Nemere István: UFO a vadnyugaton. 2. rész. Az előző részben írtuk, hogy a tizenkilencedik században Észak-Amerika számos állama és városa fölött rengeteg esetben jelentek meg léggömbhöz hasonló, csapkodó szárnyú vagy mindezeket mellőző ám furcsa alakú repülő tárgyak. Volt köztük V-alakot utánzó UFO is, és ezek vagy zajtalanul vagy csak nagyon halk zümmögést hallatva szálltak az éjszakai vagy nappali égbolton. Megírtuk azt is, hogy a korabeli média sokat írt erről, és ez eredményezte, hogy a nagy francia tudományos-fantasztikus író, Jules Verne megírta regényeit az ehhez hasonló légi járműveken kalandozó hőseiről. Bajuszos férfi a kormánynál 1897. április 10-én - azokban a hetekben szerte az Államokban látták a repülő tárgyakat - egy kansasi farmer és fiai a saját szemükkel látták, hogy egy ilyen szerkezet földközelbe ereszkedik, és az idegenek lasszóval elrabolnak egy borjút. Pár nap múlva egy szomszédos farmer a saját földjén megtalálta az állat bőrét és rajta a tulajdonos beégetett jelét. Gyakorlatilag ez volt az első ismert és feljegyzett eset a Föld történetében, hogy idegenek háziállatot raboltak és öltek meg, amire aztán később, a huszadik század második felében ismét rengeteg példa volt. (De hogy miért történt mindez, arra sem akkor, sem ma nincs értelmes magyarázat.) Feltűnő viszont egy másik dolog, amit a szemtanúk egy része teljes határozottsággal állított. Nevezetesen az, hogy az elszálló szerkezetekből - ha azok elég közel voltak - zeneszót és/vagy beszélgetést hallottak! De sohasem értették, milyen nyelven folyik a társalgás, és a zenét is csak foszlányokban hallották. Mivel nem feltételezhető, hogy komplett zenekarokkal szálltak volna a mulatozó hölgyek és urak, hát erős a gyanú, hogy akik a gépeket birtokolták, rendelkeztek valamilyen hangrögzítő berendezéssel is. De hát kik vezették a gépeket? Vannak beszámolók olyanoktól is, akik... találkoztak az idegenekkel! Ne feledjük, mindez az 1800-as években történt Amerikában. Elsőnek egy texasi lakos közölte, hogy egy domboldalon véletlenül összefutott egy ilyen szerkezetet a földön javítgató társasággal. Vezetőjük Charles Davidson sacramentói professzor néven mutatkozott be neki, de később kiderült, hogy Sacramentóban nincs és nem is volt ilyen nevű professzor... A legénység különben a bajuszos “professzoron” kívül egy nőből és két gyerekből állott. Egy arkansasi lakos hasonlóképpen írta le őket: akkor is a földön álltak és javították a gépet. Aztán 1897. április 11-én Minnesotában látták feltehetően ugyanazt a hajót, akkor odafent repült, de nem túl magasan. Szintén kivették a lámpafénynél egy férfi, egy nő és néhány kisebb alak (gyerekek?) körvonalait. Másnap többfelé is látták ugyanazt (?) a járművet, többek között a Missouri állambeli Springfieldben. Itt is a bajuszos férfi vezette a gépet, de az leszállt, és egy majdnem meztelen, fiatal nő volt a társa. Ugyanazon év április 13-án Minnesota államban három tanú éjjel látott egy földön fekvő furcsa szerkezetet, amely közeledtükre felemelkedett. Fehér, piros és zöld lámpasorok világították meg, kicsit olyan volt, mint egy vasúti vagon (ez lehetett a “gondola”, vagyis az utaskabin?). Nesztelenül történt mindez, és a tanúk állították, hogy semmiféle csapkodó szárnyat nem láttak. Az UFO zajtalanul tűnt el a sötét égbolton. De hogy valóban ott volt, azt másnap reggel a tisztáson talált tízegynéhány furcsa, a talajba mélyen beékelődött nyom is bizonyította. 1897. május 3-án egy indianai férfi egy kiszáradt folyómederben leszállt furcsa, hosszúkás repülő szerkezetet látott pihenni. A legénység tagjai ugyan embernek látszottak mind, de a tanú számára érthetetlen nyelven beszéltek, és kiderült, hogy angolul egy szót sem tudnak. Április közepén egy texasi férfi a városától távol egy mezőn tompa zajt hallott, egy gép szállt le az égből, legénysége a félhomályos éjszakában kijött sétálni a mezőre, majd visszamentek a hajóba és elszálltak. Texasban különben is sokfelé látták a szerkezetet, az ottani sajtó korabeli példányai a mai napig fellelhetők a könyvtárakban. A megsárgult, töredezett lapokról leolvashatjuk az akkori szemtanúk nevét, foglalkozását és persze azt is, mikor, hol, mit láttak, tapasztaltak. Akadt olyan újság is - a “Hudson Daily Post” - amelyik megírta olvasóinak, hogy ha repülő szerkezetet akarnak látni, hol jelenjenek meg következő este, éjszaka, merthogy állítólag valamelyik tanú beszélt egy földre kényszerült szerkezet vezetőivel és azok azt mondták neki: hosszabb időt lesznek kénytelenek itt tölteni, a javítás sokáig fog tartani. (A jelek szerint ezek tudtak angolul..?) De mire az emberek százai este felkeresték azt a helyet a városon kívül, a hajó már elszállt. Lehet, a tervezettnél rövidebb idő alatt sikerült megjavítani? Vagy egy “tanú” ugratta be az újságot és a népet is? Csupán Texas területén csak 1897. április 13-24 között öt ilyen leszállásról tudunk, mindegyiknek ismert a pontos helye és ideje, valamint az is, hogy a tanúk minden alkalommal - ha éjszaka volt, a sötétség ellenére is - valamennyit láttak a gép személyzetéből is. Minden alkalommal ember formájú lényekről beszéltek, sohasem “kis szürkékről” vagy “zöldekről” vagy bármiféle egyéb, a szokásostól eltérő, sohasem látott lényekről. Valami leesett az égből A következő ügyet nemcsak az a vidéki újság ismertette, ahol az eset megtörtént. Nem sokkal később a nagy ország szinte összes sajtótermékében napvilágot látott. A rejtélyes esetre a Nebrasca állambeli Lincoln közelében került sor 1884. június 6-án 13 óra körül. John W. Ellis farmer és néhány cowboya marhákat terelt kint a terepen, amikor valahonnan az égből iszonyú dörrenést hallottak, majd nagy sebességgel egy égő tárgy ereszkedett le, a domb mögött a földnek ütközött, több száz méteres barázdát vájt... A környékbeli “Daily State Journal” lapjain talált leírásból kitetszik: először mindenki meteoritra gyanakodott. Ámde felismerhetően fémdarabok, alkatrészek hevertek szerteszét, és mind olyan forró volt, hogy még órákig nem lehetett őket kézbe venni. A száraz fű is meggyulladt tőlük. A szerkezet legalább 20 méter hosszú lehetett, de az ütközés következtében a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, összeégett. A bámészkodók találtak például egy fogaskerék-darabot, ámde amíg egészben volt, annak legalább 4 méter átmérőjűnek kellett lenni! Az egyik cowboy óvatlanul túl közel ment az egyik égő alkatrészhez, arca megégett, orvoshoz kellett vinni. Belovagoltak hát a városba és ott elmondták, mi történt. Alf Williamson, a megégett cowboy addigra eszméletét vesztette, később az orvosi kezelés ellenére megvakult, arca pedig a felismerhetetlenségig eltorzult. Egész tömeg indult a helyszínre - olvashatjuk a lap tudósításában - ám ott még minden olyan forró volt, hogy nem vehettek kézbe egyetlen fémdarabot sem, lapátokkal piszkálták őket messziről. Leginkább egy tengely tűnt fel, amely 40 centi hosszú, 15 cm széles volt, és úgy tűnt, keményebb minden akkor ismert fémnél. Később azonban hirtelen igen nagy eső kerekedett. Olyan sűrűn zuhogott azon a délutánon, amilyen esőt arrafelé még senki sem látott. Fél óra alatt igen sok csapadék hullott, az emberek utána pedig alig találtak valamit a roncsokból. Mintha azok elolvadtak volna a vízben! Szintén katasztrófa történhetett a texasi Aurora kisváros mellett 1897. április 17-én kora reggel, hat óra tájban. Az egyik amerikai UFO-kutató szervezet emberei 1973-ban még találtak élő szemtanút is! Az akkor már nagyon idős Mary Evans elmondása szerint a jelzett napon 15 éves kislányként vagy száz polgárral együtt látta az égből hulló tüzes tárgyat. Később elmesélték neki, hogy a jármű elégett, vele együtt a pilótája is, aki elég kistermetű férfi volt, és akit aztán rendesen eltemettek. Mellesleg ez az egyetlen olyan eset ebből a korszakból (éppen a legtöbbször felbukkanó UFO-k heteiben!), ahol a tanúk egyöntetűen azt állították, hogy a pilóta nem földi lény volt. Furcsa sír furcsa fém “A katasztrófa helyszíne tele van bámészkodókkal, akik eljöttek megnézni a roncsot és összeszedni emlékbe néhány kis fémdarabot... A pilótát holnap délben temetik” - írta a lap helyszíni tudósítója. Az 1970-es években több kutató próbálta utólag kideríteni, mi is történt? Keresték a fémdarabokat is, hátha maradt valakinél egy-egy ilyen “emléktárgy”, ám sajnos ilyen már nem került elő. Viszont sikerült megtudniuk, hol fekszik a pilóta - egy nagy homokkőtömb alá temették. Egyetlen nap alatt elintézték a formaságokat, kaptak engedélyt az exhumálásra, de előtte a hant fölött fémkeresőkkel kutatva különös felfedezést tettek: a sírban egy nagyobb fémdarab található! Ám mire másnap reggel a kutatócsapat ismét kiment a temetőbe, megdöbbentő látvány fogadta őket. A nagy homokkőből készült síremlék eltűnt! Pedig azt csak több férfi együttes erővel tudta volna felemelni. A síron pedig egy ásott nyílás jelezte, hogy valakinek sikerült egy-másfél méter mélyről kiszedni az ott lapuló fémdarabot is. Talán valaki azt hitte, nagy kincs rejtőzhet a kis vidéki temetőben, ha már “washingtoni nagyfejűek” is szeretnék azt kiásni, és egyszerűen megelőzte őket. De akkor mi lett a fémdarabbal? Mivel a helybeliek nem egyeztek bele a további temetőbeli kutatásokba, a tudósok ismét az egykori földetérés helyén kutattak, és sikerült is találniuk egy kis darab fémet. Ezt aztán úgy vigyázták, mint a szemük fényét, és személyesen vitték el egy metallurgiai laboratóriumba. Majd egy másikba és végül egy harmadikba is, hogy azok egymástól függetlenül állapítsák meg, amit lehet. Nos, a laboratóriumok meglepő eredményre jutottak. A fém tiszta alumínium volt nagyon kevés vassal keverve. Viszont nyoma sem volt benne cinknek és réznek, amelyek a hutákban mindig belekeverednek a kohászati folyamatok során. Már persze csak akkor, ha a fémet földi kohászati üzemben készítik el... A bonyolult vizsgálatok és helyszíni kutatások, valamint a korabeli sajtóban akkoriban megjelent beszámolók alapján valamennyire sikerült rekonstruálni a katasztrófát. A szerkezet ismeretlen okból és ismeretlen magasságban meghibásodott, vesztett magasságából. Amikor már a város fölé ért, a korai óra ellenére azért rántott ki az ágyából oly sok szemtanút, mert szinte a házak tetejét súrolva repült. Éktelen zajt bocsátott ki magából, nem tudni, hogy ezt a hajtómű okozta-e, vagy a súrlódás, vagy mindkettő? A szerkezet akkor már égett. Lánggal lobogott - mint a tanúk elmondták a sajtónak. A “Dallas Morning News” és a “Fort Worth Register” riporterei perceken belül a helyszínen voltak, mégis elkéstek. Addigra már le is játszódott a dolog. Az ismeretlen eredetű repülő tárgy dél felől érkezett, és északra repült. Másodpercenként - a szemtanúk állításai szerint - 20-22 métert tehetett meg, amihez fogható sebességet akkoriban emberkéz készítette tárgy sehol, a levegőben sem érhetett el. A város északi szélén aztán a magassága a minimálisra csökkent, szerencsére ott már nem voltak házak, ahol a talajhoz ütődött. Megrendült a föld, az emberek egy része kezdetben azt hitte, földrengés van. Sokan viszont már az utcákon rohantak a külváros felé. Mivel nem egy nagy városról volt szó, percek alatt odaértek. De addigra már a roncs nagy lánggal égett, sőt darabjaira hullott. Az utólagos nyomozás szerint több részletben robbant fel, vagyis a fedélzeten több robbanás követte egymást. Később a helyszínen a szerteheverő fémdarabok közül (amelyek javát a kuriózumokra éhes városiak szedték össze hamarosan) állítólag találtak olyan papírlapokat is, amelyeken érthetetlen hieroglifák sorakoztak. De nem nehéz elképzelni, hogy ott, ahol a fémek lángra lobbantak, érintetlen papírmaradványokra bukkanhattak volna..? Ez már csak utólagos szépítésnek, adaléknak tűnik, aminek semmi köze a valós eseményekhez. Nincs válasz Önkéntelenül is feltoluló kérdéseinkre nem kapunk választ. A “vadnyugati UFO-k” ügye éppen olyan rejtélyes, mint a ma körülöttünk repdeső azonosítatlan repülő tárgyaké. A tanúk szerint gyakorta olyanok voltak ezek, mintha emberek készítették és használták volna őket - ámde a technikai megoldás műszaki zsákutcát képviselt (legalábbis jelenlegi tudásunk és az azóta választott fejlődési irányhoz képest), és nem maradt fenn semmilyen fizikailag értékelhető tárgyi bizonyíték. Nyilvánvaló, hogy voltak akkor is olyan UFO-k a levegőben, amilyeneket ma sokszor lehet látni - de kellett legyenek ilyen furcsa, szárnyakkal csapkodó, vagy léggömbhöz hasonlatos, csöndesen szálló repülő szerkezetek is. Amelyeknek legénysége - ha hihetünk a szemtanúknak - olykor nagyon is emberi külsővel rendelkezett, máskor meg egy csöppet sem tűnt emberinek...