HÁROM ÉRDEKES ESET. Nagyon sok eltérítés történt az elmúlt években Magyarországon. Ezek legnagyobb része éjszaka, többnyire az észlelok lakásán, de elofordult olyan eset is, amikor útközben (pl. országúton, stb.) vagy éppen munka közben (pl. éjszakai szántás közben) lepték meg azok az idegenek, melyekrol feltételezzük a földönkívüli - és nem földöntúli- eredetet. A legérdekesebb és legszínesebb élmények ezek, s messze a legtöbb adatot szolgáltatják a téma kutatóinak. Gyakran elofordul, hogy a család legkisebb gyermeke(i) is érintett(ek) egy-egy találkozásban. Ez gyakran mintegy megerosíti a családtagok élményeit, hiszen ha több ember egyszerre, egyidoben ugyanazt éli át, akkor abban csak lehet valami... Még 1996-ban keresett meg egy békéscsabai, vezeto beosztásban dolgozó hölgy, aki élményei miatt olyan emberek ismeretségét kereste, akik nem nevetik ki és elhiszik azt, ami vele történt. O azon kevesek közé tartozik, akit meggyógyítottak az idegenek, s ennek nyomai a mai napig megmaradtak. Nem hitt az UFO-k létezésében egész addig, míg háborgatni (ezt szó szerint kell érteni) nem kezdték. Élményeit megosztotta velem, de az eset archiválásához nem járult hozzá, mondván ez az o személyes ügye. Természetesen kérését tiszteletben tartottam. Ettol függetlenül kifejezettem kérte, hogy beszélgessek el a nagyobbik unokájával, mivel nagyon furcsa élményei vannak. Megemlítette azt is, hogy az elso, 1993. március 14-én éjszaka lejátszódott eseményt annyira furcsának találta, hogy naplójába feljegyezte, szerencsére így pontos képet kaphattam a történtekrol. Nézzük mi állt a naplóban: "Ádám és az édesanyja itt aludt nálunk. Fél egykor arra ébredtünk fel, hogy sír és azt hajtogatja, hogy fáj, fáj, fáj! Margit (az édesanyja) hiába kérdezgette, hogy mi fáj, o egyre csak sírt, miközben belekapaszkodott az anyja nyakába. Ez legalább másfél óráig tartott, már azt tervezgettük, hogy bevisszük az ügyeletre. Erre azonban nem került sor, mert megnyugodott. Megvártam , míg betakaróztak, majd leoltottam a villanyt. Ádám hirtelen felült és a varrógép felé mutogatva mondott magyarázott valamit. Mi semmit nem értettünk belole. Hiába kérdezgettük, mit álmodott, nem kaptunk rá választ. Késobb aztán elaludt, a villany pedig az éjszaka hátralévo részében égett. Reggel fájdalomnak nyoma sem volt. Megkérdeztem, hogy mit álmodott, erre azt felelte, hogy bácsit! Hiába kérdezgettem, többet nem árult el... A férjem fel akarta venni a TV-bol az angol nyelvleckét, de valami oknál fogva nem sikerült. Szétszedte a videót s ahogy kapcsolgatta, a kazetta csattogva visszaugrott a helyére. Ádámka ekkor összerándult ijedtében. El kellett vinnem, mert azt hajtogatta, hogy itt van a csúnya bácsi! Délután a lányommal az udvaron beszélgettünk, amikor odajött hozzánk azzal, hogy sötétet álmodott, ott fönt. Mondott még olyat is, hogy anya megyen, de errol sem tudtunk meg többet. Érdekes, hogy akkor éjjel mind a ketten lezsibbadtunk. Április 11-én a lányomék ismét eljöttek hozzánk. Ádám játszott, majd hirtelen odaszaladt az anyjához sírva. Bemutatott a szobába és többször azt ismételgette, hogy ott van! Lehet, hogy eszébe jutott a március 14-i álom?" Mint kiderült, ez csak a kezdet volt. Miután találkoztam és elbeszélgettem Ádámkával rádöbbentem arra, hogy nem mindennapi eseménysorozattal állok szemben. Ez az alig hatéves kisfiú- olyan dolgokról beszélt, amely egy több éves múlttal rendelkezo UFO-kutatónak is becsületére válna! Ádám édesanyja is értetlenül állt az események elott, o így emlékszik vissza arra az éjszakára: Ádám édesanyja (továbbiakban Á.É.): " Ez volt az elso ilyesmi élménye. Már tudott beszélni, de még nem rendesen. Itt voltunk anyuéknál, a nagyszobában aludtunk a földön, úgyhogy ott ágyaztunk meg. Nagyon rosszul aludt, éjszaka többször felébresztett és olyanokat mondott, hogy "fölvitték oda, föl-föl" és mutogatott fölfelé..." Ádámnak nem ez volt az egyetlen élménye, egy ével késobb ismét találkozott valakivel - szintén a nagyszüloknél- akitol nagyon megijedt. Ádám ekkor négyéves volt. A család még mindig értetlenül áll az események elott: Á.É.: " 1994-ben történt. Kórházban voltam, a nagyszülei vigyáztak rá. A ház hátsó részében játszott, amikor bejött egy zöld színu, nagy feju "valaki", akinek hártyák voltak az ujjai között. Megfogta a mellkasánál két oldalt és "koszos" lett tole. Nagyon megrémült..." Ádám egyébként különleges gyerek. Szeretetreméltó viselkedése, átlagon felüli intelligenciája és korát meghazudtoló tudása azonnal feltunt. Vele nem lehetett úgy beszélgetni, mint a többi gyerekkel. Néha olyan érzésem támadt, mintha egy felnottel társalognék. Mint kiderült ez a különös viselkedés már az óvodában is feltunt az óvónoknek. Érdeklodési köre is eltér a hasonló korú társaitól: érdekli minden ami - nagymamáját idézve- "tudományos és a természettel kapcsolatos". Az elozo két eset már önmagában is figyelemreméltó, de ami ezután következett az még minket is meglepett. Mint kiderült, Ádámka igazi látogatássorozattal áll szemben, ami alig három éves korában kezdodött el és nem tudni, meddig tart. A harmadik látogatás minden eddigit felült, s ez volt a vízválasztó a nagymamánál, aki végül is nálam kötött ki s kért fel az eset kivizsgálására. Ádámka a különös éjszakát követo napon mindent elmesélt nagymamájának, aki nem gyozte megjegyezni a furcsábbnál furcsább élményeket. Ádám valamiféle versenyrol beszélt, ami közte és a látogatók között folyt a szobában, szólt a Nap és a Hold viszonyáról, valamiféle gépvilágítóról és beszélt a virágokról, melyet az o földjükön látott. Mindezt örömmel újságolta, rémületnek nyoma sem látszott. A furcsa csak az volt az egészben, hogy a történet logikai szempontból tökéletesen felépített volt, s olyan mozzanatok voltak benne, amit egy ötéves kisfiú egyszeruen nem tudhat. Nézzük mi történt azon a bizonyos éjszakán. Nagymama (továbbiakban N.): Ahogy reggel felébredt elmondta, hogy valakik jártak nála és versenyeztek, ki ér elobb az ablakhoz. Amikor az apja hazajött, eltuntek majd miután az apja elaludt ismét visszajöttek. Elvitték oda, ahol ok laknak. Elmondta, hogy ott milyen sok virág van, de majd o elmondja, jobban emlékszik rá, mint én. Beszélt velük, elmondta hogy néz ki a ruhájuk, milyen a "fegyverük". Olyan volt mint egy fegyver, oda is adták a kezébe. Azt mondták, nem szeretik a háborút és ezek a fegyverek nem bántanak. Elmondta továbbá azt is, hogy a Hold és a Nap között milyen viszony van és ezért kell nekik a föld alatt élni. Ilyen furcsa dolgokat mondott..." Mindez Ádámka távollétében került rögzítésre, az eset részletes kivizsgálására csak ezután került sor. Ádámka még az események hatása alatt állt, s bár elotte csak úgy ömlött belole a szó, a kivizsgálás idejére ismét blokkolva lett az élmény. A Hopkins teszt ekkor még nem állt rendelkezésemre, ezért egy kutatói cselhez folyamodtam. Mivel már elozoleg megtudtam hogyan kezdodött az észlelés, rávezetés módszerével szakítottam fel a blokkolt élményeket. A zárójelben található szövegek megjegyzések részemrol. A következokben pontosan idézem Ádámka beszámolóját: Viszkok András (továbbiakban V.A.): Elmondanád nekem hogy történt? Nekem is a barátaim, én is láttam ilyet. Á.: Elfelejtettem az utóbbit, mert annyi ment a fejembe, hogy az nem igaz. Alig fér a fejembe. Á.É.: Miért vagy ilyen? Á.: Tudod azért, mert most szalad a fejemben, hogy másról beszéljek. Fut így körbe a fejemben. (Egyértelmu blokkolás, megtiltották neki, hogy beszéljen az élményeirol!) V.A.: Meséld el, hogy mit láttál! Á.: Azt álmodtam (itt még álomról beszél, késobb már nem), hogy futottunk az ablakig és mire odaértem o már ott volt. Utána visszafutottunk, és addigra ott volt több barátja is. Igen és volt olyan nyílpuskájuk. (Ez a különös 'fegyver" késobb is feltunik a beszámolóban, nagy hatással volt Ádámkára) V.A.: Nyílpuskájuk? Á.: Igen, csak nem lövi ki a nyílat, hanem játéknyíl, hogy elijessze a gonoszokat. Á.É.: Én akkor hol voltam? Á.: Aludtál. És mikor megjött apa, akkor eltuntek, és amikor o is elment aludni, akkor felébresztettek (álmában?), és megint versenyezhettünk. És úgy emlékszem, hogy elvittek az o földjükre. V.A.: És mivel vittek el az o földjükre? Á.: Urhajóval. V.A.: Lerajzolnád? Á.: Rajzolni nem tudok... V.A.: És az hol volt? Á.: Itt az udvaron, igen. V.A.: És mi volt még? Á.: Utána hazarepültünk. (Egy kis ugrás az idoben, mint kiderült) V.A.: Hova haza? Á.: Hát ide haza, ami a házunk. V.A.: És nem volt közben semmi? Csak repültetek? Á.: Hát... Csak repültünk, utána mutattak egy bolygót. V.A.: Hogy nézett ki? (Ennél a pontnál érdekes dolog történt. Elovette a LEGO játékát és megmutatta a bolygó két színét: a kéket és a fehéret.) V.A.: Megmutatták neked ezt a bolygót? Á.: Igen. (Ezek szerint látta fölurol) V.A.: És mi volt utána? Á.: Hát mentem aludni. (Még mindig a blokkolás hatása alatt állt, ezért a nagymama segített egy kicsit) N.: És mit csináltatok a bolygón? (Az "o földjükön "?) Á.: Hát beszélgettünk, játszottunk. V.A.: És mirol beszélgettetek? Á.: Halacskákról, hajóról, meg mindenféle izgalmasról. V.A.: És mit mondtak még? Á.: Azt mondták, hogy egyre jobban süllyesztjük a napot. V.A.: Mi van a Nappal? Á.: Ott mindig Nap van, de a Hold mindig eltakarja a Napot, és mindig este van, mert elzavarja a Napot. Mindig. Gépvilágítót kell használniuk, hogy lássanak. V.A.: Mi az a gépvilágító? Á.: Az egy puska, és abban van ilyen villany, azután pedig megnyomják a ravaszt, és akkor felnyitódik az a ... izé, aztán pedig kijön a fény. És arra világít, amerre tartják a puskát. V.A.: És milyen volt ez a fény? Volt neki színe? Á.: Igen, mindenféle színe volt, zöld, fehér, piros. V.A.: Milyen ruhában voltak a barátaid? Á.: Szivecskés ruhában voltak. Tele volt mindenhol kicsi, piros szívekkel. Volt olyan, akinek világított. N.: Hányan voltak? Á.: Voltak vagy százan. Volt olyan puska, amivel bele kellett találni ilyen izébe, és abba bele kellett találni, és az bevilágított a fénnyel. Színe is volt, piros és sárga. (Itt ismét megjelenik a 'puska'; bizonyítva, hogy ez nagy hatással volt rá.) V.A.: És mi volt még ott? Á.: Semmi. (Ismét blokkolás) Á.É.: Mondtad, hogy játszottatok. Á.: Persze! Voltak ott gyerekek. Voltak ekkorák, ekkorák, meg ekkorák (Kb. fél méteresek) V.A.: Hogy néztek ki az ottani gyerekek? Á.: Olyanok voltak, mint az apukájuk, csak fiatalabbak. (Csak késobb derült ki, milyen lényekkel volt dolga Ádámkának) V.A.: Beszéltek hozzád? Á.: Igen. V.A.: Hogy beszéltek? Á.: Magyarul. V.A.: Hogy néztek ki? Volt orrocskájuk? (Játékosan, az ölembe ültetve kérdeztem, ez nagyon tetszett neki.) Á.: Ilyen picike. V.A.: És szemük? Á.: Az ilyen nagy és fekete színu. V.A.: Szép hajuk volt? Á.: Nem, kopaszak voltak. V.A.: Fülük? Á.: Picike fülük volt csak. V.A.: Milyen ruhájuk volt? Á.: Mondtam már, hogy szíves ruhájuk volt, a gyerekek meg hajós ruhában voltak. V.A.: Milyen ujjacskái voltak az UFO gyerekeknek? Á.: Fehér ujjuk volt, és színes volt a körmük: V.A.: Hány ujjuk volt? Á.: 6 ujjuk volt. V.A.: Mesélj arról, hogy mit játszottatok! Á.: Arra már nem emlékszem. V.A.: Milyenjátékuk volt? Irigyek voltak? Á.: Nem voltak irigyek, és sokk játékuk volt. V.A.: Adtak enni? (Elozoleg már említette Ádámka nagymamája azt, hogy adtak valamit enni neki.) Á.: Igen, mindenféle növényt, finomságot. V.A.: Lerajzolnád a gyerekeket? Á.: Nem tudok rajzolni. És kaptam egy rádiót! (Örömmel újságolta!!!) V.A.: Rádiót? Milyen rádiót? Á.: Ami hóból, vagy jégbol, vagy fagyból van csinálva, ha elromlik elolvad! Ennél többet sajnos nem sikerült megtudni, de ez is elegendo volt ahhoz, hogy nagyjából rekonstruálni tudjuk a történteket. Ádámka szobájában megjelenik egy idegen, majd késobb a többi követi. Különös, de rájuk jellemzo módon -nincs jobb kifejezés de- "játékosra veszik a figurát" s Ádámkával versenyeznek ki ér elobb az ablakhoz, de mindig ok gyoznek. Ekkor azonban hazaérkezik Ádám édesapja, megzavarja az idegeneket, ezért eltunnek, de csak addig, amíg a családfo el nem alszik. Ekkor már Ádámka is aludt, ezért felköltötték. Ennél a pontnál dolt meg az álom elmélet! A ház udvara fölött lévo urhajóba viszik és mutatnak egy bolygót, ami kék és fehér színu, véleményem szerint itt egyértelmuen a Földrol van szó. (Az utazás körülményeire nem sikerült fény derítenünk, ez úgy néz ki örök titok marad.) Elvitték az "o földjükre" amirol megtudtam, hogy a Hold eltakarja a Napot, ezért ott mindig sötét van. A leírás tökéletesen illik a Hold túlsó oldalára. Megtudtam azt is, hogy van nyílpuskájuk, amely nem fegyverként funkcionál, hanem ijesztésre szolgál. Gépvilágított használnak, amely valamilye fényforrást tartalmaz, s amint megnyomják a "ravaszt" kijön belole a fény. Ezzel tudnak világosságot teremteni, ha ráirányítják egy bizonyos helyre a bázisuk mennyezetén. A bázison ottani földönkívüli gyerekeket látott, melyek úgy néztek ki, mint azok, akik odavitték. Haj nélküli, pici orrú, kis fülu nagy fekete szemu lényekrol van szó, melyek szivecskés ruhában voltak. Játszott is velük, megtudtuk azt is, hogy sokk játékuk volt és nem voltak irigyek. Magyarul szóltak Ádámhoz, de hogy telepatikus úton vagy sem, errol nem sikerült semmit megtudni. Beszélgettek a halakról, hajókról és ami különös, egy üzenetjellegu mondat különösen megmaradt benne, miszerint "egyre jobban süllyesztjük a napot". (Üvegház-hatás?) Enni is adtak, elmondása szerint "mindenféle növényt és finomságokat. Kiderült az is, hogy kapott egy rádiót "ami hóból, vagy jégbol, vagy fagyból van csinálva, ha elromlik elolvad!" A visszaútról is mindössze annyit tudtunk meg, hogy visszahozták a lakásba. Ádámka mára már nincs egyedül az élményeivel. Két testvérének szintén voltak látogatói, bár a két esetrol közel sem tudtunk meg annyit, mint Ádámka élményeibol. Az elso esetrol Ádám édesanyja következoképpen számolt be: Á.E.: "Akkor történt, amikor a középso fiam megszületett. Ketten voltunk otthon, ott feküdt mellettem az ágyban, s hirtelen nem tudtam megmozdulni, nem tudtam felkelni az ágyból. Minden erommel meg akartam fogni, meg akartam nézni a fiamat, de egyszeruen nem tudtam. Nem tudom mennyi ideig tartott, s így utólag furcsállom azt is, hogy nem féltem, holott ilyen helyzetben félnem kellett volna. Nem tudom mi történhetett velem. Egyébként a fölöttünk lakó hölgynek is volt egy furcsa élménye. Látott a szekrénye sarkánál egy piros gömböt. O csak ennyire emlékszik, de mint kiderült, közben a kislánya több mint egy óráig dörömbölt az ajtón és sírt, mert nem tudta mi történik az anyjával..." Ádámka legkisebb testvérénél 1997. nyarán szintén elkezdodött a látogatássorozat. Este éppen Ádámkával játszott, amikor hirtelen az ablakhoz rohant, kinézett; majd rémültem berohant a kisszobába, bebújt az ágyba és magára húzta a takarót. Nagymamája bement hozzá, mivel el nem tudta képzelni mi lelte az addig békésen játszadozó unokáját. Mint kiderült, miután kinézett az ablakon, egy csúnya bácsi azt mondta neki, hogy elviszi játszani. Vajon véletlenül kellett az ablakhoz mennie? Értesüléseim szerint azóta nem történt semmi említésre méltó esemény Ádámkával és testvéreivel. Azt már csak találgatni lehet, hogy kisöccsét "elvitte-e játszani a csúnya bácsi" vagy nem... Kutatói szempontból ez látogatássorozat azonban tartalmazza a gyermekeltérítések összes jellemzoit. Ezeket a második fejezetben részletesen ismertetni fogom. A második eset, melyet ismertetni szeretnék egy középkorú fiatalember Péter gyermekkori élményén alapul, pontosabban "egy különös álmán", melyet kiskorában éjszakánként többször, rémülve újra átélt. Péter: "Már kisgyerek koromban sem volt minden renden körülöttem. Egy rémiszto, folyamatosan visszatéro álmom volt, melyet minden alkalommal ugyanolyan félelemmel éltem át. Ez a nyomasztó, visszatéro, de nagyon is valóságos álom a következo: Este van, de még nincs teljesen sötét. Szüleimmel és két testvéremmel a szomszédoknál voltunk. Anyám húgomat babakocsiban tolja, mellette apám és novérem megy. Én hátul követem oket, egészen a házunk bejárójáig. Ekkor azt veszem észre, hogy hiába megyek, egy métert sem haladok elore. A többiek tovább mennek és hiába kérem oket arra, hogy várjanak meg, azok csak mennek tovább. Ekkor félelem uralkodik el rajtam, majd a bejárónk kerítése mellett hirtelen két "rókalény" jelenik meg, megfognak és magukkal visznek. Olyat érzek, mintha zuhannák le valahonnan, de közben csukva van a szemem, nem akarom látni ezt a két csúnya "rókalényt". Tudom, hogy ennek elobb utóbb vége lesz, nem lesz semmi baj. Nem tudok megmozdulni, nincs hangom nem tudok felkelni csak egy ido után. Ez az álom folyamatosan végigkísérte egész gyermekkoromat, s a mai napig beleborzongok, ha csak rá gondolok. Nem ez volt az egyetlen ilyen élményem. Tudni kell rólam, hogy nagyon féltem a Mikulástól. Számomra mindig rettegés volt, amikor édesapám beöltözve beállított és megajándékozott. Ugyanis még egy dolog történt. Szintén gyermekkoromban télen- az egyik szobánk ablakán bezörgetett valaki, akirol azt hittem a Mikulás, ám nem az volt! Sajnos a külsejére már nem emlékszem pontosan, de nagyon csúnya volt. Ijedten átszaladtam a másik szobába, addigra már ott bámult be. Az ottlévo ágy takarásában kerestem menedéket, de hogy ezután mi történt velem, arra már nem emlékszem. Számtalan érdekes eset történt velem ezután is, de ez a két eset a mai napig nem fér a fejembe." Pétertol megtudtam azt is, hogy nagyon félt kiskorában a villámlástól és megrémült mindig egy rajzfilmfigurától, akit egy reklámfilmben látott. Addig inkább kikapcsolta a TV-t, csak ne kelljen látnia. Mára ilyen jellegu félelmei elmúltak, de mégiscsak furcsának találta mindezt, s ezért osztotta meg velem az élményeit. Az harmadik, ismertetésre kerülo történet nem annyira izgalmas, mint Ádámka vagy Péter esete, hiszen csak egy rajzról van szó. A rajzot Abonyi Attila orosházi UFO- kutató bocsátotta a rendelkezésemre annyi megjegyzéssel, hogy a rajz egy gerendási kislánytól származik, aki egy álmát rajzolta le. (Attila megtudta: a szülei nem hisznek az UFO-k létezésében és nem is foglakoznak a témával) Ennyi, se több se kevesebb. A filctollal készített rajz tele van furcsaságokkal. Megfigyelheto egy folyóábrázolás, amely U alakban a kép bal oldalán található, látható rajta egy "foút" amelybol több mellékút vezet egy fás részre. A kép jobb oldalán felül egy virág látható, élesen elkülönülve a kép többi részétol. Az utakkal körülhatárolt területen sátorhoz hasonló szerkezetek láthatók, melyeken ovális bejárati ajtó van. A kép jobb oldalán alul téglalapban ábrázolva két alak látható felemelt kézzel, mellette pedig három Szaturnuszhoz hasonló objektum. Ez a kép nagyon összetett, feltételezhetoen egy cselekménysort (álmot) rajzolt le a kislány. A képterületet szakaszokra bontotta és úgy ábrázolta azokat. Mit álmodhatott ez a kislány? A válasz egyértelmuen a képben keresendo. A három, sátorszeru objektum (sátorzsinórral és három színnel ábrázolva) egy fákkal és utakkal határolt területen helyezkedik el. A bejárata boltíves. Szinte lehetetlen eldönteni azt, hogy ezek tényleg sátrak-e, de a jobb alsó sarokban látható Szaturnusz-szeru objektumok némi segítséget nyújthatnak ebben. Attilával felfigyeltünk arra, hogy a sátorzsinór ábrázolás feltunoen lent található mindhárom objektumnál s ebben az esetben lehet, hogy nem sátrakról van itt szó. 1. A kép jobb felso részében egy Hatalmas virág látható. Ez az ábrázolás egyfajta szimbólum, folyamatosan megjelenik I. eltérített kisgyerekek beszámolóiban. (lásd Ádámka esetét) Még nem tudjuk még pontosan milyen üzenetértéke van. A legérdekesebb ábrázolás azonban a kép jobb alsó sarkában látható. Két téglalapba zárt alak látható felemelt kézzel. Vékony alakjuk, elnyúlt fejük és nagy fekete szemük van. De mi az a téglalap körülöttük? Lehet, hogy az ablakon néznek be vagy az ajtóban állnak? Figyelemreméltó a három Szaturnusz ábrázolás is. A tárgyak úgy lettek lerajzolva, hogy a lendület érzete is ábrázolva lett. Lehet, hogy az objektumok leszállása (esetleg felszállása) látható. A képtartalom értelmezése tehát jobbról-balra vagy balról jobbra is lehetséges. Vajon mi történhetett ezzel a gádorosi kislánnyal? Lehetséges, hogy mindez nem csak egy álom volt? Nagyon sok, a fentiekhez hasonló esemény történhetett eddig Magyarországon. Sajnos a gyermekeltérítések felderítése sokkal nehezebb feladat, mint más részterületek kutatása. A szülok engedélyének hiányában még a tudomásunkra jutott eseteket sem tudjuk mindig kivizsgálni. Ez sajnos a jövoben sem lesz másként. Addig marad az a néhány eset, amely bizonyítja: gyermekeltérítések vannak és mindig is lesznek!