Tölgyesi Zoltán: UFO támaszpontok. Az ufológia, a tudományos UFO-kutatás kezdetén, az ötvenes években viszonylag keveset foglalkoztak azzal a komoly kérdéssel, hogy miként érkeznek hozzánk a földönkívüliek. Ezt általában azzal intézték el, hogy az idegenek nyilván rendelkeznek a megfelelő technikai tudással ahhoz, hogy kozmikus méretű utazásokat tegyenek. Később ez a probléma, nemcsak a szkeptikusok nyomására, elmélyült és választ kívánt. Az UFO-katasztrófák során begyűjtött szerkezetekben ugyanis nyomát sem lehetett találni a kozmikus utazás meghajtórendszerének, navigációnak vagy életfenntartó egységeknek. Sőt! Érkezés a Földre A szerencsétlenül járt UFO-k átvizsgálása azt a meglepő eredményt hozta, hogy azok nagyon is “földi modellek”, vagyis mintha kifejezetten a Föld viszonyaira lettek volna tervezve. Ezért más magyarázatra volt szükség. Pontosan ekkorra tehető az anyaűrhajók megjelenése, vagyis amikor úgy gondolták, hogy a kisebb UFO-k nagyobb űrhajókban érkeznek a Föld közelébe. Szintén ekkor terjedt el az a nézet, hogy idegen bázisok léteznek a Holdon és a Marson, ott várakoznak az anyahajók, illetve ott vannak az idegenek munkáját segítő támaszpontok. A hold- és marskutatás eredményei, valamint kudarcai alátámasztották ezeket a feltételezéseket, és habár nem tudunk sokat ezekről a létesítményekről, meglétük vitathatatlan tény. Már a korai csillagászati megfigyelések is azt mutatták, hogy a Hold felszíne állandó változásban van. Hol egy kráter, hol egy domb, hol pedig egy csatornaszerű vájat tűnik el, vagy éppen jelenik meg a Holdon. Furcsa alakú építményeket fotóznak le a műholdak és az űrhajósok, továbbá azonosítatlan objektumok mozognak a felszínén, illetve a közelében. Milyen természeti jelenség okozza ezeket a viharos felszíni változásokat? Kik építkeznek és közlekednek égi kísérőnkön? A kutatások szerint a Holdon réges-rég nincs számottevő vulkanikus tevékenység, ami felelős lehetne ezért. Csakúgy kizárhatjuk a romboló erejű viharokat, az esőzések talajmállasztó hatását és a jég sziklarepesztő tulajdonságát is. Életnek pedig csírája sincs, nemhogy intelligens civilizációnak. Akkor mivel állunk szemben? Mivel a tudomány nem volt képes elfogadható magyarázattal előállni, megindultak a spekulációk. Az 1800-as években általánosan elfogadott volt, hogy más égitesteken is van élet, a holdi jelenségeket így az ott élő lényeknek tulajdonították. A további megfigyelések csak alátámasztották, hogy a Holdon valaki “tevékenykedik”, hiszen mitől származhattak volna a fényfelvillanások és pulzálások, a füstszerű képződmények, a szabályos alakú kráterek és a mesterséges építményeknek tűnő alakzatok? Az ufológia hajnalán, az egyre-másra felbukkanó kontaktok, Adamski, Menger és társaik mind-mind azt állították, hogy a Hold igenis lakható és földönkívüliek élnek rajta. Amikor a műszeres vizsgálatok és később a mesterséges űrszondák mérései úgymond bebizonyították, hogy a Holdon nincs élet, még csírájában sem, akkor kezdődött meg igazán a találgatások és fantasztikus elméletek özöne. A Hold előbb említett furcsaságai azt látszanak alátámasztani, hogy a belsejében valamiféle tevékenység folyik, illetve valakik munkálkodnak rajta. A Holdról készült fényképeken számtalan kupolaszerű építményt láthatunk, amelyek gyakran csoportokba tömörülve állnak. Felületük sima és szabályos, átmérőjük elérheti a néhány kilométert is. Senki sem tudja, mik lehetnek ezek a kupolák valójában, és miként alakulhattak ki ilyen szabályos formára. Kevésbé megfigyelhető, de sokkal érdekesebb struktúrák is léteznek, például hidak, platformok, alagútszerű csőrendszerek, vagyis csupa oda nem illő dolog. Amikor a nyolcvanas években egyre erősebb hangsúlyt kapott az az elmélet, miszerint az amerikai kormány még a hatvanas évek közepén szerződést kötött a földönkívüliekkel, egy új hipotézis látott napvilágot. Ez volt az idegenek földi támaszpontjairól szóló elmélet. Vajon kell-e bázis az idegeneknek a Földön? Nézzük meg ennek előnyeit: A földi bázisokkal időt takarítanak meg az utazással, és közvetlen életközelből figyelhetnek meg bennünket. Gyorsan elérhetnek bárhová, illetve gyorsan biztonságba vonulhatnak egy esetleges vészhelyzet esetén. A földi radarokat és megfigyelőrendszereket talán könnyebb kijátszani, mint a világűrből érkező objektumokat szemmel tartó műholdakat és védelmi rendszereket. Vegyük figyelembe, hogy a NORAD állítólag képes egy kosárlabda méretű tárgy észlelésére, ha az belép a földi légkörbe. További pozitívumként említhető, hogy a kísérleteiket földi körülmények között végezhetik, nincs szükség szimulációra vagy modellezésre. A kutatási alapanyagok (ember, állat, növény, ásvány stb.) elérhető közelségben vannak, és a bázisaik üzemeltetéséhez kihasználhatják a földi energiaforrásokat (geotermia, napenergia, a hagyományos energiahordozók – szén, olaj stb., sőt még a nukleáris energia sem tűnik fel, hisz mi is használjuk). Az idegen bázisoknak három kategóriája létezik. Egyikük, amelyekről a legkevesebbet tudunk, az átengedett bázisok, vagyis azok, amelyeket a szerződés keretében az amerikaiak a földönkívüliek rendelkezésére bocsátottak. Ezek a többségükben leszerelt és elhagyatott támaszpontok az Egyesült Államok sivatagos területein helyezkednek el, és a katonák állandó megfigyelés alatt tartják őket. A második a közös bázis, ahol az idegenek együtt dolgoznak az emberekkel, közös kutatóprogram keretében. A bázisok általában az indián rezervátumok közelében létesültek Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó államban, valamint egy Nevadában, az akkor már létező 51-es körzet nyugati határánál, S-4 néven. Az első, emberek és idegenek által közösen létrehozott bázis, a dulcei kutatólabor volt, ahol később együtt dolgoztak az amerikai és a “szürke” tudósok. A harmadik kategória pedig a tisztán az idegenek által létesített és használt támaszpont. Ez utóbbiból több van, mint gondolnánk. Az Egyesült Államokban 37, Mexikóban 45, Argentínában 31, Ausztráliában 6, Oroszországban 4, Skandináviában 9 és továbbiak a két sarkvidéken. Bázisok mindenütt Az idegen bázisok harmadik típusa a maguknak a földönkívülieknek a bázisai. Ezeket ők építették, használják, őrzik és tartják fent. Természetesen ezeken a támaszpontokon emberek is dolgoznak, gyakran nem éppen önszántukból. A bázisoknak számos fajtája van, de általában egy támaszpont csak egyféle profillal rendelkezik. Ismeretesek űrbázisok, kommunikációs és megfigyelő támaszpontok, implantátum-kísérletek vagy genetikai kutatások központjai, az időjárás-befolyásolásával foglalkozó bázisok, politikai célú támaszpontok, illetve tudományos kutatómunkát végző bázisok és mezőgazdasági központok. Általánosságban elmondható ezekről a bázisokról, hogy a lakott területektől távol helyezkednek el, működésük pedig a lehető legkisebb figyelmet vonzza. Még az olyan támaszpontok, ahol űrhajók le- és felszállása történik, azok is viszonylag rejtve vagy éppen álcázva képesek üzemelni. Mindazonáltal a bázisok fel vannak szerelve a megfelelő védelmi rendszerekkel, arra az esetre, ha netán felfedeznék őket, vagy ha valaki megkísérelne behatolni oda. A következőkben közreadott információk sem kutatómunka eredményeképp kerültek napvilágra, hanem egyrészt kontaktok, másrészt távérzékelők (az érzéken túli érzékeléssel távoli dolgokat, helyeket látni képes személyek) beszámolói alapján. Nem véletlenül hiányoznak a felsorolásból az eltérítettek, ugyanis az ilyen támaszpontokat személyesen felkereső egyének a lehető legritkább esetben térnek vissza. Az idegen bázisok védelme két fő taktika köré csoportosítható. Az egyik az álcázás, míg a másik az aktív elhárítás. Az előbbibe tartoznak olyan megoldások, mint az időjárás manipulálása, amellyel felhőket vagy ködöt keltenek, továbbá a mentális sugárzások, amelyek a tudatalattira hatva terelik más irányba az arra járókat. Ha mindez nem elégséges, akkor széles repertoár áll rendelkezésükre fizikai és pszichikai védekezésre. Az illetéktelen behatolók ellen fagysugarakkal, mérgező gázokkal, elektromágneses vagy akusztikus pulzusfegyverekkel, illetve tudatromboló sugarakkal szállnak szembe. Vannak nagy erejű sugárfegyvereik is, ezeket a légterük és űrterük védelmére használják. Űrbázisok Ezeken a támaszpontokon fogadják az űrből vagy a Holdról és a Marsról érkező UFO-kat, illetve innen indulnak vissza azok. Itt folyik a szállítmányok ki- és berakodása és az anyagok raktározása. Ugyancsak ezeken a helyszíneken javítják meg a sérült űrhajókat, illetve egyéb szállítójárműveket és munkagépeket. A legtöbb bázison mindemellett bányatevékenység is folyik, amely tengeralatti kitermelést is magában foglalhat. Ez utóbbiakat akarja az amerikai kormány felderíteni a Sea Shadow (Tengeri Árnyék) nevű kémhajóival. A kitermelt nyersanyagok egy részét helyben feldolgozzák, és energiát termelnek belőle. Az energiát cellákban tárolják, amelyeket rendszerint átszállítanak önálló energiatermelésre nem képes támaszpontokra. Mivel a berendezések adottak, ezek a bázisok adnak otthont a geológiai kutatásoknak is. Ismert űrbázisok vannak Grönlandon, Oroszország sarkvidéken túli területein, Kanadában, a Déli-sarkon, Argentína pusztaságain, továbbá Ausztráliában és Mexikóban. Az Egyesült Államok területén Florida, Maine és Montana államok területén helyezkednek el. Kommunikációs és megfigyelő bázisok Ezeket a bázisokat az Északi-sarkon, Argentínában, Mexikóban és Kanadában találhatjuk meg. Az USA területén Indiana és Wisconsin államok adnak otthont ilyen jellegű támaszpontoknak. Ahogy a nevük is mutatja, elsődleges feladatuk az idegenek kommunikációjának biztosítása, akár itt a Földön, akár kozmikus viszonylatban. Ezeken keresztül tartják a kapcsolatot a bázisaik között, illetve űrhajóikkal és a naprendszerbéli bázisaikkal. Ezzel egyenértékű, sőt talán még fontosabb céljuk a földi telekommunikáció megfigyelése és az adatgyűjtés. Ellenőrzik a földi távközlést, a rádiót, a TV-t, a számítógépes adatforgalmat, de a hagyományos sajtót (könyv, újság) is. A műholdakra kémszondákat “tapasztanak”, amelyekkel nemcsak lehallgatni tudják azokat, de akár irányítani is. Ezért vannak az eltűnő szondák, mert az idegenek nemkívánatosnak minősítették azokat. Lehetőségük van az adatok megváltoztatására is, szabotázsra, félretájékoztatásra is. Bármikor képesek például az adásokat megszakítani, vagy azokat teljes mértékben eltorzítani. Emellett elzárnak bennünket a világűrből érkező rádiójelektől, vagyis nem engedik, hogy érzékeljük más civilizációk adásait. A rádiócsillagászati kutatások, mint például a SETI, ezért vannak eleve kudarcra ítélve. A megfigyelés részét képezi az adatgyűjtés is. Statisztikákat készítenek többek között a populációról, a környezetszennyezésről és az időjárásról. Figyelemmel kísérik a földi közlekedést, a hajókat és a légi forgalmunkat. Az adatgyűjtés csak részben folyik hagyományos módszerekkel, a földönkívüliek is alkalmazzák a paranormális utakat, mint például a távolbalátás. Genetika A földönkívüliek egyik legfontosabb tevékenysége a bolygónkon a genetikai kutatások és kísérletek folytatása. Emberi és állati alanyokkal, szervekkel kísérleteznek, céljuk egy új faj, egy hibrid lény létrehozása. Ezeket a hibrideket, akik megjelenése teljesen emberi, a földi társadalomba építik be, mint kémeket és ügynököket. Természetesen más jellegű kutatások is folynak, például az emberi faj genetikai hibáinak kijavítása, illetve az emberek ellenállóbbá tétele. Ezzel egy szuperembert akarnak kifejleszteni, akik majd utánunk népesítik be a Földet. Lombikbébiket, klónokat és mutánsokat teremtenek, állatkísérleteket folytatnak, és hatalmas vér-, gén- és szervbankokat létesítenek. Emberi és állati testeket tárolnak felfüggesztett életfunkciókkal, gyógyszereket állítanak elő, és táplálékkutatásokat végeznek. A támaszpontok Finnország, Ausztrália, Mexikó, Argentína és a Déli-sark területén fekszenek. Az USA-ban Oklahoma, Utah és Montana államokban találhatjuk meg őket. Implantátum-bázisok Ezek a támaszpontok hasonlítanak a korábban ismertetett genetikai kutatást végző bázisokhoz, de itt egy speciális munka folyik. Beültetéseket helyeznek el, illetve távolítanak el emberekből és hibridekből. Ezek az implantátumok egyrészt a mentális folyamatok kutatására szolgálnak, de rajtuk keresztül lehetővé válik az illetők befolyásolása is. Különféle érzelmi reakciókat és kedélyállapotokat tudnak létrehozni, valamint nyomon tudják követni az eltérítetteket. Implantátum-bázisok vannak Oroszországban, Mexikóban, illetve az Egyesült Államok Nevada, Oklahoma és Észak-Dakota államaiban. Időjárás-szabályozás Alaszka, Ausztrália, Mexikó, Oroszország és a Déli-sark, továbbá az USA Indiana és Észak-Dakota államai azok a területek, ahol időjárás-befolyásoló támaszpontok vannak. Ezek képesek természeti csapásokat előidézni, földrengést, vulkánkitörést, szélvészt vagy esőzéseket okozni. Manipulálhatják a csapadékmennyiséget, a napsugárzás intenzitását és az ózonréteget. Felhőket és ködöt készíthetnek, ha álcázásra van szükség valamilyen manőver elrejtéséhez (például az űrhajóik le- és felszállása). Egy másik tevékenységük némileg ellentmondásos, ugyanis az idegenek szennyezik is a földi környezetet. Politikai bázisok Ezek a támaszpontok általában egy-egy régió politikai és gazdasági megfigyelését, manipulálását végzik. Információt gyűjtenek például a vezetőkről, a bűnözésről, a jelentősebb társadalmi eseményekről és természetesen a háborúkról is. Akár implantátumokon keresztül, akár tudatmanipulációval befolyásolhatják a politikai-gazdasági vezetőket, és megosztottságot kelthetnek az emberekben. Figyelik a bankokat, a tőzsdéket és a piacokat, hogy szükség esetén közbeléphessenek. Egy másik feladatuk, hogy az embereket manipulálják. Ezek a bázisok felelősek az MIB (feketeruhás férfiak) tevékenységéért, a vallási és természetfölötti “csodák” produkálásáért és a tudatmanipulációért. Bár a bázisok szinte minden földrajzi területen megtalálhatóak, a nagyobb központok Izlandon, Svédországban, Ausztráliában, Argentínában és Mexikóban vannak. Az Egyesült Államokban két jelentősebb támaszpont van, az egyik Oregonban, a másik, ahol egyébként a földönkívüliek vezetője és vezérkara is tartózkodik, Montana államban. Tudományos kutatóbázisok Viszonylag kevés ilyen támaszpontról tudunk, Norvégia, Mexikó és két amerikai állam, Arizona és Új-Mexikó területéről. Többféle kutatás folyik itt, számos tudományág képviselteti magát. A legjelentősebb terület azonban a biológiai kutatás. Orvosi kísérleteket végeznek, amelyek nem járnak genetikai manipulációval. Járványtani kutatásokat folytatnak, és betegségeket fejlesztenek ki, vagy éppen azok ellenszereit keresik. Kémiai anyagokat, gázokat és folyadékokat terveznek, amelyek az emberi szervezetre hasznosan vagy éppen károsan hathatnak. Kutatásokat végeznek a pszichológia, az emberi érzelmek területén is. Próbálnak társadalomtudománnyal és szociális tudományokkal is foglalkozni, emellett figyelemmel kísérik a populáció alakulását és elemzik a bolygó ökoszisztémáját. A másik fő terület a sugárzáskutatás. Atomenergiával kísérleteznek, és sugárfegyvereket fejlesztenek ki saját céljaikra. Mezőgazdasági bázisok Az agrárkutatások középpontjában a termésfokozás áll, illetve a mezőgazdasági tevékenységre alkalmatlan területek megművelhetősége. Próbálják lerövidíteni a fejlődési és termési időket, idegen fajokkal keresztezik a földi növényeket, és új műtrágyákat fejlesztenek ki. Ezeken kívül a táplálkozástudomány területén folytatnak kísérleteket. A mezőgazdasági bázisok Ausztrália, Mexikó, Argentína, Uruguay és az amerikai Indiana államban vannak.