Az 1965 – 1969 közötti periódusban maga a pokol volt Nyugat-Virgínia. Nem csak az UFO- jelenség tetőzött ekkor az Egyesült Államok ezen részében, hanem egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy valaki, vagy inkább valami garázdálkodik azon környéken, amelyet az ottani lakosok csak TNT területnek neveztek. Az a valami ugyanis nem csupán ijesztgette, de néha üldözte is a döbbenettől és iszonyattól meglepődött amerikai lakosokat, no és persze a háziállatokat. Az a valami, amit csak úgy hívunk, hogy molyember, több mint négy évig kísértett a területen, mígnem minden látható ok nélkül eltűnt. A felbukkanása azonban iszonyú félelmet és zavart keltett, már az első napokban. Clendenin (Nyugat5 Virgínia ) közelében 1966-november 12.-én egy temetőben 5 ember éppen egy sírt ásott, amikor valami, ami egy barna bőrű emberhez hasonlított, szállt fel az egyik közeli fáról, és repült el egészen alacsonyan a fejük felett – keresztül suhant a fákon – mondta Blue Crek beli szemtanú Kenneth Duncan - úgy egy percig láthattuk. Az emberek tanácstalanul álltak, nem hasonlított semmiféle madárhoz, inkább egy szárnyas emberre emlékeztetett. Megbeszélték néhány baráttal, aztán el is felejtették volna az egészet, ha Nyugat-Virgíniában mások is nem kezdték volna látni a furcsa repülő lényt. Nagyjából egy évvel később történt, hogy a Clendentitől egy mérföldre lévő Ohió Roverben élő asszony hétéves kisfia a mama legnagyobb csodálkozására egy nap bezsaladt a házba, és izgatottan újságolta, hogy látott egy angyalt … egy embert szárnyakkal. Az asszony csak azt hitte, hogy a kisfiú csak fantáziált, és nem is foglalkozott vele többet. 1966 nyarán egy másik asszonynak is volt hasonló élménye az Ohió völgyében, egy doktor feleségének , aki éppen a ház mögötti kiskertben volt, amikor egy két méter hosszúságú tárgy nagy sebességgel elsuhant mellett. A tárgy szerinte egy óriási pillangóra emlékeztetett, de csak kevés embernek, mert beszélni a dolgokról. Ezek a különös és véletlen esetek azonban csak a nyitányai voltak annak a hatalmas mániának, ami Nyugat –Virgínia egész nyugati csücskét hatalmába kerítette 1966 novemberében. Korábban már volt szó arról, hogyan látott 1966 november 24.-én éjjelén Nerwel Partridge egy Nyugat-Virgíniai mezőn, Salem közelében két pirosasan izzó tárgyat. Bandita nevű német juhász kutyája kiszaladt a mezőre és eltűnt. Soha nem került elő. A következő éjjelen két fiatal pár Roger Scar berry és felesége, valamint a Mallette házaspár a TNT terület néven ismert , Pont Peisanttól mintegy 7 mérföldnyire lévő ma már elhagyatott második világháborús fegyverraktár területén hajtottak keresztül, egy kihalt régi erőmű mellett, amikor egy kísérteties alakot pillantottak meg az út mentén, amint éppen őket figyelte. Olyan alakja volt mint egy embernek, csak jóval nagyobb és szárnyai is voltak. Úgy két méter magas lehetett és szárnyai voltak. Két nagy piros szeme is volt, mint a gépkocsik lámpája A szörny egyszer csak hirtelen megfordult és mintegy elcsoszogott a régi erőmű nyitott ajtaja felé. Roger ezután rálépett felújított tragacsának gázpedáljára és kiszáguldott a TNT területről, a 62-es út felé a ami Point Pleasatba visz. Amint az autóúton viharzottak több mint 100 km/h-s óránként sebességgel eközben a férfi felesége felkiáltott . Követ bennünket ! Mind a négyen megesküdtek, hogy a madár alacsonyan szállt.- szárnyait mintegy három méteresre terjesztette ki. Úgy tűnt, hogy mindennemű megerőltetés nélkül tartani tudja a sebességet, pedig nem is csapkodott a szárnyaival. A szemtanúk állítása szerint a lény cincogó hangot adott ki magából, mint egy egér csak hangosabbat. Egészen a város határáig követett bennünket – mondja Roger. Érdekes, hogy láttak egy kutyát az út mellett, de amikor néhány perccel később Rogerék visszatértek már eltűnt, .. Rogerék később elmentek a Sheriff-hez, akitől segítséget kértek. El is mentek vele a TNT-területre, de a madárnak nyomát sem találták. Az elkövetkező hónapokban a TNT terület a madár otthonává vált, és keresve sem választhatott volna magának jobb helyet. A területen több száz hold erdő, hatalmas nyílt mezők óriási lebontott betonépítményekkel és törmelékkel és iglukkal. A második világháború alatt ezekben az iglukban a közeli gyárakban készített veszélyes robbanóanyagokat tárolták. Alagutak egész rendszere hálózza be a területet, de ezek jó része ma már le van pecsételve és el van árasztva vízzel. Itt egy madár és állatrezervátum is található, és mindkét szektorban erdős részek és mesterséges tavak találhatók. Meredek, sűrű, erdővel borított hegyek emelkednek a háttérben. A területen egész évben lehet vadászni és horgászni. Kanyargós földútjai a szerelmesek közkedvelt sétányai, és egy szakasza a helyi autóversenyzőknek szolgál gyakorlópályaként. Az érintet területen csak elszórtan vannak lakóházak. Miután a szörnyet egyre több rémült helyi lakos látta , tizenéves fiatalok és kiváncsi emberek összefogtak annak érdekében, hogy elfogják a rémet. A szörnyvadászok tömegének jelentős része a régi erőmű környékén gyülekezett, akik általában botokkal, munkaeszközökkel és késsel voltak felfegyverezve. Közvetlenül Charleston mellett St. Albansban egy bizonyos Mrs. Ruth Foster azt állította, hogy november 26.-án este a molyember megjelent a háza előtt a gyepen. Ott állt a füvön a tornác mellett - mesélte a riportereknek. Magas volt és nagy kidülledő szemei volta. A madár 180 cm magas lehetett. Mókás arcán nem látszott csőr. Nagy, kidülledő és vörös szemei voltak. Az asszony miután észrevette felsikoltott és berohant a házba. A sógora kiment , hogy megnézze, de addigra már elszaladt. Egy nappal korábban november 25.-én Thomas a 62-es úton autózott, nem sokkal északra a TNT területtől. Reggel negyed nyolc volt. Egy magas, szürke, emberszerű figurát vett észre, amint az út melletti réten állt. Hirtelen kiterjesztette a szárnyait és felszállt, mint egy helikopter, majd elkezdett körkörösen repülni a férfi kocsija felett. Thomas hiába kapcsolt nagyobb sebességre , a madár mindig csak ott mozgott az autója felett.. Mint a mi förtelmes iszap emberink, a molyember is előszeretettel üldözött gépkocsikat és gyalogosokat egyaránt. Egyik decemberi éjszaka egy 13 éves lány indult hazafelé az úton nagyobbik testvérével, amikor megláttak egy hatalmas valamit, ami a helyi szemétlerakó telep mellett állt. Szürke volt és fehér, nagy piros szemekkel, és biztosan meg volt két méter magas , .magasabb mint egy ember… A lányok felsikoltottak és haza próbáltak szaladni. A lény ezután szárnyra kapott és alacsonyan szállt a rohanó lányok felett., ám végül nem bántotta őket. A lény magasra repült és eltűnt az erdők felett. 1966. elején ezen a tájon tévék és a telefonok kezdtek megbolondulni, párhuzamosan azzal, hogy furcsa fehér foltok és kristályos fehér fények jelentek meg az égen. E fények közül sok a fák lombkoronájának magasságában mozgott. Nappal is különösen sok különös tárgyat és UFO-t láttak a TNT területén. 1967 végére több mint ezer UFO észlelelést jelentettek be szavahihető tanúk az völgyben. A TNT területről délre fekvő Camp Conley úton haladó autók ismeretlen okok miatt leálltak. Televíziók és rádiók égtek ki hirtelen és minden ok nélkül. A molyembert egyre több ember látta. Többször támadt emberekre, főleg nőkre. Néhány fiatal lánynak a lábát is megragadta, ám csodával határos módon sikerült elmenekülniük. Sokan az erdőben látták repülni. 1967 márciusában és áprilisában az UFO és szörny –észlelések hihetetlen méreteket öltöttek. A kisvárosba ezután kutatók érkeztek, azzal a szándékkal, hogy kiderítsék mi a fene történik ott. Lassan körvonalazódni kezdett előttük , hogy az eseteknek csak kis százalékában volt szó molyemberről. Úgy tűnt, hogy egy förtelmes iszapember is elszabadult a környéken. Azok a szemtanúk, akik a molyembert látták nem figyelték meg a karokat a lényen, és a leírások meglehetősen egybehangzóak voltak. A molyember estében a szemtanúk csak egy pillantást vethettek a lényre. A legfeltűnőbb ismertetőjelnek a pirosasan izzó és parázsló szemek tűntek. A maguktól világító szemek általában valamely parafizikai dologra engednek következtetni, nem pedig egy valóságos állatra. Néhány szemtanú le tudta írni a madár arcát, de legtöbben a szemét jegyezték meg és elismerték hogy megijedtek tőle. A szemek úgy tűnik, hogy ijesztőbbek voltak, mint a lény hatalmas termete, illetve annak méretei. Míg néhányan állították, hogy a molyember barna volt, addig más állítások szerint inkább szürke volt. Minden szemtanú egyetértett abban, hogy a szárnyak nem mozogtak repülés közben, ami még megmagyarázhatatlanabbá teszi hihetetlen gyorsaságát. Azok akik menni látták, azt állították hogy egy pingvinhez hasonlóan totyogott, vagy csoszogott. Azok szerint, akik látták repülni, egyenesen szállt fel, mint egy helikopter. Figyelembe véve az állítólagos méreteit, a három méteres szárny érthetetlen. Egyébként a Nyugat- Virgíniai Point Pleaseanr tipikus ablak terület. Még több száz hely van az USA-ban, hosszú időn keresztül mindenhol folyamatos UFO tevékenységről számoltak be, bizarr szörnyeket láttak és különös emberek rejtélyes mozgását figyelték meg. Teljesen hibás lépés lenne, ha a régi és rozoga Silver Bridge összeomlásáért a repülő csészaljakat, vagy a különös fekete ruhás embereket (MIB) tennénk felelőssé. A jelentős UFO tevékenység a TNT területen a katasztrófa éjszakáján azonban valamiféle érthetetlen kapcsolatot sejtet. Az USA több más ablakában végzett alapos kutatásaink olyan megnyilvánulásokat és jelenségeket tártak fel, amelyek megegyeznek a Pint Pleanstal. –ban tapasztaltakkal. Amikor a repülő csészealjak megérkeznek , furcsa, láthatatlan erők, ijesztő éjszakai sikolyok és világító fantomok kísérik őket. A szárnyas molyember soha nem hagyott hátra lábnyomokat, vagy más egyéb kézzelfogható bizonyítékokat. Az egyedüli nyomok amiket találtak, azok hatalmas kutyáktól származtak. Hasonló nyomokat találtak máshol is szerte a világon. 1969.-ben az emberek továbbra is láttak szörnyeket és UFO-kat Plilsnsdnsn –ban. A mészárlás végső stádiuma egy kutya volt. Bár voltak olyan hírek is , hogy a szörny azért támadt meg néhány nőt, hogy kegyetlen módon megerőszakolja őket. 1969. áprilisában egy reggel Mr. Ernest Adkins holtan találta tizenegy hetes vizslakölykét a kertben, amikor kilépett a házból, ami a TNT melletti farmon található. Semmi bizonyíték nem utalt arra, hogy a kutya harcban pusztult volna el – mondta Adkins. Volt azonban egy nagy, nagyon szabályos lyuk az oldalán, és a szíve ott hevert a teste mellett. Olyan volt, mintha valami kirágta volna. Semmi más jel nem volt a kutyán. Egyetlen ismert állat sem tépné ki , vagy tudná kitépni egy kutya szívét anélkül, hogy más sebeket ne ejtene a tetemen. És minden állat amely megpróbálná megtenni, meg is enné a szívét, vagy más résztét az állatnak. A háziállatokat lemészárlása, az autósok, illetve gyalogosok üldözése, ijesztgetése bevett szokás volt a molyembernél, amely az út mentén, vagy az erdőben lesett rájuk. De gyakran hatolt be családi házak kertjeibe. Kétségbeesett szörnyvadászok próbáltak a rém nyomára bukkanni, üldözték és keresték a TNT számos részén –erdőn, mezőn – hiába és sikertelenül. Soha nem találták meg, látni ugyan látták néha de elkapni nem tudták ! A lényt 1969 utolsó hónapjaiban látták utoljára a TNT területén, aztán többet soha. Ma sem tudja senki hova lett az a valami, amely még ma is szabadlábon van. Valahol ott van a sűrű erdőben, vagy valahol máshol… Ki tudja… Simon Gergely