▄─┐ ▀ ▄ ▄ ▀Ý ┐ ▄ ▀ ▄ ▀ ┐ █ ▄─┐ ▄ █ █ ┌─▄ ┌─▄ ┌─▄ ▄─┐ ▄─┐ │ │ ▄ ▄─┐ █ ▄─┐ ─▄─ ▄ │ ▄ ▄─┐ ┬─▄ █ ▀─┐ █ █ █ ┌─█ │ █ ┌─█ ▀─┐ ┌─┘ █─┤ █ ▀─┐ █ █─┘ ║ █ █─┤ █ │ │ █ ▀─┘ ▀─┘ ▀ ▀ ▀ └─▀ └─█ └─▀ ▀─┘ └─▀ ▀ └ ▀ ▀─┘ ▀ ▀─┘ ─▀─ ▀ ▀ └ ▀─┘ ┴ ▀ ─▀ a szövegekben található 68 kifejezéshez *************************************** A kislexikonban található kifejezések mutatója: KÓD: 001 Aldebo; KÓD: 002 Árapály-jelenség; KÓD: 003 Aszteroida; KÓD: 004 Asztrofizika; KÓD: 005 Asztrolábium; KÓD: 006 Atmoszféra; KÓD: 007 Binokulár; KÓD: 008 Challenger-űrrepülőgép; KÓD: 009 Cirkumpolaritás; KÓD: 010 Csillagászati egység; KÓD: 011 Deklináció; KÓD: 012 DNS, Dezoxiribonukleinsav; KÓD: 013 Doppler-effektus; KÓD: 014 Ekliptika; KÓD: 015 Elongáció; KÓD: 016 Evolúció; KÓD: 017 Excentricitás; KÓD: 018 Expozíció; KÓD: 019 Fényév; KÓD: 020 Fogyatkozás; KÓD: 021 Fotometria; KÓD: 022 Gamma-sugarak; KÓD: 023 Gnómon; KÓD: 024 Gömbhalmaz; KÓD: 025 Gravitáció, általános tömegvonzás; KÓD: 026 Hubble-törvény; KÓD: 027 Infravörös csillagászat; KÓD: 028 Interferencia; KÓD: 029 Interferométer; KÓD: 030 Ionoszféra; KÓD: 031 Jákob botja; KÓD: 032 Konjunkció; KÓD: 033 Kozmikus sugárzás; KÓD: 034 Kozmogónia; KÓD: 035 Kozmológia; KÓD: 036 Kvadráns; KÓD: 037 Leonidák; KÓD: 038 Lunar orbiter; KÓD: 039 Magellán-felhők; KÓD: 040 Magnetoszféra; KÓD: 041 Magnitúdó, fényesség; KÓD: 042 Meridián; KÓD: 043 Mutáció; KÓD: 044 Napfáklya; KÓD: 045 Napfolt; KÓD: 046 Napszél; KÓD: 047 Oort-felhő; KÓD: 048 Oppozíció; KÓD: 049 Paradoxon; KÓD: 050 Perihélium; KÓD: 051 Phaeton; KÓD: 052 Planetáris köd; KÓD: 053 Precesszió; KÓD: 054 Rádiótávcső; KÓD: 055 Reflektor; KÓD: 056 Refraktor; KÓD: 057 Sarkcsillag; KÓD: 058 Szextáns; KÓD: 059 Szupernóva; KÓD: 060 Szürkület; KÓD: 061 Tejútrendszer, galaxis; KÓD: 062 Topográfia; KÓD: 063 Triton; KÓD: 064 UFO; KÓD: 065 Űrszonda; KÓD: 066 Üstökös; KÓD: 067 UT; KÓD: 068 Vöröseltolódás; A kifejezések előtt álló KÓDok a keresésben nyújtanak segítséget. Önnek csak az a teendője, hogy a keresett kifejezés KÓDját az "F" paranccsal megkerestesse! Kifejezés magyarázatok: KÓD: 001 ALDEBO [latin] Saját fénnyel nem rendelkező testnek az az adata, amely megmutatja, hogy a test a rá eső fényből mennyit ver vissza. A fehér papír aldebója pl. 0,7; a Földé 0,36; a Holdé csak 0,07, ami a korom aldebójának felel meg.Az aldebő a test felületének minőségétől függ. KÓD: 002 ÁRAPÁLY-JELENSÉG Egymáshoz közeli égitestek gravitációs mezője mindkettejükön alakváltozást hoz létre, ez az árapály-jelenség. Ez persze csak ritkán feltűnő. Pl. a Földön a tengerek felszínének súllyedését (apály) és emelkedését (dagály) a Hold és kisebb mértékben a Nap vonzása okozza. A tenger a Hold felőli és az átellenes oldalon "kidudorodik", s a dagálypúp a Föld forgása miatt körbehalad. A dagály magassága különböző aszerint, hogy hol mérjük, de van, ahol 5-10 m-t is elér. Az árapály-jelenség másik látványos megnyilvánulása a Jupiter egyik holdján, az Io-n tapasztalható aktív vulkánosság. KÓD: 003 ASZTEROIDA [görög], KISBOLYGÓ A Naprendszerben a 9 nagybolygón kívül még mintegy 100.000 kisbolygó kering. (Idegen szóval planetoidáknak, aszteroidáknak is nevezik őket.) Az első kisbolygót 1801-ben fedezte föl Piazzi itáliai csillagász. Ma már több mint négyezret találhatunk a kisbolygó-katalógusban. (A kisbolygó akkor kap számot és nevet, ha kiszámították pályáját, és ez alapján később meg is találták.) Méretük általában 1 és 100 km között van, túlnyomó többségük a Mars és a Jupiter között kering. Vannak különleges pályájú kisbolygók is (pl. Eros, Amor, Icarus). A Trójai kisbolygók a Jupiter pályáján (előtte és utána 60º-al) keringenek. A magyar Kulin György sok kisbolygót fedezett föl. A Nemzetközi Csillagászati Unió néhány magyar kisbolygóelnevezést is elfogadott (pl. Róka, Konkolya, Szalonta) A kisbolygóövezetben (a Mars és a Jupiter között) olyanok a viszonyok, hogy két kisbolygó összeütközéskor nem tapad össze, hanem inkább széttörik. Ezért a kisbolygók nem állnak össze egyetlen nagybolygóvá. KÓD: 004 ASZTROFIZIKA [görög] Az égitestek fizikai tulajdonságaival foglalkozó tudományág. KÓD: 005 ASZTROLÁBIUM [görög] A bolygók pályájának és pillanatnyi helyének meghatározására szolgáló, ma már elavult műszer. KÓD: 006 ATMOSZFÉRA [görög-latin] Légkör; valamely égitest, elsősorban a Föld levegőburkolata. KÓD: 007 BINOKULÁR [latin] A két szem számára két külön csőből álló távcső vagy mikroszkóp. KÓD: 008 CHALLENGER ŰRREPÜLŐGÉP 1986. január 28-án katasztrófa súlytotta az amerikai űrrepülőgép-programot és a hozzá kapcsolódó Spacelab-kísérleteket. Amikor közvetlenül a Challenger űrrepülőgép startja után az üzemanyagtartájok felrobbantak, az utasfülke, fedélzetén a hét űrhajóssal, kirepült az égő roncsok közül. Mivel a Challenger nem rendelkezett a veszélyhelyzetekben felhasználható mentőszerkezettel, az űrrepülőgép lezuhant, és valamennyi utasa életét vesztette. A katasztrófa oka az volt, hogy a szilárd tüzelőanyagú indító segédrakéta műanyag tömítőgyűrűje a reggeli hidegben összezsugorodott, nem zárt tökéletesen, és a kicsapó láng felrobbantotta a fő rakétahajtóművet. A katasztrófa közel 2 évre visszavetette az amerikai űrrepülő-kísérleteket. KÓD: 009 CIRKUMPOLARITÁS [latin] A Föld forgása miatt az éggömböt a rajta látszó égitestekkel együtt naponta körbefordulni látjuk. A Föld forgástengelye tűzi ki az égi pólusokat, ezek a napi forgás során helyben maradnak. A pólus közelébe eső égitestek teljes napi ívüket a láthatár felett teszik meg, nem nyugszanak le. Ez a cirkumpolaritás jelensége. Azok a csillagok cirkumpolárisak, amelyeknek deklinációját a megfigyelő földrajzi szélességéhez adva 90º-nál nagyobb szöget kapunk (ha az északi félgömbön vagyunk). KÓD: 010 CSILLAGÁSZATI EGYSÉG (CsE, AU, AE) A Föld közepes távolsága a Naptól, közelítőleg 149,6 millió km. A Föld tehát 1 CsE-re van a Naptól. A CsE-t csak a Naprendszeren belül érdemes használni, hiszen már a Plútó is 39,5 CsE-re kering a Naptól, s a legközelebbi csillag 4,25 fényévnyire van. Ez CsE-ben kifejezve nagy szám lenne, hiszen 1 fényév kb. 63.242 CsE. KÓD: 011 DEKLINÁCIÓ [latin] Az éggömb egy pontjának az égi egyenlítőtől való mért szögtávolsága. KÓD: 012 DNS, DEZOXIRIBONUKLEINSAV A sejtmagnak, ezen belül a kromoszómáknak egyik legfontosabb, a fehérjeszintézist irányító és az öröklődésben döntő szerepet játszó anyaga. KÓD: 013 DOPPLER-EFFEKTUS Hétköznapi tapasztalat szerint a közeledő sziréna hangja nemcsak erősebb, hanem magasabb is lesz; távolodóban pedig ahogy halkul, mélyül is. Ez a Doppler-effektus egyik megnyilvánulása. Doppler (1803-1853) 1842-ben elméletileg kimutatta, hogy a jelenség fényhullámok esetében is fellép. 1845-ben kísérletileg is igazolták, hogy a megfigyelőtől távolodó fényforrás színe a színkép vörös, a feléje közeledőé pedig a kék része felé tolódik el. A Doppler-effektus teszi lehetővé kozmikus objektumok látóirányba eső sebesség-összetevőjének meghatározását. KÓD: 014 EKLIPTIKA [görög] Nappálya; az éggömbből a Föld Napkörüli pályájának síkjával kivágott főkör, amelynek mentén a Nap évi látszólagos mozgását végzi. KÓD: 015 ELONGÁCIÓ [latin] Az a szög, amit a megfigyelőtől a Naphoz és egy (naprendszerbeli) égitesthez húzott két félegyenes bezár. Leggyakrabban a belső bolygók (Merkúr és Vénusz) elongációjáról beszélünk, mivel ezek a Földnél közelebb vannak a Naphoz, így elongációjuk nem lehet akármekkora: nem távolodhatnak el tetszőleges mértékben a Nap irányától, hanem csak bizonyos szögtávolságig. Néha helytelenül azt a helyzetet nevezik elongációnak, amikor a bolygó épp a lehető legtávolabb látszik a Naptól. KÓD: 016 EVOLÚCIÓ [latin] A magasabb rendű szervezeteknek az alacsonyabbakból való kifejlődése, fokozatos átalakulása. KÓD: 017 EXCENTRICITÁS [latin] Ellipszis vagy hiperbola esetében a középpont és a gyújtópont (fókusz) távolságát lineáris excentricitásnak nevezzük. A lineáris excentricitás és az ellipszis fél nagytengelyének aránya a numerikus excentricitás. KÓD: 018 EXPOZÍCIÓ [latin] Fényérzékeny anyag megvilágítása. Az expozíciós idő a fényérzékeny anyag (pl. fényképfilm) megvilágításának időtartamát jelenti. KÓD: 019 FÉNYÉV Kozmikus távolságok kifejezésére használt mértékegység: az a távolság, amit a fény (és a többi elektromágneses hullám) egy tropikus év alatt légüres térben befut. Eg fényév mintegy 9460 millió km = 0,3 parsec = 63.242 csillagászati egység. A hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri kb. 4,25 fényévre, az Androméda-köd pedig kb. 2,7 millió fényévre van tőlünk. KÓD: 020 FOGYATKOZÁS Akkor lép fel, ha egy égitest árnyékot vet egy másikra. Ha pl. a Föld árnyéka a Holdra esik, akkor holdfogyatkozás van; ha a Hold árnyéka esik a Földre, azaz a Földről nézve a Hold eltakarja a Napot, ez a napfogyatkozás. Ha a Hold egészen a Föld árnyékába jut, akkor teljes holdfogyatkozásról beszélünk; ha a Hold az egész napkorongot eltakarja, akkor a napfogyatkozás teljes. A nem teljes fogyatkozást részlegesnek mondjuk. Nagy ritkán a Hold úgy is a Nap elé kerülhet, hogy körülötte körben kilátszik a Nap széle; ez a gyűrűs napfogyatkozás. Távcsővel más égitestek fogyatkozásai is észlelhetők, pl. a Jupiter holdrendszerében. KÓD: 021 FOTOMETRIA [görög] A csillagászatnak az az ága, amely az égitestek fényességének mérésével foglalkozik. Az alkalmazott eszköz szerint beszélhetünk vizuális, fotografikus vagy fotoelektromos fotometriáról aszerint, hogy a mérést szemmel, fényképezéssel vagy elektromosan (ill. elektronikusan) működő műszerrel végzik. KÓD: 022 GAMMA-SUGARAK Atommagok elektromágneses radioaktív sugárzása. KÓD: 023 GNÓMON [görög] Egyszerű csillagászati műszer, vízszintes lapon függőleges rúdból áll. Árnyékának megfigyelésével részletesen vizsgálható a Nap járása. Napórának is használható; de pl. Eratoszthenész híres mérése (meglehetősen pontosan meghatározta a Föld kerületét - tisztában volt a Föld gömb alakjával) is gnómon használatán alapult. KÓD: 024 GÖMBHALMAZ Sok ezer, esetleg több százezer csillagból álló halmaz, amelynek tagjai egymáshoz olyan közel vannak, hogy a tömegvonzás nem engedi őket szétszóródni. Idős csillagokból áll, amelyek feltehetőleg a Tejútrendszerrel egyidősek. Csillagközi anyag gyakorlatilag nincs benne. Távcsőben elmosódó kerek foltnak tűnik. Nagy távcső megmutatja a halmaz egyes csillagait is, legalábbis a halmaz széle felé, ahol a csillagsűrűség nem túl nagy. Tejútrendszerünk gömbhalmazai egy óriási kb. 200 tagú gömb alakú rendszert alkotnak a Galaxis lapos spirálja körül. Ez a mintegy 50.000 parsec átmérőjű gömb a galaktikus halo, amelyben magányos csillagok is találhatók. A legnagyobb távcsövekkel sikerült megtalálni más tejútrendszerek gömbhalmazait is. KÓD: 025 GRAVITÁCIÓ [latin], ÁLTALÁNOS TÖMEGVONZÁS Bármely két (vagy több) test között szükségszerűen fellépő vonzóerő. A két test lehet két porszem, de lehet akár két csillag is. A tömegvonzás nagyságára vonatkozó törvényt Newton közölte 1687-ben. Eszerint az (m) és (M) tömegű, egymástól (r) távolságban levő pontszerű testek között F = f*((m*M)/rý) erő lép fel. Itt f = 6,67*10^-11E Nmý/kgý, az általános tömegvonzás állandója, amit először Cavendish mért meg 1797-98-ban, majd 1888-ban Eötvös Loránd határozott meg igen pontosan. A gravitáció okozza pl. azt, hogy a testek a Föld középpontja felé esnek; hogy a Hold a Föld körül, a Föld pedig a Nap körül kering; hogy a Napot nem veti szét saját sugárzása. Newton e törvény segítségével magyarázta meg és tette pontosabbá a tapasztalti úton nyert Kepler-törvényeket. KÓD: 026 HUBBLE-TÖRVÉNY A méréstechnika fejlődése századunk elejére lehetővé tette, hogy meghatározzák a közelebbi extragalaxisok távolságát, és lefényképezzék színképüket. A színképekben a vonalak nem a laboratóriumi mérésekből ismert helyükön voltak, hanem attól a színkép vörös vége felé eltolódva (vöröseltolódás). Ezt a Doppler-effektussal magyarázzák: a galaxisok távolodnak tőlünk. (A magyarázatot ugyan vitatják egyesek, de a legtöbb kutató elfogadja, mert jobb elmélet még nincs a jelenségre.) Az extragalaxisok vöröseltolódása adta az ötletet az ősrobbanás elméletéhez. E. P. Hubble (1889-1953) amerikai csillagász vette észre, hogy minél távolabb van tőlünk egy galaxis, annál nagyobb a vöröseltolódása, azaz annál nagyobb sebességgel látszik távolodni. A Hubble-törvény szerint a galaxisok távolodási sebessége arányos a távolságukkal. KÓD: 027 INFRAVÖRÖS CSILLAGÁSZAT Az égitestek elektromágneses sugárzásában mindenféle hullámhossz előfordul. A Föld légköre ezek legtöbbjét elnyeli vagy visszaveri, így bolygónk felszínéről a Világmindenség csak a látható fény és a rádiósugárzás tartományában tanulmányozható. A látható fénynél valamivel nagyobb hullámhosszú infravörösből is csak nagyon kevés jut el a Föld felszínére, az is csak bizonyos hullámhosszakon. A Föld légkörének felső részéből vagy a légkörön túlról azonban zavartalanul tanulmányozható az égitestek infravörös sugárzása. A legtöbb eredményt az IRAS mesterséges hold segítségével érték el. Infravörösben észlelve, az égbolton elsősorban az alacsony felületi hőmérsékletű csillagok, a porfelhők és bizonyos típusú extragalaxisok válnak feltűnővé. Tejútrendszerünk magja is erős infravörös forrás. KÓD: 028 INTERFERENCIA [latin-angol] Két hullámmozgásnak, rezgésnek egymást erősítő vagy gyengítő kölcsönhatása találkozásukkor. Rádiózásban: rádióvételi zavar. KÓD: 029 INTERFEROMÉTER [latin-görög] Fényinterferencia létrehozására és észlelésére szolgáló optikai mérőeszköz. KÓD: 030 IONOSZFÉRA [görög] A légkörnek kb. 80 km magasságban kezdődő, erősen ionizálódott rétege. KÓD: 031 JÁKOB BOTJA Szögmérésre használt mára már elavult műszer. KÓD: 032 KONJUNKCIÓ [latin] Együttállás; az a helyzet, amelyben két égitest a pályája szerint lehetséges legkisebb távolságra van egymástól. KÓD: 033 KOZMIKUS SUGÁRZÁS A Földre minden irányból egyforma erősségel érkezik az ún. kozmikus sugárzás. Alkotóelemei elsősorban atommagok: 90% H, 9% He, és csak 1% nehezebb elemek magja. E részecskék a fénysebességhez közeli sebességgel érkeznek, energiájuk 10^9+E és 10^20+E eV között van. A kozmikus sugárzás eredete nem teljesen tisztázott, de valószínű, hogy szupernova-robbanások alkalmával keletkezik. Az igen nagy energiájú kozmikus részecskék a Föld légkörének anyagával kölcsönhatásba lépve, ún. kozmikus záporokat váltanak ki. A Föld mágneses terében a kozmikus sugárzás töltött részecskéinek legtöbbje fennakad, így ez a mágneses tér megvéd minket a kozmikus sugárzás betegségeket is okozó, káros hatásától. Ha a Föld mágneses tere eltűnne (egyesek szerint ez negyvenezer évenként bekövetkezik), akkor a jelenleginél sokkal több születési rendellenesség (mutáció) fordulna elő. KÓD: 034 KOZMOGÓNIA [görög-latin] Az égitestek keletkezésével és fejlődésével foglalkozó tudományág. KÓD: 035 KOZMOLÓGIA [görög] A világmindenséggel mint összefüggő egységes egésszel, tér- és időbeli szerkezetével foglalkozó tudomány. KÓD: 036 KVADRÁNS [latin] A csillagok magasságának és ezzel hely meghatározására használt elavult szögmérő műszer. Jelentése még: negyedkör, délkör negyedrésze. KÓD: 037 LEONIDÁK Meteorraj elnevezése, melyek évről évre általában novemberben tűnnek fel az Oroszlán (Leo) csillagkép felől. KÓD: 038 LUNAR ORBITER [angol] A Hold körül keringő mesterséges hold. KÓD: 039 MAGELLÁN-FELHŐK A déli égen látható két elmosódott, ködös fényfolt; két kicsiny, a mi Tejútrendszerünk körül keringő szabálytalan galaxis. E két objektumot Magellán vette észre az 1521-22-ben tett, végzetesnek bizonyult utazáson. KÓD: 040 MAGNETOSZFÉRA [görög] A Földet körülvevő, a földi mágneses tér befolyása alatt álló (nem gömbszerű) térrész. Pajzsként védi a Földet a napszél közvetlen becsapódásától. KÓD: 041 MAGNITÚDÓ, FÉNYESSÉG A csillagászati objektumok fényességének mértékegysége. A csillagok, mint tudjuk, különböző fényesek. Akad köztük, amelyet néha fényes nappal is felfedezhetünk, de sok olyan is, amely a legsötétebb éjjel is épp csak megpillantható. Egyszerű kézi látcső segítségével meggyőződhetünk róla: a legtöbb csillag olyan halvány, hogy szabadszemmel egyáltálán nem láthatjuk. Egy ókori csillagász Hipparkhosz, fényességük alapján 6 osztályba sorolta a csillagokat: a legfényesebbeket elsőrendűnek, a még éppen észrevehetőket hatodrendűnek nevezte. Ma pontos méréssel állapítjuk meg a csillagok fényességét, Hipparkhosz becslésen alapuló módszere rég elavult. A fényességek értékének pontos megadására szolgáló ún. fényrend- (magnitúdó-) skálát azonban úgy határozták meg, hogy a szabad szemmel látható csillagok esetén megfeleljen a hipparkhoszi skálának. Tehát halványabb csillag fényességét nagyobb szám jellemzi: az 1 magnitúdós (1 mg-s) csillag fényének intenzitása csak kb. 40%-a a 0 mg-s csillagénak. Ha az égitest 0 mg-nál fényesebb, akkor a magnitúdó értéke negatív. Kijelöltek néhány csillagot, amelyeknek pontos fényességét megadták (pl. a Vega fényessége 0,1 mg, a Göncölszekér rúdjának utolsó csillagáé 1,9 mg), és a többi csillag fényességét méréskor ezekhez viszonyítják. Ez az ún. látszó fényesség nemcsak a csillag fényteljesítményétől, hanem az illető csillag távolságától is függ. Hiszen egy halvány, de közeli csillag esetleg fényesebbnek látszik, mint egy igen fényes, de nagyon távoli. Hogy a távolság ne befolyásolhassa a fényességadatokat, ki szokták számítani az égitest ún. abszolút fényességét, azaz hogy milyen fényes lenne a csillag, ha pontosan 10 parsecre (1 parsec = 3,26 fényév = 206.265 CsE = 3,06*10^16+E km) lenne tőlünk. Az abszolút fényesség (vagy abszolút magnitúdó) csak attól függ, hogy a csillag mennyi fényt sugároz szét. A Nap abszolút fényessége 4,6 mg. KÓD: 042 MERIDIÁN [latin] Képzeljük el az éggömböt és benne a látóhatárt! Állítsunk merőlegest az éggömb középpontjában a látóhatár síkjára, ez az éggömbön kijelöli a zenit és a nadír pontot. Húzzunk egy párhuzamost az éggömb középpontján át a Föld forgástengelyével is, ez az éggömböt a pólusokon metszi. Az éggömbnek az a főköre, amely áthalad a zeniten, a nadíron és a pólusokon is, a meridián. A meridián a látóhatárt a látóhatár dél- és észak pontjában metszi; síkja tartalmazza az éggömb középpontját. Délkörnek is nevezték, de ez az elnevezés összetéveszthető a földrajzi koordináta-rendszerben használt délkörök nevével. KÓD: 043 MUTÁCIÓ [latin] Változás. Valamely örökletes tulajdonság ugrásszerű megváltozását előidéző, a sejtekben végbemenő folyamat. KÓD: 044 NAPFÁKLYA A Nap fotoszférájából felfelé nyúló fényes tartomány. Általában csak néhány óráig létezik, majd elhalványul, és új fáklyák váltják fel. Gyakran fordul elő napfoltok, napfoltcsoportok körül, de a foltoktól függetlenül is kialakulhatnak fáklyamezők a napfelszín aktívabb vidékein. KÓD: 045 NAPFOLT A nap fotoszférájának az átlagosnál kissé hűvösebb területe (hőmérséklete "mindössze" kb. 4000 K). A fotoszféra átlagos területeinél épp alacsonyabb hőmérséklete miatt sötétebb, de természetesen még így is erős a fénye. Mivel a legnagyobb napfoltok néha szabad szemmel is észrevehetők, már az ókorból is maradtak leírások feltűnő napfoltokról. A napfoltok ott jönnek létre, ahol a Nap felszínén erős a mágneses tér. A granulációs szerkezet egyik sötétebb foltocskája nem tűnik el a szokásos néhány perc alatt, hanem megmarad, növekszik, majd esetleg hatalmas, a Földnél jóval nagyobb átmérőjű folttá nő, amely több hétig is látható lehet. A napfoltok többnyire nem egyesével jelentkeznek, hanem jellegzetes napfolt csoportokat alkotnak. Vidékük igen aktív, közelükben sok napfáklya és gyakran fler (napkitörés) is jelentkezik. A napfoltok előfordulásának gyakorisága kb. 11 éves periódussal erősen változik (napfoltciklus). KÓD: 046 NAPSZÉL A Napot mintegy 500 km/s sebességgel elhagyó részecskék, főleg hidrogén-és héliumatommagok, valamint elektronok áramlása. Minthogy ezek elektromosan töltött részecskék, mozgásukat a mágneses tér erősen befolyásolja. Ezért a Napot főképp ott tudják elhagyni, ahol a Nap mágneses tere nyitott a bolygóközi tér felé: 1970-es években fölfedezett ún. koronalyukak területén, ahol a napkorona anyaga ritkább és hűvösebb, mint másutt. A napszél "magával viszi" a bolygóközi térbe a Nap mágneses terét, s ezzel bolygóközi mágneses mezőt tart fenn. KÓD: 047 OORT-FELHŐ Elsőként J. H. Oort holland csillagász (1900-?) tételezte fel, hogy a Naprendszer legkülső tartományában, a Naptól mintegy 100.000 csillagászati egységre egy üstököszóna található, amelyben milliárdnyi üstökösmag kering. Ez az Oort-féle üstökösfelhő. Ha valamilyen külső hatás (pl. egy szomszédos csillag közelsége) "megbolygatja" az Oort-felhőt, akkor egyes üstökösök megszökhetnek, mások pedig olyan pályára térhetnek, amelyen a Nap közelébe érve, a felmelegedés következtében gázburkot (kómát) bocsátanak ki, melyből csóva is keletkezhet. Az üstökös ilyenkor válik igazán látványossá. Mivel feltehető, hogy az Oort-felhő üstökösmagjai a Naprendszer keletkezésének kezdete óta gyakorlatilag változatlan állapotban keringenek a Nap körül, közvetlen tanulmányozásuk a Naprendszer ősanyagának tulajdonságaira deríthet fényt. KÓD: 048 OPPOZÍCIÓ [latin] Szembenállás; az a helyzet, amikor két égitest egymással 180 fokos szöget zár be. KÓD: 049 PARADOXON [görög] Látszólagos lehetetlenség, képtelenség, ellentmondás. Két vagy több olyan ítélet viszonya, amelyek nem egyidejűleg, ill. nem ugyanabban a vonatkozásban, tehát csak látszólagosan zárják ki egymás igaz voltát. KÓD: 050 PERIHÉLIUM [görög-latin] Napközel(pont); egy égitest vagy mesterséges bolygó Nap körüli pályájának a Naphoz legközelebb eső pontja. KÓD: 051 PHAETON [görög] A kisbolygók keletkezésének magyarázatára több elképzelés is született. Hosszabb időn át az az elmélet volt a legáltalánosabb, amely szerint a kisbolygók egy szétrobbant (széttört) nagyobb bolygó, a Phaeton roncsai. Ezzel magyarázható hasonló pályájuk, gyakran szabálytalan alakjuk. Ez az elmélet azonban nem nyert bizonyítást, sokakat elnéző mosolyra késztet. KÓD: 052 PLANETÁRIS KÖD Gömbhéj alakú csillagközi gázfelhő, amely kis távcsőben korongnak látszik, mint a bolygók; innen a neve: planetáris ugyanis bolygószerűt jelent. E ködök közepén rendszerint egy magas felszíni hőmérsékletű csillag van, ennek sugárzása gerjeszti fénykibocsátásra magát a ködöt. Jobb távcsőben a planetáris ködök gyűrű alakúak, néha bonyolultabb szerkezetűnek látszanak. A köd anyagát minden bizonnyal a központi csillag dobta le magáról valamilyen robbanásszerű folyamat során. A központi csillagot, mivel magas felszíni hőmérséklete miatt sugárzása főleg az ibolyántúli tartományba esik, könnyebb lefényképezni, mint meglátni. A legismertebb planetáris köd a Lyra gyűrűs köd. Ma több mint ezer planetáris ködöt ismerünk; tejútrendszerbeli számukat pedig kb. 5000-re becsülik. KÓD: 053 PRECESSZIÓ [latin] A tavaszpont eltolódása az ekliptikán a Napnak és a Holdnak a Föld forgástengelyére gyakorolt vonzása következtében. KÓD: 054 RÁDIÓTÁVCSŐ Nagy érzékenységű rádióvevő, amely az égitestek rádiósugárzásának észlelésére való. A legismertebb rádiótávcsövek tányérantennája az optikai tükörteleszkópok fénygyűjtő objektívjéhez hasonló paraboloid alakú fémtükör, amely a rádióhullámokat a dipólantennára gyűjti össze. Az antenna által felfogott jeleket aztán erősítőbe vezetik és rögzítik. A csillagász számára nagyon fontos, hogy minél jobb felbontású képet kapjon az égitestekről, azok legfinomabb részleteit is megkülönböztethesse. A rádiótávcső felbontóképességét mérete szabja meg. Minél nagyobb a tányér átmérője, annál több részletet képes megkülönböztetni. A rádiótávcsövek mérete úgy is növelhető, ha két (vagy több) különálló tükröt használunk egyszerre, és az általuk összegyűjtött rádiójeleket egyetlen készülékkel értékeljük ki (rádióinterferométer). KÓD: 055 REFLEKTOR [latin] Fényt vagy más sugárzást visszaverő felület; a csillagászatban általában a tükrös távcsöveket nevezzük így. A reflektor lényege egy tükör, amelynek felülete gömb vagy paraboloid. Ezt a felületet vékony ezüst- vagy alumíniumréteggel vonják be (foncsorozzák, hogy a ráeső fény jelentős részét visszaverje a fókuszpontba. A Newton-féle tükörteleszkóp esetében a főtükör paraboloid felület; a fény erről egy ferdén álló segédtükörre, majd innen a távcső oldalán lévő okulárba (szemlencsébe) vetül. A Cassegrain-távcsőben a paraboloid főtükör összegyűjtött fényét egy segédtükör a főtükör közepébe fúrt lyukba tükrözi, ahol az okulárt elhelyezték. A Schmidt-távcsőben gömbtükröt használnak, és az emiatt keletkező leképzési hibát úgy küszöbölték ki, hogy a fény útjába egy különlegesen megmunkált, hullámos felületű üveglemezt helyeznek. A legnagyobb reflektor (1991) a Kaikázusban (Zelencsuk) működik, főtükrének átmérője 6. méter. KÓD: 056 REFRAKTOR [latin] Lencsés távcső. Lényege az objektív lencse, amely a fényt összegyűjti, és az okulárba (vagy valamilyen érzékelőberendezésbe) vetíti. A legnagyobb lencsés távcső az 1892-ben készített 102 cm objektív átmérőjű refraktor a Yerkes Obszervatóriumban (1991). Mivel nagy tükrös távcsöveket könnyebb építeni, mint refraktorokat, az utóbbi évtizedekben csillagászati célokra főképpen tükrös távcsöveket (reflektorokat) építettek. KÓD: 057 SARKCSILLAG (Polaris, Alfa Ursae Minoris) A Kis Göncöl rúdjának utolsó csillaga, fényessége mintegy 2 magnitúdó, de kissé változik. Úgy találhatjuk meg, ha a Göncölszekér hátsó csillagának összekötő egyenesére 5-ször felmérjük a két csillag távolságát. Jelenleg nagyjából feléje mutat a Föld forgástengelye (a Sarkcsillag közelében van az égbolt északi pólusa), ezért segítségével megkereshetjük az északi irányt. A precesszió miatt most még közeledik felé az ég északi pólusa, de néhány száz év múlva már távolodni fog tőle, hogy kb. 26 ezer év múlva újra visszatérjen hozzá. KÓD: 058 SZEXTÁNS [latin] Szögmérő eszköz csillagászati és hajózási helymeghatározás céljaira. KÓD: 059 SZUPERNÓVA [latin] Ha egy csillag belsejében annyira elfogy az üzemanyag, hogy már nem tud tovább energiát termelni, akkor a csillagot saját tömegvonzása hírtelen összehúzza. Ha tömege nagy volt, akkor ez az összeomlás olyan gyors, hogy a csillaganyagban - bonyolult atomfizikai folyamatok következtében - sokmilliárd fokra emelkedik a hőmérséklet, s a csillag felrobban. Ez a szupernovakitörés. Ekkor a csillag fényessége elérheti egy egész tejútrendszer összfényességét is. Anyagának nagy része 1000 km/s-nál is nagyobb (sőt esetleg a fényéhez közeli) sebességgel szétrepül. Egy tejútrendszerben átlagosan 100-200 évente villan fel szupernova. Tejútrendszerünkben legutóbb 1572-ben észleltek ilyet. Az 1987. február 24-én a Nagy Magellán-felhőben fellángolt szupernovát már modern eszközökkel, elég részletesen sikerült tanulmányozni. KÓD: 060 SZÜRKÜLET Az az időszak, amikor a Nap már vagy még nincs a látóhatár felett, de nincs is teljesen sötét. Ha a Nap a látóhatár alatt van, de 6º-nál nem mélyebben, akkor polgári szürkület van; ekkor az égbolt még világos, a légkörben szóródó napfényből elég sok jut el hozzánk. Ha a Nap 6º-12º mélységben van a láthatár alatt, akkor navigációs szürkületről, ha 12º-18º mélységben, akkor csillagászati szürkületről beszélünk. Ha a Nap 18º-nál mélyebbre került, ami nálunk 2-3 órával napnyugta után következik be, már éjszaka van, ilyenkor az ég teljesen sötét. KÓD: 061 TEJÚTRENDSZER, GALAXIS [görög] Néhány milliárd vagy százmilliárd csillag együttese. Távcsővel rengeteg tejútrendszert láthatunk. Átmérőjük 300-100.000 parsec; alakjuk változatos: vannak egészen szabálytalanok vagy elliptikus alakúak, de a legtöbb spirális. A spirálok oldalról olyasfélének látszanak mint egy diszkosz; forgástengelyük felől viszont egy központi magból kiágazó spirálkarok rendszerét mutatják. A tejútrendszerek nem egyenletesen szétszórva helyezkednek el a térben, hanem halmazokat alkotnak. (Az összes ismert tejútrendszert térben ábrázolva érdekes, szivacsszerű szerkezetet kapunk.) A Nap is egy spirális tejútrendszer egyik csillaga. KÓD: 062 TOPOGRÁFIA [görög-latin] Helyrajz; A Föld vagy más égitest felszínének és alakzatainak felmérésével, helyi meghatározásával és ábrázolásával foglalkozó tudományág. KÓD: 063 TRITON A Neptunusz egyik holdja. A legújabb mérések szerint a Triton átmérőjét 5800 km-re becsülik. Ha ez igaz, akkor a Triton a Naprendszerünk egyik legnagyobb holdja, amely nagyobb a Merkúrnál (A Triton valószínűleg sokkal kisebb sűrűségű, mint a Merkúr, ezért tömege is kisebb lehet.). A Neptunusz körüli pájája retrográd, azaz pályamozgása a szokásossal ellentétes irányú. KÓD: 064 UFO [angol] Betűszó angol eredetije (Unidentified Flying Object) azonosíthatatlan repülő tárgyat jelent. Akik nem ismerik az eget, ufónak tarthatnak fényes bolygókat, mesterséges holdakat, meteorokat stb. Sok megfigyelt ufó természete tisztázatlan marad, mert a megfigyelők leírásából nem lehet rájönni, mit is láttak. Akadhat olyan ufó is, aminek eredetét mai ismereteink alapján még nem lehet megadni; az ilyeneket érdemes volna kutatni, de nehéz, mert feltűnésük ideje és helye előre nem ismeretes. Egyesek szerint az ufók idegen égitestről érkező "űrhajók", mások viszont tagadják ezt. KÓD: 065 ŰRSZONDA Olyan mesterséges égitest, amely automatikusan vagy távirányítással működik. Űrszondák végezték a Vénusz (Venyera, Mariner), a Merkúr (Mariner), a Mars (Mariner, Viking, Marsz), a Jupiter (Pioneer, Voyager, Galileo), a Szaturnusz (Pioneer, Voyager), az Uránusz (Voyager), és a Neptunusz (Voyager) bolygók felderítését is. A Hold kutatásban az orosz Luna és Zond, az amerikai Ranger és Surveyor űrszonda-sorozatok játszották a főszerepet. Űrszondák végezték a Föld körüli térségnek, valamint a Nap és a csillagok Földről nem tanulmányozható sugárzásának vizsgálatát is (Explorer, OSO, OAO, IRAS, UHURU, Einstein stb.). KÓD: 066 ÜSTÖKÖS Kisebb, jégből és porból álló égitest. A Naprendszerben valószínüleg milliárdnyi is kering, túlnyomó többségük az ún. Oort-féle felhőben. Valamijen zavaró hatásra az üstökösök közül néhány olyan pályára térhet, amelyen 1-2 csillagászati egység távolságra megközelítheti a Napot. Az egyébként láthatatlan, kb. 10 km átmérőjű piszkos hógolyóhoz hasonlítható üstökösmag a napsugárzás hatására párologni kezd. Az így kialakuló, kb. 10.000-100.000 km átmérőjű gáz- és porfelhőt, az üstökös kómáját fénylő foltként észlelhetjük az égen. (Többnyire csak távcsővel, de úgy 5 évenként szabad szemmel is láthatunk üstököst.) A Nap sugárzása és a napszél a kóma anyagát a Nappal ellentétes irányba "fújja el", így létrejön a csóva, amely akár több százmillió km hosszú is lehet. Vannak üstökösök, amelyek mintegy 1 millió év alatt kerülik meg a Napot, és attól akár egy fényévnyire is eltávolodhatnak. Ezek az ún. hosszúperiódusú üstökösök. A Nap közelében elhaladó üstökösök egy részét valamelyik nagybolygó (főképpen a Jupiter és a Szaturnusz) letérítheti eredeti pályájukról. Így jöhetnek létre hiperbolikus üstökösök, amelyek talán el is hagyják a Naprendszert, ill. a rövid periódusú üstökösök, amelyek viszonylag kisméretű pályákon 200 évnél rövidebb idő alatt kerülik meg a Napot. A rövid periódusú üstökösök legismertebbike a Halley-üstökös, melynek keringési ideje 76 év, és utoljára 1986-ban volt földközelben. A széthullott üstökösökből meteorrajok lesznek. KÓD: 067 UT (universal time), VILÁGIDŐ Olyan időjelzés, amelynek segítségével az időpontok egyértelműen adhatók meg. KÓD: 068 VÖRÖSELTOLÓDÁS Ha egy fényforrás távolodik tőlünk, akkor a színképében levő színképvonalak a Doppler-effektus miatt a vörös felé eltolódnak. Ezt nevezzük vöröseltolódásnak. Az eltolódás mértékéből meghatározható a távolodási sebesség. Ha az égitest közeledik, akkor a színképvonalak nem a vörös, hanem az ibolya felé tolódnak el. A kislexikon elkészítéséhez felhasznált irodalom: A technika krónikája, Officina Nova, Bp., 1992. Csillagászati Földrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1991. Csillagképek atlasza, Gondolat, Bp., 1978. Francis, P.: A bolygók, Gondolat, Bp., 1988. Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai, Bp., 1979. Ifjú csillagászok kézikönyve, Tankönyvkiadó, Bp., 1991. Kelemen J.: Csillagászati gyakorlatok, Tankönyvkiadó, Bp., 1984. Révai Nagy Lexikona, Révai testvérek, Bp., 1922. Rowan-Robinson, M.: Kozmikus tájkép, Gondolat, Bp., 1990. Természettudományi Kisenciklopédia, Gondolat, Bp. 1983. Űrhajózási Lexikon, Akadémiai-Zrínyi, Bp., 1984. A kislexikont készítette: ALEX