A hallgatás összeesküvése VI. A Tien-San hegységben történt UFO-katasztrófa titka mindmáig megfejtetlen Felszálltunk és elkezdtük a helyszín ellenőrző berepülését. Csak a magasból tudtam megpillantani és felvenni videóra azt a furcsa vonalszerű nyomot a szomszédos hegyoldalon, amely egy repülőtér leszállópályájára emlékeztetett, a végén egy 25-30 méteres átmérőjű kerek térrel. Ez a alakzat nagyon hasonlított egy helikopter-leszállóhelyre. Lehet, hogy a katonaság használta az UFO roncsainak elszállítására. Kiábrándultan és elkeseredetten tértünk vissza a táborba. Az eredmények nem bennünket igazoltak. Nem tudtuk elképzelni, mi történt. Hová tűnt az objektum? Elkezdtük összepakolni a felszerelésünket, készülődtünk a visszaútra és sorra vettük a történtek lehetséges verzióit. Az expedíció tagjainak fele azt gondolta, hogy Emil egyszerűen csak kitalálta az egész UFO-történetet, de a tények ennek ellenkezőjéről tanúskodtak. Előkerült egy szemtanú, aki látott egy hasonló objektumot. Az illetőt Igor Viszlobokovnak hívták. - Figyelemmel kísértem mindazt, ami kapcsolatban van a Tien-San hegységben történt UFO-katasztrófával - mesélte. - Az a helyzet, hogy éppen 1991-ben voltam katona és a zászlóaljunk (ez az SZMCSM 5041. sz. speciális alakulat volt Odesszából) Karabahban, azeri területen, Agdam városában állomásozott. Egy este, amint két bajtársammal éppen szolgálati helyünkön (KSM R-142 H), a GAZ 66 bázisán működő rádióállomáson) tartózkodtunk, körülöttünk egyenletesen kopogtak a bázison járőröző őrszem léptei, amikor az váratlanul riadtan kiabálni kezdett. Amikor kirohantunk, az égbolton egy hatalmas, szivarszerű valamit pillantottunk meg, amilyenről a tien-sani történetben szó van. Megdöbbentettek bennünket a méretek annak ellenére, hogy szemmel nem lehetett hitelt érdemlően felmérni a magasságot nyilvánvaló volt, hogy ember még nem alkotott ekkora repülő szerkezetet. A "szivar" egy ideig hangtalanul és mozdulatlanul függött egy helyben, majdnem pontosan a fejünk fölött, majd egyenletesen, a gyorsulás minden jele nélkül, ugyanolyan hangtalanul elindult és hírtelen eltűnt. Mindez igen megdöbbentett bennünket, mert derült idő volt, egyetlen felhő sem látszott az égbolton. Hallucinációról vagy optikai csalódásról szó sem lehetett, mivel a szivart bajtársaink különböző és igen távoli helyekről is látták az Aszkeránban, a Lacsin felé vezető úton és másutt található ellenőrző pontokról. Az objektumot mintegy 65-70 bajtársunk látta. Azután jó három napig egyébről sem beszéltünk, mint a "szivarról". Többen közülük ma itt laknak a közelben és megerősíthetik ezt - fejezte be elbeszélését. A Viszlobokov által elmondottak megegyeznek azzal, amit Bacsurin állított az objektumról, s ez arra késztet engem, hogy higgyek a történet valós voltában. A hallottak megvitatását követően született néhány verzió. 1) Az objektum létezett, de a katonaság eltüntette. Ennek a feltételezésnek hitelt lehet adni, hiszen tapasztaltuk, mennyire nem akartak odaengedni bennünket az UFO-katasztrófa helyszínére. 2) Szvecskov tudatosan becsapta Emil Bacsurint. Nem zárható ki ennek a lehetősége sem. De mi oka lehetett erre? 3) Lehet, hogy egy, az ufológiában ismert jelenségről van szó, az UFO hologramjának a megjelenésével állunk szemben. Az ilyen kontaktusok alkalmával az objektum nem hagy maga után nyomokat, de különféle anomáliák, például égések a testfelületen megfigyelhetők. (Ilyen égések nyomait láttam Bacsurin mindkét kezén). Az expedíció munkájának eredményeiből levonható következtetések I. Tények 1. A keresett objektumot nem sikerült fellelni azon a helyen, amelyet Emil Bacsurin az eredeti helyszínként ismert fel. Nem sikerült nyilvánvaló anomáliákat felfedezni, például a csúszás és a becsapódás nyomait, aminek látszania kellett volna, mivel a területet puha agyagréteg borítja, sőt nem bukkantunk robbanás nyomaira sem. Nem észleltünk mágneses anomáliákat, az iránytű és a helikopter műszerei teljesen nyugodtan viselkedtek, kivéve a magasságmérő egyszeri megugrását, ami az éles magasságváltozásokkal magyarázható. 2. Emil Bacsurin az UFO-katasztrófa feltételezett helyszínén tapasztalt lelkiállapotából ítélve valóban valamilyen nem mindennapi dolognak volt a szemtanúja, mivel a kiszálláskor valóságos sokkos állapotba került, mert a keresett objektumot nem találta. Egészen a repülőtéren való kiszállásig igen letörtnek és gondterheltnek tűnt. 3. Beigazolódott a Sajtan Mazar (Sátán Sírja) nevű hely létezése, ami nem földrajzi név. Az azonos nevű juhásztelepülés mintegy 10 kilométerre található a szóban forgó helytől. A helyi mulla emberek gyógyításával foglalkozik, mivel a közelben szentnek tartott forrás található. Erről a helyről részletesen beszámolt nekünk a juhász, akivel útban a repülőtér felé találkoztunk. Sajtan Mazar település 4. Sikerült tisztáznunk Szvecskov expedíciójának alternatív útvonalát, amelyen minden különösebb akadály nélkül elérhető gépkocsival a Sajtan Mazar, ahonnan gyalog lehet folytatni az utat a hegyekben. 5. Sikerült megtalálni Szvecskov fiát, akivel Bacsurin és Kosztenko mintegy 15 percet beszélgetett. Ő alátámasztotta egy korábbi ilyen expedíciónak a tényét, sőt annak egy másik tagjára is utalt, aki állítólag az expedíció visszatérése után megháborodott. Szvecskov tartózkodási helyét nem akarta elárulni, mondván, hogy (mint sok autós) csak "szemre" ismeri az oda vezető utat. De eközben egy kissé ijedt és igen óvatos ember benyomását keltette. Sajnos, Anton Bogatov, az expedíció gazdasági igazgatója elutasította Emil Bacsurin állhatatos kérését, amely a Szvecskovval való találkozó megszervezésére irányult. Bár Szvecskov fia megemlítette, hogy az apja abban a szezonban két expedíciót vezetett különböző helyszínekre, ami nem zárja ki egy másik "anomália" létezését. 6. A pilótákkal és a határőrökkel folytatott beszélgetésből nem sikerült az objektumra vonatkozó bizonyító adatokat nyerni, mint ahogy az anomáliának a jelenlegi vagy korábbi előfordulására sem a térségben. De az összkép így még nem teljes.