Marsi városok. A nagyhatalmak politikai(!) egyezséget kötöttek, melyben kölcsönösen megtiltják egymás számára a „nem földi eredetű tárgyak” kutatását, jogtalan katonai előnyszerzés elkerülése végett. A tudósok számára hivatalosan csak az idegen világok elektromágneses spektrumú üzenetének vétele, küldése és kutatása megengedett. Persze botorság lenne azt hinni, hogy a különböző nem földi civilizációk egymás között ilyen hullámokon társalognak, ezért nincs is az ilyen kutatásoknak eredménye. (CETI, SETI, OSMA, OSPA stb.) Természetesen az nem feltételezhető, hogy a nagyhatalmak ezt az egyezményt be is tartják. (Pont ezt tartanák be?) Időnként azonban repedés támad a titkolódzás sűrű függönyén, s azon beáramlik a fény. Ez év áprilisában a NASA a saját és a CNN hírszolgálatát felhasználva nyilvánosságra hozta: a marsi sziklák felszínét klorofill-tartalmú anyag borítja. Általános iskolai tanulmányaink szerint ez egyet jelent: a Marson (minimum) növényi élet van, hiszen a növényi zöld színtestek éppen klorofill-tartalmuk révén képesek a napfény energiáját felhasználva oxigént termelni, valamint felépíteni saját szöveteiket. A magyar lapok talán ötsoros kis rövidhírben számoltak be minderről, a televíziós hírműsorok valószínűleg be sem mondták. Sok-sok hírt ennél a közlésnél jóval érdekesebbnek és említésre méltóbbnak találtak, pedig… Pedig ezzel a bejelentéssel az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Repülésügyi- és Űrhivatala lényegében beismerte (és ezzel a kormánya is, hiszen a NASA lényegében kormányszerv), hogy a Mars vonatkozásában évtizedek óta, hm… legalábbis mellébeszél. Beismerte, hogy a felszínről készített fotókat szándékosan átszínezték (ahogy azt egy korábbi írásomban bemutattam), hogy a marsi légkörre vonatkozó adatokat pontatlanul közölték, félrevezető tájékoztatás adtak a marsi fényviszonyok kapcsán, a mesterséges alkotásokról készített fényképeket (arc, város, piramisok, obszervatóriumok, stb.) átpixelték, beszemcsézték, szándékosan rontottak a felbontásukon, egyszóval mindent elkövettek, hogy az előbb említett mesterséges alakzatok felismerhetetlenek legyenek. Szerencsére nem végeztek alapos munkát…. Mindezekért a dolgokért talán még haragudni sem szabadna rájuk, hiszen létezik a fent említett egyezmény, amely hivatalosan megtiltja a NASA tudósai számára, hogy „nem földi eredetű tárgyak” után kutassanak. Mindent meg kell tehát tenniük még a gyanú elhárítására is, hogy az általuk felküldött űrszondák bármit is találtak, ami mesterségesnek tűnhet. Hiszen egy nem (mai, földi) emberkéz-alkotta piramis ugyanúgy „nem földi eredetű tárgy”-nak minősül, mint a Föld és a Hold Lagrange-pontjaiban elhelyezett idegen űrszondák, vagy a Naprendszer különböző égitestein felállított űrbázisok, stb.. Amit pedig nem szabad kutatni, az ugye hivatalosan nem is létezik, ellenkező esetben esetleg másnak kedve szottyanna kicsit alaposabban körülnézni bolygószomszédunkon, vagy távolabb… A marsi intelligens élet nyomairól elsőként az 1920-as évek elején fogott rádiójelzés tudósított. A néhány évvel később elkészített megfejtés szerint ezek egyértelműen vészjelzések. A sorban a következő ismert állomást a Mariner-9 űrszonda 4209-7 jelű felvétele jelentette, az egyenlítői terület 186.4 hosszúsági fokáról. A mesterséges alakzat átmérője néhány tucat kilométernek bizonyult és erőteljes hősugárzást bocsátott ki. Szintén amerikai marsszonda sugározta a földre a vörös bolygó déli sarkvidékének közelében található különös, „hálózatszerű gerinccsoport” képét. A felvétel 2900 km magasságból készült. A geológusok a legnagyobb szakértelműk bevetésével sem tudták elmagyarázni, vajon hogyan keletkezhetnek egymásra merőleges vetődések oly módon, hogy az egyik kéregmozgás következtében a másik, korábban létrehozott alakzat, nem tűnik el. Vagyis, képtelenek voltak meggyőző magyarázatot adni a képen látható alakzat mesterséges volta ellen. A Marskutatás következő állomását a Viking űrszondák 1976-tól kezdődő küldetése jelentette. Ekkor készültek el az első jól ismert felvételek a marsarcról és a piramisokról. A mellékelt képeken Cydonia térség objektumai láthatók, a köztük lévő távolság szent számai és szent szögei feltüntetésével. Ha semmi mást nem vennénk figyelembe, mint azt, hogy ezek az értékek a földi mérnökök számára tízezer éveken voltak az építkezések alapszámai, már akkor gondolkodóba kellene esnünk. Számítógépes szakemberek egyértelműen bizonyították, hogy az említett alakzatok mesterségesek. Cáfolat vizsgálati módszerük és eredményeik ellen évtizedek alatt sem született, a tudósvilág részéről csak a puszta tagadás volt a legfőbb érv A Fobosz-2 szovjet űrszonda sem maradt adós a különleges felvételekkel. A Mars Phobosz holdja közelében lefényképezett egy idegen űrhajót, majd a Mars felszínére vetődő különböző ismeretlen űrhajók árnyékait, és egy marsi várost is . Ez utóbbit infravörös kamerája is rögzítette, s ez alapján kiderült, hogy az objektum a felszín alatt található, s tekintélyes mennyiségű hőt bocsát ki. A mesterséges eredetet ellen mindössze annyi „cáfolatot” hoztak fel, miszerint holmi fantáziálásról van szó. A következő korszak a Mars Global Surveyor űrszonda felvételeinek sugárzásával kezdődött az 1990-es évek végén. Betemetett marsi városok soráról kaptunk érdekesebbnél-érdekesebb képeket. A 37. Mars körüli keringése alkalmával kapta kameravégre az egyik eltemetett várost a déli szélesség 18.89 és a keleti hosszúság 33.71 fokánál . Első ránézésre talán fel sem tűnik semmi, de amikor alaposabban szemügyre vesszük, feltűnnek a perui inka városok környékén alkalmazott teraszos földművelés nyomai, valamint az egyéb szabályos alakzatok. Mint ahogy azt már megszoktuk, a képet erősen teleszórták szemcsékkel, hogy avatatlanok minél kevesebb részletet ismerhessenek fel. Azonban Steve Wingate mégis rábukkant arra, amire nem lett volna kívánatos… Még a marsi intelligens élet nyomait elszántan kutatók sem tudnak egyértelműen alátámasztható magyarázatot adni az egyik MGS képen látható horgonyszerű formációr. A kép még a NASA kutatóit is meglephette, hiszen elfelejtették lerontani a minőségét. Az mindenesetre eléggé nyilvánvaló, hogy ilyen szabályos, és a környezetétől ennyire különböző alakzatot nem a szél ereje vájta ki a marsi homokból… Egy-két szabályos alakzat a természet szeszélye folytán is kialakulhat. A Marson azonban korántsem ez a helyzet. Az MGS űrszonda további eltemetett várost is lefotózott az Alba Patera caldera térségében . A kép felbontása 1.4 m. A város mintegy 7 km hosszú. Az egyes épületek méretei a közönséges családi házétól egészen a futballstadionéig terjed. A város egyes részeit jelenleg is homok és por fedi, azonban távolabbi területei is felbukkannak az erősebben erodált részeken, míg más részek alaposabb elemzése azt sugallja, hogy az épületek a felszín alatt folytatódnak. Az is egyértelműen igazolható, hogy az épületek szabályos blokkjai a környezetben található anyagoknál jóval keményebb kőzetek felhasználásával készültek. Arra ugye vajmi kevés az esély, hogy a szél szabályos épületeket faragjon ki az általa hurcolt homok és por erejét felhasználva, pedig ezt szeretnék elhitetni velünk… Ahogyan az előző felvételt, úgy a következőt is elfelejtették átpixelezni. Így egy újabb marsi várost vehetünk alapos elemzés alá. A kép szintén az MGS jóvoltából jutott el hozzánk, 1999. április 30-án készült, s a Mars déli szélesség 5.95 és keleti hosszúság 72.53 fokánál található területet mutatja 4.79 méteres képpontonkénti felbontással. A felvétel sorozatszáma: MOC #04205 . Holger Isenberg bukkant rá a Marsról érkező felvételek tanulmányozása során. A képen egyértelműen épületek láthatók, szélességük 40 és 200 méter közötti, magasságuk pedig 10 és 100 méter közé esik. Meglehetősen furcsa geológiai eseményeknek kellett volna a Marson bekövetkeznie ahhoz, hogy ilyesfajta épületek megszülethessenek! Számítógépes technikát felhasználva a kép kontrasztja jelentősen javítható . A város főutcája majdnem párhuzamos a Mars egykori Egyenlítőjével. (A bolygót valószínűleg egy hatalmas kisbolygó-becsapódás zökkentette ki megszokott helyzetéből, s ez a katasztrófa vezetett a marsi fejlett civilizáció majdnem teljes pusztulásához.) Sőt, hajdanán a marsi egyenlítő szinte egybeesett a bolygó mágneses egyenlítőjével, a város tájolása tehát korántsem lehetett a véletlen műve. Az egyes alakzatok felismerésének megkönnyítésére Isenberg körberajzolta őket, s így már sokkal ismerősebbnek tűnik valamennyi, főleg azok számára, akik az inka, a maja és az egyiptomi kultúrát és építészeti technikát behatóbban is elemezték. Láthatunk citadellát, lépcsős piramist, tetején templommal. Az épületek egyes részei láthatóan folytatódik a por- és homokréteg alatt. Feltárásukra azonban mostanában kevés az esély, hiszen hivatalosan nem is léteznek… A városfal délkeleti részén két épület található, közöttük 5-10 méter magas átjáróval. Tőlük északra lapos épület található, valamint a főutca túloldalán egy kis épület, csúcsos tetővel. A főutcát egy 100 méter magas kúpos építmény zárja a város északkeleti részén. Az északi térségben található épületek közül kettő is erősen emlékeztet a közép-amerikai piramisokra, az ismert négyszögletes templomokkal a csúcsukon. Az egyik templom erősen nagyított képén a gyakorlott megfigyelő még a két bejárati ajtót is megfigyelheti . Egy további marsi városról csak ez a parányi képrészlet érhető el jelenleg . Nehéz volna bármiféle széljárással vagy eróziós folyamattal, netán különleges geológiai aktivitással magyarázni létrejöttét! Tetszik nem tetszik, nagyhatalmi egyezmény ide vagy oda, ez (is) bizony mesterséges alkotás! A fotókon látott építész-technikai megoldások alapján a marsi civilizáció valahogy kifejezetten emberszerűnek tűnik. Más kérdés, hogy ez az emberszerű civilizáció milyen karriert futott be a Marson, vagy még azelőtt, hogy a Marsra került, vagy azután, hogy elhagyta a Marsot. Mindenesetre egyet tudunk: 1923-ban valakik vészjelzéseket sugároztak valamelyik marsi városból a Föld felé. Ki tudja hány ezredéve figyelték szülőbolygónkat, míg civilizációnk eljutott a fejlődésnek arra a fokára, amikor már képes volt elegendően nagy rádió-vevőkészülékeket építeni a szomszédos bolygóról érkező jelek fogadására. Amikor a jeleket pedig végre megfejtették, hihetetlen arányú űrverseny kezdődött a Mars elérésére. A válaszokat talán sohasem ismerhetjük meg, pedig a marslakók por és homok által félig eltemetett városai romjaiból sok mindent megtudhatnánk talán önmagunkról is, ha egyesek nem próbálnának meg mindent elkövetni ennek megakadályozására…