Hallgatás összeesküvése V. A Tien-San hegységben történt UFO-katasztrófa titka mindmáig megfejtetlen. Repülőgépünk 1998. augusztus 19-én indult Moszkvából Alma-Ata felé. Megérkeztünk és még aznap megtaláltuk German Szvecskov fiát, Vaszilij Szvecskovot. Sikerült tisztáznunk, hogy 1992-ben valóban járt egy expedíció az UFO-katasztrófa helyszínén. Szvecskov valóban megsérült és az expedíció után sokáig súlyos beteg volt. A fia mintha félt volna valamitől. Arra a kérdésre, hogy adja meg German Szvecskov címét, elutasítóan válaszolt. Elmondta, hogy Alma-Atában él az 1992-es expedíciónak még egy tagja, aki megőrült… Emil Bacsurin javasolta, hogy kutassuk fel Szvecskovot, de az expedíció vezetője, Anton Bogatov elutasító álláspontra helyezkedett. Nyugtalanította ugyanis az Oroszországban kirobbant gazdasági válság, ezért sietett. Megbízható vezető nélkül hagyta a vállalkozást és félt, hogy annak a helyzete rosszra fordul. Ő volt egyébként egyben az expedíciónk főszponzora is, több mint 3000 amerikai dollárral segítette azt. Ez azonban erre a célra nem nagy összeg, ezért gyorsan és takarékosan kellett cselekednünk. Én meg vagyok győződve arról, hogy hiba volt nem keresni Szvecskovot. Mindmáig nem tudtam megérteni, miért nem akarta Bogatov ezt a találkozást. Mintha valaki arra kényszerítette volna, hogy ne akarjon találkozni vele. Mint később kiderült, ez a döntése a kudarc szélére sodorta az expedíciót… Augusztus 20-án este elindultunk Karakolba. Ez egy kisváros mintegy 400 kilométernyire Alma-Atától és további 250 kilométerre az UFO-katasztrófa helyszínétől. Szerettünk volna egy helikoptert bérelni, eljutni vele a helyszínre, s ott tábort verve megkezdeni a kutatást. A helyi szállodában töltöttük az éjszakát és reggel elindultunk a repülőtérre. Felkerestük a repülőosztag parancsnokát, aki közölte velünk a megdöbbentő tényt, hogy nincs egyetlen helikopterük sem. A határőrök utolsó gépe két hónappal ezelőtt zuhant le. E bejelentéstől elcsüggedtünk. Pénzünk csak egy helikopter bérlésére és a visszaútra maradt. A repülőosztag parancsnoka azzal vigasztalt bennünket, hogy helikoptert bérelhetünk az alpinisták táborában, amely mindössze 50 kilométerre helyezkedik el a bennünket érdeklő helytől. De ahhoz, hogy eljussunk oda, speciális engedélyre van szükség, amelyet a határőröktől kaphatunk meg. A szóban forgó helyszín ugyanis igen közel van a kínai határhoz. Megyünk tehát a határőrsre. Szükségünk van a speciális belépőre, mivel az UFO-katasztrófa helyszíne a határövezetben van és az oda való belépéshez külön engedélyre van szükség. És újra problémába ütközünk. A határőrosztag parancsnoka elküld bennünket a rendőrségre. Ott azt mondják, hogy előbb nyilvántartásba kell vétetni magunkat a kazahsztáni bejelentkezési hivatalnál, ahol közlik velünk, hogy mindenekelőtt a biztonsági szolgálat helyi illetékeseihez kell fordulnunk. Onnan újra a rendőrségre irányítanak… A kör bezárult. Egyszerűen nem akartak beengedni bennünket az UFO lezuhanásának övezetébe. Minden eshetőségre számítva volt egy tartalék tervünk: bérelni egy AN-29-es repülőgépet és elrepülni a katasztrófa helyszíne fölött. De ennek a variánsnak van két kellemetlen összetevője: 1). Repülőgépről igen nehéz jó minőségű fényképfelvételt készíteni. 2). Emil Bacsurin figyelmeztetett azokra a veszélyekre, amelyek a repülőgépre leselkednek 1 km-nél közelebb kerülve az UFO-hoz. Szerinte az objektumnak olyan kisugárzása van, amely hatással van a műszerekre. Ekkor elhatároztuk, hogy engedély nélkül vágunk neki. Abban reménykedtünk, hogy segítségünkre lesznek újságírói igazolványaink. De fennállt annak a reális veszélye, hogy a határövezet előírásainak megsértéséért letartóztatnak bennünket… Útközben újabb kellemetlenségünk támadt - lerobbant a gépkocsink. Közel négy órát vesztegeltünk a hideg esőben. De ennek a kényszerpihenőnek lett egy váratlan pozitívuma. Találkoztunk egy felénk tartó pásztorral, akitől megtudtuk, hogy a bennünket érdeklő hely mindössze 20 kilométernyire van tőlünk. Kiderült, hogy még 10 kilométert haladhatunk előre gépkocsival, de az út további részét gyalog kell megtennünk. Ehhez azonban nem volt megfelelő felszerelésünk, ezért elhatároztuk, hogy mégis csak helikoptert bérelünk. A pásztor elmondta, hogy nem messze a keresett helytől van egy szent forrás, amelyet gyógyulás céljából gyakran keresnek fel az emberek. A helyi lakosok szentnek tartják a forrás környékét is, és Sajtan Mazarnak, a Sátán Sírjának nevezik. Az egyik legenda szerint egykor aranybánya volt ott, amelyben titokzatos módon tűntek el az emberek… Augusztus 23-án megérkeztünk Maj-Odir határállomásra. Szerencsénk volt, nem tartóztattak le bennünket, sőt még azt is megengedték, hogy a parancsnokság közelében táborozzunk le. Másnap helikopterre szálltunk és elindultunk az UFO-katasztrófa helyszínének felkutatására. Csak egyetlen órányi repülésre maradt pénzünk. Én a jobb oldali ülésen helyezkedtem el a filmkamerával és a fényképezőgéppel, kinyitottam az illuminátort és filmezni kezdtem. A hideg szél az arcomba vágott, a szemem könnyezett. Emil a pilótafülkében figyelte a műszereket és a tájat. Mintegy 20 perc múlva megpillantottuk azt a helyet, amelyről ő korábban beszélt. Nagy megdöbbenésünkre az UFO nem volt ott!!! Egy alkalmas helyen leszálltunk. A helikopter műszere szerint 4800 méter magasan voltunk a tengerszint fölött. Kétségkívül ugyanaz a hely volt. Kezdtük tanulmányozni a terepet. Észrevettük azt a pontot, ahol az UFO kontaktusba került a heggyel. Egy körülbelül 20 méter hosszú gödröt láttunk. A csúszás nyomait viszont nem találtuk. A kövek a hegyoldalon egyenletes sávokban sorakoztak, mintha valaki direkt így rakta volna ki őket. Valamennyi hasított és sima volt. A föld igen frissnek látszott. Nekem úgy tűnt, hogy ez egy mesterséges hegyoldal. Lehetséges, hogy valaki eltüntette a katasztrófa nyomait? Oleg Murasov egy fura nyomot fedezett fel a földön, amely nagyon hasonlított egy három karmú állati lábra. Kissé távolabb Bacsurin megtalálta azokat a jeleket, amelyeket a korábbi expedíció vágott a sziklába. Kőzet- és talajmintákat vettünk. A mágneses műszerek nem jeleztek semmiféle anomáliát. Bacsurin nagyon csodálkozott, hiszen ő pontosan felismerte a helyet, és sehogy sem tudta megfejteni, hová tűnt az UFO