszólt!
Felesége és két kisgyermeke hirtelen meghalt.
Valószínüleg valami járványos betegség vitte el őket.
A kiváló orvos, aki sok máson segített, most tehetetlen volt.
A csapás nagyon megrendítette. Nem tudott tovább Agenben maradni. Felszámolta otthonát és 1536-ban vándorútra indult Olaszországba. 1544-ben azonban Marseille-ben ismét kitört
a pestisjárvány. Nostradamus üzenetet kapott, hívták haza újból
pestisorvosnak.
Lelki nagysága itt mutatkozott meg igazán. Nyugodtan maradhatott volna Itália biztonságos vidékein.
Ő azonban habozás nélkül hazatért és ismét nekilátott a
gyógyító munkának.
Nostradamus most is életben maradt.
Nem kapta meg a halálos kórt.
A járvány megszüntével, 1547 novemberében ismét megnősült. Salon-ba költözött és ott is maradt élete végéig.
Innen már csak egyszer távozott egy hosszabb útra.
Viszont annál többen keresték fel őt.
Meszi földről jöttek, és nemcsak betegek, hanem azok is akik szépségre vágytak. Az orvoslás mellett ugyanis értett a kozmetikához, a szépítőszerekhez is. A szépségápolásról jelent meg az első könyve 1552-ben: Szépítőszerek és illatok címmel.
Az 1555-ben megjelent második kiadás már konyhai recepteket is tartalmazott. Nostradamus mint igazi reneszánsz ember,
nem tartotta tudós híréhez méltatlannak, hogy ilyennel is foglalkozzék.
A sok munka nagyon lefoglalta, azonban hamarosan segítőre talált. 1554-ben egy fiatalember jelentkezett nála tanítványnak: Jean-Aymes de Chavigny.
A mester megkedvelte, és ő Nostradamus haláláig vele maradt. Nemcsak segítőtársa lett, de ő írta első és megbízható életrajzát. Nostradamus halála után műveinek kiadásában is
közreműködött. Sok munkája mellett Nostradamus azonban kis városa helyi problémáival is foglalkozott.
Az 1554-59-es években pénzzel támogatta a kis város
csatornázási munkáit. Mindezen munkássága azonban legfeljebb saját korában tette volna híressé, századokon átnyúló hírét azonban más hozta meg.
Jóslatai, és az ezeket tartalmazó könyve!
Ahogy ő írta saját magáról:
hetenként néhányszor önkívületi, elragadtatott
állapotba kerülök.
Ebben az állapotba megszünt számára a földi világ, lelki szemei előtt titokzatos képek jelentek meg, történetek játszódtak le, megmutatkozott előtte a jövő.
Nostradamus e látomásait különös verses formában le is írta. Nostradamusnak azonban nemcsak könyvbe szedett jóslatai voltak, hanem szóban is is tett jövőt illető kijelentéseket,
amik egyre-másra teljesedtek. Ezek aztán hamarosan próféta hírébe hozták az orvost.
Ahogy nőtt prófétai hírneve, úgy nőtt ellenségei száma is.
Többször is megpróbálták eretnekséggel vádolni, ami abban
az időben súlyos következmémyekkel járt, azonban ezek a vádak szilárd katolikus magatartása miatt szerencsére
sorra megdőltek.
Ezek aztán nagyban közrejátszottak abban, hogy jóslatait rejtett, homályos megfogalmazásban szedte versekbe.
Verseit százas csoportokba osztotta, és ezen belül négysoros versek utalnak a próféciákra.
Jóslatgyüjteményének első kötetét 1555-ben kiadta.
E könyvéhez bevezetőt is írt, amelyben megmagyarázza
a jóslatok származását, és saját prófétai adottságát.
Híre ekkor már olyan nagy volt, hogy eljutott a királyi
udvarba is, és 1556-ban királyi meghívást kapott.
Nostradamus ez elől nem tudott kitérni ezért 1556 júliusában Párizsba utazott. A királyi meghívás Nostradamus számára nem csupán megtiszteltetést jelentett, de kockázattal is járt.
Előtte ugyanis nem lehetett kétséges, hogy rá nem mint
orvosra, hanem mint prófétára kiváncsiak az udvarban.
Már pedig, ha hamis prófétának bizonyulna, akkor ez rá nézve súlyos következményekkel járna és tönkretenné orvosi
pályáját is.
Nostradamus azonban nem ettől tartott. Szavainak igazságával tisztában volt. Viszont számított rá, hogy kérdezni fogják őt a
királyi család jövőjéről, és itt volt a nehézség.
Ő tudta, előre látta a királyi család jövendő tragikus sorsát.
Nyíltan ezt nem mondhatta meg, márcsak kíméletből sem.
Viszont egy prófétai adottságokkal megáldott ember pedig
soha nem mondhat mást mint az igazságot.
E két ellentétes kívánalmat kellett összeegyeztetnie.
Nostradamus soha nem vágyott udvari méltóságra, mert akkor nem pestisdoktorként töltötte volna ifjú éveit.
A királyi család pártfogására viszont szüksége lehetett
ellenségei várható támadásai, áskálódásai ellen.
(Az első támadó írások 1557-58-ban meg is jelentek.)
Ilyen gondokkal utazott tehát Nostradamus Párizsba.
A király ekkor II. Henrik volt, I. Ferenc-nek a nagy reneszánsz királynak a fia. Olasz felesége Medici Katalin volt.
Mivel Nostradamus sokat vándorolt Olaszországban,
jól ismerte az ottani szokásokat, hamarosan megnyerte
a királyné tetszését.
Nostradamus kitért a kényes, tragikus események közlése elől, annyit viszont elárult, hogy a királyné három fiát, királyként
fogja látni. Ottléte alatt elnyerte a királyi család támogatását,
amit az is mutat, hogy midőn 1558-ban a jóslatgyűjtemény
befejező részével elkészült, ennek ajánlását II. Henrikhez
intézte, és azt neki küldte meg.
1559 júliusában tragikus esemény történt.
II. Henrik király egy lovagi torna során életét vesztette.
Az igazi szenzáció viszont akkor következett be, amikor
felfedezték, hogy Nostradamus ezt pontosan megjósolta
az I. / 35. versében.
Ez a beteljesedett jóslat hozta meg igazán Nostradamus
számára az igazi hírnevet. Nostradamust a körülötte és róla terjengő hírek már kevéssé izgatták.
Nagy művét már befejezte.
Viszavonult, csendes életmódott folytatott.
Életében már csak egy nagy esemény történt.
1564-ben Medici Katalin, az akkor ténylegesen kormányzó királyné, és kiskorú fia IX. Károly országjárásuk alkalmával felkeresték Nostradamust Salon-i otthonában.
Egészen rendkívüli kitüntetés volt ez egy nem főnemes ember számára. E találkozást ami 1564. október 18-án történt egy festmény örökítette meg.
A kép ma is látható a salon-i múzeumban.
A királyné kétszáz aranyat adott át Nostradamusnak
és udvari tanácsosává nevezte ki.
Nostradamusnak ugyan nem voltak fontosak az udvari címek,
de nyílván jólesett neki az elismerés, mely munkásságát érte.
A királyi látogatás után még két évet élt nagy családja körében. Második házasságából hat gyermeke született.
Három fiú: Caesar, Andre, Charles, és
három lány: Madeleine, Anne, Diana.
Milyen is volt Nostradamus?
Erről a tanítványa Chavigni így írt:
Ő a közepesnél valamivel kisebb termetű volt, teste izmos, erőteljes, fürge. Homloka nagy és nyílt, orra egyenes, szeme szürke, tekintete barátságos, de haragban lángoló.
Arca komoly és nevetésében is bizonyos fajta komolysággal látható benne a vele kapcsolódó nagy emberiesség.
Alvásra 4-5 óra is elegendő volt neki, helyeselte a
Római Egyház szertartásait, tartotta magát a hithez és a
katolikus valláshoz. Gyakorolta a böjtött, írtózott a bűntől.
Életének utolsó két évében Nostradamus egészsége
megrendült. Izületi fájdalmak és köszvény gyötörte.
1566. június 17-én Joseph Roche saloni közjegyző előtt
végrendelkezett, mint ahogy a kezdő sorokban olvashatjuk:
öreg korára és bizonyos testi betegségeire tekintettel.
Pedig nem is volt olyan nagyon öreg.
Életének 63. évében volt.
Végrendeletéből tudjuk, hogy nagy hírneve és munkássága
ellenére sem gazdagodott meg, legfeljebb jómódúnak volt
mondható. Nem haszálta ki tudását és hírnevét a
meggazdagodásra. 1566. július 1-én elvégezte gyónását
a saloni ferences kolostor főnökénél Vidal atyánál.
Halálának körülményeiről a közvetlen szemtanú,
Chavigni így tájékoztat:
Halálának napja számára ismert volt, még óráját is előre látta,
én ezt igazsággal tudom tanusítani. Nagyon jól emlékszem, hogy azon év június végére saját kezével írta le csillagászati
naptárába e szavakat: Itt közel van halálom.
És annak a napnak előestéjén, melyen halálával itthagyta az életet, nagyon hosszan vele voltam, és későn vettem búcsút tőle. Akkor Ő e szavakat mondta nekem:
Nem fog látni életben hajnalkor.
Másnap reggel valóban holtan találták úgy, ahogy azt az utolsó,
a 141. számú jósversében megírta:
... nincs több tennivalóm megyek Istenhez,
legközelebbi hozzátartozók, barátok, testvérek,
holtan találnak az ágy mellett, a padon.
Pontosan így történt.
A saloni ferencesek templomában temették el.
Sírját a francia forradalom idején 1791 nyarán feldúlták.
A lakosság körében azonban ez olyan felháborodást
váltott ki, hogy a hatóságok kénytelenek voltak a csontokat
összegyűjteni és a ma is létező végleges helyére temetni.
Sírja ma a Szent Lőrinc templom Mária kápolnájában
található, a következő felirattal:
Itt nyugszik a híres Michel Nostradamus,
az egyetlen földi halandó, akit az Úr méltónak ítélt arra,
hogy a mai meg az eljövendő nemzedékek épülésére
kiolvashassa az égitestek járásából, milyen jövő
vár a világra.
Nostradamus Salonban halt meg, 1566. július 2-án.
Élt hatvankét évet, hat hónapot és tizenkét napot.
Vándor ki erre jársz, tiszteld hamvait, és ne
zavard nyugalmát!
Az idők folyamán sírját nagy királyok egész sora tisztelte meg látogatásával. Esztelen gyűlölet, vak rombolásvágy kívánta megsemmisíteni a halott kőbevésett emlékét.
Könyvét kiváló elmék tisztelték meg.
Vak elfogultság, értelmetlen gyűlölet kívánta hitelét elvenni.
Sírja túlélte a pusztítást, könyve az évszázadok
viharait.