Merkúr.

A Merkúr a Naphoz legközelebbi bolygó.

A Merkúr adatai:

Fél-nagytengelye: 57.910.000 km (0.38 CsE)
Átméroje: 4.880 km
Tömege: 3,3·1023 kg

A Merkúr bolygó nevét a római mitológiából kapta: Merkúr a kereskedelem, az utazás és a tolvajok istene. A görög mitológiában Merkúrnak Hermész, az istenek hírnöke felel meg. A bolygó valószínuleg azért kapta ezt a nevet, mert az égen igen gyorsan mozog az állócsillagok hátteréhez képest.

Mivel a Merkúr a földi megfigyelohöz képest közelebb van a Naphoz, a bolygó korongjának megvilágítása a Holdéhoz hasonlóan változik: a bolygót távcsovel megfigyelve - a Holdnál megismert - fázisokat különböztethetünk meg.

A Merkúrt csak a Mariner-10 urszonda látogatta meg: 1974 és 1975 között háromszor repült el mellette, ám a bolygó felszínének csak 45%-át térképezte fel. A Merkúr jobb megismerése érdekében a NASA 2004-ben elindította a Messenger urszondát, amely 2011-tol kering majd a bolygó körül.

A Merkúr pályája nagyon excentrikus: perihéliumban 46 millió, míg aféliumban 70 millió kilométer távolságban kering a Naptól. A perihélium helyzete igen lassan körbefordul, precesszál. A perihélium precesszióját nem lehetett teljesen megmagyarázni a Newton-féle gravitációs elmélet segítségével. A megfigyelt és a számított mozgás közötti kis különbséget csak az Einstein-féle általános relativitáselmélettel lehetett megmagyarázni; éppen ez a jelenség szolgál ezen elmélet egyik bizonyítékául. (Érdekesség, hogy a Merkúr perihélium-precesszióját sokáig egy a Naphoz a Merkúrnál is közelebb lévo - Vulkán nevu - hipotetikus bolygó létével próbálták magyarázni.)

1962-ig úgy tunt, hogy a Merkúr ugyannyi ido alatt tesz meg egy fordulatot a tengelye körül, mint amennyi ido alatt megkerüli a Napot, azaz - a Föld és a Hold esetéhez hasonlóan - kötött keringést végez. Ez az elképzelés 1965-ben radar-mérésekkel kapott eredmények értékelése során megdolt. Kimutatták, hogy a Merkúr három tengelykörüli fordulatot tesz meg két keringési ideje alatt. Külön érdekesség, hogy ez egyedüli példa a Naprendszerben arra, hogy egy égitest forgási/keringési rezonanciája az 1/1 esettol (kötött keringés esete) különbözik. A Merkúron tehát egy nap hosszabb, mint egy év.

A Merkúr felszínének homérséklete igen széles tartományban, -180 C-tól 430 C-ig változik.

A Merkúr sok szempotból is hasonló a Holdhoz. Felszíne becsapódási kráterekkel borított, és a lemeztektonika, valamint a felszíni erózió hiányában megorizte osi arculatát. A Merkúr sokkal surubb (5,43g/cm3) a Holdnál (3.34g/cm), így a Föld után a Naprendszer második legsurubb bolygója. Ez a nagy suruség-érték egy igen nagy vasmag létére enged következtetni, mely a feltételezések szerint a Föld vasmagjához viszonyítva is jelentos. A Merkúrnak következésképpen egy vékonyabb, szilikátokból álló köpenye és kérge van. A Merkúr belso része tehát egy 1800-1900 km sugarú vasmagból áll, melynek legalább egy része olvadt állapotban van. A szilikátokból álló köpeny és kéreg mindössze 500-600 km vastag.

A Merkúr nagyon vékony légköre a napszélbol származó, a bolygó által ideiglenesen befogott atomokból áll. Mivel a bolygó felszíni homérséklete nagy, ezen atomok gyorsan elszabadulnak a bolygó felszínérol. A hiány az idoközben újra befogott atomokból folyamatosan pótlódik, így jelenleg a légkör dimamikus egyensúlyi állapotban van.

Merkúr felszínén különleges töltésszeru, több száz kilométeren át húzódó és három km magas képzodmények, a rupes-ek találhatók. Vannak még egyenes vonalú, ugyancsak száz kilométereken át húzódó vetodések, a lineamens-ek. Némelyek közülük a kráterek gyuruit és egyéb felszíni formákat is átvágva futnak a bolygó felszínén. Ez azt mutatja, hogy ezen struktúrák a felszín összenyomódása során jöttek létre. A becslések szerint a Merkúr felszíne kb. 0,1 %-al csökkent (ez a bolygó sugarának 1 km-es csökkenését jelenti).

A Merkúr felszínének legfobb jellegzetessége az 1300 km átméroju Caloris-medence (Caloris Planitia). Feltételezések szerint ez a medence egy hatalmas, a korai Naprendszer idejébol származó ütközés során jött létre. Ez az ütközés a felelos a bolygó ellenkezo oldalán elhelyezkedo különleges, egyenes barázdákkal borított terület kialakulásáért is, melyet az ütközés által keltett lökéshullámok hoztak létre. A kráterek mellett a Merkúr felszínén viszonylag sima síkságok is találhatók. Ezek közül néhányan osi vulkáni aktivitás nyomán, mások az ütközések során kilövellt anyag ülepedése során keletkezhettek.

A Mariner szonda adatainak újbóli kiértékelése során egy újabb kori vulkáni tevékenységre utaló nyomokat is találtak, ennek igazolásához azonban több adatra lenne szükség. Meglepo módon - a radar-mérések során a Mariner szonda által nem vizsgált - északi sarkon vízjég jelenlétére utaló nyomokat találtak. A jég, ha egyáltalán létezik, valószínuleg a kráterek napfénytol védett területein maradhatott meg.

A Merkúr mágneses tere igen kicsi, a Föld mágneses terének csupán 1%-a.