Zavaczki János: UFO-k a Felkelő Nap országában. Az “isteni” szigetbirodalom, Japán is tartogat meglepetéseket a kíváncsi UFO-kutatók számára. Régi krónikák tanúsága szerint az istenek – alias ufonauták – már nagyon régóta látogatják ezt az országot. Egy legenda elmeséli nekünk, hogy Amateraszu Napistennő leküldte unokáját, Ningit a Földre. A földönkívüli egy fénylő bölcsőben, (talán egy űrkompban?) egy hegy tetején szállt le Kyushu szigetének nyugati részén. Hozott magával három tárgyat is, egy kardot, egy tükröt és egy ékszerláncot. Mindhárom tárgy a mai napig megvan. Honshu szigetén, a sintoista vallás központi szentélyében őrzik azokat. Hasonló tisztelet övezi a hívők részéről ezeket a tárgyakat, mint a muzulmánoknál a Kába-követ. Egy egészen szűk réteg, az “Őrzők” kivételével senki sem láthatja közelről ezeket a szent ereklyéket. Az “Őrzők” makacsul megtagadnak mindenféle tudományos vizsgálódást a relikviákkal kapcsolatosan, mondván, hogy így megszentségtelenítik azokat. A japán kormány pedig, tekintettel a várható közfelháborodásra, nem erőlteti a dolgot. Itt tetten érhetjük a hagyományos japán konzervativizmust is. Felmerül bennem a kérdés: vajon Ningi isten tárgyai nem valamilyen félremagyarázott technikai eszközöket jelentenek? Amíg tudományos vizsgálat nem tisztázza megnyugtatóan a kérdést, addig persze tág tere nyílik a találgatásoknak. Érdekes kérdés az is, hogy Ningi isten mikor látogatott Japánba? Nos, ezt nem tudjuk, a legenda csak annyit mond, hogy nagyon régen. Mégis, hogy legalább körülbelül el tudjuk helyezni az eseményt a futó időben, megemlíteném, hogy hokkaidói barlangokban falfestményeket találtak, melyeknek egyik tagja azt ábrázolja, hogy egy díszes ruhába öltözött előkelő – feltehetően egy törzsfőnök vagy egy király – felemelt karokkal üdvözöl hét kerek golyót, amelyek magasan fölötte lebegnek az égen. A tudósok véleménye szerint ez a festmény Kr.e. 2000 körül keletkezett. Nézetem szerint nagyjából erre az időre tehető Ningi isten látogatása Japánban. Ningi isten dédunokájától, Jimmutól származtatják magukat a japán császárok. Jimmu használta először a tennó címet. (A kifejezés annyit jelent: égi uralkodó.) A Kedves Olvasó biztosan kíváncsi arra, hogy ezek a földönkívüliek hogyan nézhettek ki. Erre adnak választ az úgynevezett Dogu-szobrocskák. Ezek a szobrok 20-60 centiméteresek, nagyrészt kőből és agyagból készültek, de van köztük bronzfigura is. Ruházatuk kimondottan szkafanderre emlékeztet. Egyes dogu-szobrokon védőszemüvegeket is láthatunk, bizonyságául annak, hogy a Japánba látogató isten-asztronauták feltehetően nem bírták elviselni a túl erős napfényt. Macumara japán és Zeissig német tudós meg vannak győződve róla, hogy a szobrok űrhajósokat ábrázolnak. A két tudós gondolt egy merészet. Lefotózták a szobrokat, és egy dolgozat kíséretében benyújtották a NASA-nak szakvéleményt kérve. A hivatal szerencsére komolyan vette a tudósokat, és a dolgozatra a következőképpen reagált: “Szakembereink azon a véleményen vannak, hogy az Önök hipotézise nagy figyelmet érdemel. Ugyanezt a szkafandert elkészítettük, jelenleg is folyik a tökéletesítése. Továbbá közöljük Önökkel, hogy a fényképeken látható összekötő elemek, a szemüvegek speciális foglalatai, a mozgékony csuklók, a golyós zárak, valamint a légnyomás fenntartására alkalmazott műszerek jól láthatóak a fotókon. A kesztyűket golyó alakú zárral erősítették az alkarjukhoz. A szemoválisok vagy nyitva, vagy egy kis réssel zárva vannak. Mindkét oldalon kis emelők láthatóak, amelyekkel a nyílástávolságot lehetett állítani. A szkafanderen látható rajzok nem díszítőelemek, hanem valószínűleg az automatikus nyomásszabályozó műszerei.” Amennyiben faggatni kezdjük a régi japán krónikákat, sok meglepő dologra derül fény. A nihongi krónika arról számol be, hogy Kanni-Yamamoto-Iharo Biko császár Kr.e. 667-ben a saját őseivel beszélgetett, akik egy időgép segítségével látogatták meg őt. Az égi rokonok a látogatás után visszatértek a saját korukba. Ennek során 1 792 470 évet utaztak hátrafelé az időben! A régi japán évkönyvek is érdekes UFO-észlelésekről számolnak be. 1180. október 27-én Honshu szigetének déli részén - a szemtanúk kifejezése szerint - egy “repülő agyagedény” tűnt fel a levegőben. Repülése közben egy fénylő csíkot húzott maga után. 1235. szeptember 24-én Yoritsume japán császári tábornok éppen egy hadgyakorlatot vezényelt. Minden rendben is folyt egészen az éjszaka leszálltáig. Az őrszemek riasztották a tiszteket, ugyanis az égbolton titokzatos fénypontok keringtek, de ezek a fények bizonyosan nem a csillagoktól származtak. Az égi objektumok a legkülönbözőbb repülési manővereket hajtották végre az ámuló katonák szeme előtt. Reggel a tábornok jelentést írt a császárnak, amely nyugodtan beilleszthető lenne a hírhedt Kék könyv-bizottság jelentései közé. Szerinte a császár megnyugodhat, mert az égi jelenség nem fenyegeti a birodalom biztonságát, hiszen csak “a szél volt az, amely a csillagokat lendületbe hozta.” 1271-ben egy halálra ítélt embernek kegyelmeztek meg, mert éppen akkor, amikor végre akarták hajtani a kivégzést, egy ismeretlen repülő objektum tűnt fel, amit az istenek jelenléteként értékeltek. 1361-ben szemtanúk egy dob alakú UFO-t láttak a levegőben. Állításuk szerint az UFO a Japán-tengerből bukkant elő és szállt fel. Vagyis az ismeretlen jármű minden bizonnyal képes volt a tenger alatti közlekedésre is. Ugyanebben az évben Kyoto városának több lakója tűzgolyókat látott a levegőben. Ezek egyikét egy nagy, vörös forgó kerékként jellemezték. Egy japán tusrajzon meg is találhatjuk ezt. Ezen a rajzon egy lángoktól övezett kerék lebeg az égbolton, magasan a megfigyelők feje felett. A régmúlt eseményei után, most lássunk egy korunkhoz közelebb eső UFO-észlelést Japánból. 1965. március 18-án a TOA légitársaság repülőgépe, fedélzetén 28 személlyel, Shikoku szigetére tartott. A gépet a nagy repülési tapasztalattal, sok repült órával rendelkező Yashika Inaba kapitány és Tesu Umashima másodpilóta irányította. A légköri viszonyok ideálisak voltak, a pilóták betartották az előírt 2000 méteres repülési magasságot. 19 óra körül, szinte a semmiből egy zöldes fényt sugárzó ufó jelent meg. Átmérőjét Inaba kapitány 12-15 méterre becsülte. Egy ideig követte a japán gépet, majd leállt és lebegni kezdett szorosan a repülőgép mögött. Már a jelenség közeledésekor akadoztak a műszerek a repülőgép pilótafülkéjében. Az automatikus irányhatározó felmondta a szolgálatot, majd megszakadt a rádiókapcsolat a közeli reptérrel is. Ekkor az UFO gyorsított és a repülőgép mellé lavírozott. Az ufót és a japán utasszállítót alig nyolcvan méter választotta el egymástól. A két gép Matsuyma városáig repült együtt, majd az UFO éppolyan váratlanul, ahogy felbukkant, köddé is vált. Ezután a gép összes műszerének működése helyreállt, és az út hátralévő része már zavartalanul folyt. A repülőtéri hatóságok előtt nemcsak a gép kapitánya, hanem az utasok is tanúsították, hogy UFO-t láttak. Ugyanekkor egy sportrepülőgép pilótája szintén jelentette, hogy egy zöldes fényt sugárzó UFO-t észlelt. Azonban nemcsak a polgári repülés alkalmazottai találkoznak ufókkal, hanem a katonai gépek pilótái is. A japán katonatisztek ebben a kérdésben nyitottabbak amerikai kollégáiknál. Fuijo Hayashi, a légierő kapitánya így nyilatkozott az UFO-król: “Az UFO-k létezését nem lehet tagadni. Ha mi, pilóták felvállaljuk a követésüket, akkor egyértelműen azonosítanunk kell az objektumot, akár ellenséges, akár nem. Ugyan azt állítják, hogy ezek az objektumok bizonyos hatalmak titkos fegyverei, de különös, hogy eredetüket nem tudjuk megállapítani.” Kanashi Ishikawa tábornok (1967-ben a japán légierő főnöke) így vélekedett: “Ha az UFO-k repülő testek, amelyek a levegőben repülnek, akkor radarral meg lehet a helyüket határozni. Számos bizonyíték igazolja, hogy radarral már betájolták őket. Ennek következtében az UFO-k léte realitás; talán a mindenségből jönnek.”