Nemere István: UFO a vadnyugaton. 1. rész. Amikor gyermekként sorra olvastuk a lélegzetelállító Verne-regényeket (mert nekünk még azok voltak és csak azok képviselték a sci-fit, hisz a műfaj Magyarországon akkor még nem született meg!), csodás világ bontakozott ki a szemünk előtt. Bekóboroltuk az óceánok mélységeit a szuper-tengeralattjáró Nautilus burkában Nemo kapitánnyal, repültünk Hódító Roburral az észak-amerikai kontinens fölött, akár még a Holdra is eljuthattunk egy Földről kilőtt rakétában. Élveztük, hogy bátor férfiak és nők a tudomány eszköztárával felfegyverkezve vállalkoznak mindarra, amire mások elégséges tudás és erő híján nem is mernek gondolni. Ámde honnan is tudhattuk volna például a Hódító Robur kalandjai kapcsán, hogy a valóság megelőzte a fantáziát? Hogy az ott olvasott repkedő járműveket, mint jelenségeket látták, hallották-tapasztaltak az emberek akkoriban világszerte? Amit azután megírt a sajtó, elolvasott Verne és ettől indult be a képzelete, meg az írótolla? Valóság és fantázia Bizony, ma már tudható, hogy a világtengereken kóborló Nautilus tengeralattjáró megírása előtt a média sokat foglalkozott egy rejtélyes fémes tárggyal, amelyet tengerészek sokfelé láttak, sőt olykor éjszaka, ha az a felszínen pihent, véletlenül belé is ütköztek. No és az emberek sok mindent láttak szállni a levegőben az 1800-as évek második felében, amikor repülőgépek még nem léteztek. Amit itt alább olvasni fognak, az mind ebből a repülés előtti korszakból származik. Aki pedig kötetbe gyűjtötte a furcsa jelenségek tizenkilencedik századi sorozatát, az ufókutatók köreiben is jól ismert Milos Jesensky cseh kutató, tudós és szakíró. 1880 március 20-án este az Új Mexikó állambeli Galisteo Junction (mai nevén Lamy) város külterületén, telihold fényénél három férfi egy rendkívül nagyméretű, repülő tárgyat figyelt meg. Ez alacsonyan közeledett, alul afféle gondola-szerű része annyira közel jött hozzájuk, hogy valami feliratot is láttak a külső falán. Legalább 8-10 ember ülhetett benne és ahogyan a szerkezet a levegőben mozgott – azt sugallta, hogy a legénysége teljesen uralja és jól vezeti azt. A három ember feje fölé érve valamiféle tárgyak is hullottak belőle, mintha a gép utasai szemetelnének. A tárgyak egyike-másika japán rizspapírra emlékeztetett, sőt az ázsiai nyelv betűihez hasonló jeleket is láttak rajtuk. Mint azt nem sokkal később a “Santa Fé Weekly” című újságnak elmondták (ma onnan ismerjük a történetet). Ám ha csak ez lett volna az egyetlen ilyen, könnyen legyinthetnénk azzal (mint teszik ezt nyílván az úgynevezett “szkeptikusok” is), hogy egyedi eset, se előzménye, se folytatása, tehát aligha kapcsolódhat a valósághoz. Hogy az a három férfi nyilván többet ivott a kelleténél és ily módon voltaképpen alkoholos hallucináció az egész történet. Még talán mi is hajlamosak lennénk ezt mondani, különösen több mint száz év távolából. Ám megfigyelhető és utólag is bizonyítható, hogy az észak-amerikai kontinens fölött több hullámban jelentek meg repülő tárgyak – szintén sok évvel vagy évtizeddel az első emberkéz készítette repülőgép felbukkanása előtt! És ezeket nagyon sokan látták. Méghozzá olyan emberek, akik egymásról kölcsönösen nem tudtak, sőt az esetleges, időben előző jelenség-sorozatról sem hallottak soha. Ne feledjük, akkoriban kezdett a “Vadnyugat”, vagyis az Egyesült Államok közepe és nyugati partja benépesülni, primitív városokban éltek a sokszor ugyanolyan primitív emberek, a külvilág hírei ritkán jutottak el hozzájuk, mindenkit csak a saját környéke, városa, szűkebb környezete ügyei érdekelte (ez a szemlélet sajnos máig fennmaradt arrafelé...). Tehát ha itt láttak egy UFO-t, akkor száz mérfölddel arrébb arról sokáig nem tudtak, vagy éppen sohasem tudták meg. Ha meg amott láttak egyet, arról csak ők tudtak, csak a minden szenzációra éhes kis helyi újság írta meg. Nagyon izgalmas munka lehet manapság körbejárni az Államokat és kikeresni a kisvárosi archívumokból ezeket a régi, poros, töredezett újságlapokat (hisz ezeket senki sem tette fel az Internetre...). Aki elég sok ilyennel találkozik, annak szeme előtt kibontakoznak az “UFO-hullámok” az 1878-1880-as, az 1895-ös és 1897-es évekből. De a jelenség nem korlátozódott ezekre az időszakokra. Kevesen tudják, pedig fontos: a “repülő csészealj” kifejezés, amit egészen az 1960-as, 1970-es évekig világszerte használtak az UFO-kra (sokfelé máig így nevezik őket), egy 1878-as észak-amerikai újságban jelent meg először mint a jelenség összefogó neve. Tudatosítsuk ezt időnként azokban a “szkeptikusokban”, akik váltig állítják, hogy az első UFO-k csak 1947 után bukkantak fel – no persze, akkor is csak a fantáziákban... De térjünk vissza a tizenkilencedik századi Egyesült Államokba. Ne feledjük: az emberek akkor is láttak mai értelemben vett UFO-kat, vagyis azonosítatlan – és számukra minden bizonnyal azonosíthatatlan – repülő tárgyakat. Ezek egy része úgy nézett ki, mint a mai repülő korongok, más része viszont úgy, mint Verne könyvében a Robúr-szerkezet. Felül léggömbszerű valami, alul gondola kerekekkel és az egészet valamiféle légcsavarok is hajthatták éppenséggel – erre nézve nem egyeznek a szemtanúk jelentései. Kalifornia akkori fővárosában, Sacramentóban 1896 november 17-én furcsa kivilágított tárgy jelent meg a késő-délutáni felhős égbolton. Vagy háromezer méter magasságban hosszan körözött a város fölött. A rejtélyes szerkezet többször magasságot változtatott, majd belerepült egy felhőbe és eltűnt. Viszont minden bizonnyal San Francisco felé tartott, ahol még ugyanaznap este megjelent és ugyanúgy viselkedett, mint az előző helyen. Mindkét városban számosan látták, hiszen egész tömegek özönlöttek ki az utcákra. A sajtóbeszámolók híven leírják a tárgy mozgását, de persze senki sem tudta, miről is van szó igazán? Mint fennmaradt néhány megfigyelő leírása – a repülő tárgyból egy fényszóró világította meg a várost, ez azonban gyakran változtatta színét, hol vörös, hol kék volt. Már csak ezért is biztosak benne az emberek, hogy nem csillagot, hanem egy sebesen mozgó titokzatos tárgyat figyeltek meg. Professzorok szemével Pár hét telt csak el, és a jelenség sokfelé ismétlődött. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, mind több szemtanú lett és azok között mindenféle foglalkozású ember akadt. Az Államok nyugati partvidékén szemmel láthatóan vagy ugyanaz a tárgy, vagy hozzá hasonlók repdestek heteken keresztül. A rejtélyes kivilágított repülő tárgy egy héttel később felbukkant San Joséban, de nemsokára látták a Washington állambeli Tacoma fölött is, ami több mint 1000 kilométerre van San Josétól. Egy nappal később a tárgy elrepült Oakland és Los Angeles fölött is, amelyek viszont az említett városoktól legalább 600 kilométerre délre helyezkednek el. Már az is elgondolkoztató, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen nagy távolságokat tett meg – ha ugyanaz volt! – és ez a tény alaposan megrázta a korabeli embereket is. Említettük, hogy most már nem csak isten háta mögötti kisvárosokban élő, a világról nem sokat tudó emberek látták a repülő tárgya(ka)t. San Franciscoban egy egyetemi professzor, H.B. Worcester a helyi újság tudósítójának elmondta, hogy az éjszakában az égen szálló tárgyon két fényt pillantott meg. Az első fehér volt és nagyon erős. A tárgy minimum 100, maximum 160 kilométeres sebességgel haladhatott (amit a professzor természetesen mérföldben adott meg), és így gyorsan eltűnt a várost övező hegyek mögött. Azt is állította a szemtanú, hogy “meleg levegővel töltött léggömb” emelte a szerkezetet a levegőbe. De hogy ezt honnan tudhatta..? Hacsak nem azért mondta, mert akkoriban ez volt az egyetlen ismert repülő eszköz, és az emberek nem bírtak elszakadni a már ismert sémáktól. (Ez a maiakra is szerfölött jellemző.) Egy másik professzor és egyben ugyanott, ugyanakkor szemtanú, bizonyos Cross már nem volt ennyire naiv. Elmondta a lap hasábjain: ő is látott már léghajókat, de ez biztosan nem az volt, mert azoknál sokkal gyorsabban és irányítottan repült. Már csak azért is furcsa volt, mert az éjszaka látott, kivilágított tárgy a széllel szemben szállt. A szemtanúk vallomásait összegezve elmondhatjuk, hogy ők nem csak, sőt elsősorban is nem a ma felbukkanó UFO-khoz hasonló tárgyakat láttak repülni a levegőben. Hanem olyanokat, amelyeket mai tudásunk birtokában a léghajó, a helikopter, a merevszárnyú repülő és a csapkodó szárnyú ( ! ) repülőgép keverékének hihetünk. És mielőtt valaki azt mondaná: hát istenem, kísérleteztek az emberek már akkor is, ki ilyen, ki olyan szerkezetet alkotott – hadd tudatosítsuk ismét. Soha senki nem állt elő azzal, hogy az égen látott szerkezet az ő műve, tessék, itt van, meg lehet nézni közelről is. Az első emberek csak a huszadik század elején emelkedtek a levegőbe. De akkor kik vezették ezeket a repülő, világító, kerekes, légcsavaros “léghajókat”? Amelyeket így utólag akár NTRT-knek, “Nem Tipikus Repülő Tárgyaknak” is nevezhetnénk. Nem tagadható, hogy a század második felében már voltak próbálkozások motoros léghajókkal. 1852-ben Párizs fölött már repdesett egy acélvázas, valamennyire kormányozható motoros léggömb, majd 1865-ben New Yorkban is próbálkoztak egy hasonló szerkezettel. 1869-ben egy angol feltaláló éppen San Francisco fölött próbálkozott olyan léggömbbel, amelynek szárnyai és motorja is voltak – méghozzá gőzzel hajtott motorja! De ne feledjük, ez is csak pár száz métert repült, aztán leesett és összetört. Az említett próbálkozások mind percekig tartottak csupán és senki sem gondolhatta komolyan, hogy ezek a gépek röpdöstek volna 1000 kilométeres távolságokon, egész államok fölött keresztben-hosszában... A rejtélyes repülések nem szűntek meg. 1897 januárjában Nebrasca különféle városai fölött bukkantak fel a furcsa szerkezetek. A tanúk szerint henger alakú, maximum 15 méter hosszúak voltak, elől mindig egy nagy erejű, fényes reflektorral, oldalt hat kisebb lámpával. Márciusban és áprilisban Nebrascán kívül feltűntek Iowa, Kansas, Arkansas, Texas és Tennessee fölött is. A legérdekesebb napnak 1897 április 10-e számított, amikor a rejtélyes légi jármű az illinois-i Quincy városa fölött derült időben hosszan körözött körülbelül 150 méter magasságban. Mindenki jól láthatta, és látta is a város apraja-nagyja. A leírások szerint a henger alakú test ezüstösen fénylő fémből, talán alumíniumból készült, kétoldalt valami mozgott rajta ütemesen, mintha legyezett volna, de a szemtanúknak olyan érzésük volt, hogy nem ez repítette előre a hajót és nem is ez tartotta fenn a levegőben. Mint azt a Sioux City Journal 1897 április 17-i számában olvashatjuk, az első fehér lámpán kívül az egyik oldalán zöld, a másikon piros fényeket láttak. A St. Paul Pioneer Press című újság viszont 1897 április 12-én azt írta, hogy azon a szerkezeten, amit arrafelé láttak, alul és felül két sorban voltak elhelyezve kisebb fények. 1897. április 12-én különben az illinois-i Lincoln városában is láttak egy ilyen tárgyat. Ötven szemtanú figyelte egy V-alakú repülő tárgy mozgását az égen, mi több, a hajtómű zaját is hallották. Szerintük ez a méhkas halk zümmögéséhez volt hasonlatos. Többen többfelé – számos nyomtatásban megjelent beszámoló szerint – láttak középen henger alakú “léggömböt”, amelyet kétoldalt le-fel csapkodó szárnyak hajtottak előre. Mások úgy vélték, igazi szárnyak ezek, csak éppen folyton mozognak, nem merevek, mint a mai repülőgépeknél. Csak hát az a helyzet, hogy máig sem sikerült senkinek madárként csapkodó szárnyú gépet, úgynevezett ornitoptert készíteni. Ma már persze nem is próbálkozik vele senki Bebizonyosodott, hogy csak igen rossz hatásfokkal működtethető. Jules Verne – “Verne Gyula” – 1863-ban, mint egy repülést előmozdító társaság tagja saját szemével látott helikopterszerű, forgószárnyas gépmodellt és lelkes cikkben számolt be erről egy folyóiratban. Azt bizonygatta a nyájas olvasóknak, hogy a jövő a levegőnél nehezebb gépeké – amit rajta kívül akkor még nagyon kevesen értek fel ésszel és még kevesebben hittek el. Aztán olvasva az amerikai sajtó beszámolóit, végül is annyira fellelkesült, hogy Hódító Robúrját feledve a huszadik század elején már A Világ Ura c. regényében a hős a szárazon, levegőben, vízen és víz alatt egyaránt közlekedni képes szerkezettel járja be a kontinenseket. Sok jel mutat arra, hogy azok a “Vadnyugat” fölött látott szerkezetek vagy 1) emberi készítmények voltak, vagy 2) idegen lények járművei. Az első mellett szólnak a primitív technikai megoldások (csapkodó szárnyak...), ugyanakkor, ha korabeli emberek készítették volna őket, bizony csak előkerült volna az idők során egy-egy épségben maradt példány. Avagy maguk a feltalálók, gyártók. De ilyenről nem tudunk. Ha a második változatot hisszük valósnak - erre utal a hajtóművek szinte hangtalan üzemmódja is, amire a tizenkilencedik századi technika semmiképpen sem lett volna képes és az, hogy egy idő után a légi járműveket többé senki sem látta és utasaik sem kerültek elő – akkor viszont azt kell feltételeznünk, hogy az 1880-es évektől csaknem a század végéig hiteles, valódi UFO-kat láttak az amerikai városok lakói.