Rengeteg monda és legenda kering a világban manókról, tündérekről, sárkányokról, szörnyekről és egyéb csodás vagy hihetetlennek tűnő eseményekről. Vajon mennyi ezeknek a valóságalapja? Hihetünk-e a Lock Ness-i szörny rejtélyének, vagy egyszerű kitaláció az egész? Ha valamikor ellátogatsz Nagy-Britanniába, és hosszabb időt töltesz ebben a szigetországban, akkor keresd fel az északi részen található Skócia gyönyörű tájait is. Számtalan természeti szépséggel rendelkezik, a ködbeborult völgyek és a zöld hegyi legelők országának nevezik. Skóciára gondolva sokaknak a fukar, zsugori emberek és a kockás szoknyás, térdharisnyát viselő férfiak jutnak eszébe, az egyik legnagyobb látványosság azonban - amely időről időre látogatók ezreit csalogatja Skóciába - a Lock Ness-i szörny legendája. A jégvájta völgyekben keletkezett tavakat a skótok saját nyelvükben lock-oknak nevezik. A kb. 500 ilyen édesvízi tó egyike a Lock Ness, a mélyében Nessie-vel, ahogy a rajongók hívják a tó szörnyét. I. sz. 565. óta foglalkoztatja a kíváncsi embereket az időről időre fel-felbukkanó szörny. Az igazi legenda, és ezáltal a dömpingszerű turistaexpedíció azonban csak a 20. században, 1933-ban indult meg. 1992-ig állítólag több mint háromezren látták vagy vélték látni a titokzatos szörnyet. 1961-ben Lock Ness Vizsgálóirodát állítottak fel, és folyamatosan több száz ember kutatta műszerek segítségével a 240 méter mély és 36 méter hosszú tavat. A sárkányszerű Nessie létét azonban nem tudták tudományos tényekkel alátámasztani. Egyesek csak ügyes turistafogó akciónak tekintették a Lock Ness-i mondakört, és perelték a briteket amiatt, hogy magukhoz édesgetik az összes turistát. Mások pedig hittek a legendáknak, és különféle magyarázatokat szolgáltattak erre az érdekes jelenségre. A tudósoknak egy csoportja például a tó partján található erdei fenyőfákat tette felelőssé a szörnyképzetért. Szerintük ugyanis az emberek a gyantától ragacsos és a belső gázoktól felfúvódott, otromba és vízbe esett fenyőfákat nézték szörnynek. Ám ezt a feltételezést sem tudták bizonyítani, és csak találgatni lehetett. Így hát egészen napjainkig rejtély maradt a titokzatos Nessie léte. A kitartó britek azonban nem adták fel a keresést, és pár héttel ezelőtt érdekes információkkal szolgáltak a kíváncsi világ számára. A brit BBC televízió egyik kutatócsoportja azt állítja, hogy bebizonyította: a szörny nem létezik. A korábbi beszámolókból a szakértők arra következtettek, hogy ha valóban létezik a tóban valamiféle szörny, akkor az egyfajta tengeri őshüllőféleség lehet. Ezek - a mára már kihalt - állatok általában a Lock Ness-i tónál melegebb délebbi tengereket kedvelték, ennek ellenére nem tartották kizártnak, hogy ebben a tóban is létezzen ilyen élőlény. A kutatócsoport tagjai előtanulmányokat végeztek, amelyben a ma élő vízi hüllők életműködéseit vizsgálták. A tapasztalatok birtokában korszerű világító és műholdas berendezésekkel próbálták többek között a szörny tüdőműködését észlelni, ámde sikertelenül: semmiféle nagytestű élő állat létezését nem tudták kimutatni. Hogy ebből a sokakat lehangoló tényből le lehet-e szűrni azt, hogy az egész legenda csak kitalációra épül, nem tudjuk. És természetesen az sem biztos, hogy ez megállítja majd az annyi éve özönlő turisták tömegét. De nem is kell, hogy megállítsa, hiszen a Lock Ness-i tó és környéke Nessie nélkül is gyönyörű. London. A világ legtekintélyesebbjei közé tartozó brit BBC televízió kutatócsoportja azt állítja, bebizonyította, hogy a Lock Ness-i szörny nem létezik. Vasárnap vetítették azt a filmet, amely bemutatta, amint a kutatócsoport több mint 600 különböző világító- és más berendezéssel, műholdas technikával végigkutatja a világhírű skóciai tavat. Mégsem bukkantak a szörny nyomaira. A korábbi beszámolókból a szakértők arra következtettek, hogy a szörny, ha valóban létezik, egy tengeri őshüllőféleség lehet, amelynek faja kihalt a dinoszauruszokkal. A csoport arról is meggyőződött, hogy ilyesfajta állat elvileg élhetett a Lock Ness-i hideg vízben annak ellenére, hogy ezek a hüllők szívesebben úszkáltak délebbi tengerek vizében. A kutatók a ma élő hüllők szokásai alapján igyekeztek következtetni arra, milyen jelekből és módszerrel ismerhetik fel a feltételezett őshüllőt. Ennek érdekében előtanulmányokat végeztek ausztráliai vizeken, s Lock Nessben egyebek között a szörny tüdőműködését próbálták észlelni korszerű berendezésekkel, de egyetlen nagy élő állat jelenlétét sem tudták kimutatni. Egy olasz tudós, a geológiai tudományok firenzei professzora megfejtette a Loch Ness-i szörny titkát. És hogy miért éppen egy geológus jött rá a megfejtésre? Nos, Luiggi Piccardi professzor úgy véli és meggyőződésének több tudományos konferencián is helyt adott, miszerint a Loch Ness-i tóban sohasem élt, ma sincs semmiféle olyan titokzatos, az ősi korokból ittmaradt élőlény, amelynek létezéséről évszázadok óta tudni vélnek. A Lock Ness-i szörnnyel ugyanis legelőször az 565. évben a skóciai Szent Colomba feljegyzéseiben esett szó. De megvizsgálván a latin nyelvű szöveget,amelyet még a szent saját kezűleg vetett papírra és amely szerint a szörnyeteg erős rázkódás közepette tűnt föl a vízből, Piccardi professzor kénytelen volt annak a véleményének hangot adni, hogy a hajdani szentéletű szerzetes valójában egy mini földrengést írt le, bár a természettudományos jelenséget, a geológiai tudományokban való járatlansága miatt élőlénynek tartotta. Piccardi professzor szerint valójában arról van szó, hogy a Loch Ness-i tó egészen közel fekszik egy, a szeizmikus mozgások tekintetében változatlanul aktív területhez, az úgynevezett great grand fault-hoz, s ugyanezek a szeizmikus mozgások a Loch Ness-i tó alatt is érvényesülnek. Ezek nyomán jönnek létre azok a mini földrengések, amelyek révén gáz szabadul fel, s ez a víz felszínén nagy turbulenciát okoz. A víz felszínének erőteljes mozgása különböző formákat ölt és így keltheti azt a képzetet, hogy egy szörny úszkál a vízben. A professzor - ötletétől fellelkesülve, azonnal megfejtette a görög mitológiai helyek rejtélyeit is - közölvén, hogy például a delfi jósda halucinálásra késztető gőzei is egyenes következményei bizonyos geológiai jelenségeknek. S ha mindez igaz, nemcsak egy, hanem tucatnyi rejtéllyel lett kevesebb az olasz professzor - ha eget, földet nem is, de a titkok birodalmát mindenképpen megmozgató - tudományos földrengései nyomán. (Krónika)